Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1976. május / 1. szám
NAGY A LEMARADÁS • • Eleget mozog On?------------------------------------------------------------ — .............. ■ — B eszéltünk eddig a lakótelepi sportról, de nem esett szó az iskolákról és üzemekről, gyárakról. Angyalföldön körülbelül tizenkétezer diák tanul. Óriási felelősség hárul tehát a testnevelő tanárokra, hogy megszerettessék a sportot tanulóikkal, s azok később igényeljék, keressék a testmozgás lehetőségeit. A gyárak, üzemek szervezőinek sem kisebb a dolguk. A napi nehéz munka után nem könnyű kicsábítani bárkit is a sportpályára (A kerületben egyébként 251 termelő egység van.) A LAKOSSÁG sportolása, a dolgozók egészséges testmozgása országos/ ügy. Egyesek talán azt hihetik, hogy túlzók ezek a szavak, bolhából csinálunk elefántot, de bizonyára igazolásul szolgál számukra a Minisztertanács határozata: „A kormány úgy határozott, hogy a testnevelést, és a sportot — tekintettel azoknak az ifjúság nevelésében betöltött jelentős szerepére — továbbra is társadalmi ügyként kell kezelni. A döntés nem régikeletű, sőt, éppen a legutóbbi, május 6-i Minisztertanács ülésen született. Ahogy kinézek a XIII. kerületi sport- hivatal Dagály ucai irodájának ablakán, szemem az épület előtti, kerítéssel körbefont bitumenes kispályára esik. A legutóbbi pályaépítési akció egyik szülöttje. Most óvodás gyerekek szállták meg, boldogan hancúrozva a tulajdonképpen parányi területen. Nekik természetes, hogy van, s még a náluk egy-két évvel idősebbeknek is, a többieknek azonban már kevésbé. Alig egynéhány esztendeje vehették birtokukba ezt a kispályát, no meg a többi testvérét. Mégsem vigyáznak rá — s itt elsősorban a tizennyolc év körüliekre gondolok — eléggé. Valamennyi állapota rohamosan romlik. De — ezzel számolni kellett. Sokkal nagyobb baj, hogy ezeknek a létesítményeknek sokáig nem volt gazdájuk, aki gondozza, vigyázza őket. ANGYALFÖLDÖN százhatvanezer ember él. Az ő sportolási igényük — no meg a munkába idejáróknak — kielégítésére eddig tizennyolc különböző méretű és rendeltetésű pálya épült. Hogy milyen a kihasználtsági fokuk? Nehéz lenne statisztikába merevíteni. Egy tény: a kerület nem nyerné el az első helyezést a lakótelepi sportban a Budapest más részeivel való összevetésben, legalábbis, ami a létszámot illeti. Készítettek néhány éve egy felmérést, melynek tanúsága szerint az angyalföldiek zöme szeretné szabad idejét sportolással töltem, persze akkor, ha ehhez megteremtik a kulturált feltételeket. s netán — olykor-olykor — programot is szerveznek. Azóta vannak feltételek — sok helyütt — időnként szerveznek versenyeket is, csak — érdeklődő nincs, illetve alig-alig akad. Ennyire nem vagyunk őszinték? Ügy tűnik. Egy másik — országos — felmérés szerint (erre a számadatra a Magyar Hírlap egyik vezércikkében bukkantam) a sportolás a negyvenedik helyet foglalja el a szabad idő eltöltésében ... NEM KÖNNYŰ feladat a szemléleten változtatni. Tudják ezt az angyalföldi tömegsport vezetői, szervezői, élükön Faragó Lászlóval, a kerületi sportfelügyelőség vezetőjével és helyettesével, Vőneki Istvánnal. Rájöttek: arra a meglevő magra kell építeni, akik eddig is lelkesen sportoltak, s ha kellett szerveztek is. Ilyen mindenütt található. Angyalföldön például a Természetbarátok Körét fejlesztették tovább. Példáért a „szomszédvárhoz”, Zuglóhoz fordultak, a XIV. kerületben ugyanis már régóta működik egy lakótelepi sportkör. Ennek mintájára, ezt követvén alakították meg — először a természetbarátokból — az Angyalföldi Testedzők Körét. A klub — csakúgy, mint az élsportért dolgozóké — szakosztályokban végezné munkáját, ám kizárólag „műkedvelők” lehetnének tagjai. Pontosabban: a tömeg-, és nem az élsportot szolgálná. Sajnos egyelőre feltételes módban ... Mi is a helyzet evvel az új sportegyesülettel? 1976-tól már a szervezeti keretek adottak. Csak nehéz az első lépéseket megtenni, a berozsdásodott fogaskerekeket újra mozgásba hozni. De nem lehetetlen! Meg kell találni — és ezt a vezetők mondják — a megfelelő módszert, azt amellyel ki lehet mozdítani otthonából, karosszékéből a sportpályákat mesz- sze elkerülőt is. Vonzó programok, izgalmas, az egész családot egyszerre foglalkoztató versenyek kellenek hozzá. A Magyar Rádió kocogómozgalma országos sikert aratott. Miért ne lehetne a lakótelepek számára is ilyen érdekes, örömet hozó sporteseményeket szervezni ? EGYEDÜL, társtalanul nyilvánvalóan csak „nem” lehet a válasz a fenti kérdésre. Önmagában a sportfelügyelőség nem képes egy ilyen nagy feladat megoldására. Szerencsére akadnak partnerek. A természetbarátokról már szóltunk. Ök valóban sokat tehetnek a turizmus népszerűsítéséért. Az autózás egyre inkább tért hódít, — mint megtudtam — ők ezt szeretnék kihasználni: autós túrákat szerveznek. A lakosság megmozgatása azonban egyelőre rendkívül nehéz — akármilyen sportágról lett-légyen szó —, s ráadásul a propaganda munkára nincs is pénz. „Mégis meg kell találni a módját” — mondták ezzel kapcsolatban a sportfelügyelőségen. De térjünk vissza a segítőtársakhoz. Mert — szerencsére — nem csupán egy van. A Dagály Ifjúsági Klubbal, például együttműködési megállapodást kötött a TSF. A fiatalok külön sportbizottságot alakítottak, s asztalitenisz-, sakk-, kispályás foci-versenyeket rendeznek. Ettől az együttműködéstől mindkét fél sokat vár. Joggal. Ne maradjon ez fotó-szenzáció! Sok gond, nehézség, panasz szorult ebbe a rövid cikkbe. De hát, sajnos nagy a kerület lemaradása. Most már azonban ott tart, hogy egyre jobbá válnak feltételek. Csak a kedv, a kedv hiányzik. Ezért most Önhöz fordulunk kedves olvasó. Egyetlen kérdésre válaszoljon — önmagának —, őszintén: Eleget mozog, sportol Ön? N. P. ANGYALFÖLD 23
