Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1976. május / 1. szám
etették a férfiakat, zseblámpafény ta ketté a pince sötétjét. A két Névai- lak sikerült egy kibontott falrész he- í kicsúszni a lépcsőházba. Erdős zló ruhája beakadt egy régi ágysod- gyba. Moccanás nélkül lapult. Az előtt géppisztoly egyméternyire. Meg- dődött az igazoltatás. Imbolygóit a r, távolodott-közeledett. „Jól van test- ...” — mondta az egyik nyilas. A ki- :-házbeliek közül többen jelentkeztek különítménybe. Ott nem kértek semfen igazolványt, meghallgatták a szí- et. megnézték, nem metszettek-e, s in fegyvert, papírt adtak. „Jól van, test- ...” — mondta a nyilas. Elmentek, gél öt órakor kivágódott az ajtó. ;zéves forma fiú jött be, levett sisakkarján dobtáras géppisztollyal. „Pus- nyemci?” Sebesen beszélt, csak a telikről a századelőn ideköltözött öregek :ttek valamicskét a szavából. Január volt. ★ YŰJTÓZKODIK a város a Kilenc-ház ül. De aki belép a kerítésen rműhely- >ongást visszamorgó falakat talál, bá- . megfér rajtuk a gyerek rajzolta il- en ábrácska, s kedvenc csapatnak ;ó biztatás és a megsárgult házirend, a falépcsők is éppoly nyikorgósak, ihogy mélyült közepükön az aprócs- teknő. Errefelé vasalt bakancsban jár- az apák és a nagyapák, csak a most névesek cipője orra vágott. Itt ma is lő egy cserépben a muskátli és a Hing, és bár frizsider zümmög a kony- lan, de ablak közt fagyasztják az abált lonnát. Reggel nincs baj, ha nem csö- a vekker; ismerősek a léptek az ab- ok alatt, s tudnivaló, hogy Feri fél or, Józsi háromnegyedkor indul a rba. Vasárnap délelőtt csattog a ho- lli, és az asszonyok tudják, hogy merik a húslevest, amikor a piros ász már n oszt. Vincze Péter Mit gondoltok, miért szorultak az berek a Népházra? lémi bizonytalanság az arcokon.- Nem tudtak a fizetésükből megél- Nem volt lakásuk, ahol főzzenek ... azután egy gesztenvebarna hajú kis- y. a IV. osztályos Dokrot Edit jelentik:- Mert sokan nem dolgoztak, nem itak munkát. Akkoriban nagy volt a nlcanélküliség. íz első világháborúhoz értünk. A KMP ealakulásának dátuma is jól ismert: 8. november 24. Kiderül: iárt minden- i Visegrádi utcai múzeumban, jól tnd- az alapító tagok nevét: Karikás Fri- s. Kun Béla, Korvin Ottó. Münnich •enc... A Tanácsköztársaság bukása n az illegális munkásmozgalom eayik '.pontja éppen Angyalföld volt, de a ■'ácsköztársaság harcaiban részt vevő rik első' munkás-zászlóalj is An<?vállról verbuválódott. A csariatnanlóban egyzés és fénykép: a csanat úttörői vi- ;ot hegyeznek el Sallai Imre és Fürst idor szobránál.- Akkoriban buzgón énekeltük — me- i egy meghívott nagymama — „Érik a logos cseresznye...” Ártatlan nótának I gzott, de mi tudtuk, mi az, ami k...! deg tart a raigvűlés, amikor elbűcsú- n a pajtásoktól. Zavarban vagyok: •studtam, amire kíváncsi voltam, de ságosan egyszerű volna valami sem- tmondóan nasv dicséretet beírni a Ívesen kezembe adott csanatnaoló- (Szomory György) .FÖLD AKI A ZÁSZLÓT MEGMENTETTE... Forgács Béla életútja ^A Tanácsköztársaság idején jött létre az ötszázak Tanácsa. Megalakulása óta 57 év telt el. Ma 17-en vannak csak'élet- ben az akkori tagok közül. Forgács Béla közülük való. Ma a Hazafias Népfront XIII. kerületi bizottsága Veterán Klubjának vezetője. SZÜRKE, elmosódott fényképen, sárgult újságok között lapozgatunk. Forgács Béla fiatal korában készült portré kerül a kezembe — alacsony termetű, szőke fiatalembert ábrázol. Aztán egy másik kép: itt már katonaruhában. „Az emlékek közül a legmélyebben az első világháború katonaévei és a Tanács- köztársaság dicsőséges napjai maradtak meg bennem. Talán azért is, mert akkor voltam fiatal, vágytam, kerestem a helyem a világban” — kezdi beszélgetésünket Forgács Béla. Emlékek, örömök, fájdalmak idéződnek fel a 80 éves emberben. Mesél, de arcizmai rándulásából érződik, hogy életének darabjai is ezek az emlékező mondatok. „Gyermekkoromat nagybátyámnál, Kolozsváron éltem, mivel apám súlyos betegsége miatt a család nem maradhatott együtt. Nagybátyám képzett marxista volt, a kolozsvári szociáldemokrata párt egyik vezetője. Tőle tanultam meg becsülni a munkásokat, ő adta először kezembe Marx és Engels műveit...” „Az 1914-es évet két esemény tette számomra emlékezetessé: ekkor érettségiztem és ekkor tört ki a háború. Plakátok hirdették, hogy akik most jelentkeznek egyetemre, előnyben részesülnek. Csak később jöttem rá, hogy ez az „előny” volt a biztosíték arra, hogy megkapjam a behívómat.” AZ ELSŐ vonalban harcolt. Megjárta Oroszországot és Olaszországot is. Ott volt az Isonzó—Piave-i harctéren, a brodi, lembergi csatában. „A Tanácsköztársaság kikiáltását Pesten értem meg. Beléptem a Vörös Hadseregbe. A 31-es gyalogezred kiképzőtisztje lettem.” Tiszti életének akkori állomásai: Nagykőrös, Miskolc, Szikszó, Kassa — egytől egyig véres harcok színterei voltak. 1919. júliusában a Forradalmi Kormányzótanács négy ezrednek — s köztük a 31-eseknek — kitüntetésül zászlót adományozott. Forgács Béla és két társa őrizték meg az utókornak: ma a Hadtörténeti Múzeum legértékesebb kiállítási tárgyai között látható. „A háború után hírlapíró lettem. Dolgoztam az »Az Újság«-nál, majd egy ideig a »Fővárosi Közlöny-» szerkesztője voltam. Később a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyárában az ellenőrzési osztályt vezettem. Innen, kiemeléssel kerültem a Fővárosi Tanácshoz — a panaszirodán ügyfélfogadóként tevékenykedtem. Innen mentem nyugdíjba, 1959-ben... A Hazafias Népfront munkájába 1959-ben kapcsolódtam be. Tíz éve vagyok a Veterán Klub vezetője.” BÉLA BÁCSI ma sem pihen. Intézi az idősebb emberek, régi harcostársai ügyesbajos dolgait, figyeli sorsuk alakulását. „Az idősebbekkel való törődés mindig több türelmet, megértést kíván” mondja Forgács Béla. „A Klubon belül is sok tennivalónk van még. Segítünk, ahol tudunk. Nemrégiben sikerült például négy idős embert szociális otthonban elhelyezni. Szívesen vállalom ezeket a feladatokat s amíg egészségem engedi, folytatom a népfront-munkát. Nem tudnék tétlenül itthon ülni...” A vitrinhez lép. Féltő gonddal veszi elő, mutatja meg érdemeit, kitüntetéseit: Szocialista Hazáért - Érdemrend, Munka Érdemrend, Felszabadulási Emlékérem, Tanácsköztársasági Emlékérem, 50 éves jubileumi Emléklap. Olyan életutat jeleznek, melyet végigjárni csak úgy lehetett, ahogy Forgács Béla tette: hűséggel, meggyőződéssel, kitartással... Nyári Mária 13
