Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1976. május / 1. szám
R bizalommal gazdálkodnak A BARÁTSÁG HÉTKÖZNAPJAI „A szocialista demokrácia a népi államhatalom lényege... A Hazafias Népfront fontos kötelezettsége, hogy elsősorban működésének alapvető színterén: a lakóhelyén növelje hozzájárulását a szocialista demokrácia erősítéséhez...” — állapítja meg a Hazafias Népfront VI. kongresszusának áprilisban közrebocsátott állásfoglalás-tervezete. S hogy nemcsak teoretikus megfogalmazás ez, bizonyítja a módszer, amellyel a társadalom minden rétege, a Népfront valamennyi aktivistája elé vitára bocsátotta e fontos okmányt. A Népfront, akárcsak a közéleti munkájában, a mozgalom újabb feladatainak meghatározásában és módszereinek kidolgozásában is a legszélesebb demokratizmusra törekszik. „A szövetségi politika a szocializmus építésének teljes történelmi szakaszában meghatározó szerepet játszik, mint felemelkedésünk egyik alapvető feltétele. A mi feladatunk, hogy e politika jegyében szorgalmazzuk a mozgalom keretei között a nemzet alkotóerőinek, a párttagok és a pártonkívü- liek, materialisták és hívők részvételét a különböző a politika alakításában és megvalósításában” — tartalmazza a dokumentum. És sugallja a megvalósítást is. Minél több munkás kerüljön a választott testületekbe és: „Biztosítsák számukra a lehetőséget mind a közéletben, mind a munkahelyeken a részvételre a tervek kidolgozásában, végrehajtásában és a végrehajtás ellenőrzésében.” Ilyen módon a szocialista demokrácia valóban egyik legfontosabb fórumává válik a népfront-mozgalom: egybeötvözi — alkalmanként ütközteti is — kollektívák, csoportok, társadalmi rétegek érdekeit. Nem kell félni néha-néha a „szembesítéstől” sem. Már csak azért sem, mert a tennivalók meghatározása, a végrehajtás ellenőrzése valóban a társadalom minden tagjának feladata, amelyet lakóhelyi közösségekre, üzemi kollektívákra lebontva mindenkinek hasznos pontosan ismernie, átéreznie. Ha csak egyet ragadunk ki a népfront-mozgalom eredményeiből, az is jól igazolja a „társadalmi megbeszélés” fontosságát. Tavaly például elérte a 2 milliárd 200 millió forintot az országban a társadalmi munka értéke. Húsz esztendeje alig haladta meg a 40 milliót. Egyetlen esztendő fordulata alatt, 1974—1975 összevetésében, 500 millióval nőtt az összeg. S éppen e felgyorsult növekedés igazolja az állásfoglalástervezetben megfogalmazottak közül azt: „El kívánjuk érni, hogy a társadalmi munka, a helyi tanácsi szervek tevékenységének lényeges kiegészítő része legyen.” Ugyanis az elmúlt egy-két esztendő során vált gyakorivá a falvakban, városokban, kerületekben, hogy jó előre ismertetett munkákra vették igénybe a lakosság szabad idejét, építő kedvét. S itt — ahogy annak idején a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának vezetői is megállapíthatták — nem egyszerűen számjegyek mechanikus emelkedéséről van szó. Ez a szám a tanácsok — tehát az államhatalom szervei — s a lakosság erőteljes, eleven, egyre javuló kapcsolatának kincset érő mutatója elsősorban. A dokumentum hangsúlyozza: „El kell érni, hogy az állampolgárok minden fontos kérdésben kapjanak tájékoztatást, hogy ennek alapján javaslataikkal segítsék a helyi politika és a területfejlesztési tervek kidolgozását és megvalósítását.” A jogok gyakorlásának előfeltétele az alkotómunka. Ezt a szemléletet erősíti, s ezt kívánja méginkább meggyökereztetni a jövőben a népfront-mozgalom, a társadalom valameny- nyi rétegében. A nemzeti öntudat kiterjesztésével, a szocialista hazafiság érzésének erősítésével is. Mint az állásfoglalás-tervezet megállapította: „A szocialista hazafiság megbonthatatlan egysége a hagyománynak és a jelennek, a nemzetinek és a nemzetközinek: kifejezője pedig a hazáért, népünk boldogulásáért végzett munka.” Össznemzeti érdekeket foglal egybe tehát a népfront munkaprogramja és érvényesítésükre a legszélesebb nemzeti összefogással épít: egyformán a Láng gépgyári brigádok vagy a tanácsi apparátus szakembereinek alkotókészségére. A kongresszusra készülődve gyűléseken vagy akárcsak munkapad melletti megbeszéléseken gyűjtötték a mozgalom társadalmi munkásai a dolgozók véleményét, javaslatait a mozgalom feladatairól, a módszerek gazdagítására. Ilyenformán különösen élővé vált az együttgondolkodás gyakorlata, amelyet a Hazafias Népfront a múltban is, mostani tervezetében is szorgalmazott. Tapasztalatait igen nagy felelősséggel összegyűjteni, a véleményeket, javaslatokat rendszerezni és közrebocsátani — ez most a népfrontbizottságok feladata. Nagy feladat. Nem kevesebbel: a bizalommal gazdálkodnak. 1970 óta vagyok a XIII. kerületi Hazafias Népfrontnál a nőbizottság elnöke — mondja Róder Mihályné. Színes és sokrétű munkánk egyik jelentős állomása, hogy a szovjet katonai alakulat mátyásföldi parancsnokságán működő nőbizottsággal sok éve komoly kapcsolatot, meleg baráti együttműködést alakítottunk ki. Ennek talán legszebb bizonyítékai a Szovjetunióból érkezett, féltve őrzött levelek. Akik visszatérnek otthonukba, levélben érdeklődnek életünkről, s írnak sajátjukról. Többen magyarul fogalmazzák meg az üdvözlőkártyák szövegét, van aki szorgalommal tanulja a nyelvünket^ Persze a találkozások többségénél mosolyokkal, apró gesztusokkal, mutatgatással értik meg egymást a magyar és szovjet asszonyok. Egy alkalommal recepteket cseréltek; a magyar asszonyok tortát, beig- lit, pitét sütöttek, a szovjet asszonyok marcipánnal, habos süteménnyekkel kedveskedtek. Itt tolmácsra sem volt szükség. De ha komolyra fordul a szó, hárman is fordítanak: Kajsza Magda, Sípos Zsuzsa, és Nagy Károlyné. Mindenkinek megvan a maga története, ki hogy tanulta meg a nyelvet. Magda önkéntes szovjet katona volt, Mici néniék a Szovjetunióba emigráltak. A nőbizottság „magvát” 10— 15-en alkotják. Ők a háziasz- szonyok, minden rendezvényen jelen vannak, terveznek, szerveznek fáradhatatlanul. A mátyásföldiek is névszerint ismerik őket: Szalai Vladimir- né, Vári Gyuláné, Rácz Istvánná, Ihász Katalin, Nagy Lajosné, Mátéfalvy Györgyné, dr. Kazár Jenőné és a többiek — a felsorolás korántsem teljes. — A programok széleskörűek, általában havonta egyszer találkozunk. Az utóbbi négy évben meglátogattuk Angyalföld legjelentősebb nagyüzemeit, s több budapesti nagyvállalatot. Ezekből a gyárlátogatásokból mi is tanultunk, még nekünk is újat mond egy-egy találkozás. Talán ha nem vagyunk nőbizottsági tagok, mi sem jutunk el a Pénzverdébe, a Szikra Nyomdába, a Kereskedelmi kamarába, vagy a KFKI-ba. Együtt néztük meg a nagytétényi Kastélymúzeumot a szentendrei Skanzent, Kovács Margit kerámiáit, a szolnoki Néprajzi Múzeumot, a Műcsarnok képanyagát. Minden program a saját „műfajában” páratlan élményanyaggal szolgált. Több vidéki városban is megfordultunk, s megmutattuk Budapest legszebb részeit. Többször rendeztünk kerületi körsétákat is. Ilyenkor nemcsak az emlékművekhez „zarándokoltunk” el, hanem megmutattuk Angyalföld régi és arculatát, épülő-szépülő lakótelepeinket, parkjainkat. Ellátogattunk tanulóintézetekbe, nevelőotthonokba, szakközép- iskolákba, sőt a Fóti Gyermekvárosba is. Minden program külön történet. Mikor a Gyapjúmoső Vállalat vidéki gyáregységében, Móron jártunk — éppen szüret idején — kivittek bennünket a hegyoldalba, s estére a szovjet asszonyok a nyárson sült szalonnához már mustot ittak. A Mezőtextil Ssövetkezet vidéki gyáregységében helybeli katonatiszt-feleségekkel barátkoztak össze. A beszélgetés során a munkáról, mint életük egyik értelméről vallottak egyszerű-szépen a magyar nők. A vendégeskedés volt a legmeghatóbb: a terítésen látszott, hogy hat pohár az egyik háztartásból, hat a másikból, tányér a harmadikból származik. Akárhová visszük a szovjet asszonyokat, mindenütt szívélyes a fogadtatás. S ez az őszinte érzés, igaz barát' ság jele. Utóbb, mikor az ELZETT- ben jártunk, s a munkások megtudták, szovjet delegáció érkezett — mintha a földből nőttek volna ki, annyian érkeztek, szocialista brigádnaplóval a kezükben. A beszélgetések sohasem protokoll jellegűek, a szovjet asszonyok nemcsak nézelődnek, hanem érdeklődve kérdeznek; milyen a gyár szociális ellátottsága, mekkora a termelés volumene, hogyan nevelik a pedagógusok szocialista életmódra a felnövekvő nemzedéket... — A meghívásokat viszonozzák — mondja Vári Gyuláné. — Együtt ünnepeljük a nagy politikai érfordulókat. Ezek látványos, nagyszabású ünnepélyek. A kul túrépület gyönyörűen díszített színház- termében szép megemlékezéseket, köszöntőket, nívós műsorokat láttunk. Most ül össze a két nőbizottság, hogy egyeztesse az éves programot. A szovjet asz- szonyok tolmácsa Arató Osz- kárné. Mielőtt ezt a munkát vállalta, a Berzsenyi Gimnáziumban tanított. Tizenkét éve már, hogy Mátyásföld lett a „hazája”. — A két nőbizottság közötti kapcsolatot tovább erősítjük — mondja. — Minőségében változtatjuk: még jobban érvényesítjük a politikai, eszmei azonosságot, aktívan cselekszünk a jelenben: a közösen megálmodott jövőért. — cseszik — 4 ANGYALFÖLD Testvérkapcsolat — szovjet asszonyokkal
