Ferencváros, 2011 (21. évfolyam, 1-6. szám)
2011-01-21 / 2. szám
Ferencváros 2011. január 21. KULTÚRA 5 Nőkről nő - art decóban Mózes Katinka papírmetszetei a Francesco cukrászdában A magyar kultúra napja Van mit őriznünk Már régen jártam a Francesco cukrászdában. Úgy négy éve lehet, hogy a mindenféle finom süteményeket majszoló vendég, miközben kulináris élvezeteknek áldoz, a szellem táplálékát is magához veheti az időközönként és alkalmi rend szerint változó kiállításokat nézegetve. Mondom, ritkán tévedek erre, de most is örömmel fedeztem fel, a helyzet és a művészet szeretete itt változatlan (legalább ez nem változik), folytatódnak most is a kiállítások. Ezt a mostani tárlatot inkább iparművészetnek nevezném, de ez nem von le semmit a megjelenített munkák szépségéből. Mózes Katinka igazán tetszetős papírmetszetei az art deco jegyében születtek. Rendkívül dekoratív képek ezek. Az „art décoratif ’ francia kifejezés, amelynek a rövidítése terjedt el, és így art decónak nevezzük az elmúlt század elejének oly divatos és látványos stílusirányzatából, a szecesz- szióból kinövő újabb stílust, amely magába olvasztva több későbbi avantgárd művészeti stílus jellegzetes elemeit, mind a mai napig virágzik. Annak ellenére, hogy már többször eltemették, és valóban a művészeti giccs határmezsgyéjén egyensúlyozva készülnek a művek, az egyenes, tiszta vonalakkal, a szinte geometrikusán megtervezett formavilággal, amelyet tiszta színekkel tölt ki, a mai nézők és a vásárlók tetszését is képes elnyerni. Bár art decónál nem szokás mondanivalót számon kérni, csupán a formai játék gyönyörűsége a műélvezet forrása, Mózes Katinka munkáinak az eszmei mondanivalója itt, most a nő maga. Rákérdezés és kitárulkozás ez, amikor a Nővel foglalkozik, saját magával, női identitásával, a női lélekdarabok időnként frivol megmutatkozása révén. A harmonikus szépség egy-egy kifejező mozdulatban, egy jelentőségteljes testhelyzetben kelt üde hangulatot. Mózes Katinka saját örömére alkot, miközben ezek a képek a női(es)ség külső és belső megnyilvánulási formáival mesélnek nekünk, nézőknek nagy gyönyörűségünkre. Van itt csábító démon, ülő, nyújtózkodó, kuporodó figura, de nő tollboában és ornamentikával körülvéve is. A megbízható mesterségbeli tudással elkészített képek bizonyára vizuális nassolásra késztetik az ehető édességek híveit is. Knox A harmonikus szépség egy-egy kifejező mozdulatban jelenik meg _ KÖNYVAJÁNLÓ 1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját, emlékezve arra, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon vetette papírra a Himnusz végleges szövegét. Rendszerváltó elődeink szükségesnek tartották, hogy egy kitüntetett naptári nap is figyelmeztessen bennünket a nemzeti hagyományok tiszteletére, kulturális értékeink megőrzésére és ápolására. Jól is van ez így, sőt, ami engem illet, én az év további 364 napját is szívesen szentelném a kultúrának, azokat persze már a magyarnak és az egyetemesnek vegyesen. Szerencsére itt nálunk, Ferencvárosban van is erre lehetőségünk bőven. Csak győzzünk tájékozódni, válogatni a rengeteg kulturális program között! Szerintem minden napra jutna egy kulturális élmény, ki se kell mozdulnunk a kerületből. Egyik nap például elmegyünk az Iparművészeti új Esterházy-kiállítására, másnap a Trafóba, hogy Pintér Bélát vagy Frenákot nézzünk, vagy a kortárs művészet egyik erre járó világsztárját. Elmehetünk a Pinceszínházba valamelyik Márai-darabra, majd a Nemzetiben Závadától vehetünk leckét történelmi hagyományőrzésből. Závada egyébként itt lakik nálunk, a Rádayban. S ha már a Ráday utcában járunk, egyik este benézhetünk a Stúdió „K”-ba, hogy Csáth Géza józan csendjét hallgassuk és csodáljuk. A kalandvágyók kibuszoz- hatnak a Soroksári út végébe, a Bakelitbe, a zenei kultúra szerelmesei pedig igazán tűz- közelben vannak, hiszen a mi „felségterületünkön” működik az ország és talán egész Európa legszebb, legnagyobb hangversenyterme. Benkóék is nálunk zenélnek már több mint negyven éve, szerda esténként ott a helyünk a Török Pál utcában. Innen egy kisebb ugrás a Biblia Múzeum, egy kicsit nagyobb a Goethe Intézet, a Bakáts téri templom, ahol esetleg épp Liszt valamelyik miséjét hallgathatjuk meg. Van tehát mit őriznünk, mire vigyáznunk, mit ápolnunk a magyar kultúra napján és a többin nekünk, ferencvárosiaknak is. És van aggódnivalónk is, ha csak a színháztámogatások megkurtítására vagy a fel-felröppenő igazgatócserehírekre gondolunk. A magyar kultúra egyik hagyománya, hogy gyakran kellett magán éreznie a mindenkori hatalom „vigyázó” tekintetét. Olyan hagyomány ez, amelynek ápolásához demokráciában nem ragaszkodnánk. (fezsu) 50 pszichológiai tévhit Hiánypótló gyűjtemény a lélektani közhiedelmekről A könyv szerzői a „pszichomitológia sűrű erdejébe” vezetik olvasóikat. Vagyis az olyan, mindenki által elfogadott és hangoztatott tévhiteket veszik számba és cáfolják meg, mint például hogy az ellentétek vonzzák egymást, hogy a férfiak és a nők eltérő módon kommunikálnak, hogy agyi kapacitásunknak csak 10 százalékát használjuk ki, vagy hogy az autistáknak különleges képességeik vannak. Ezek olyan téves állítások, amelyeket a népszerű pszichológia is terjeszt, és mi elfogadjuk. A könyv ezeket a közszájon forgó állításokat veszi górcső alá, és bebizonyítja, hogy tévesek. A négy szerző ezzel a könyvvel segítséget ad az olvasónak, hogy a rázúduló pszichológiai tárgyú információk tömegében el tudja különíteni a tudományosan megalapozott állításokat a tévhitektől, a valóságot a mítoszoktól. Egyfajta „mítoszirtó” készletet adnak át, amellyel fejleszthetjük kritikus gondolkodásunkat az élet más területein is, hogy különbséget tudjunk tenni a tények és a kitalációk között. Milyen tévhitekről, mítoszokról van szó? Hogyan keletkeznek ezek a téves állítások, és miért dőlünk be nekik? A tévhitek, mítoszok keletkezésének tíz okát sorolják fel. Egyik például a szóbeszéd, a városi legenda. Az ember hajlamos igaznak venni olyan állításokat, amelyeket sokan és sokszor elismételnek, például hogy az ellentétek vonzzák egymást. Pedig egy állítás attól még nem lesz igaz, ha sokan mondják. Másik ok a gyors és könnyű megoldások iránti vágy - hogy gyorsan és köny- nyen lefogyjunk, vagy megtanuljunk egy nyelvet -, amely elhiteti velünk, hogy vannak „üzembiztos” technikák egyes nehéz feladatok megoldására. Pedig ha valami túl szépen hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, az valószínűleg nem is az. Tévhitek forrása az is, hogy ok-okozati összefüggést látunk olyan esetekben is, amikor ez nem áll fenn. Még orvosok is elfogadják azt a tévhitet, hogy telihold idején nő a pszichiátriai betegek száma. Hasonló téves következtetés az is, hogy a köszvényes embernek esős időben jobban fájnak az ízületei. Nincs tudományos alapja annak a tévhitnek sem, hogy a gyermekkori bántalmazás oka lehet a felnőttkori agressziónak. A könyv extrém, de nagyon szemléletes példával illusztrálja a tévesen feltételezett ok-okozati összefüggést: a nyugati világban kb. ezer évvel ezelőtt kezdtek el cipőt hordani az emberek. Ezt követően vették észre az első skizofré- niás tüneteket, amelyekből arra következtettek, hogy a cipőviselésnek köze van a skizofréniához. Az 50 pszichológiai tévhit felvértezi olvasóit, hogy képesek legyenek megkülönböztetni a tényeket a kitalációktól, hogy megítélhessék a pszichológiai állítások igazságát. Mindezt rendkívül színes, olvasmányos stílusban teszi. De a könyv nemcsak a laikusoknak szól, haszonnal forgathatják a gyakorló pszichológusok és az egyetemi hallgatók is. A téma iránt mélyebben érdeklődők számára a kötet végén gazdag forrásjegyzék található. (Partvonal Kiadó, 2010) Ferencz Zsuzsa Színek, formák, harmóniák Kasza László festőművész kiállítása Egy meditáló, vívódó lelkialkatú, a világ jelenségeire mégis fogékony festőt ismerhettünk meg művein keresztül az Art9 Galériában. Kasza László, ez az öntörvényű, saját világot építő művész már húsz éve készítgeti különös, perspektíva nélküli képeit. Mesterének, Bakonyi Mihálynak a tanácsát megfogadva - „a jó festő nem azt festi, amit lát” bár fontosnak tartja a látvány élményét, de a legfontosabb képi kifejezőeszközök birtokában az esetlegességből a kompozíció egyes elemeivel, ritmussal és színekkel emeli ki tg a lényegesnek tartott, a mon- 1 danivaló szempontjából odaillő .'S részleteket. A tompa, visszafo- 8 gott színű képek ugyan rend- < kívül harmonikusak, mégis a visszaemlékezés és a mély nosztalgia hangulata érződik rajtuk. Alkotásain fontos szerepet szán az időnként barokkos díszítésnek ható frottázselemek szerepeltetésének, ezek hordozzák kifinomult, magas színkultúrájú képei nyomatékosított részleteinek mondandóit is. Szépek nonfiguratív képei is, a kevésbé átírt, bár síkra bontott falurészletei pedig szervesen illeszkednek a magyar festészet eme vonulatába. A Kasza László festőművész munkáiból rendezett kiállítás az energiatakarékos izzók miatti rossz teremvilágítás és a .2 képek előtti üveglapok állandó f becsillogása miatt kissé nehe- 5 zen élvezhető, de apróbb test- S mozgások révén e probléma < leküzdhető. Knox Az egyik legnagyobb kulturális megmozdulás a Ferencvárosi Fesztivál Vizek átfolyásokkal Sinkó István grafikai tárlata a Galéria IX-ben Kissé keleties hangulat és bizonyos monotónia jellemzi a Magyar Grafikusok és Litográfusok Egyesületének kiállítótermében a Sinkó István festőművész litográfiáiból rendezett mostani kiállítást. Nemcsak a címadásból, de a hasonló indításból is látszik, hogy ezek a munkák egyfajta tisztelgések az amerikai absztrakt expresz- szionizmus egyik legjelentősebb képviselőjének munkássága előtt, felidézik Mark Rothko meditációs festészetét. Ugyanakkor motívumai keverednek is a jellegzetes sinkói világgal. Rothko a sorozatokra helyezte a hangsúlyt. Sinkó István is a kis változtatásokkal újra és újra megismételt témavariációinak fontos darabjait hozza létre. Egyfajta mantrázás ez. Megjelennek nála is a jellegzetes monokróm, leheletfinom festékréteggel felvitt téglalapformák. Ezt ötvözi saját vizes motívumaival, és az így kialakuló, kínai írásjelre emlékeztető forma válik a litográfiái sorozat alapmotívumává. Foltok, pacák, áradás, folyás, árterek telepített sávokkal, lefolyók, feltorlódó áradat - mind itt vannak a fontos elemek, még a jellegzetes lépcső is. És a víz alatt apró, finom kis részletek rejtőznek. A művész megidézi a négy őselem egyikét, a vizet. Rothko vizeivel indít, majd az átfolyások-átnyo- mások adják a kiállítási anyag nagyobbik részét, a fekete flekk alatt fantasztikus finomsággal jelennek meg, felsejlenek az előzőleg nyomott színek. A napló- töredék után a kelyhek sorozata következik. Itt a szent Grál kely- hében, az élet vizében tükröződő arcokkal zárul a kiállítás szépen felépített anyaga. Knox Az újra és újra megismételt témavariációk A tompa, visszafogott színek mély, nosztalgikus hangulatot árasztanak
