Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1976. november / 2. szám
BÖLCSŐDÉK, ÖREGEK OTTHONA Kisiparosok a kerületért Szocialista módon - segíteni... A legutóbbi „Kék fény” adását nézve indult el ben- n nem a gondolatsor. Akkor, amikor a műsorvezető a gyógyult alkoholisták visszatéréséről, beilleszkedéséről beszélt, nem titkolva: még a börtönből jöttéknek is könnyebb néha a helyzete, mint ezeknek az embereknek. Gyanakvás, gúny, megvetés fogadja nemritkán őket — már az is szerencse, ha régi könyezetük közönynyel, s nem „ellendrukkerként” veszi tudomásul vissza- tértüket. (Az általánosítástól persze isten ments: szép számmal vannak azért kivételek ...) Dr. L. L., az alkoholellenes küzdelem országos hírű szaktekintélye mondta: „Rengeteg munka, energia, jószándék veszhet kárba — a gyógyítás költségeiről nem is beszélve — a »társadalmi utógondozás« hiánya miatt. Sok mindennel próbálkoztunk és próbálkozunk. Gyógyult alkoholisták klubjait hoztuk létre, kultúrotthonok- kal, munkásszállásokkal, művelődési házakkal vettük fel a kapcsolatot. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy a hivatalos szervektől nem kapjuk meg a szükséges támogatást. Megkapjuk, de ez önmagában vajmi keveset ér az egészségesek, a gyógyult alkoholista környezetének segítsége nélkül...” Magyarországon 150 ezer alkoholistát tartanak nyilván — töredékük, jó ha néhány százalékuk áll kezelés alatt. És őket sem tekinthetjük „megmentetteknek” — jelentős részük rövid idő után újból a pohár után nyúl. Nincs megoldás? Nincs kiút az ördögi körből? Nem íródnának e sorok, ha nem hinnék az ellenkezőjében. Egy ötlet. Mi lenne például, ha a gyárak, üzemek, a legkülönbözőbb munkahelyek szocialista brigádjait próbálnánk megnyerni az ügynek? Ha meghívnánk egy-egy brigádot a klubokba; ha gyógyult alkoholista munkatársuk „pafronálására” kérnénk fel őket; ha bevonnánk a betegek felkutatásának, meggyőzésének munkájába őket? Nehéz ügy, kényes kérdés, magam is tudom. Az alkohol ellen szólók ritkán népszerű emberek, s ugyan ki vállalná önként a népszerűtlenséget? Valamit azonban meg kell értenünk. Itt nem a korsó sörről, egy-egy nagyfröccsről, féldeciről, nem a teljes absztinencia üdvözítő voltáról, hanem 150 ezer (vagy jóval több?) beteg ember gyógyításáról, megmentéséről van szó. Ügy érzem, a „szocialista módon élni...” jelszó szépen összecsengene ezzel... —puskás— Egy felmérés tapasztalatai Galambos Pál... Idős ko- ' rára is egyenes, szikár alakját jól ismerik a kerületben. Ismerik, szeretik, — és tisztelik. A Hazafias Népfront VI. kongresszusán kongresz- szusi küldötté választották, a Hazafias Népfront kerületi elnökségének, a KIOSZ országos választmányának tagja. Számas kitüntetés, oklevél tanúskodik áldozatos, fáradhatatlan munkájáról. Talán nem árulunk el titkot, ha leírjuk, most november 7-én adják át neki a kiváló társadalmi munkájukért járó jelvényt/^ Kisiparosok... Jót, s rosz- szat egyaránt haliam róluk. Mondják, kevesen vannak, mondják, pont ott nincsenek, ahol kellenének; mondják lekicsinylőén, vagy vágyakozva: maszekok. Pedig hát a kerület ezer kisiparosának zöme — szolgáltató iparos. írhatnánk azt is: „kis” iparos. Aligha lehetne kifelejteni a susztert, a kárpitost, az esztergályost, az asztalost, ha az itteni iparosokat soroljuk. Szükség van rájuk. Munkájukat, egészséges lokálpatriotizmusukat összefogva sokat tesznek Angyalföldért. Erről beszél Galambos Pál, a kisiparosok baráti körének vezetője: — Az angyalföldi iparosok zömmel melósok voltak, a háború előtt. a válság idején önállósultak. Ebből adódik, hogy az iparosság kapcsolata az itt élő, dolgozó emberekkel nagyon jó. Tudjuk, mire van szükség, és a panaszokat-hibá- kat is előbb halljuk talán, mint mások. Így aztán a hiányosságokon. — a hiányzó szolgáltatásokon igyekszünk mihamarább segíteni. A szolgáltatás pedig nem egy esetben a megélhetés kockázatát is jelenti. A talpalás-sarkalás — hogy egy mindennapos példát mondjak — nem hoz sokat a konyhára. Mégis fontos. Ahogyan a társadalmi munka is az. Nem egyedül élünk itt... — Mit tesznek az iparosok a kerületért? Gazdagodik, gyarapodik a kerület. A legörvendetesebb újdonságok: a Petneházy utcai. százszemélyes új létesítmény októberben nyílt meg az apróságok előtt, az ugyancsak százszemélyes Műk Lajos utcai pedig decembertől fogadja ifjú látogatóit. Óvodabővítési munkák folynak a Gyöngyösi úton és a Vadász Viktor utcában. Korszerűsítették, és nyolc tanteremmel bővítették a — A közösség érdekében végzett társadalmi munka eddig is nagy mértékben növelte a kisiparosság társadalmi megbecsülését. Szeretnénk továbbfejleszteni munkánk hatékonyságát. Ott és azt tenni, ahol, és amivel a legjobban segíthetünk. Szép feladatunk volt óvodák, iskolák, kórházak karbantartása, javítása. És nemcsak a kerületben... Az elmúlt évben a kisiparosok 56 millió forintos értékben végeztek társadalmi munkát országodon. Ígéretünk, vállalásunk nem ürés szó volt. — Az iparosok nemcsak részt kapnak, részt vesznek, de részt is kérnek a szocializmus építéséből. Angyalföld iparossága becsületes, kétkezi dolgozók, joggal igénylik tehát, hogy ne fessenek róluk hamis, torz képet. A kisiparosok éppen ezért büszkék arra, hogy a Hazafias Népfront várja, és értékeli tevékenységüket. Büszkék vagyunk kezünk munkájára is, amivel lépten-nyomon találkozhatunk ebben a városrészben. — Melyek a jövő tervei? — Terveink között szerepel bölcsődék, iskolák tatarozása, valamint új létesítmények építése. Ezek közül is kiemelkedő egy hatvan személyes bölcsődének, és az öregek új napköziotthonának a létrehozása. Ehhez eddig huszonnégy iparos ajánlotta fel részvételét huszonnégy és félezer forint értékben. Az otthon félmillió forintba kerül, és 1978-ra készül el. — Nehéz feladat lehet különböző foglalkozású mesterek szervezése? — Egyáltalán nem, hiszen mindnváian tudunk, és szeretnénk segíteni. Az akcióbizottság ilyen lelkes: Káka János esztergályos. Tárnoki János kárpitos, Káli László órás és Eteli János asztalos segítségével szinte katonás gyorsa,Sággal tudjuk mozgósítani iparos- társainkat. Csunán egy a fontos: hasznos, és persze szép munkát végezni. (Gömöri) Thälmann utcai iskolát. Mindehhez a kerület üzemei áldozatos társadalmi munkával, közel négymillió forint értékű segítséggel járultak hozzá. Kiemelkedő munkát végzett a Magyar Hajó- és Darugyár, a SZIM, a Sallai iskolában, a Transzvill és a Fémmunkás Vállalat a Thälmann utcai iskolában, a 3-as számű Építőipari Vállalat a Csata utcai isikolában. — Hogyan éljünk? — teszi fel a kérdést Sasi Nagy Pál, a SZIM Bidapesti Köszörűgépgyár pártvezetőségének agit.-prop.-titkára. A SZIM lapjában az e kérdésre adott válaszokat, egy időszerű felmérés eredményeit elemzi. A kérdező biztosok 84 munkás, párttag véleményét tudakolták. Nehéz volt eldönteni — írja a szerző — vajon a szabadidő mennyire növekedett? Ugyanis, az 1968-as évhez képest 20 százalékkal növekedett az egy főre jutó túlóra, és a szabad szombatok bevezetésével csak nyolc százalékkal csökkent a törvényes munkaidő. Ezenkívül a párttag munkások élenjárnak a pluszmunkában is, ilyen jellegű elfoglaltságuk az átlag felett van. Érdekes, hogy míg a munkás-párttagok a döntések meghozatalában, a párt politikájáért való kiállásban élenjáró- ak, addig közéleti aktivitásuk, főleg a kezdeményezésekben elmarad a vezető szerep szintjétől. A cikk szerzője külön kitér az életkori sajátosságokra. Mint írja, az idősebb korosztály kisebb mértékben tartja fontosnak a művelődést, inkább a fiatalokat buzdítja a tanulásra. A felmérés őszintén tárja fel a szocialista brigádmozgalom egyes hiányosságait. Mint írja, „a közösségfejlesztő vállalások nagyon kevés kivétellel csak a vállalások papíron való rögzítéséig jutnak el”. A következtetések levonása még a jövő feladata; mégis, nagyon fontos, úttörő kezdeményezésnek tartjuk e felmérést. Ehelyütt csak szemelvényekben tudtuk ismertetni a bizonyára gazdag anyagot. Reméljük, a példát mások is követik majd. —g— Segítenek a nagyüzemek 8 ANGYALFÖLD
