Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)

2010-11-26 / 21. szám

4 KULTÚRA Ferencváros 2010. november 26. MOZISAROK Bérgyilkosék Katherine Heigl, a Grace klinika üd­vöskéje, valamint Ashton Kutcher ezúttal egy műfaját tekintve talán leginkább romantikus elemekkel fűszerezett akcióvígjátékként jel­lemezhető filmecskében bizonyít­ja be, hogy másfél órányi felhőtlen szórakozáshoz bőven elég egy át­lagos forgatókönyv, amennyiben a verbális és nonverbális poénok jói adagoltak, és viszonylag még egyensúlyban is vannak. Robert Luketic rendező a Dok­tor Szöszivei és A csúf igaz­sággal már jelezte, hogy nem kifejezetten drámai rende­ző alkat. Igaz, próbálkozott könnyed thriller készítésével is, de a 21 - Las Vegas ostro­ma, Kevin Spacey jutalomjá­téka ide vagy oda, unalomba és érdektelenségbe fulladt. Az előbbi jelenség a nézőtéren, a másik a mozipénztáraknál volt tapasztalható. Luketic tehát visszatért ah­hoz a műfajhoz, amelyhez ért, és a már említett A csúf igaz­ság című komédia után ismét Katherine Heigllel közösen for­gattak. Kutcher a férfifőszere­pen kívül produceri babérokra is tört, ennek a hatása kissé abban érezhető, hogy az Ashton által alakított karakter dominán- sabb, mint a nejét játszó Heigl figurája, bár az eredeti forga­tókönyv ismerete nélkül, ame­lyet valószínűleg felturbóztak a forgatás során, ez nem állítha­tó biztosan. Tény, hogy Kutcher sokkal inkább magáénak érzi a szerepet és a filmet, mint női partnere. Ami igazi csemege, hogy a remekbe szabott ma­gyar szinkron kiválóan ellen­súlyozza ezt a problémát, Mezei Kitty zseniálisan hozza Heiglt, bevetve teljes eszköztárát, Nagy Ervin pedig, mivel nincs túl sok alternatívája, egyszerűen csak magyarítja Kutcher szövege­it. A sztori nem túl bonyolult. Jennifer (Katherine Heigl) egy csúnya szakítást követően, ki­ábrándulva a szerelemből, szü­leinek rábeszélésére velük tart a francia Riviérára, egy extra nyaralásra. Itt találkozik a sző­ke herceggel, fehér lovon, pon­tosabban a barna herceggel a szállodai liftben. A jóképű és délceg fiatalembert Spencernek hívják. Udvarias, előzékeny, jó a humora, tehát Jen számára ő álmai pasija. Szó szót, randi randit követ, és esküvő lesz a vége, majd pedig jómódú kert­városi élet. Spencer harmin­cadik születésnapján azonban különös dolog történik. A csa­lád jó barátja és Spencer üzlet­társa el akarja tenni láb alól a havert, majd miután ő nem jár sikerrel, a barátoknak és szomszédoknak hitt párocs­kák egymás után ragadnak fegyvert, és rontanak hőseink­re. Kiderül, hogy a kertváros nagy része alvó ügynökökből áll, és maga Spencer is egy­koron titkos ügynök volt, csak éppen ezt nem közölte nejé­vel. Spencer, miután találko­zott Jenniferrel, otthagyta a céget, és új életet kezdett épí­tési vállalkozóként. Most azon­ban, miután egykori felettesét egy titokzatos merénylő eltette láb alól, valaki hatalmas vér­díjat tűz ki Spencer fejére, így hát a környék színe-java, de fő­leg jól képzett bérgyilkosai be akarják zsebelni a pénzt, a ko­rábbi jószomszédi viszony és a közös kerti barbecue-partik el­lenére is... Robert Luketic filmje ügye­sen egyensúlyoz az időnként már-már abszurd komédia és a látványos akciófilm hatá­rán. A kétségbeesett, halálra rémült Jen, valamint a telje­sen összezavarodva magya­rázkodó Spencer dialógusai és a vidám szituációkba torkol­ló, groteszk merényletkísér­letek sokasága remekül koor­dináltak. A tempó kiegyensú­lyozott, a mellékszeplők jól eltaláltak, akik közül külön ki kell emelni a Jennifer nyug­díjas szüleit alakító párost. Catherine O’Hara fergeteges a dúsgazdag, alkoholmámorban úszó, semmivel sem törődő anyós, Tom Selleck pedig bra­vúros a marcona após szere­pében. A film végére jutott még egy viszonylag meglepő fordulat is, amely szintén egy blőd szituációt eredményez. Ugyancsak Luketic érdeme, hogy trágár és altesti poénok nincsenek a filmben, és az ak­ciójelenetek esetében az idét­lenkedéseken van a hangsúly, nem pedig a felhasznált mű­vér mennyiségén. Cs. D. FERENCVÁROSI CIVIL KUCKÓ Minden Ferencvárosban működő civil egyesület, társulás, kör számára helyet biztosít a Ferencvárosi Művelődési Központban működő Ferencvárosi Civil Kuckó. Célja, hogy közösségi színte­ret, találkozási pontot nyújtson a ferencvárosi civileknek. Szol­gáltatásai: • technikai háttér - számítógéppel, internetkapcsolattal felszerelt gépek használata a Civil Kuckó egyesületeinek; • fénymásolási, e-mail- és faxküldési lehetőség a „Kuckó lakóinak”; • segítség a civilszervezetek kommunikációjában; • támogatás az egyesületek közötti partnerkeresési törekvésekben; • pályázatírási lehetőségek felkutatásához, pályázatok összeál­lításához szakmai háttér nyújtása. Ha a Ferencvárosi Művelődési Központban működő Civil Kuckó­ban otthonra szeretnének találni, rendszeres összejöveteleiknek helyet, időt, lehetőséget keresnek, jelentkezzenek a 476-3421-es számon, illetve a titkarsag@ferencvarosimuvkp.hu e-mail címen. Abszurd cirkusz A Három nővér a Nemzeti Színházban Szeptemberben mutatták be a Nem­zetiben Csehov Három nővér című drámáját. A nem mindennapi elő­adást a világhírű román-amerikai Andrei Serban rendezte. A címsze­repekben Udvaros Dorottyát, Schell Juditot és Péterfy Borit láthatjuk. Már a névsor is előrevetíti, hogy ez a Három nővér nem az a Három nővér lesz, ahol méltóságteljesen felgördül a bordó bársonyfüggöny, és az éles fényben decens kontyú, fiatal hölgyek ülik körül a hófe­hér damasztabroszos uzsonnaasz­talt, és Moszkváról ábrándoznak. A háttérben duruzsol a szamovái; finoman koccannak a pohárhoz az ezüstkanalak, s mindent beleng a hiábavalóan elmúló életet sirató, nagy, szláv bánat. Kezdjük ott, hogy sokáig fel sem megy a piros függöny. (És később is többször kiköltözik elé az elő­adás.) A bársony résein bohócfe­jek kukucskálnak a közönségre, majd előlép a három nővér Schell Judit lustán elheveredik valami ké­nyelmeden alkalmatosságon, hogy majd később a függönyön lógva lássuk, mint egy akrobatát. Példá­ul amikor bevallja, hogy szerelmes Versinyinbe, akinek érkeztekor megy fel először a függöny, s aki olyan, mint egy operettbonviván (Alföldi Róbert pompás alakításá­ban). Péterfy Bori balettcipőben, túlmozgásos, infantilis kamasz­ként robban elénk, és azonnal balettgyakorlatokba kezd. Mind­eközben Udvaros Dorottya szem­befordul a közönséggel, huncut mosollyal közli, hogy ő Olga, és hu­szonnyolc éves, majd kacsint egyet a halkan felmorajló publikum felé. Aztán elkezd beszélni apjuk halá­Már megint olyan textilművészeket látunk, akik nem elégednek meg az iparművészet kínálta lehetőségek­kel, és önmagukat megpróbálják a művészet nyelvén, az általuk oly jól ismert anyagokkal kifejezni, megva­lósítani. Nyerges Éva és Oláh Tamás életközössége nemcsak a magán­életben valósult meg, de művésze­tük is összefonódott. Bár mindketten szuverén alko­tók, a közös gondolkozás, ahogy mostanában divatosan nevezzük, „brainstorming” mindig meghoz­za az eredményét, így sokszor ér­zik szükségét a közös munkának. Remek darabok születnek ilyen­iának évfordulójáról és a múló idő­ről. Mintha egy Ionesco-darabba csöppentünk volna. Később majd alulról felemelkedik az a bizonyos fehér abroszos asztal is, csak hát a körülötte ülők cseppet sem decens hölgyek. Natasa (Mészáros Piros­ka remek!) nevetségesen túlraj­zolt, ordenáré trampli. A zenekari árok partján pianínó szól (Komlósi Zsuzsa). Mi lesz itt? Cirkuszi elő­adás, vagy abszurd komédia? Hi­szen mi nevetgélünk a Három nővéren! (Ezt először és utoljá­ra a zseniális Márkus-Haumann- Körmendi-paródián tettük.) Ebből aztán sejteni lehet, hogy itt alapo­san próbára lesz téve nemcsak a színész, hanem a néző is. Utóbbi­ak, ha nem bírják, a szünetben tá­vozhatnak, így legalább jut hely a lépcsőkön kucorgóknak. Csehov zsenialitása egyben a modernsége is. Az, hogy másról szól a szöveg, mint maga a dráma, _ illetve, hogy a látszatra semmit- | mondó, semleges szöveg mint- .1 egy elfedi a mélyben zajló drámát. '£ Rendezése válogatja, ki hogyan fej- H ti ki ormán. Andrei Serban rende- zése a látvány- és fizikai színház g felé viszi az előadást, szokatlan J erőpróbának téve ki a színészeket. < A Nemzeti teljes gárdája remekül állja a sarat, attrakcióikkal, szokat­lan gesztusaikkal vagy csak puszta megjelenésükkel is folyamatos de­kódolásra késztetik a nézőt, hogy megértse, miről is szól az előadás. Hogy miféle ábrándokba ringat­tuk magunkat már megint, miféle illúziók rabságába estünk, miféle magunk gyártotta abszurd cirkusz bohócaivá váltunk már megint? Ebben a felfogásban Gergye Krisztián koreográfiája, valamint kor is kezeik alatt. Az eredetileg hagyományos gobelineket szö­vő páros eleinte még a szövés technikáival kísérletezik, például fonalak helyett fémszálakat sző­nek, később a kirándulás folyta­tódik más művészeti területekre, a festészet és a plasztika irányá­ba is. A mostani kiállítás tanú­sítja az elgondolás helyességét. A falakon izgalmasan megfogal­mazott képek, posztamenseken néhány bronz kisplasztika és az | egész kiállítási miliő kifejező és 1 meggyőző a látogató számára. .'S A keret nélküli, szabadon | függő, nagyméretű vásznakon < olajjal és akrillal könnyeden Menczel Róbert díszletei és Daróczi Sándor jelmezei abszolút fősze­repet kapnak. Persze a szöveg is megérne egy alapos elemzést, gya­nítom, hogy a rendező és a dra­maturg (Keszthelyi Kinga) itt-ott hozzátette Csehovhoz a magáét is. (Meg például Shakespeare-ét.) A nagyon stilizált, nagyon erő­teljes színekkel rajzolt szereplők közül az említettek mellett még Kulka Jánost (Kuligin) és Sinkó Lászlót (Csebutikin) emelném ki. Utóbbi olyan kedélyesen romlott, mintha a huszonöt év előtti, Katona színházbeli felejt­hetetlen Übü papának lenne a csehovi megfelelője. Hát, van itt min ámulni, van mit megfejteni, van mivel szem­besülni. Ez maga a színház. Ferencz Zsuzsa megfestett képekbe pasztellel és krétával belerajzolva kieme­lődnek egyes részletek, de ké­szültek képek vastag műanyag fólia alapra akrillal is. Ezeket festés után még átlátszó fóliá­val fedik be. Hatalmas képek ezek is, amelyek szinte színpadi díszletként veszik körül a nagy­várost megidéző bronz kisplasz­tikákat, és érdekes kiegészítései a textilművészet emlékművei­vé magasztosuló bronz fonal- kötegeknek, gombolyagnak is. Természetesen van itt is igazi gobelin, mindig belerettenek, milyen hatalmas munka lehe­tett a megszövése. De a kom­pozíció egy másik változatát, festett változatként, esetleg a szövött kárpit előképeként (?) is megnézhetjük. Knox Önkifejezés közösen Nyerges Éva és Oláh Tamás kiállítása _ KÖNYVAJÁNLÓ A Nyugat egykori szerkesztőségé­nek helyén, a Lónyay utcában ma a Partvonal Kiadó működik. A közel­gő karácsonyra hat új kiadvánnyal jelennek meg. Aki bármilyen vizsgára készül, haszonnal forgathatja Mike Evans Hogyan vizsgázz sikeresen? című könyvét. Ebből megtudhatjuk, ho­gyan kell hatékonyan tanulni és vizsgázni. A jó eredmény ugyanis nem kizárólag a szorgalmunkon és értelmi képességünkön múlik. Sokan buknak el az önbizalom- hiány vagy a rossz vizsgatechni­ka következtében. A könyv olyan praktikákat tanít meg, amelyek­nek segítségével a befektetett munka a leghatékonyabban térül meg a vizsgán. Mára már a klasszikusok közé emelkedett az 1992-ben elhunyt amerikai író, Richard Yates. Leg­híresebb művéből, A szabadság útjai című, fojtogató légkörű re­gényéből nagy sikerű film is ké­szült. A kiadó immár a harmadik Karácsonyi újdonságok Kedvezményes könyvvásár a Partvonal Kiadónál Yates-regényt jelenteti meg Hús­véti korzó címmel. A mű két el­térő sorsú és jellemű lánytestvér történetét beszéli el, küzdelmü­ket az otthonról hozott bénító mintákkal. Schubert András Szöszmösz kardigán és barátai című kötete a Partvonal Kiadó első gyerek­könyve. Szöszmösz kardigán ele­inte Tódor bácsit, az ezermestert melegíti, ám egyszer csak önálló életre kel, izgalmas kalandokba keveredik. A kedves, szeretetet sugárzó figuráról szóló mesere­gényt a 6 évesnél idősebb gyere­keknek ajánljuk. A pszichológiát kedvelőknek ajánljuk az 50 pszichológiai tév­hit című könyvet. Az amerikai szerzők megpróbálják eloszlatni az egyre szaporodó, megalapo­zatlan pszichológiai tévhiteket. Olyan kérdésekre adnak példá­ul választ, hogy vajon valóban a stressz okozza-e a fekélyeket, vagy hogy tényleg eltérő módon kommunikálnak-e a nők és a fér­fiak, s a kézírásunk elárulja-e jellemvonásainkat. A könyvet el­olvasva megszabadulhatunk né­hány megrögzött tévhitünktől, és több önismeretre tehetünk szert. A francia Patrick Süskind ne­vét A parfüm című könyve tette ismertté. Most a kiadó Süskind- sorozatának második kötete, A galamb jelenik meg. A szerző a megmagyarázhatatlan érzések, viszolygások, a mélyből feltörő oktalan félelmek, a lelki jelensé­gek leírásának mestere. A regény hőse életének elfojtott szoron­gásaitól, sorozatos kudarcaitól, egyhangúságától szeretne meg­szabadulni. Új, bővített kiadásban jelenik meg a kiadó reprezentatív képes albuma, a Világörökség, a Föld természeti és kulturális öröksé­gének gyűjteménye, a legfrissebb, 2010-es adatokkal kiegészítve. A kötet 650 színes fényképet tar­talmaz, 911 világörökségi hely­színt mutat be, valamennyihez térkép is tartozik. Az egész csa­Ulti VILÁG ÖRÖKSÉG Ä?elffrb'eriség kulturális és.terinészeti »rtéker Iád haszonnal forgathatja, gyö­nyörködhet benne. Az itt bemutatott új könyveket, valamint a Partvonal korábbi ki­adványait december 6. és 20. kö­zött a kiadó szerkesztőségében (Lónyay u. 18/b) 30-50 százalé­kos kedvezménnyel lehet majd megvásárolni személyesen vagy telefonon, illetve e-mailen meg­rendelni. (F. Zs.) I Péterfy Bori, Udvaros Dorottya, Znamenák István, Schell Judit, Sinkó László és Alföldi Róbert A szövéshez szükséges fonal fémbe öntve

Next

/
Thumbnails
Contents