Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)

2010-05-14 / 8. szám

Ferencváros 2010. május 14. MAGAZIN 9 Mesélő házak - Ipar utca 11. Dési Huber István és Sugár Stefánia emlékére Mr. Pöpec a X. POSzT Off programján Beteljesült és be nem teljesült vágyak Ez a történet valójában nemcsak egy festőművészről szól. Férj és feleség élete és sorsa elválaszthatatlanul összefonódik. Ez az írás az egymás­ban feltétlenül bízó és egy életen át és még azon túl is egymást segítő két ember története. Dési Huber István, illetve akkor még csak Huber István az úgyne­vezett boldog békeidőkben, 1895- ben született Désen. Az arany- és ezüstműves apa, ahogy akkoriban szokás volt, a Nagyenyedi Kollé­giumba íratta tanulni gyermekét. Ide járt az ifjú, de gimnáziumi ta­nulmányait kénytelen volt meg­szakítani, mert az apa műhelye csődbe ment. Ettől az időtől szá­mítható az a viszontagságos sod­ródás, amely egész későbbi életét meghatározta. Volt inas, napszá­mos, ügyvédi írnok, dolgozott apja műhelyében is. Itt kezdte ta­nulni az ezüstművességet, és egy helyi festőnél ekkor vett először rajzleckéket. Még nincs húszéves, amikor az első nagy háború kitö­résekor önkéntes katonának áll. Negyven hónapos frontszolgá­lat után, férfivá érve, az ott szer­zett súlyos tüdőbajjal - amely ezután végigkíséri életét - lesze­relt. Első igazi rajzai a katonaság alatt készültek. Hazatérése után dönti el, hogy művész lesz. Pest­re kerül, meg kell élnie, dolgoz­ni kezd, 1921-ben aranyműves szakmunkás lesz, de valójában a munkahelyein tanulta meg a kol­légáktól a szakmát. Ilyen autodi­dakta gesztusok jellemzik egész további tevékenységét is. Nappal dolgozik, este az Iparművészeti Iskolába, majd a híres Podolini- féle szabadiskolába jár. Hihetet­len akarattal képezi magát. Itt tesz szert egy életre szóló barát­ságra Sugár Andor későbbi fes­tőművésszel, és így ismerkedik meg barátjának nővérével, későb­bi feleségével, Sugár Stefániával. Hármuk élete ihnen' kezdve el­választhatatlanul összefonódik. Ebben az időben kezdődik kap­csolata a munkásszervezkedés­sel, a szakszervezettel, majd az illegális kommunistákkal is. A fes­tő sorsközösséget vállal társadalmi osztályával, tudatosan törekszik a munkás- és proletárlét művésze­ti megjelenítésére. 1924 és 1927 között mindhárman Itáliában tar­tózkodnak „tanulmányúton”, mint mondják (közben különböző gyá­rakban, Milánóban, Firenzében, Rómában ékszerkészítő ezüstmű­vesként dolgozik), és járják a galé­riákat, képtárakat, tanulmányozzák a régi és kortárs művészetet. Egy ott élő magyar művész megtanít­ja a rézkarc technikájára. Hama­rosan sikerrel vesz részt a nagy olasz művészeti seregszemlén, a Qadriennálén az újonnan tanult technikával, s Torinóban és Firen­zében önálló kiállítást is rendez. Közben már nemcsak rajzol, fest is. Először az akkor terjedő neoklasszicizmus jegyében, majd Goya, Rembrandt, Cézanne és a reneszánsz hatása érezhető mun­káin. Később a metafizikus fes­tészet is megjelenik nála, majd hűvös, távolságtartó portrékat al­Ebben a házban élt és alkotott Ferencvárosban Dési Huber István kot a típuskészítés szándékával. Majd egyre inkább az expresz- szionizmus és a kubizmus kezdi érdekelni. így dolgozza fel új él­ményeit, és később ezeknek a ta­nulságoknak a felhasználásával fest itthon tájképeket. Dacolva kiújuló betegségével, kialakítja önálló festői világát, de hazatér. Ezt követően többszöri szanatóriumi kezelés után eltiltják a fizikai munkától. Vidéki kirándu­lások következnek, Dés, Bátorliget, Hollókő falusi környezete elbűvöli, és felkelti érdeklődését a paraszti világ iránt. Ebben az időben ve­szi fel a „Dési” előnevet, meghív­ják a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) művészcsoportba, amely je­lentős pártoló tagsággal rendelkező progresszív, franciás szellemű társa­ság. Ebben az időben már elkötele­zett művész, a sikerek és vásárlások ellenére egyre öntudatosabban fej­ti ki meggyőződéseit munkás- és parasztábrázolásaival, munkára utaló tájképeivel, sőt tanulmányo­kat ír Nagy botrányt kiváltó cikk­ben fejti ki a munkásosztályról és a negyedik rend művészetéről szóló nézeteit. Ezért sok hatósági zakla­tást élnek át feleségével együtt. Be­tegsége ekkor már elhatalmasodik rajta, egyre jelentősebb kiállítások és szanatóriumok váltják egymást. Munkásságát a kritika egyre meg­határozóbbnak tartja, Kállay Ernő az újjászülető magyar expresszio- nizmus úttörőjét fedezi fel benne. A KÚT tagjaival a Műcsarnokban, Barcsay Jenővel és Székessy Zol­tánnal az Ernst Múzeumban állí­tanak ki. 1940-ben beköltöznek Rákospalotáról az Ipar utca 11.- be, az akkori ipari, külvárosi ne­gyedben megbúvó polgári lakásba. 1944-re állapota tovább rosszab­bodott, a budakeszi tüdőszanató­riumban, néhány nappal halála előtt tudta meg, hogy neki ítélték a Szinyei Társaság díját. Történetünk a művész életút­jának befejeződése után termé­szetesen még tovább folytatódik, csak most főszereplőt váltunk, hiszen özvegye 1987-ben bekö­vetkezett haláláig az Ipar utca 11.-ben lakott tovább, és ápolta férjének emlékét. A művész te­hetségébe vetett feltétlen bizalom és hit adott erőt az asszonynak, hogy fiatalon elhunyt (49) pár­jának művészeti hagyatékát - ké­peit, rajzait, írásait - gondozza, és minden erejével elismertetésén munkálkodjon. Ezért levelezett a mindenkori hatalmasságokkal, pártbizottságokkal, újságokkal, művészekkel, múzeumokkal. Ere­jéből futotta arra is, hogy megírja a szeretett férj élettörténetét. Az életmű festészeti részét a Szom­bathelyi Múzeum adományként fogadta be, a grafikák és a kollé­gák ajándékként adott képei az özvegy halála után egy rokon ma­gántulajdonába kerültek. Dési mostanában nem divatos művész, bár megkapta a posz­tumusz Kossuth-díjat is. Művé­szetének esztétikai értékelését a politika erősen befolyásolta más, nem művészeti szempontjai miatt (ugyanúgy, mint József Attila köl­tészetének értékelése esetében is). Jelenleg a műkereskedelemben drága különlegességnek számít, mert műveinek legtöbbje közgyűj­teményben található. Mindennek ellenére - vagy inkább mindezért - a két világháború közötti ma­gyar festészet egyik jelentős alko­tójaként emlékezhetünk rá. Knox Új biztosítás-képviseleti iroda nyílt Középső- Ferencvárosban, a Liliom utca 1/a szám alatt, a Boráros tér sarkán. A Generali új irodája megkönnyíti a környék lakóinak életét, hiszen eddig a biztosítási ügyek intézésére kevés lehető­ség kínálkozott a Ferenc körút-Haller utca közötti területen Április 1-jén - a hagyományok­hoz híven - hivatalossá vált a Pécsi Országos Színházi Talál­kozó ez évi versenyprogramja. A 10. alkalommal megrende­zésre kerülő POSZT-ra a 2009- 2010-es évadban bemutatott magyar színházi előadások közül idén Fáy Miklós újságíró válogat­ta be a produkciókat a verseny­programba. Nagy örömünkre - a verseny­programon kívüli Off program válogatójának, Máté Péternek a meghívására - júniusban Pécsett vendégeskedik a Pinceszínház Mr. Pöpec előadása is, amelyben a fiatal angol drámaíró, Chloe Moss őszintén, az ezredfordu­ló tinédzseréinek szlengjét hasz- ° nálva ír szerelemről, a beteljesült “ és be nem teljesült vágyakról, az •§ álmok viszonylagosságáról, a ki- ^ lencvenes évek és napjaink csalá­di és társadalmi problémáiról. Séták, túrák egy életen át Bemutatkozik a Ferencvárosi Természetbarát Egyesület Noha lapunkban évek óta közöl­jük a Ferencvárosi Természetbarát Egyesület soron következő kirán­dulásait, túráit, mind ez idáig még nem sok szó esett róluk. Itt az ide­je, hogy ezen változtassunk: Kiss Ádám elnökkel verbálisán körbe­barangoltuk az egyesület múltját, jelenét és jövőjét. Ritka manapság az a civilszer­vezet, amelynek gyökerei majd fél évszázadra nyúlnak vissza. A ferencvárosi természetbará­toké azonban ilyen: 1963-ban alapították - akkor még persze szigorúan központilag - a Buda­pest IX. Kerületi Természetba­rát Szövetséget, s később ennek tagegyesületeként jött létre az egyesület. Kiss Ádám már a kez­detektől fogva részt vett a szer­vezetek életében.- A kerületbe 1960-ban he­lyeztek, akkoriban kedvtelésből szerveztem túrákat a Soroksári úti egykori vasipari szakmun­kásképző tanáraként. A szövet­ségtől függetlenül dolgoztam, persze hamar „felfedeztek”, így aztán 1965-ben csatlakoztam hozzájuk - emlékezett vissza az egyesület elnöke. Mint mondta, tíz évvel ké­sőbb olyannyira népszerű volt a szövetség, hogy a 41 szak­osztály összesen négyezernél is több tagot számlált. A ki­lencvenes évek elejére aztán a létszám lecsökkent, a szövetség­ből egyesület lett, de a lelkese­dés megmaradt. Kiss Ádám sem hagyta cserben természetbará­tait, s az egyesület elnökeként mind a mai napig ő koordinálja á kisebb-nagyobb túrákat. Év­szaktól függetlenül van belőlük bőven: tavasszal József Attila- teljesítménytúra, nyáron tábo­rok, ősszel Erzsébet-napi túra, télen Mikulás- és fagyöngytú­ra - hogy csak néhányat em­lítsünk. Mind közül azonban talán a legnagyobb - és Kiss Ádám szívéhez is a legközelebb álló - az úgynevezett Julianus- teljesítménytúra.- A kilencvenes évek elején egy Ipoly-parti meseszép kis­településen, Nagybörzsönyben vettem egy házat, amelyet fel­újítottam, és turistaházat ala­kítottam ki benne. Akkortájt forgatták itt a Julianus barát című filmet, így aztán kitalál­tam, hogy elnevezek róla egy teljesítménytúrát. Mivel a ma­gyarok őshazáját kutató szer­zetes 1235. március 25-én tért haza első útjáról, ezért mi is az ehhez legközelebb eső szomba­ton kerekedünk fel. Idén már 21. alkalommal indultunk útnak a háromszáz résztvevővel: ki-ki a 20, 30 és 50 kilométeres távon - mesélte Kiss Ádám, hozzátéve, hogy a házat a 2000-es évek ele­jén el kellett adnia, mert a hely­béliek folyamatosan rongálták. A legtöbbször családias han­gulatú túrákon bárki velük • tarthat, korhatárbeli megkötés nincs, az egyetlen feltétel a ter­mészet szeretete. A jövőre vo­natkozóan Kiss Ádám elmondta, hogy szeretné a kerületi iskolá­kat jobban bevonni, és az itt ta­nuló gyerekeket is ösztönözni a kisebb-nagyobb túrákra. Benke Hunor A Bory-várnál, Székesfehérváron, ahova szinte minden évben ellátogatnak Nemzeti vágta a testvérvárossal Ferencvárosi hagyomány, hogy a kerület benevezi testvérvárosát az egyre nagyobb érdeklődéssel kísért Nemzeti Vágtára. Az idén már ötnapos rendezvényen, június 2-6. között Szabó György zsoké Koronafürt nevű lován Sepsiszentgyörgy színeiben indul a ver­senyen. Lovast és lovát Ferencváros biztosítja a megmérettetésre, hiszen ezt a Nemzeti Vágta versenyszabályzata lehetővé teszi a nevező városok számára (a képen Geszti Péter, a Nemzeti Vágta „szülőatyja”) t Júniusban Pécsett vendégeskedik a Pinceszínház Mr. Pöpec előadása a POSzT-on

Next

/
Thumbnails
Contents