Ferencváros, 2011 (21. évfolyam, 1-6. szám)
2011-02-18 / 4. szám
Ferencváros 2011. február 18. KULTÚRA 5 „Végzem normálisan a feladatomat” Alföldi Róbert sajtótájékoztatója a Nemzeti Színházban A nézőszám tízezerrel nőtt tavaly óta, a bérletesek száma pedig ötven százalékkal „2013-ig szól a szerződésem, és minden pletyka ellenére semmilyen hivatalos értesítést, megkeresést nem kaptam a kulturális kormányzattól, ezért számomra nem létezik ez a probléma. Úgy dolgozom, ahogy a szerződésemben elő van írva, végzem normálisan a feladatomat, amiért a fizetésemet kapom” - mondta újságírói kérdésre válaszolva Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház főigazgatója azon a sajtótájékoztatón, ahol beszámolt a színház 2010. évi eredményeiről, és ismertette a 2011-2012-es évad programját. Alföldi elmondta, hogy 2010-ben még a korábbi éveknél is többen, összesen 120 ezren nézték meg a Nemzeti Színház előadásait. Közülük 40 ezer volt a 14-25 év közötti fiatal, akiknek körében „sikk ° lett idejárni”. A nézőszám tízezer- « rel nőtt tavaly óta, a bérletesek § száma pedig ötven százalékkal. 10 A támogatás csökkenése és a zárolások ellenére is a színház gazdaságilag stabilan működik. Ez a szigorú gazdálkodásnak és a takarékos működésnek köszönhető. Akár 40-50 százalékkal tudják csökkenteni egy-egy előadás költségét például azzal, hogy korábbi díszleteket újra felhasználnak. A társulat életében nem lesz nagy változás. A Nemzetihez szerződik Nagy Zsolt, a Krétakör alapító tagja, és itt tölti szakmai gyakorlatát Váncsa Gábor kaposvári színészhallgató. Megválik a Nemzetitől Rátán Zoltán, aki a kaposvári színház igazgatója lett, de szerepeit tovább játssza. Az új évadban kilenc bemutatót terveznek, valamennyi klasszikus darab. Ismét rendezni fog a Nemzetiben a román Andrei Serban, a Három nővér rendezője, aki egy Shakespeare-darabot állít majd színpadra. A további bemutatók: Shakespeare: Hamlet, G. B. Shaw: Szent Johanna - mindkettőt Alföldi Róbert rendezi, Hamletet Szabó Kimmel Tamás játssza majd. Moliére Fösvényét Rába Roland rendezi, és Pelsőczy Réka felnőttek számára állítja színpadra az Óz, a csodák csodáját. Előadják Sütő András Egy lócsiszár vi- rágvasámapja című darabját Znamenák István rendezésében, valamint Bródy Sándor A tanítónő című drámáját, amelyet Novák Eszter rendez. Bemutatják Ulrich Hub Náthán gyermekei című ifjúsági darabját Gigor Attila rendezésében. Alföldi egy különleges bemutatót is tervez, John Osborne Ide nekem a hazafival! (A Patriot for me) című művét a nagyszínpad alatti térben adnák elő. A már korábban meghirdetett Romagyilkosságok című drámapályázat nyertes darabját is bemutatják, ha megfelelő színvonalú lesz a mű. A pályázatra egyébként még várják a további alkotásokat. A Nemzeti Színház gazdálkodásával kapcsolatos újságírói kérdésre Alföldi elmondta, hogy bár az idei támogatás összegére még nem kötöttek szerződést, az első hónapra folyósított összeg alapján feltételezi, hogy a támogatás ugyanannyi lesz, mint tavaly, vagyis 1 milliárd 421 millió forint. A gazdálkodást megköny- nyíti, hogy a Nemzeti Színház nonprofit zrt.-vé alakult. Ennek köszönhetően a színházi törvény által biztosított adókedvezménynyel a Nemzetibe érkező pénzeket be tudják fogadni. Arra a kérdésre, miért kellett levenni a színről a János vitézt, Alföldi azt mondta, hogy a sorozatos ijesztgetések, miszerint ez egy „perverz” előadás, elriasztották a nézőket. Pedig azért tűzte műsorra röviddel kinevezése után épp a János vitézt, hogy legyen egy olyan előadás, amelyből biztosan nem lesz baj. így is megért hatvan előadást. Az esetleges eltávolításáról terjedő pletykákról, illetve az „utódaként” felbukkanó nevekről és személyekről - név szerint Vidnyánszky Attiláról - Alföldi nem kívánt nyilatkozni. Utalt azonban a Vidnyánszky Ludas Matyi-rendezését ért debreceni szélsőjobboldali kritikára. Ebben a Jobbik ugyanazokkal a jelzőkkel illette Vidnyánszkyt, a debreceni Csokonai Színház igazgatóját, amelyekkel ő korábban Alföldit bírálta. „Azt gondolom, hogy ennél pontosabban semmi nem mutatja meg azt, hogy mi történt velem az elmúlt hónapokban” - mondta a Nemzeti igazgatója. Ferencz Zsuzsa Varrott képek felnőtteknek Szomolányi Karola és Sajó Réka kiállítása a Pincegalériában Látványtér Az alapítvány gondozása is önálló művészeti ág Már a nyári könyvheti, udvari tárlaton rácsodálkoztam munkáira és magára a Szomolányi Karola-jelenségre, amikor kis székén üldögélve a munkái előtt, az udvar szegletében beszélgettem vele. Ma, ebben a számítógépes világban bizony egyre jobban meg kell becsüljük azokat, akik nem a hihetetlen lehetőségekkel rendelkező gépre hagyatkoznak, hanem tudnak még és akarnak is rajzolni a leghagyományosabban, úgy, ahogy évszázadok előtt is tették a képek írói. Szomolányi Karola a szó legszebb értelmében képíró, pontosabban elbeszélt történeteket képekkel illusztráló grafikus. Számos általa illusztrált könyv olvasóinak szereznek örömöt már ezek a hol igen köznapi vagy terebélyes, időnként roppant furcsa figurák. Mostani kiállításán is az első benyomásom a képekből szülte kikönyöklő testes asszonyságai, száz pletykát sejtető tekintetükkel. Az önmagára, befelé figyelő önportrén átsuhanva máris a kiállítás egyik jeles pontján vagyunk, Tóth Árpád Körúti hajnala elevenedik meg: „Csak a színek víg pacsirtái zengtek: / Egy kirakatban lila dalra kelt / Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt / Hangon a harangok is felmerengtek.” De valójában ez egy csendéletsorozat, bizonyos cézanne-i tanulságokkal. Majd sorjáznak a nagy témák, Ovidius Átváltozások, csak ceruzával megalkotott rajzok sora egy tömbbe szerkesztve, de a Boccaccio Dekameronjánál ezt még klasz- szikus megoldásokkal is meg tudja fejelni, a „rőtli” (vörösesbarna ceruzarajz, a nagy klasszikusok is ezt használták) és a fehér aláfestések bizonyítják ezt. Közben azon gondolkodom, egyszet; ha keményebb feladatoknak is nekiveselkedne, milyen érdekes lenne tőle egy Maldoror éneke- vagy egy Übü király-illusztrációsorozat. Faliszőnyegei kicsit mások. Rajzilag el- vontabb kompozíciók, de ezt talán a technika is sugallja. Ezeknek az elkészítéséhez egy teljesen egyéni technikát dolgozott ki. A kol- lázsszerűen illesztett darabokat nemcsak összevartja (cikcakköltésekkel), de vastag fonallal ráhímez, ki is varija, és applikál is rá. A másik kiállító családtag, a művésznő lánya, maga is tervezőgrafikus, Sajó Réka, szépen installált úti képei egy varázslatos egzotikus világot mutatnak be. Ezek a Marokkó városaiban készített képek akár az egyik televíziós utazócsatoma képei is lehetnének, igazi különlegeset talán a festett-ragasztott kapukkal tud nyújtani. Knox A múlt történéseinek lenyomata a képekből kikönyöklő testes asszonyság, száz pletykát sejtető tekintetével Az események és a művészet szimbiózisában Zala Tibor festő- és grafikusművész életmű-kiállítása Február 7-én a Ferencvárosi Hely- történeti Gyűjteményben megnyílt a Zala Tibor Munkácsy Mihály-díjas festő és grafikus művészetét bemutató kiállítás. A 17 órára meghirdetett rendezvény helyszínén már negyedórával a kezdés előtt ki lehetettvolna tenni a „megtelt” táblát. Vonós hangszerek dallamával kezdődött a rendezvény; Händel brácsára és hegedűre komponált műve hangzott el Nagy Béla és Szabó Géza előadásában. Gönczi Ambrus, a gyűjtemény vezetője köszöntötte a szép számmal megjelent közönséget, majd Feledy Balázs művészeti író következett. Zala Tibor 1920. február 7-én, a kiállításmegnyitó napján született, 91 évvel ezelőtt. Az elmúlt hatvan év magyar képzőművészetének egyik jelentős alakja, viliódzó személyiségű ember, akinek életpályáját sokoldalú tevékenység jellemzi. A művészeti alkotáson túl tanári, iskolaigazgatói, közéleti és művészetszervező feladatok fémjelzik pályáját. Életének folyamán ezer szállal kötődött Ferencvároshoz, itt végezte középiskolai, főiskolai tanulmányait, és itt tanított a Török Pál utcai iskolában harminckét éven keresztül. Zala Tibor plakátművészeti tevékenységébe is bepillantást nyerhetnek a látogatók Művészeti tanulmányait 1935- től a Székesfővárosi Községi Iparrajziskolán kezdte esti textilszakon, amelynek első kollekciói a kiállításon megtekinthetők. 1946-1949 között az Iparművészeti Főiskolán tanult, majd tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán folytatta, ahol mestere Konecsni György volt. Itt diplomázott 1952-ben. Évekig sikeres alkalmazott grafikusként dolgozott, tervező- és képgrafikusként egyaránt tevékenykedett, az éremmfivészet, a textiltervezés terén és a kerámiaművészetben is otthonosan mozgott - mindez a kiállítási anyagon is követhető. Tanulmányainak során kiváló tanárai voltak: Lakos Artúr, Dudás Jenő, Miháltz Pál, Ék Sándor. Az 1960-70-es években a közélet, a művészetpedagógia, a szakma fórumainak állandó résztvevője volt. 1962-től a Képzőművészeti Gimnáziumban tanított, és erre az időszakra esik a Török Pál utcai képző- és iparművészeti szakközépiskolai igazgatói posztja, amelyet 1964-ben nyert el, s tartott meg 1980-ig. Több művészgeneráció nevelése és indulása fűződik nevéhez, igazi művészeti iskolát hozott létre. Sikeres szakmai életútja 2004-ben bekövetkezett halálával zárult le. A képzőművészetnek szinte minden ágába és technikájába belekóstol, amelyet a kiállítási anyag is tükröz. Festményei mellett grafikai, dombornyomásos művek, textíliák, érmek, kerámiák láthatók, de tervezett bélyeget, katalógust, csomagolóanyagot is. Kiemelkedő plakátművészeti tevékenységébe is bepillanthat a látogató. A művész életének során közel száz kiállítási, nyolcvan film-, hatvan kereskedelmi és ugyanannyi politikai plakátot tervez, ezekből sok „híres” plakáttal találkozhatunk a kiállítótermekben. Mintegy esszenciaként megírta A grafika története című könyvét, amely 1997-ben jelent meg. A mű bepillantást enged a betű- és könyvtörténetbe, a magyarországi könyvnyomtatás és a grafikai eljárások történetébe, a plakátművészet elméleti és gyakorlati kérdéseibe. Azéletmű-kiállításhozkapcso- lódik a február 18-án, pénteken 16 órakor vetítésre kerülő film, ®-S amelynek címe: „Megbecsülni a I régi mestereket” - portré Zala 5 Tibor festő- és grafikusművész- § szel. A rendezvény látogatása < ingyenes. Persovits József Az Első Magyar Látványtár az ország egyik jelentős kortárs művészeti gyűjteménye. Most egy különleges, grafikákból álló válogatás látható ebből a hatalmas anyagból A sokszorosítás művészete címmel az ART9 Galériában. Az 1990-es év elején életének eddigi legfontosabb döntését hozta meg Vörösváry Ákos. Mivel már ezt megelőzően más „normális” emberektől eltérően kortárs művészektől, barátoktól, ismerősöktől műveket és műtárgyakat vásárolt, így költve el az atyai örökséget, kiegészíti ezt a már eddig is igen szép gyűjteményt Altorjai Sándor festőművész képzőművészeti hagyatékával, így jött létre a ma már az Első Magyar Látványtár Alapítvány néven ismertté vált, számtalan grafikából, festményből és szoborból álló gyűjteményegyüttes 1990 márciusára. Az alapítvány gondozása is eltér az eddig megszokottól, hiszen Vörösváry Ákos a kiállítást önálló művészeti ágnak tekinti, és a gyűjtemény egyes darabjait újra és újra átcsoportosítva meglepő együtteseket és kiállítási koncepciókat hoz létre, újraértelmezve a bemutatott műveket. Nála, ahogy megfogalmazza, megszűnik a hagyományos múzeum „gettója”, más közeg és más vonatkozásrendszer alapján tálja az éppen aktuális művek együttesét a közönség elé. Ez a tendencia fejlődik, erősödik tovább, amikor 1997-ben Tapolca-Diszel helységben, ahol egyébként bort termel, megnyitja saját kiállító épületét is. A gyűjtemény daíabjai ott leltek végleges otthonra. A rendszeresen újabb elgondolások jegyében újracsoportosított művek tavasztól őszig ott tekinthetőek meg. Szerencsére időnként egy-egy rész önállóan is vándorútra indul, így jutott most el ide a ferencvárosi ART9 Galériába is ez a nagyszerű grafikai válogatás, amelyben, hirtelen nézve a listát, a magyar grafika legjobbjait és időnként a ritkán látható mesterektől igazi ritkaságszámba menő műveket is megcsodálhatunk Zichy Mi- hálytól Kondor Bélán át a ma élő és alkotó Prutkay Péterig. Knox Gross-Bettelhelm Jolán Amerikában készített, kissé konstruktivista grafikája
