Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-04-30 / 7. szám
Ferencváros 2010. április 30 KULTÚRA 5 Szembenézés Elfriede Jelinek-napok a Trafóban Scherer Péter, Kaszás Ágnes, Szalay Marianna, Csákányi Eszter, Quitt László és Stubnya Béla Jelinekkel a rasszizmus ellen címmel háromnapos rendezvénysorozat zajlott a Trafóban április 19-21. között. Az itthon kevéssé ismert, 2004-ben Nobel-díjjal kitüntetett osztrák írónő kemény hangvételű, az idegengyűlöletet ostorozó és az „osztrák kisembert” (is) szembenézésre kényszerítő írásai, az egész Jelinek-jelenség sokkolóan hatott a közönségre. Első nap a szerző Sportdarab című művének egyik bécsi előadását vetítették le, a következő este pedig Fischer Eszter pszichológus tartott előadást (szabadegyetemet) Nincs többé kedélyes zsidózás címmel, majd a HoppArt társulat Polgár Csaba rendezésében előadta Jelinek Rohonc/Rechnitz című művét. A darab megtörtént eseményről szól: a Margaret von Batthyány grófnő rohonci kastélyában lefolyt tömeges zsidóölésről, amikor egy vadászünnepségen a részt vevő urak és hölgyek, a grófnő szeretője és náci barátai száznyolcvan zsidó munkaszolgálatost mészárolnak le. Csak úgy, szórakozásból. Az elkövetők sohasem feleltek tettükért, a tanúk rejtélyes körülmények között szintén meghaltak. Jelinek kíméletlenül szegezi a kérdést a kedélyes osztrákoknak és persze Európának: hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges, hogy a művelt és kulturált Európa mind a mai napig nem hajlandó tudomást venni erről a gyalázatról? Persze hogy kínos egy ilyen történettel, egy ilyen kérdéssel szembesülni, nem csoda, hogy az osztrákok nem rajonganak annyira Jelinekért. Feltehetőleg nem zárták szívükbe a Kézimunka (Stecken, Stab, Stangl) című írásáért sem. Jelinek ebben szintén megtörtént esetet dolgoz fel: 1995- ben Burgenlandban, a magyar határ közelében egy csőbomba megölt négy, egyébként magyar nevű cigány fiatalembert. A négy férfi egy cigányok ellen uszító táblát akart kihúzni a földből, amikor a bomba felrobbant. Az írás arról szól, hogyan reagál az osztrák kisember az esetre. Nem dráma ez valójában, inkább röpirat, pamflet, vitriolos publicisztika, amelyet Pejó Róbert rendezésében a PanoDráma társulat szerepekre bontva adott elő. A PanoDráma a kortárs külföldi drámák hazai és a kortárs magyar drámák külföldi bemutatására alakult együttes, tagjait a Krétakör Színházból ismerhetjük. A hat szereplő - Csákányi Eszter, Kaszás Ágnes, Scherer Péter, Szalay Marianna, Quitt László és Stubnya Béla - azt adja elő, játssza el, hogyan reagált Ausztria, az osztrák kispolgár erre a nyugodt hétköznapjait megzavaró eseményre. A Halasi Zoltán bravúros fordításában felhangzó jelineki szöveg szövevényes, rejtett és kevésbé rejtett irodalmi utalásokkal, idézetekkel teli, nagyon nehéz, sűrű, lecsap, mint a pöröly, metszőén éles, mint a borotva. ” Nem kegyelmez honfitársaiéi nak, belenyomja orrukat (meg g a miénket is) abba a piszokba, <-> amit mi magunk csináltunk ma- % gunk körül, és amitől most már 1 legszívesebben elfordítjuk a fe- u jünket, amiről nem akarunk tu- * domást venni. Előjönnek a náci múlt bűnei is, az őrjöngő, arti- kulátlan hangon üvöltöző Hitler (Csákányi Eszter velőtrázó jelenete), aztán látjuk a Kék Duna- keringőre andalodó gemütlich osztrákot, a lesiklóbajnoko- kért rajongó és a kibeszélő- show-kban fecsegő osztrákot, a kötögető és söröző osztrákot, ezt az egész nyugodt, kényelmes, derűs miliőt, amely nem kíván tudomást venni senkiről és semmiről, aki és ami nem illeszkedik bele ebbe a világba. Ami más, mint ő, idegen, zavaró. Ettől - jó esetben - elfordítja a fejét. Rosszabb esetben. .. Nos, Jörg Haider nem volt éppen barátja Jelineknek. És a darab persze nemcsak az osztrákokról szól. Ferencz Zsuzsa A grafikus új akotásai porcelánra, csempére szitázott kollázsgrafikák Csempenégyes Csótó László grafikái a Folyosó Galérián A Ferencvárosi Művelődési Központ érdekes kezdeményezése, hogy Folyosó Galériájában külországban élő képzőművészek munkáiból kiállítássorozatot rendez. Most Csótó László Királyhelmecen (Felvidék, Szlovákia) élő grafikus munkáiból látunk 27 képet, a Magyarok a nagyvilágban című sorozat második részeként. Csótó László szűkebb pátriájában fontos feladatot vállalt magára. Egyesületbe szervezte és azóta is összefogja a régió képzőművészeit. Megalapította és sokáig vezette a Bodrogközi és Ungvidéki Képzőművészek Klubját, amely mára önálló művészeti társasággá nőtte ki magát. A klasszikus formákat geometrikus formarendszerrel ötvöző, vonalas grafikákat készítő művész súlyos betegségéből felépülve sem hagyta abba a munkát. Ezek az újabb kísérleti alkotások mindegyike a számára új anyagra, a porcelánra (vagyis csempelapokra) készült, több színnel szitázott kollázsgrafikák, amelyeket a kemencében ráolvasztott üvegvagy porcelánrátétekkel emel ki a síkból. Ezeknek a bekeretezett, zömmel négydarabos csempeképeknek a sorozatát szemlélhetjük meg ezen a bemutatón. Sajnos ez a kiállítás nem szerez maradéktalan örömet a látogatóinak. Az igénytelen bemutatás sokat ront a dicséretes koncepción. Hiba, hogy törött csempéket látunk, pedig semmi sem indokolja a sérült munkák kiállítását. A kirakott képek mellé pedig némi információ kellett volna. Legalább az alkotó nevét szerettük volna tudni, ez sajnos csak a művelődési központ programfüzetéből deríthető ki, a kiállítás őrzi az anonimitást, a művészről pedig csak külön kérésre kaphatunk további információkat. Azt már régebben is írtam, hogy a világítás sem megoldott, a folyosó nem alkalmas kiállítás céljára. Csak remélem, hogy a Magyarok a nagyvilágban kiállítássorozat következő darabjainál ezek a hiányosságok megoldódnak. Akit azért mégsem rettentett el a beszámolóm, Csótó László királyhelmeci grafikus kiállítását még május 5-ig megnézheti. Knox Mese a tűzpiros virágról A gazdagság legyél te magad „Szórd szét kincseidet - a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeidet - a szépség legyél te magad. Oltsd ki lángjaidat - a szerelem legyél te magad.” (Weöres Sándor) Egyszer volt, hol nem volt... Egy kereskedőnek volt három lánya. Amikor egyszer hosszú útra indult, megkérdezte lányait, mit hozzon nekik ajándékba. Az belőle. És boldogan éltek, míg meg nem haltak... Valójában ez a szépség és a szörnyeteg története. A szörny, akitől mindenki fél, az érzékenység, a bizalom és a megértés gyógyító erejével válik emberré. A Karaván Művészeti Alapítvány 2000-ben alakult Budapesten azzal a céllal, hogy tandíjmentes színészképző stúdiót működtessen, elsősorban Az apa szerepét Szegedi Dezső játssza, Iván pedig Orsós Róbert első diadémot kért, a második tükröt, Mása, a harmadik egy csodálatos tűzpiros virágot, amelyről álmodott. A kereskedő egy elvarázsolt kastélyban megtalálta a csodálatos virágot, ám a kastély urának fogságába került. A szörnyeteg megengedte, hogy hazamenjen, ha valamelyik lánya eljön helyette. Mása vállalta. Nem félt a szörnytől, sőt, egy idő után megszerette. Ekkor csoda történt, a szörnyeteg visszaváltozott eredeti alakjába, és szép, fiatal herceg lett tehetséges roma és minden olyan gyermek, fiatal számára, akiknek egy fizetős színi tanoda költségei túl megterhelők lennének. Az alapítvány célja, hogy elősegítse e fiatalok esélyeinek javítását és társadalmi mobilizációját. Az eltelt tíz év során folyamatosan fejlődtek: a színészképző stúdió működése mellett létrejött gyermek- és ifjúsági színtársulatuk, majd 2009-ben nemzetiségi és etnikai kisebbségi színházuk V. kategóriás besorolást kapott. (-) Mozgó képek Videoanimációk kiállítása Ha videókat és ezeken művészetet látunk, és mindezt kiállítóteremben, akkor biztosra vehetjük, hogy a Vldeospace Galériába tévedtünk. A Ráday utca végén, közvetlenül a Goethe Intézet tőszomszédságában működik Budapest egyetlen, csak ezzel a profillal működő galériája. A mostani kiállítás is egy igazi európai közös kaland, ahány kiállító, annyi nemzet alkotója készített a Folyamatok - Animáció címmel meghirdetett összeállítás számára munkákat. Ezek nem közönséges animációk, amit sokan művelnek bonyolódik abszurd kalandokba, szürreális szituációk sorát létrehozva. Gigi Scaria indiai származású művész városi látképébe mozgó, forgó elemeket beépítve filozofikus gondolatokat fogalmaz meg az emberi életről. Komoróczky Tamás Berlinben és Budapesten élő igazi európai polgár. Torzított portréja a semmibe réved, alig érthetőre torzított hangja verseket mond, közben folyamatosan változik. Szabó Eszter hagyományos akvarellel festett figurái ismétlődő gesztusokkal mozognak egymás mellett. Rosa Ezek nem közönséges animációk, amit sokan művelnek nálunk is nálunk is, hanem a műfaj határainak feszegetése. Látunk itt 3D-szimulációt, animált akva- relleket, elektronikus zajból kikevert művet, de tervrajzszerű mozgáson át a megmozdított fotográfiáig még sokféle különleges kísérletet. Hat művész, hat nézőpont, hat nemzet képviseletében. A kilencvenes évek óta Németországban élő Waliczky Tamás virtuális terében marionettfigurák mozognak, küzdenek 3 gravitációval,, próbálnak ellenállni, hasztalan erőlködnek, törvényszerűen ismétlődő bukásuk drámai, szuggesztív hatású. Yves Netzhammer svájci művész témája is az erősen absztrahált emberi test és az építészet elemei. A tervező- programok steril világát idézve Menkman holland video-jockey a digitális technika hibáiból, véletlen és tudatosan előidézett megcsúszásokból és a képek különféle széteséseiből készít úgynevezett gépi költeményeket. A kiállítás megnyitójának befejezéseként a szomszédos Goethe Intézet Eckermann kávéházában hatalmas kivetítőn még megnézhettünk egy nagy hatású szöveg-kép munkát, amelyet a megnyitóra meghívott közönség, a videoszakma kiválóságai nagy ovációval fogadtak. A videoművészet igazi ünnepévé vált ez az est. A továbbiakban a kiállítás még jó ideig látogatható, de érdemes előre bejelentkezni, hiszen a művek megtekintéséhez jelentős technikát kell üzemeltetni. Knox Csak természetesen Bornholmi kerámiák a Museionban A természet újrafelfedezése ez! Ősi alakzatok, valaha volt kultikus épületet idéző formák, oldalaikon vonalas firkarajzok láthatók. Nagy, furcsa kerámiazacskók, élénk színekkel festve- mázazva, hatalmas szögletes tál(?), amelyet lankás táj szántóföldjeire emlékeztető laza, geometrikus rajzolattal látott el az alkotója, majd a plasztikus fehér virággal borított mezők négyzeteit nézzük, később a magok kikelésének misztériuma is látható igazi térbeli látványként. De vannak itt különös növényi termésre hasonlító, üreges hengerformákból összeálló tálak, hatalmas gubók, valószínűleg virágtartók. Ilyen és hasonló darabokból, kerámiamunkákból áll most a Museion No. 1 Galériában látható bemutató, amelyet nyolc díjnyertes dán keramikus munkáiból állítottak össze. A kiállítás érdekessége, hogy mindannyian Bornholm szigetén élnek és dolgoznak. Tehetséges kézműveseiről vált híressé ez a kis balti-tengeri dán sziget. Üveg-, textil- és fémművesség mellett sokan kerámiával foglalkozó fazekasok, akik a szigeten található agyagból dolgoznak. Ez a hetven lelket számláló művészközösség képezi a Bornholmi Művészek és Kézművesek Egyesületét. A társaság élénk szakmai kapcsolatokat ápol számos külföldi országgal. Kiállítások, művésztelepek, közös projektek, csereprogramok segítenek, hogy új formákat, új dizájnt, új lehetőségeket találjanak maguknak. így kerültek Magyarországra is, a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióba. Az itt készített alkotások képezik a kiállítás legjavát. Knox A bornholmi keramikusok a szigeten található agyagból dolgoznak
