Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-11-12 / 20. szám
Ferencváros 2010. november 12. KULTÚRA 5 Az ember tragédiája - az ifjúságnak A Trambulin Szfnház előadása az FMK-ban A telt formák szépsége Vesna Pantelic kiállítása Madách Imre drámáját adta elő november 8-án a Ferencvárosi Művelődési Központ színháztermében a Trambulin Színház társulata. Az ifjúsági és gyermekelőadásokra szakosodott együttes Csák György vezetésével évek óta műsorán tartja Madách művét. Az a céljuk, hogy a középiskolások számára mintegy megalapozzák ennek a nehéz és bonyolult filozófiai kérdéseket boncolgató drámának a megértését és befogadását. Az FMK nézőterét is diákok töltötték meg, akik változó figyelemmel ugyan, de végigkövették a kétszer hetven perces előadást, amelyet Csák György rendezett, és ő írta hozzá a keretjátékot is. Ez utóbbi célja az volt, hogy biztosítsa az átmenetet az egyes szövegrészek között, valamint hogy a mai ifjúság számára közelebb hozza, átélhetőbbé tegye az egyes jeleneteket. Erre a tánc- és énekbetétek vagy a párizsi szín kamaszos hancúrozásai láthatólag alkalmasnak is bizonyultak, a közönség „vette a lapot”. A rendező koncepciója, miszerint alaposan meghúzva (de hát ki nem húzza meg alaposan a Tragédia szövegét?), de lineárisan végighaladva az összes színen a dráma teljességét mutassa be, igen dicséretes vállalkozás. Az előadásban mintegy összesűríti a dráma tartalmát, és hangsúlyossá teszi a benne megfogalmazott filozófiai gondolatokat. Talán lehetett volna még szűkebbre venni a szöveget, a mocorgásokból ítélve néha sok és nehezen követhető volt egy-egy dikció, de az már talán a tartalmi hűség rovására ment volna, meg amúgy sem szabad alámenni az igényeknek, sőt. Dicséret illeti a szereplőket is. Nagy Péter (Ádám), Polgár Lilla (Éva), Csák György (Lucifer), Albert Péter (Úr) nemcsak hogy megbirkóznak a tekintélyes mennyiségű és nehézségű szöveggel, nemcsak tisztán, érthetően és intelligensen beszélnek, de játékukkal olykor valóságos drámai pillanatokat tudnak teremteni. Előadásuk ezért volt sokkal több irodalmi képeskönyvnél. Csák Péter a színpad szélére állított zongorán, valamint ütőhangszereken kísérte végig a játékot. Az élő zene mindig jót tesz az előadásoknak, itt a figyelem felkeltésében és ébren tartásában is nagy szerepet játszott. A díszletek és a jelmezek jelzésszerűek, de ötletesek és kifejezők voltak, a mozgás, a hang- és fényhatások szintén. Remélhetőleg az előadás jó muníciót adott az ifjúságnak a mű megértéséhez vagy legalább megismeréséhez és elfogadásához. Ferencz Zsuzsa A lerövidített szöveg mellett a díszletek és a jelmezek is jelzésszerűek, de ötletesek és kifejezők Szobor és kerámia között Pázmándi Antal kiállítása a Museion Galériában „Pázmándi munkáit nem magyarázni kell, hanem látni és szellemileg elkalandozni bennük. Neki mindig más kell, újabb, régibb, jobb, szebb, nagyobb, értékesebb és nehezen elérhetőbb, ha csak vélhetően vagy csak mondottan is. Talán természetének ez az örök rejtélyes elégedetlensége sarkallja arra is, hogy mindig az alkotás kényszerű lázában éljen.” Ezekkel a szavakkal nyitotta meg a Museionban megrendezett kiállítást Probstner János, a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió vezetője. Majd még tovább folyt a megnyitóbeszéd, A szobrok tulajdonképpen a képző- és iparművészet határán állnak beszélgetéssé alakulva, árról és értékről. így esett szó a művész nehéz helyzetéről: miért is nem vesznek az emberek (hivatalok, intézmények) ezekből a plasztikákból sem!? Azért talán mégsem oly tragikus a helyzet, hiszen szponzorai segítségével Pázmándi Antal, a mai magyar képzőművészet egyik „fenegyereke” komoly segítséget kapott. Bár anyagát tekintve kerámiából, pirogránitból készíti munkáit, szemléletében mégis közelebb áll a szobrászathoz, így most bronzöntésre is lehetőséget kapott. így készülhettek el ezek az új, fém és porcelán alkatrészekből összeálló, vegyes anyagú plasztikák. A kerámiarészek természetesen Kecskeméten, a Kerámia Stúdió szponzorálásával. Túlajdonképpen úgy fogalmazhatnánk pontosan, hogy ezek a művek az iparművészeti funkció és a képzőművészet önálló mondanivalójú plasztikai kifejezése között állnak, a „senki földjén”, de időtlenül és monumentális hatással. A kiállításon látunk elvont geometrikus elemekből kibomló plasztikákat, de felsorakoznak a pop-artos és a posztmodem munkák is, amelyekben a különféle stílusú elemek, absztrakt és konkrét olvad össze, gátlástalanul, szabadon és nagy fantáziával. Tényleg el kell kalandozni bennük. Knox A Páva utcai zsinagógában november 28-án, 19.00 órakor kezdődik Korcsolán Orsolya és Bársony Péter kamarazenei koncertje, amely egy sorozat része. A koncertsorozat azt az űrt szeretné kitölteni, amelyet a holokauszt áldozataivá vált zeneművészek és alkotók hagytak maguk után. A dundi alakok vaskos bája megragadja a látogatókat A Galéria IX-ben, a falakon, a posz- tamenseken és a levegőben egy különös, jól táplált világ lakóinak élete, mindennapjaik, kissé romantikusan bemutatott pillanataik láthatók. Valami életkultusz igenlése ez? Vagy nehéz megint újat mondani? Vagy a kövér testek szépsége (nagy test - nagy élvezet) stílust teremtett? Jól látható, hogy régi nagy kedvencem, Niki de St. Phalle, a híres francia művész „nanái” vagy a most | éppen Budapesten vendégeske- í dő Fernando Botero kolumbiai í művész, vagy éppen a magyar | Lacza Márta munkái mellé be- < sorolódnak önkéntelen természetességgel Vesna Pantelic itt látható munkái is. A willendorfi Vénuszra emlékeztető alakok megidézik a hús vaskos szépségét. Hatalmas tokás fejek, rövid végtagok, szétfolyó csípők jellemzik ezeket a figurákat. Megjelenésük, ormótlan pózolásuk, az együttlét vaskos ügyetlensége, naiv bája látható a falakat sűrűn borító nyomatokon, bájosan dundi alakjai, ezek a bizony fazonra, formára festésre is „nanák”, amelyek ugyanúgy, mint Niki de St. Phalle-nél is, kézzel festett poliészterszobrok, ott üldögélnek a posztamenseken, vagy repkednek puttóként különböző magasságokban a fejünk felett. A belső terem kissé más. Itt a néhány festmény a grafikák között valamiféle változást mutat. A naiv és giccselemeket is ötvöző képek ironikus felhangja a harsány színek alkalmazásával felerősödik. Bár a figurák hasonlóak, mégis erősebb, kritikusabb a szemlélet. Lehet, hogy ez a további irány, de addig is biztos közönségsikerre számíthatunk, ezek a dundi alakok megnyerik a látogatók szívét. Knox Mesélő házak - Üllői út 119. Kabdebó Gyula építész emlékére Az Üllői út 119. szám alatti ötemeletes, kislakásos bérházban - amely a Mihálkovics utca sarkán épült fel 1911-ben - volt az otthona Kabdebó Gyula építésznek (1874-1926.), aki Bárczy István polgármestersége alatt az első világháborút megelőző években a nagyszabású budapesti kislakás- és iskolaépítési programot vezette. A főváros lakosainak száma a kiegyezés utáni 280 ezerről a 20. század fordulójára a vidékről feljövő munkát keresők miatt 733 ezerre duzzadt. Budapest erre nem volt felkészülve, katasztrofálisak voltak a lakásviszonyok, rengeteg volt az ágyrajáró, akiknek csak éjszakára került fedél a feje fölé. Nem volt megoldott az iskoláztatás, a munkán kívüli idő hasznos eltöltéséről nem is beszélve. Ezen kívánt változtatni a főváros polgármestere, Bárczy István, aki 1910-12 között nagyszabású iskola- és kislakás-építési programot indított, amelynek vezényletére külön ügyosztályt hozott létre Wildner Ödön vezetésével. Az elkészült tervek alapján a beruházási program irányítását a Műegyetemen végzett Kabdebó Gyula építészre bízták. A 3 éves program keretében a borzalmas lakásnyomor enyhítésére hatezer kislakást létesítettek. A 25 kislakásos bérház a polgári középosztály és a hivatalnokok igényeit szolgálta, a 19 szoba- konyhás kislakásos telepen pedig a munkások laktak. Főleg az utóbbi lakások a mai igényeknek messze nem felelnek meg, azonban akkor rendkívül nagy előrelépésnek számítottak. A sokkal időtállóbbnak bizonyult iskolaépítési program keretében emelt épületek nagy részét ma is e célra használják. Elsősorban a külső kerületekben (akkoriban Ferencváros is annak számított) létesítettek 56 iskolát (a kerületben például az Illatos út 2-4. sz. alattit) csaknem ezer tanteremmel, és 24 óvodát is. Épült elemi és polgári, kereskedelmi felsőiskola, női ipariskola, iparrajziskola, s volt bennük | tornaterem, könyvtár, szak- í tantermek, sőt még iskolafür- 5 dő is. Ezeknél az épületeknél | a funkcionalitás és a művészi < szépség egysége valósult meg, bár a kor neves építészei közül inkább a konzervatívabb ízlé- sűek kaptak nagyobb teret. Az eredmények elismerése mellett a programot sokan támadták költséges volta miatt, a felvett hitelek visszafizetésének alapját a közművek városi kézbe vétele képezte. Gyakran felhánytorgatták a program vezetőinek a pénzügyek átláthatatlanságát és a kivitelezők antidemokratikus kiválasztását is. A program folytatását az első világháború kitörése akadályozta meg. Kabdebó Gyula nemcsak a századfordulós Budapest neves várospolitikai szakértője volt, hanem szakíróként is számos könyvet, tanulmányt publikált, amelyek közül legjelentősebb a Cziegler Győzővel együtt szerkesztett Az építészet története című kötet. A Budapest védett épületének számító bérházat Hübner Jenő tervezte. Az Üllői úti homlokzaton egy fő- és két mellékoromfal található két kiugró zárterkély-sorral, további erkélyekkel, rajtuk virágtartókkal. Az erkélyeket a csapadéktól kiugró eresz védi, amelyet hajlított, faragott fagerendázat tart. A homlokzatot ékesítik az osztott ablakok, az anyagyermek kapcsolatot bemutató domborművek, a kissé ijesztő figurális díszítések, fejek, a va- kolatsáv-díszítések és a függőleges szalagdíszek. A Mihálkovics utcai oldalon található egy kis U alakú udvar is néhány fával, bokorral, az előbb említett építészeti elemeken kívül két saroktorony és sarokerkélyek, valamint oszlopos lodzsák díszítik a homlokzatot. Mai állapotában szürkesége, elhanyagolt állapota és a stílustalan üzletportálok miatt a ház méltatlan egykori nagynevű építész lakójához. Krivánszky Árpád A ház jelenleg nagyon elhanyagolt kívülről, méltatlan egykori nagynevű lakójához
