Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-04-02 / 5. szám
Ferencváros 2010. április 2. KULTÚRA 7 Kényelmetlen valóság A Danton-ügy a Stúdió „K”-ban Január végén mutatta be a Stúdió „K” Színház a fiatalon elhunyt lengyel írónőnek, Stanistawa Przybyszewskának A Danton-ügy című darabját. A dráma a francia forradalom zavaros végóráiban, 1794-ben játszódik. A különleges előadást Koltai M. Gábor rendezte. Przybyszewska mindössze huszonnégy éves volt, amikor 1929-ben A Danton-ügyet megírta, és harmincnégy, amikor meghalt. Rövid életét lényegében a francia forradalom tanulmányozása töltötte ki, és saját megállapítása szerint senki nem ismerte úgy Robespierre-t, mint ő. Ez valószínű. A darab remekmű. A hetvenes években Andrzej Wajda filmet készített belőle. A Stúdió „K” előadása magyarországi ősbemutató. Koltai M. Gábor mozgalmas színházi estét rendezett nekünk. A nézők ugyanis - a színházi asz- szisztens „vezényletével” - jelenetről jelenetre változtatják a helyüket, sámlijukat, párnájukat megragadva áthurcolkodnak a kis színházterem egyik feléből a másikba, vagy e .kényelmi” eszközöket odahagyva kivonulnak az előtér-büfébe, és ott a fal mellett vagy alkalmi dobogón állva, a színészekkel elvegyülve részei lesznek a játéknak. Nem öncélú macerálás ez. A dolgokat ugyanis jó több szempontból is megtekinteni. Nem üldögélhetünk mindig kényelmes karosszékben hátradőlve, hogy mintegy kívülállóként szemléljük, hogyan alakítják sorsunkat, akik arra hivatottnak érzik magukat. Hanem inkább kezünkbe kellene venni azt, miként itt a sámlit, párnát. Ami nagyon macerás dolog. A darab a francia forradalom végjátékáról, Danton és társai peréről és kivégzéséről, illetve az idáig vezető útról szól. Zsarnokság és terror, forradalom és önkény, hűség és árulás, demokrácia és egyeduralmi ambíciók - ezek a hívószavak, erősen aktualizált felhangokkal. Danton és Robespierre azt vitatja, mi boldogítja a népet, a demokrácia vagy a diktatúra. Az interaktív színházban hangsúlyozottan mi vagyunk a nép. A színészek mellettünk állva éljenzik vagy A történelemcsinálás főleg a férfiak „játéka' fütyülik ki Danton harsány szónoklatait vagy Robespierre gyámoltalan motyogását. Változó eszmék, változó politika, változó közhangulat. Csoda hát, hogy keressük a helyünket? Az idő előrehaladtával a kényelmetlenség csak fokozódik. Például amikor el kell haladnunk a magukba roskadt halálraítéltek között. Vágy amikor a végső jelenetben a siralomházból kihallatszik a hajakat vágó olló csattogása, azután a kivégzésre „előkészített” áldozatokat szinte kidobják az ajtó elé. Lesütött szemmel állunk-ülünk összevissza a teremben, amikor a félmeztelen férfiak közvetlenül mellettünk, a párizsi nép között a guillotine felé indulnak. Esendő emberek csinálják a történelmet. Ez a történelemcsinálás főleg a férfiak ,játéka”, van is az egésznek egy kis nyálas-puszilkodós, homoerotikus jellege, nem zavaró, de észrevehető. Menszátor Héresz Attila Dantonja nagyon férfias, ha gyerekkorú felesége nem is, a forradalom költője, Camille Desmoulines szerelmes belé. Nagytermészetű, hullámzó kedélyű fiatal férfi, remek szónok, csak épp bírái előtt megy el a hangja. Kétségbeesett, néma gesztikulálá- sa emlékezetes produkció. Kuna Károly Robespierre-je halk, ma- kuládan, árnyalatnyi pszichés zavarral és feminin puhánysággal fűszerezve. Finomsága kimódolt, halksága fenyegető. Hárfázó tömeggyilkos. A főszereplők mellett a Stúdió „K” színészei - Géczi Zoltán, Homonnai Katalin, Horváth Zsuzsa, Kovács Krisztián, Lovas Dániel Rimóczi István, Rusznák Adrienn, Tamási Zoltán, Vékes Csaba - a legjobb teljesítményt nyújtják. F. Zs. Előre a múltba, vagy vissza a jövőbe Szabados Árpád újnaiv rajzai a Galéria IX.-ben Hosszú utat járt be Szabados Árpád grafikusművész mostani kiállításáig. A nagy szakmai tudásáért valaha olyannyira körbedicsért mester munkáit annak idején Kondor Béla vagy Szalay Lajos alkotásaihoz hasonlították. Ezek voltak azok az expresszív, szürrealista elemekkel dús rajzai, amelyek méltán emelték őt a hetvenes évek nagy grafikusai közé. Ezekkel a tanulságokkal írt később a Műhelytitkok sorozatba Metszés és nyomtatás címmel máig jól használható könyvet a grafikusmesterségről. A változás és a változtatás igénye mindezt elsöpörte, és teljesen új alapokról, a gyermekrajzok világától kezdte újra munkásságát. Érdekes tény, hogy ezenközben lett rektora a Magyar Képzőművészeti Főiskolának. Az évek során ez a formavilág ötvöződik a new wave színes gesztusrendszerével. A „naiv” dadaista világszemléletig - ami Bada Dadának, efZámbónak, felugossynak, Wahom Andrásnak „helyből ment” - neki hosszú évek kitartó munkájával sikerült eljutnia. Ez a művészeti vonulat jellemzi azóta is művészetét. Ezekből a képeiből láttuk mostani kiállításán a Dilettánsok naplója sorozatát, a fekete képekből is darabokat és egészen friss munkákat is, a Szimmetrikus képek sorozatát. Knox \ Április 11. - a költészet napja József Attila összes verse elhangzik a Gát utcában Egy kevésbé ismert kép Józsf Attiláról, munka közben Április 11., József Attila születésnapja 1964 óta a költészet napja is. Ezen a napon hagyományosan megkoszorúzzák a költő szülőházán, a Gát utca 3. számú ház falán elhelyezett emléktáblát. Szintén hagyomány, hogy ilyenkor különféle, versekhez kötődő kulturális programokat, felolvasóesteket, költői versenyeket, versfesztiválokat rendeznek országszerte. Idén kétségkívül a Gát utcai szülőházban lesz a legkiemelkedőbb költészet napi rendezvény. Galkó Balázs, az Új Színház színésze itt mondja el József Attila összes versét. A versmaraton, vagy ahogyan Galkó nevezi, „mantrázás” tizennégy-tizenöt órán keresztül tart majd, eny- nyi idő alatt mondja el a színész József Attila mind a hatszáznegyven versét. A ház udvarát sátorlappal befedik, székeket helyeznek el a közönség számára. Akit érdekel a költészet, József Attila, ez a kivételes produkció vagy mindhárom együtt, az ezen a különleges napon bármikor - szavazás előtt vagy után - betérhet a Gát utca 3.-ba, a sátor alá, hogy beszívjon egy kis politikamentes friss levegőt. A produkcióhoz Márta István adja majd a zenét. Galkó Balázs évtizedek óta József Attila verseinek ihletett tolmácsolója. Számára ez a költészet a mai napig kultikus jellegű, s a költő iránti bevallottan elfogult tiszteletét fejezte ki azzal, amikor 1988-ban először mondta el összes versét a Fiatal Művészek Klubjában. Másodszor 2005-ben, a költő századik születésnapján adta elő az Új Színházban. Azt mondta egy interjúban, hogy nagy lelki és fizikai megpróbáltatást jelent számára ez a produkció, amelynek a végén már szinte önkívületi állapotba kerül, s a versek már mondatják magukat. Ilyesmit ritkán vállal az ember, és ő is csak József Attilával. Megígérte neki és saját magának is, hogy még egyszer, a Gát utcában elmondja a költeményeit. Galkó szerint most jött el ennek az ideje. A verskedvelő közönség lehetőséget kap arra, hogy bármikor bekapcsolódjon az előadásba, újra felfedezze József Attila költészetének szigorú szépségét, érezheti e versek felemelő és megtartó erejét. Szükségünk van rá. Ferencz Zsuzsa A befelé tartó út Kalmár János szobrai a Zikkuratban A kompozíciókban jelentős szerep jut a patinazott felületeknek A Zikkurat, egy többszintes, gigantikus torony, a sumer kultúra fontos része volt, az akkori közösség fontos szakrális építménye, amely összeköti az embert az égiekkel. Nálunk a Du- na-parton a MüPa és a Nemzeti Színház között áll egy hasonló épület, a szakrális tartalom kicsit változott, a művészet mai templomaként funkcionál, kiállításokat tartanak benne. A belső spirálison haladva tekinthető meg a kiállítás, az épületben ugyanis nem lépcső, hanem egy spirálisan emelkedő út vezet minket egyik szobától a másikig. A szobákban Kalmár János szobrai, ahol „minden egyes terem egy önmagában függedenül létező, külön világ. Mindegyikben életem egy- egy része, csak a szobrok őrzik azt a pillanatot, ahogyan felfelé haladok, úgy szakadok el a földtől, és tartok az ég felé. Válójában befelé tartok önmagamba. Minden egyes szoba után a következő mélyebben van, és magasabban, közelebb az éghez és magamhoz. Visszatérni sohasem tudó, felfelé tartó körökkel tisztázom (magamban) mindazt, ami még tisztázásra szorul. Az út egy szoba után nem vezet tovább. Ez életem határa” - meditál a szobrász. Ezek az elvont, filozofikus hangvételű alkotások különböző méretű bronzszobrok. A szinte jellé egyszerűsített, redukált formák ennek ellenére figurális kompozíciók. A figuralitás valamiféle örök, ugyanakkor korszerű megfogalmazása a szobrászatnak, amelyben a TEST-MÁS-sal, a szobrászati tárgy alakításával foglalkozik az alkotó. Nála a szobor | valamilyen emberi alakot, a jelen- 1 létet is jelenti, amelynek környe- •o zetéből létrejöhet a szakrális tér. | „A szobor fizikai jelenléte megté- vesztő, mert csak eszköz. Annak ad testet, ami természeténél fogva láthatatlan. Amit megidéz, amire utal, amiről az élet szól, rejtve marad. A szobor életem megértésének eredménye és lenyomata, mely arról a térről beszél, amelyben élek” - vall tovább művészetéről Kalmár János. A kompozíciókban jelentős szerep jut a patinázott felületeknek, a színhatásoknak, amit a megvilágítással még fokozni is tud. Fontos és jelentős darab a kiállítás utolsó plasztikája, vagyis a legfelső teremben álló önportré, amely a jellé egyszerűsítések sora után egy immár felvállalt, Bráncu§i előtti tiszteletadás is lehet. Knox FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS 1 i I
