Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1976. május / 1. szám
KILENC-HÁZI TÖRTÉNELEM AKI A KILENC-HÁZAT keresi Angyalföldön, a Volga szálló fehér tömbje mögött érdeklődjön. S az sem biztos, hogy könnyen kapja meg az útbaigazítást, A környékbeliek közül sokan csak ..malomházak” néven ismerik a Fóti út, Tüzér utca, Huba utca, Botond utca négyszögébe szorított telek egyemeletes kolóniaépületeit. Egyszerű, külvárosi házak, 1875-ben építette munkásainak a Budapesti Gőzmalom Rt. Molnárok, gépmesterek, rakodók fiai lakták. 135 család. Élt egy magányos férfi itt. Erdős Lászlónak hívták. Volt keménykötésű bokszoló, szökő tömeggyilkosokra vadászó rendőr. Most bekövetkezett halála előtt már csak emlékeit a tenyérnyi szoba négyszögében őrizgető beteg. Nehezen beszélt, karját csak lassan mozdította. AZ ÖRÖK UNATKOZTAK. Ügy unatkoztak, ahogy csak késő este lehet, hűvös dunai szélben, idegen földön, a macskaköves járda húsz méterén. Csattogott a csizmájuk, visszaverték hangját az angyalföldi tűzfalak, mintha egy szakasz sétafikálna a tripoliszi templom mellett. Az udvaron — sötétben összehúzódó nyáj — egymáshoz lapultak az autók. Feketére lakkozott, Wehrmacht-rendszá- mú Mercedesek, sokat próbált, foltos terepjárók. Még sárga is akadt közöttük — ennyi jutott Budapestre az Afrikában szétvert Rommel-hadsereg felszereléséből. Órájára nézett az egyik strázsa. — Noch eine Stunde... (Még egy óra...) — Ja, endlich ... (Na, hálaisten ...) Ekkor szabadult el a pokol. Négyesével robbantak a gránátok. Egy szétrobbant benzintartályból tűzgömb szökött a magasba. Aztán a második. A harmadik. Az őrök nem várták meg az egy óra múlva esedékes váltást. Biztosított géppisztollyal menekültek. .— Nem itt reggelizünk, fiúk! Nyomás,' haza...! — mondta valaki a sötétben. A kézigránát addigra elfogyott. A kilenc-házi fiúknak ez volt az első fegyveres akciójuk. * Erdős László: Napokig törtük a fejünket, hogyan szerezzünk fegyvert? Gondoltunk már mindenféle vad dologra ... Aztán úgy sikerült mint a karikacsapás. „Becsületes úton ..Száz pengőt, húsz liter bort adtunk egy katonának a géppisztolyért és gránátokért. Volt, aki még szívta is a fogát:„de drága” ... BOGOZGATJUK a kopott kövű konyhában, kitől is kapták az utasítást, kivel tartották a kapcsolatot? Kései nyomozás. Egy ideig Gyimesi János volt az összekötő. De őt ismerték Ocsenás és Birkás néven is. A Margit körúti fogház kitelepítésekor szökött meg, s bujkált a Kilenc- házban. Sólyom Mihállyal, Kelen Bélával az „ötös ifjaknál” ismerkedtek meg, Kormos Imrével pedig csak azért, mert álüzemet szervezett a Csata utca 6-ban, ahol meghúzódhattak szökött munkaszolgálatosok, körözött kommunisták, s szükségük volt élelemre. Negyven emberre hordták egy „árjásított” szállítási vállalat papírjaival a kosztot vidékről. De az autótelep elleni támadásban részt vett egy Fekete nevű parasztpárti és egy jugoszláv partizánlány is. Honnan jöttek? Hová kerültek? Nem tudni. — Akkor valahogy egészen másképp 12 néztük ezt... Ügy kerültünk bele, hogy szinte észre se vettük. Barátságból... Mi, kilenc-házi fiúk táncolni szerettünk, meg bokszolni. Errefelé csak a mintakészítők szakszervezeti helyiségében volt tánc. Egy Seiff nevű táncmester tanított. De ugyanott volt a szociáldemokraták párthelyisége is — ide a kommunisták is el-eljártak. Aki pedig az MTE-ben vagy a BTK-ban bokszolt, birkózott, az tavasztól őszig kijárt Gödre. A „Kisfészek”-be. Aztán negyvennégyre már szinten mindenkinek volt valami a füle mögött. Szökött és szöktetett, bujkált és bujtatott, úgy, hogy senki sem ütődött meg azon, hogy fegyvert kell szerezni... MEGFAKULT FÉNYKÉPEN fehér in- ges férfialak, kartonruhás nők. Kisnad- rágban gyerekek hemperegnek. Csene- vész bokrok karéja, a felmagzott fűbe állított sámlikon öregek. A „Kör”, Ki- lenc-ház Margitszigete, Park klubja. Néhány négyszögölnyi ecetfás akácos természet Angyalföld vas szímű égboltja alatt. Két meggörbült fatörzs között kötél feszül, agyonmosott ruhákat cirógat a nap. Szél lehetett, lobogtatja a szegénység zászlait. — Dehogynem féltünk! Gyimesire Sopronkőhida várt. a két Chrisan-fiúra meg Névaiékra hadbíróság ... Katonaszökevények voltak. Még nekem volt a legköny- nyebb, megsérült a kezem 1944 áprilisában, amikor lebombázták a Duna-repü- lőgyárat, ott voltam szerelő, és Cseuz doktor adott papírt róla. hogy nem tudok fogni... ★ Dr. Cseuz Lászlótól, az öreg angyalföldi körorvostól megkérdezte néhány esztendeje egy rádióriporter: „Kis berekén, nagy beteken, kicsi kocsi nagy kereken, csinn-bumm lakatos, ugyan mire bánatos?” Ezzel a csatakiáltással kezdődött („Előbb halkan, hogy jól megjegyezd, azután — torkod szakadtából!”), a Váci út 61-ben levő általános iskola 111. számú Gábor Áron úttörőcsapatának rendkívüli rajgyűlése. Az „Ismerd meg Angyalföldet” 6 fordulós rejtvényversenyen a csapat 17 őrse vett részt. Közülük jöttek össze a rögtönzött, ám Szabó Sándorné rajvezető-tanár avatott irányításával ünnepélyessé formált beszélgetésre a fehéringes úttörő- nyakkendős, lobogó szoknyás pajtások. A rajvezetői kérdésekre előbb csak szépen kerekített válaszok érkeztek, a rajgyűlés azonban hamarosan kérdések nélkül is könnyen gördülő kötetlen beszélgetéssé alakul. — Gyerekek! Vajon mért vált Angyalföld „munkáskerületté”? — Mert mindig sok munkásember él* itt! Mert kívül esik a város belterületén, gyárak, üzemek épületek ide, amelyekben munkások dolgoztak: és itt van a 13-ház is... Üjabb kérdések és följegyezhetetlenül szapora, bő válaszok következnek. Aki jó előre elkészítette mondandóját, papírról — Honnan tudta, hogy ezek a fiatalok milyen szervezetben vannak, miért van szükségük kötszerre, igazolásra? — Én azt nem tartottam számon... Embernek kellett lenni... Névai József: — Végezte mindenki a dolgát. Kérdezősködni nem illett: ki merre jár, miért? Még az én Kálmán és Mihály testvérem is csak annyit bökött oda, ha indultak: „Na, vigyázz magadra, mi se tudunk jobbat!” Én akkor az Urbán nyomdát vezettem. Az Anonymus kiadóé volt, Rónai Mihály András, Koroda Miklós, Hegedűs Géza gyakran járt oda. 1944-ben kinyomtattuk az orosz költők antológiáját, a Svej- ket s még néhány olyan könyvet, amit azonnali lecsukás nélkül lehetett. Én azt hiszem, azért komolyabb oka volt annak, hogy dolgoztunk szinte az utolsó pillanatig, december 16-ig. A Szálasi-időkben minden délután bent kellett maradnom. Jött egy ismeretlen férfi, s hozott egy mintapéldányt az éppen forgalomban levő haditudósítói igazolványból. Szinte hetente változtatták a színét, betűtípusát... Azt gyorsan kiszedtem, kinyomtam, elvitte. Ma sem tudom, hogy kinek. ★ A LÉGVÉDELMI ÁGYÚ a Lehel piac sarkán állott. A 88 milliméteres löveg csöve szinté vízszintesbe fordítva. Hatásos fegyver páncélosok ellen is. A homokzsákkal védett állásba csörrenve estek a gránátok. Az egyik a peremén robbant. A seb gyorsan gyógyult, de örökre magába zárta a repeszt. A légvédelmi löveget már nem vethették be a Váci úton a Nagykörút felé közeledő harckocsik ellen. A Kilenc-ház első és utolsó razziája január 14-én éjszaka volt. Későn figyelolvassa most, de hát mit számít az.. 1 Szó kerül az 1946-ban indult váci vasútvonalról s az Indóházról, ami talán lendített valamit Angyalföld fejlődésében. No és ki ne ismerné Petőfi idevonatkozó versét? Egy kisfiú elmondja, hogy nagyapja 48 éve Láng-gyári munkás, amit tud, tőle hallotta: — 1868-ban kezdett a Láng dolgozni, 1900-ban 4—500 munkásnak nyújtott munkalehetőséget. Láng László évi jövedelme 11 ezer pengő fölött volt. A gyár sokáig a németeknek gyártott ágyúkat, fegyvereket... Ezután a sztrájkokról esik szó. Megtudom, hogy 1900 és 1914 között 70 sztrájkot szerveztek Angyalföldön. — Mi a sztrájk célja? — Politikai vagy gazdasági követelések kiharcolása; gyakori a munkabérek emeléséért való és a munkanélküliség elleni küzdelem. De követelhet a sztrájk szavazati jogot is ... (Talán, ha ötödikes lehetett a válaszadó.) Valaki Kassák Lajos Angyalföld című könyvéről kezd beszélni. Aztán az 1911- ben létesített Népház kerül szóba. Elmondják, hogy ekkoriban 700 ember kapott naponta meleg ételt fillérekért, de 1914-ben már 1860 volt a rászorulók száma. Ez a szám egyre emelkedett, pedig ugyancsak kis tápértékű ételt osztottak. ANG' A RAJGYŰLÉSEN: MUNKÁSMÚLTUNK
