Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1976. november / 2. szám
KÖZÖS DOLGAINKRÓL Népfrontkongresszus utón - új feladatok előtt Két óra a kerületi népfront-titkárnál — jó, ha fele jut belőle a tervezett beszélgetésre. Csöng a telefon, bejelentés nélkül érkező látogatók adják egymásnak a kilincset: szocialista brigád képviselője ... a Képzőművészek Baráti Körétől.. kisiparosoktól... a kerületi úttörők képviseletében... egy népfrontcsoporttól... Tájékoztatnak, beszámolnak, kérdeznek, meghívót adnak át, tanácsot kérnek, vagy egyszerűen, ha már erre jártak, beugranak öt percre ... — Nálunk nincs protokoll, hivatalos fogadóóra, bejelentkezési kötelezettség — mondja mosolyogva Matuz László, a Hazafias Népfront kerületi Bizottságának titkára. — Az ajtó nyitva áll mindenki előtt, akár a magánember gondjaivá'. akár közügyben keres bennünket. A hivatalos óra is formális: nem ritka, hogy este kilencig ittmaradunk; amire nappal nem jutott idő, elvégezzük este. Együtt a tanáccsal A népfront-titkár kategorikusan elhárítja a dicséretet — látom az arcán, nem is érti miért tarthatja valaki „teljesítményét” különlegesnek: — Kollektív munka ez: a legapróbb siker is sokak ösz- ezefogásának eredménye. Sokan és sokat tesznek azért, ami végül is úgy kerül be az emberek tudatába: „a népfront szervezte, a népfront intézte el. " — Nemrég fejeződött be a HNF VI. kongresszusa, amelyen küldöttként — 1957 óta immár ötödik alkalommal — Matuz László is résztvett. Gondolom. még frissek az emlékek — A két napos tanácskozás egy életre szóló élménnyel gazdagította a résztvevőket, bennünket, angyalföldi küldötteket is — Kis Károly esztergályost, Tóth Istvánná műszerészt, Bodócs János igazgatót és Galambos Pál kisiparost Élménnyel és számtalan hasznos tapasztalattal: az elhangzott beszédek, hozzászólások, a vita és végül a kongresszusi állásfoglalás szövege sok olyan utalást tartalmaztak és tartalmaznak, melyeket a kerületben végzett munkánknál „egy az egyben” hasznosíthatunk. Bár a sajtó, a rádió, a televízió részletesen foglalkozott a Kongresszussal, úgy érzem, egy-két dolgot e helyütt is érdemes kiemelni. Sarlós István beszédében hangzott el: „A szocialista demokratizmus egyik lényeges eleme és módszere, hogy a lakosság részt vesz a fontos rendeletek kidolgozásában, a törvények előkészítésében és megalkotásában.” — Hogyan állunk ezzel Angyalföldön? Tapasztalataik szerint a lakóhelyen, vagy a gyárban, irodákban alkotnak bátrabban véleményt az emberek? — Most vitattuk meg a köz- művelődési törvényjavaslatot, és a közérdekű bejelentésekről és javaslatokról, valamint a panaszokról szóló törvénytervezetet ... Közvetlen tapasztalatainkat természetesen a lakóterületről szerezzük. Hozzá kell tegyem: ezek a tapasztalatok az utóbbi időben igen kedvezőek. — Minek tulajdonítható a változás, mitől „közéletibbek” ma, mint tegnap az angyalföldiek? — Egyetlen, de úgy érzem a legfontosabb tényezőt emelném ki. A tanács és a Hazafias Népfront minden korábbinál harmonikusabb együttműködését. A nyílt várospolitika jegyében párttagok és párton- kívüliek, fiatalok és öregek, nők és férfiak kaptak és kapnak meg a kerülettel kapcsolatos minden lényeges információt, s egyben lehetőséget arra, hogy véleményüket elmondják, javaslatokat tegyenek, a tervek megszületésének aktív részeseivé váljanak. Ha az emberek látják, hogy észszerű javaslataik megvalósulnak, a kivitelezés feladataira is könnyen mozgósíthatók. Majdhogynem személyes ügyüknek tekintik a tervek valóra válását. A Sarlós eivtárs által a kongresszuson elmondottakat tehát úgy is értelmezhetjük: ha a lakosság hozzászokik a kerületfejlesztésben való aktív részvételhez, feltételezhető, hogy a munkahelyen az üzemi demokrácia teljesebb érvényesüléséért is szót emel... Kezdeményező kedvvel Fiatal, csinos asszonyka, Kiorán Istvánná jön be, a Közlekedési Mérőműszerek Gyárának műszerésze és a Budapesti Bizottság tagja. Gondjai vannak az e^dk lakóbizottsággal. Pillanatok alatt élénk eszmecsere alakul ki: a népfronttitkár kapásból idéz paragrafusokat, tanácsi rendeleteket, látszik, mindennapjaihoz tartozik az ilyen ügyek figyelemmel kísérése... — A XIII. kerületben már régebben rájöttünk arra, hogy a csaknem 1200 lakóbizottságot nem lehet egy központból irányítani. 16 népfrontcsoportot, vezetőséget választottak a kerületben, s ezek egyre inkább beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. A népfrontcsoportok részletesebben, mélységeiben tudtak és tudnak egy- egy üggyel foglalkozni, visszatérhetnek azokra, jobban rajta tarthatják a kezüket, mint egyetlen, központi irányító szervezet. Erősítésük a következő évek központi feladata ... Ahogyan azt Csernák József, az egyik kongresszusi küldött mondotta: „A lakó- és utcabizottságokon keresztül tíz- és tízezrekhez jut el a párt, a kormány, a népfront szava. Ugyanakkor arra is alkalmas fórumok, hogy a lakosság véleményét, javaslatait továbbítsák...” Jóllehet, úgy érezzük, ez a vélemény vonatkozik ránk is, tennivalónk azért akad bőven. Erről az angyalföldi küldöttértekezlet állásfoglalásában is részletesen szó esett. Ha megengedi, onnan is idéznék néhány mondatot: „A HNF kerületi bizottsága, körzeti csoportjaink, a kerületi lakóbizottsági vezetőséggel együttműködve hozzák létre a Lakóbizottságok Fórumát és az »Angyalföldi dolgozók lakóhelyi fórumát«. A népfrontbizottság tárgyalja meg a lakóbizottságok tevékenységét, határozza meg feladataikat a lakóhelyi politikai, közéleti munkában, a kerület V. ötéves terve végrehajtásában. Mozgalmunk e munkában tekintse alapnak a kerületi tanáccsal meglevő együttműködési megállapodást ...” Megbecsült társadalmi munka Ismét visszakanyarodtunk tehát a tanácshoz, az együttműködéshez. Abban a bizonyos szerződésben a két szervezet „fogadott egymásnak örök hűséget”. De vajon kialakult, kialakul-e az ott dolgozók között is személyes munkakapcsolat, emberi tartalommal telik-e meg az együttműködés? A népfront-titkár egy pillanatig gondolkodik. Arcán azonban a mosoly azt mutatja; nem a kérdés „rázóssága” miatt tart szünetet, sokkal inkább azért, hogy pontosan, korrektül fogalmazzon. — Nagy szavaknak tűnhetnek, de nyugodtan mondom ki őket. Mert igazak, összefogásunk, együttműködésünk szenvedélyes őszinte beszélgetésekké mélyült. A különböző tanácsi osztályok vezetői egyben népfront-aktivisták is, nem folyik aktagyártás, nincsenek levelezést, kerülő utat igénylő hivatalos „megkeresések”: baráti, elvtársi a kapcsolatunk — a párt szövetségi politikájának megfelelő o közös célért végzett munkánk. — A Kongresszus, a felmérés, az összegzés időszaka után vagyunk. Hallhatnánk-e az együttműködés néhány eredményéről? — A bőség zavarával küzdve, egyetlen területet, a művelődéspolitikai munkát emelném ki. Rendszeressé vált a népfrontban a Szülők Fóruma, a család és az iskola kapcsolatainak elmélyítése érdekében. Angyalföldi írók, költők fórumát, találkozóját szerveztük meg az olvasókkal; az Állami Könyvterjesztő Vállalattal együtt, a Budapesti Népfrontbizottság javaslatára létrehoztuk az Angyalföldi Könyvbarátok Körét. Eredményesen dolgozik a Helytörténeti Klub — így tarthattuk meg a XIII. kerület első Helytörténeti Konferenciáját. A főváros centenáriuma alkalmából az Angyalföldön dolgozó, lakó képző- és iparművészek gyűjteményes kiállítását is megrendeztük, először a Műcsarnokban, majd 10 nagyüzemben. A kiállítások sikere indokolja, hogy napirendre kerülhet egy állandó kiállítási terem létesítése is. Egyik kedvenc, dédelgetett tervünk az „Angyalföldi Munkás- mozgalmi sétány” kiépítése és állandó Helytörténeti Múzeum megnyitása ... Mindaz amit itt elmondtam, a tanácsiak közreműködése, a dinamikus tanácsi vezetés nélkül aligha sikerülhetne. Bár nem kérdezte, de nem tudom megállni, hogy tervezett társadalmi munkaakcióinkról ne szóljak. Itt. a tanácsi kapcsolataink említésével együtt. Az akciók egytől egyig a kerület fejlesztési, beruházási programjához kapcsolódnak: parképítés, futball- és kocogópálya, autóparkoló létesítése... . 2 ANGYALFÖLD
