Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-05-28 / 9. szám
4 KULTÚRA Ferencváros 2010. május 28. MOZISAROK Robin Hood Errol Flynn, Sean Connery és Kevin Costner után (hogy csak a legemlékezetesebb variánsokat említsük) ezúttal Russell Crowe öltötte magára az igazságosztó betyár jelmezét. A legújabb, gigantikus költségvetésű történelmi kalandfilm azonban más, mint aminek elsőre tűnik, korántsem csupán egy kardozós, nyíl- záporos popcommozi. Az idén 73 éves Ridley Scott rendező igazi mozgóképmágus a populáris filmek irányvonalán. Pályája (rengeteg reklámfilm elkészítését követően) egy mára szinte teljesen feledésbe merült történelmi drámával, a Párbajhősökkel indult 1977- ben, majd az igazi áttörést az 1979-ben készült A nyolcadik utas: a halál, illetve a három évvel később bemutatott Szárnyas fejvadász jelentette. Ezután Scott szinte az összes filmes műfajban kipróbálta magát, túlnyomórészt jól sikerült, emlékezetes produkciókat forgatva. A rendező 2000-ben ért karrierjének csúcsára, amikor az ugyancsak Russell Crowe főszerepélésével készült Gladiátor a mozipénztáraknál és az aktuális Oscar-gálán is tarolt. Scott és Crowe azóta két filmet is készített közösen (Bor, mámor, Provance, valamint az Amerikai gengszter), és állítólag a Nottingham című forgatókönyvet, Brian Helgeland munkáját maga Crowe ajánlotta a rendező figyelmébe. Scott, aki a már említett Párbajhősök, az 1492 - A paradicsom meghódítása, a Gladiátor és a Mennyei királyság kapcsán egyértelműen bebizonyította, hogy a nagyszabású, pazarul kivitelezett történelmi filmeknek (is) a mestere, szívesen vállalta a rendezői feladatokat. A Robin Hood Scott állandó munkatársainak részvételével készült. Külön érdekesség, hogy ez a stáb a Gladiátort vászonra álmodó csapattal szinte teljesen megegyezik. A film látványtervezője Arthur Max volt, az operatőri munkálatokat az egyik legjobb kortárs amerikai specialista, John Mathieson irányította, a vágószobában Pietro Scalia szerkesztette két és fél órányi komplex egységbe a magukkal ragadó jelenetsorokat, a korhű jelmezeket pedig Janty Yates tervezte. Scott soha nem köt kompromisszumokat, amennyiben hitelességről, jelen esetben történelmi hitelességről van szó. Mind a forgatókönyv elkészültét, mind a karakter megalkotását rengeteg kutatómunka előzte meg. Az alkotók érezhetően arra törekedtek, hogy a vidám haramia (Errol Flynn), a romantikus hős (Sean Connery) és a törvényen kívülivé lett sármos nemes (Kevin Costner) sztereotípiáin túllépve és azoktól elvonatkoztatva, az adott történelmi korszak eseményeinek örvénylő forgatagában vegyék górcső alá, pontosabban állítsák felvevőgép elé a legendás figurát. Ebben a vonatkozásban egy rendhagyó Robin Hood-film született. Komor hangulatú, naturális és hiteles (nek) tűnő mozgóképes tablót láthatunk. Scott-Helgeland-Crowe Robin Hoodja vad és domináns figura, igazi 13. századi gladiátor, aki a gonosszal szembeszállva nem ismer kegyelmet. A romantikus szál (Marion) természetesen nem hiányzik, nem hiányozhat, azonban a Cate Blanchett által alakított úrhölgy végre nem csupán dekoratív egydimenziós figura, mint amilyennek a korábbi Robin Hood-történetekben megismerhettük. A rettegett nottinghami bíró karaktere is komolyabb mélységeket, motivációkat kapott. A Ridley Scott-filmekre jellemező sodró lendületű történetmesélés, szemkápráztató csatajelenetek és a tökéletes kohézióban szerkesztett képi világ, valamint kísérőzene viszonya ezúttal is rabul ejtő. A film munkacíme Nottingham volt, és a stúdió (valószínűleg) a nagyobb bevétel érdekében változtatta végül Robin Hoodra, ami ebből a szempontból érthető, viszont a végeredményt látva kissé elhibázott. Jobb lett volna meghagyni a Nottingham címet, mert Scott alkotása eredettörténet, illetve „előzményfilm”, amelyből Robin Longstride (1. Richárd kiváló íjászának) történetét ismerhetjük meg, ahogy a film szlogenje is sugallja: az embert a legenda mögött. Cs. D. PÉCS 2010INF0P0NT ■ Új szolgáltatással bővült a Ferencvárosi Művelődési Központ tevékenysége. A Haller utcai épület földszinti aulájában várjuk mindazokat, akik tájékozódni és válogatni szeretnének a Pécs Európa Kulturális Fővárosa programajánlataiból. PÉCS 2010 INF0P0NT néven működő szolgáltatásunk hétköznapokon mindennap 14.00 és 19.00 óra között tart nyitva, kedd kivételével, amikor is későbbi nyitva tartással, 15.00 és 21.00 óra között várjuk érdeklődő vendégeinket. A programokról nemcsak érdeklődni lehet, de megrendelhetik, és elővételben megkérjük és megigényeljük jegyeiket is. Várjuk szíves érdeklődésüket és megkeresésüket. Zubornyák Zoltán igazgató Eltáncolt szenvedés Láz (Febre) - a brazil Membros Company előadása a Trafóban A tíz éve alakult, ma már világszerte ismert együttes előadása a dél-amerikai nagyvárosokat övező favellák, a szeparált szegénynegyedek világát idézi meg. A társulat a maga harcos és kemény eszközeivel - a tánccal - próbál küzdeni a szegénység, a szenvedés és a kirekesztettség ellen. „A világ minden szenvedését nem tudjuk enyhíteni, így inkább eltáncoljuk” - fogalmazza meg az előadás célját a társulat két alapítója, Taís Vieira koreográfus és Paulo Azevedo rendező. Nem akármilyen tánc az, amelyet a Membros tagjai, az öt fiú és egy lány előadnak. Hatalmas erővel csapódnak a testek a hófehér táncszőnyegre, egymásnak vagy a hátteret lezáró fehér falnak. Harc ez inkább, küzdelem, sport; a mozdulatok nélkülöznek minden lágyságot, nyugodt harmóniát. A testek sem a táncosok hajlékony, kecses, karcsú, erős, mégis törékeny testei. Ezek itt tömör, vaskos, kemény, ütésálló testek. Felugranak a levegőbe, aztán visszaejtik magukat a talajra, ahol óriási csattanással landolnak, akár a dzsúdósok. Nekirohannak a falnak, és ugyanazzal a lendülettel csapódnak vissza róla. Őrült, pontosabban lázas tempóban zajlik minden, a testek újra meg újra ugranak, zuhannak, csattannak, egymásra dobódnak, egymást tapossák, hogy már nekünk is fáj. Ordítva tombol az erőszak, kivégzésre vonszolnak meztelen testeket, hullák és sebesültek hevernek szanaszét. Ebben a brutális ka- valkádban szinte megpihenünk, amikor néha egy részeg, borosüveggel a kezében végigtántorog a szín jobb oldalán. A mozgás, amit látunk, az utcai tánc, a hiphop és a capoeira elemeit ötvözi. A capoeira brazil eredetű, táncos, zenés, harcos, akrobatikus és játékos elemekből felépülő mozgáskombináció, amely egyszerre tánc és küzdősport. Néhány éve már Magyarországon is ismerik és tanítják. Tehát a Láz tánc és harc, sport és művészet, az indulat, a fájdalom, az erőszak kifejezése és levezetése egyszerre. Kétségkívül táncmozgásokat végeznek benne, az egész mégis inkább kemény munkához hasonlít. A szereplők önmagukat nem kímélve, szélsőségesen kemény, olykor brutális eszközökkel mutatják be az erőszakot és a szenvedést. S azzal, hogy eltáncolják, fel is oldják azt valamelyest. A végén össze is ölelkeznek az addig egymásnak feszült, verejtékben úszó, lihegő, a fizikailag és lelkileg végsőkig kimerült táncosok - nincs harag, ez játék volt. Vagy mondhatjuk akár terápiának is. Némileg ezzel a céllal is alakította meg az együttest Taís Vieira koreográfus és Paulo Azevedo rendező. Különböző társadalmi csoportokból válogattak ösz- sze fiatalokat, akiket hivatásos táncossá képeztek, és társulatot, majd iskolát alapítottak velük. A szociálisan érzékeny, elhivatott együttes tagjai ma már világszerte tartanak kurzusokat, workshopokat, ahol átadják tudásukat, tapasztalataikat. A Membros előadása egy olyan világra nyitott ablakot, amelyet még ma, a szabadon áramló információk birtokában is alig-alig ismerünk. De amit bemutattak - a kirekesztettség, a szenvedés, a fájdalom, az erőszak -, mindennapos a hazai tájakon is. A harc ellenük már kevésbé. Lenne mit tanulnunk a braziloktól. Ferencz Zsuzsa Szobrocskák, kisplasztikák, indiai tamil, hindi vagy szanszkrit nyelven leírt szavak Finisszázs Márkus Péter szobrai az Art 9 Galériában A Plein Art Kortárs Művészetek Fesztiváljának egyik eseménye a Márkus Péter szobraiból rendezett kiállítás megnyitása az Art 9 Galériában. Kis szépséghiba, vagy ellenkezőleg, jó ötlet, de ez a kiállítás már legalább egy hete megnyílt, megnézhető, azóta, hogy a szobrász könyvbemutatót tartott a szomszédos Eriin Galériában. így ez az esemény valójában finisszázsnak (kiállítászárónak) sikeredett. De a falakon ott vannak a hatalmas színes printek, virtuális szobrok ezek, a művész valóságosan nem létező, de bármikor bármilyen nézetében kinyomtatható munkái. A terem közepén poszta- mensre emelve, két síklapon zsírkőből készült sok kicsi szobrocska, kisplasztikák, indiai tamil, hindi vagy szanszkrit nyelven leírt szavak. A cirádás írás roppant látványos. Ezek a szobrász legutóbbi, anyagban megvalósított munkái. A könyv, amelyet az elmúlt heti könyvbemutatón látott az érdeklődő közönség, ezeket a munkákat is tartalmazza. A szobrász korai figurálistól kiinduló pályájának számos állomásán elidőzhetünk lapozgatása közben. Az Eriin Galéria saját kiadásában jelentette meg a rajzok-érmek-szobrok- virtuális szobrok tagolású kismonográfiát (Szombathy Bálint képzőművész, művészeti író és Sulyok Miklós fotográfus közös munkája), amely fontos állomás Márkus Péter szobrász- művész életében is. A saját műfajtól eltérő megmutatkozás lépcsőfok az elismertséghez. A művésznek általában életében katalógusai, leporellói vannak, utána következik a kismonográfia, amely már valódi könyv. Létrehozása sok ember közös munkája, és bizony sok pénz is. Igazi összefoglalása egy művész eddigi életművének. Ha tehetik, lapozzanak bele, hiszen azért készült, hogy s újra meg újra kinyithassuk ked- 1 véne képeinknél, elolvasva az .o értő magyarázatokat, ha még S van egyáltalán jelentősége a < Gutenberg-galaxisnak. Knox Kultúrák között Bibekananda Santra indiai festményei Bibekananda Santra festményeinek legfőbb jellemzője a nyugalom és a békesség kultúra ütközése különös érzéseket kelt. A több ezer éves gyönyörűséges, templomot díszítő, kultikus szoborcsoportok kollázsokban vagy montázsokban szerepeltetése elgondolkodtatja a nézőt. Az ismeretlen régi mesteremberek munkái láthatóan itt ütköznek, szembesülnek igazán a mai „modernnek” nevezett képzőművészettel, és bizony nem a maiak javára billen a mérleg nyelve. Mondhatnám, kicsit olyanná válik az egész, hogy „törpék ülnek óriások vállán”. De az életérzések ma is kifejeződnek valahogy! Ha ez a mai kor nyelve, akkor hát így- gesztussal, graffitiszerűen, kalligráfiaként, a mai képzőművészeti multikultúra egész világon lassan egységesülő nyelvén! Csak az az íz, az a különös aroma, amely az ősi kultúra sajátja- csak az maradjon meg. Knox A mozgás az utcai tánc, a hiphop és a capoeira elemeit ötvözi A Plein Art Kortárs Művészetek Fesztiváljának idei vendége India, így számos indiai képzőművészeti és zenei esemény zajlott több kiállítóhelyen, pódiumon és még az utcán is. Az egyik ilyen helyszín az Eriin Galéria, itt állította ki munkáit Bibekananda Santra indiai képzőművész. Az európai művészeti tanulmányokat végzett művész hatalmas színes képeinek talán a legfőbb jellemzője a nyugalom; békesség és talán szeretet is árad belőlük. Ezeket a gondolatait fogalmazgatja hol az európai művészet nyelvén, hol pedig a megidézett ősi indiai hagyományok segítségével. Művei egyszerre belesimulnak az évezredes kultúra folytatásaként a mai India művészetébe, de időnként ütközteti ezeket a megélt hagyományait a tanult „európai” művészettel. A két
