Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1976. november / 2. szám
A munka forradalma A munkás, s a munka felszabadulásáról esik legtöbb- ** szőr szó a novemberi ünnepen; a fogj osztottság, kizsákmányolás, fél-jobbágysor felszámolásáról. A terheltről, amit egy gyűlölt társadalmi renddel dobott le válláról a forradalmasait dolgozó nép. Más alkalmakkor, s ritkán fogalmazzuk meg: a szocialista forradalom másfajta gondot, felelősséget rótt új társadalmának tagjára. A teljes, alkotó emberi lét gondját, felelősségét. A szocialista demokrácia intézményrendszere adja kereteit; a társadalom anyagi, szellemi fejlődése új és új lehetőségeit e magunkért való felelősség érvényesítésé1 nek. Az alkotó ember demokráciájáról lévén szó — leg- gontosabb színtere a termelés; a műhelyek világa. Az üzemi és munkahelyi demokrácia kibontakoztatása során nem kevés nehézséggel, tévedéssel, elfogultsággal, nem ritkán közönnyel kellett — és kell — szembenéznünk. Kikristályosodott gyakorlat nélkül, kevés tapasztalattal kezdődött e munka, még a nagy múltú angyalföldi üzemekben is. Az MSZMP Központi Bizottságának határozata szerint többféle módszerével, formájával kísérleteznek az üzemekben; másképpen igyekeznek bevonni a dolgozókat az irányításba a Medicorban például, mint a hajógyárban; mások a döntési jogkörök a Lángban, s mások az ELZETT-ben. Egyben azonban azonos a követelmény: nem tűri a közönyt, a visszavonulást, számonkéri mindenkitől a társadalmi ember felelősségét; a jogok és kötelességek gyakorlását, vállalását. Tízért elgondolkoztató az egyik nagyüzem megbecsült törzsgárdatagjának véleménye, amit a bizalmiak újabb beleszólási, véleményezési lehetőségéről vitatkozó értekezletén mondott: .....Aki ezt a tervezetet írta, meg volt gyűződve arról, h ogy olyan demokratikus lépést teszünk, ami illendő 30 év után. Én azonban nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt a munkásgárdát ma fel lehet tuházni azzal a felelősséggel, hogy önmaga és mások bérét megállapítsa ... Akik a munkában megbújtak, de a markukat mindig szorgalmasan tartották, azok nem méltóan arra, hogy a jól dolgozó munkásokat elmarasztalhassák. Amit eddig nyíltam nem tehettek meg, azt most titkosan megtehetnék ... Aki becsületesen építi a szocializmus, az megérdemli a felelősség átruházását. De több előkészítéssel, hogy összefogást és ne széthúzást teremtsünk ...” Ami szembeötlő a 22 esztendős törzsgárdatagsággál rendelkező véleményében: a félelem a lógósok táborától, s ugyanakkor annak a vágya, hogy a tisztességesen dolgozók, s a „markukat szorgalmasan tartók” között kenyértörésre ne kerüljön sor. Uarmincévi fejlődés után — mint ahogy a XI. kong- resszuson is szóba került ez — a választ valahogy ilyenféleképpen kell megfogalmazni: a becsületesen dolgozó, haladásunkat segítő többség demokráciáját építjük, melynek demokratikus szabályai, struktúrája kényszerűen integrálja a társadalom minden csoportját, tagját. A munkahelyi demokrácia kiterjesztésének újabb és újabb eredményeit kutatva-propagálva számtalanszor beleütközünk az „és attól vastagabb lesz a boríték!?” cinikus közönyébe. Minden bizonnyal könnyen érthető tudati, érdekeltségi tényezők mellett azért is, mert a döntések demokratizálása idáig elsősorban az elosztási szférában valósult meg, az értékek megteremtésének döntési struktúrája legtöbb helyen változatlanul követhetetlen a dolgozók számára. Miközben ma már jószerivel általános gyakorlattá vált, hogy a nyereség elosztásának lehetőségeiről is megkérdezik a műhelybeliek véleményét — szinte fehér holló számba megy, hogy a nyereség létrejöttének módjáról, összetevőiről is tájékoztatnánk. Szilárdabb erkölcsi alapot jelentene szembeszállni a „markukat tartókkal" az elosztás idején, ha pontosan tudnák a dolgozók: ki mennyivel, mivel járult hozzá az eredményhez. p'rősödne ezzel is az „üzemi közélet” tisztasága. Ame- lyért tenni — ahogy azt a Hazafias Népfront kongresszusának hozzászólói is megfogalmazták — nemcsak vezetők, mozgalmi funkcionáriusok, hanem minden, közös dolgaink iránt felelősséget érző ember dolga. csésze tea a JSarátsácp Jlc L azaoan A szamovár a messzi távolt idézi. Aranyos csillogása a diszkrét fényben is világít, a férfi meg-megnézi, majd a legújabb típusú krémkávégépre és a kedvesen mosolygó kisasszonyra pillant. Múlnak a másodpercek. — Teát ^érek ... Kesernyés, fanyar illat száll a csészéből. Nyúlna a cukor után, de szomszédja tört magyarsággal figyelmezteti: — Nem beletenni, és nem lenyelni a cukrot. Együtt kell inni: így ... A bemutatót próba követi, teljes a siker. — Grúz tea — mondja szakértelemmel — jó erős. A gyerek — nyolcéves forma — ott áll mellette, fanyarul mosolyog a meleg, keserű italra, látszik, valami édességet enne inkább. Az atyai szigor felenged, csokitorta kerül az asztalra, csak a mama ne tudja meg! — A kicsi nagyon szeret idejárni. Vasárnaponként gyermekfilmeket vetítenek, és ha a szövegből nem is minden szót ért, a kép, a zene pótolja azt. Sokat tanul belőlük — néha magam is meglepődöm, mennyi mindent tud. Hát igen, a mai gyerekek mások. — Én a brigáddal jártam először a Szovjet Kultúra Házában. Jó pár éve annak. Akkor még nem tudtuk, hogy meghívó nélkül is lehet jönni. Azóta rendszeresen kapjuk a programtájékoztatót, mondhatni, „hivatalból is”, mivel az MSZBT tagcsoport elnöke voltam, és elnökségi tagja vagyok! Hivatalból... Nem hivatal ez, kérem, Az ELZETT gyár. Szerszámedzőként dolgozott ott. A férfit a gyárban láttam viszont, 'a munkapad mellett. Kőhalmi Győző harminc éve dolgozik itt. Az MSZBT tagcsoport munkájáról, találkozásokról, személyes élményekről beszél: — A Togliatti gyárral nagyon jó a kapcsolatunk. Minden évben sokan látogatnak el hozzánk, és tőlünk is gyakran utaznak. Togliattiról nem lehet biztosan ítélni, hiszen az óriás gyárváros még fiatal és növekszik. A szovjet emberekről azonban annál pontosabb képet adtak a baráti találkozók, beszélgetések. Nehezen barátkozó emberek — de a barátságuk örök. Nyíltszívűek, őszinték, közvetlenek. — Közös téma bőven akad. A munkánk, életünk hasonló. A Zsiguli program összeköt: igen jó a munkakapcsolatunk és ez fontosabb, hasznosabb, rendszeresebb is, mint a levelezés. — Azt szeretnénk, ha minél inkább megismernénk egymást, ezért aztán a gyári gondokról a pirogsütésig, a pörkölt-készítésig, a bevásárlástól a lakáshelyzetig minden szó- bakerül, ha találkozunk. Ez pedig elég gyakori: keressük a találkozást. Gál Györgyné és Fűzi Bertalanná ugyancsak az ELZETT MSZBT elnökségének a tagjai. A brigádnaplót mutatják. Zal- jánova és Meluhin, a Volgái Autógyár munkásai jegyeztek be néhány sort látogatásuk emlékére. — Nagyon tetszett a gyár szovjet barátainknak. Elmondtuk, mi is a brigádunk, a Zsiguli brigád munkája, s a rövid idő alatt szó esett sikerről, sikertelenségről, egyaránt. A gyárlátogatás után este a Volga szállóba mentünk, és nagyon kellemes estét töltöttünk. Igaz, voltak nyelvi nehézségeink, szavak helyett gyakorta előkerült a „jelbeszéd” ... Jó, hogy a fiatalok között már a nyelv sem lesz akadály. A munka persze nem csupán a találkozókból áll. Rendezvények, ismeretterjesztő előadások és kultúrprogramok sora jelzi a tagcsoportunk tevékenységét. Azért, szeretnénk javítani a szervezettséget és jó lenne havonta egy-egy rendezvény is, mindig más, kerületi gyárban. Reméljük erre is sor kerül. Az ELZETT példája csupán egy a sok közül a kerületben nem kevesebb mint 32 tagcsoport tevékenykedik. Fehér Istvánná a kerületi pártbizottság titkára a múltról és jelenről beszél. A munkáshagyomány is indokolja jó kapcsolatunkat. A barátság hosszú folyamat, ami itt a kerületben egyre erősödő, s ez természetes is. Akárcsak az, társadalmi szerveink és a nagyüzemek bekapcsolódtak a társaság munkájába. Célunk, hogy mellettük és a különböző intézmények a kisüzemek, például az Orvostovábbképző Intézet is aktívan közreműködjenek a munkában. Tény, hogy az ELZETT vagy például a MEDICOR szerepe a KGST együttműködésben igen nagy, s így közvetlenebb a kapcsolatuk is a Szovjetunióval. A tagcsoportok azonban nem elkülönülten dolgoznak — egymásnak adják át a tapasztalataikat. (Folytatása a 6. oldalon) 4 ANGYALFÖLD
