Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1976. november / 2. szám
— A társadalmi munka „nimbusza” nem egyhelyütt megkopott az elmúlt években. Az emberek gyakran tapasztalták: olyan munkákra kérik fel őket, amelyeknek nincs különösebb hasznossága, jelentősége. önöknél nincsenek ilyen gondok? — Nincsenek. Bőven akad elsőrendűen fontos tennivaló is: a kisiparosok festést, szerelést, a kiskereskedők berendezési munkát vállaltak az öregek második napköziotthonának létrehozása érdekében; nem kevesebb, mint 30 millió forint értékű lesz a társadalmi munkában végzett lakóházkarbantartás; 12 millió jut az „Egy üzem, egy iskola” mozgalomra. De részt veszünk az új napközis tábor létrehozásában, parkok, játszóterek építésében. Ide kívánkozik a gondolat: a társadalmi munka, akár üzemben, akár lakóterületen végzik, egyet jelenthet: a közösség érdekében, munkaidőn kívül végzett tevékenységet, s mint ilyen, nagyobb megbecsülést érdemel. Ezért jó dolog, hogy a HNF Országos Tanácsának titkársága „Kiváló társadalmi munkás” és „Érdemes társadalmi munkás” kitüntető jelvényeket adományoz, melyeket első ízben november 7-én adunk át a legkiválóbb 'angyalföldi aktivistáknak. Szolgálat Népfrontkongresszus, tanácsi együttműködés, lakóterületi munka, művelődéspolitika, társadalmi akciók ... Sokmindenről szó esett, de — a népfronttitkár személyéről egy hang sem. Tudom Matuz Lászlóról, hogy pontosan két évtizede dolgozik ezen a területen, hogy három gyermeke van — közülük a legfiatalabb műszerészből lett a Műegyetem most végző hallgatója ... Két évtized a népfrontban. Ha valakinek, Matuz Lászlónak tudnia kell, milyen adottságok, milyen képességek szükségeltetnek az eredményes munkához? Ismét csak a kollektíva, a „csapatmunka” fontosságáról, kezd beszélni: „Egymagában a titkár sem, más sem érhet el eredményeket... legyenek bármilyen jó hivatalos kapcsolatai. Maga mellett, maga mögött kell éreznie a munkatársait és — a kerületieket.” — Fogalmazzuk másként a kérdést. Milyen szerepet tölt be a titkár a HNF legfelső vezetése, és a lakosság között? — A közvetítő, a „fordító” szerepkörét. Irányelveket kapunk, általános tematikát... Az ezekben foglaltakat kell emberközelbe hoznunk, a népfrontmunka hétköznapjainak gyakorlatába átültetnünk. Mondok egy példát. Elvi határozat születik: támogassuk az egészséges lokálpatriotizmust. A hogyan már többnyire itt, ezekben a helyiségekben vetődik fel, itt határozzuk el milyen rendezvénysorozatot szervezzünk, hogyan propagáljuk elképzeléseinket, kikre támaszkodjunk munkánkban, mivel szolgálhatjuk legjobban Angyalföld anyagi, szellemi gazdagodását, értékeinek védelmét. A kerületi bizottság most készülő, öt évre szóló programjában már mindez tükröződik. — A népfronthoz a legkülönbözőbb korú, foglalkozású, érdeklődési körű, meggyőződésű emberek 'írnak be, hozzák ügyesbajos dolgaikat, fejtik ki nézeteiket, ajánlják fel segítségüket. A titkárnak — de azt hiszem, bárki „népfrontosnak" — jó emberismerőnek, esetenként, rugalmasan reagáló diplomatának kell lennie... — Tény, hogy ezekből naponta vizsgázik, s jól akkor, ha senki sem távozik haraggal a Váci út ötvenből... Népfrontmunka. Csak az vállalkozzon rá, aki szenvedéllyel végzi, aki nem számolja a munkával töltött órákat, aki nem úgy tartja, hogy áldozatot vállal, hanem egyszerű gesztussal azt tudja mondani: „Teszem, amit tenni kell...” Matuz Lászlóban ilyen embert ismertem meg. MINDRNNYIUNR TERVE A kerületi tanács kibővített ülésén megtárgyalta és elfogadta az V. ötéves tervjavaslatot a kerület fejlesztéséről. Egyszerű hír, melyhez hasonlót gyakran olvashatunk a lapokban, hallhatunk a rádióban, televízióban. Van azonban valami, ami a hasonló eseményektől ezt megkülönbözteti, valami ami eltér a korábbi gyakorlattól. Földes Róbert, a kerületi tanács elnöke egy mondatban ezt így foglalta össze: „Középtávú terv így, ennyire széles demokratizmussal most készült először a kerületben...” A terv elfogadásával — törvénnyé emelésével — másfél éves előkészítő munka zárult le. Ez alatt az időszak alatt nemcsak a kerületi tanács, nemcsak a szakemberek foglalkoztak a jejlesztffsi feladatok kidolgozásával — a kerületben dolgozó különböző társadalmi szervezetek és a lakosság is nagy részt vállalt a végleges koncepció kialakításában. Erre is célzott a tanácselnök fenti megjegyzésében. Ismét őt idézzük: „A kerületfejlesztés koncepciójáról a Budapesti Pártbizottság és a Fővárosi Tanács vezetőivel a kerületi pártbizottság és a tanács vezetése két alkalommal is konzultációt folytatott. Előtte azonban megvitatta és elfogadta azt a kerületi párt-végrehajtóbizottság, a kerületi pártbizottság, a Hazafias Népfront XIII. kerületi elnöksége, a Tanács végrehajtó bizottsága. Az V. ötéves terv irányelveit a HNF. kerületi bizottságával külön is megtárgyaltuk és azt követően réteggyűléseken vitattuk meg az anyagot, tanácstagi beszámolókon konzultáltunk a kerület lakosságával. Hogy ez a konzultáció mennyire széles körű volt, azt néhány számadat jól érzékelteti. A réteggyűléseken, tanácstagi beszámolókon, mintegy 10—12 ezren voltak jelen. Több mint másfél ezer hozzászólás hangzott el, nagyrészt közérdekű kérdésekről.” A másféléves munkát lezáró kibővített tanácsülésen, a tervkészítés és elfogadás utolsó fórumán is hangzottak még el hasznos javaslatok — ha nem is érdemben de még itt is módosult a koncepció. A meghívottak, a KISZ, a kerületi HNF elnöksége, a körzeti népfront csoportok képviselői részvételével zajlott a vita, melynek végén egyhangúan fogadták el az előterjesztést. Olyan terv-koncepcióra mondtak igent, melyben mindenki ráismerhetett saját gondolataira, tervvé formálva láthatta viszont reális javaslatait, elképzeléseit. Szó esett a vállalatok által adott kerületfejlesztési hozzájárulásról. Nos, a tervezett 50 millióval szemben eddig nem kevesebb mint 60 millió forintra rúg a vállalatok által a tanácsnak átengedett pénz összege, hála a vállalati párt- bizottságok, gazdasági vezetők és nem utolsósorban munkáskollektívák segítőkészségének. A XIII. kerületben az V. ötéves terv évei alatt mintegy 10 milliárd forint értékű beruházás valósul meg. (A vállalati és az ágazati fejlesztések értéke mintegy 5 milliárd forint lesz.) A tömeges lakásépítés három helyen, az új-lipótváros- ban, a Szegedi úton és a Gyöngyösi úton indul meg, de épülnek lakások magánerőből, vállalati hozzájárulással, HM beruházásban is. A tervek szerint 1980-ig 7661 lakást adnak át. De jelentősen részesedik a 10 milliárdból a METRO északdéli vonala és a Szegedi úti felüljáró építése Megkezdődik a Róbert Károly krt-i főgyűjtő építése, élelmiszer és iparcikk áruházat adnak át a Róbert Károly krt-on, ruházati áruházát pedig a Marx téren. Az összfejlesztés 10 milliárdjához képest a tanács rendelkezésére álló 271 millió forint szerény összegnek tűnik. Mégsem az, mert felhasználása hatékonyan, célszerűen történik majd. Nagy részét ugyanis gyermekintézmények építésére, korszerűsítésére fordítják: a pénz így nem aprózódik. nem vész el, felhasználása nyomán számottevően gazdagodik a kerület. A tervelőkészítés demokratizmusáról szóltunk cikkünk elején, a terv megvalósításának demokratizmusával fejeznénk be. Mindenképp ehhez tartozik ugyanis, hogy a tanács — a Hazafias Népfront biztosította kapcsolatok igényben ét'’lével — a jövőben is folytatni kívánja a lakossággal a konzultációt. „Együtt az angyalföldiekkel!” — ez tehát a .jelszó. És ez az együttműködés nem csak a tervek kialakításakor, elfogadásakor, hanem azok megvalósításánál is főszerephez jut — nem kisrészt a lakosság társadalmi munka-akcióin keresztül. Az angyalföldiek — mint a korábbi években már annyiszor —, vállalásaikkal most is előkelő helyre kerültek a főváros kerületei között: több tízmilliós új érték születik munkájuk nyomán. Így valósul meg majd mindannyiunk terve. ANGYALFÖLD 3
