Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-11-26 / 21. szám
XX. évfolyam, 21. szám 2010. november 26. Ferencváros A ferencvárosi polgárok ingyenes lapja www.ferencvaros.hu ADVENT Az advent szó jelentése eljövetel, amely a latin adventus Domini kifejezésből származik, annyit jelent: az Úr eljövetele. Advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. Varázsos hangulata, a karácsonyi várakozás azonban már a mitológiában is fellelhető. Akkoriban az emberek még javában hittek a varázslókban, boszorkányokban, mindenféle régi istenekben, és misztikus tárgyakkal vették körül magukat. Ilyen volt a koszorú fűzfavesszőből, fenyőgallyból, amelyet piros és sárga vagy aranyszínű szalagokkal díszítettek. A színek jelentést hordoztak: a zöld színű gally a termést, a piros az életet, a sárga és az arany a fényt jelképezte, a kör pedig az örökkévalóságot szimbolizálta. Az adventi koszorút általában fenyőágakból készítik, négy gyertyával díszítik, amelyek közül három lila és egy rózsaszín, és vasárnaponként gyújtják meg őket. Mindegyik egy-egy fogalmat szimbolizál: hit, remény, szeretet és öröm. A mai adventi koszorú ősét egy német protestáns lelkész, Johann Heinrich Wiehern alkotta meg 1839-ben. Az általa alapított gyermekotthonban a csillárként felfüggesztett szekérkerékre minden istentisztelet alkalmával egy-egy gyertyát helyezett el, ösz- szesen huszonhármat, és a gyertyák közül mindennap eggyel többet meggyújtott, így tett egészen karácsonyig. Ez a szokás hamar követőkre talált. A négy nagy gyertyás elrendezés azonban csak 1860-ban alakult ki - már ki tudja, talán hely- vagy gyertyatakarékosságból -, és attól kezdve töretlen népszerűségnek örvend. Az ünnepi készülődés jelei már itt-ott fellelhetők a kerületben. A boltok kirakatainak többsége azonban még mintha a szerencsésen elhúzódó meleg időjáráshoz igazodott volna, még őszi hangulatot tükröz. A virágüzletek mindig színes kirakataiban néhol megjelentek a gyertyás-szalagos adventi koszorúk, és a csemegeboltok polcain is találkozni csoki-Mikulással, adventi naptárral. De még visszafogott az ünnepi készülődés is, a nagy roham még várat magára. Az adventi készülődésben ne felejtsék el, hogy a Bakáts téren minden vasárnap nagy közös gyertyagyújtás lesz kis ünnepi műsorral, amelyet a kerületi iskolások és a Ziránó Színház prezentálnak. November 28-án, vasárnap 17.00 órakor lesz az első gyertyagyújtó nap, amikor az Ádám Jenő Zeneiskola növendékei karácsonyi dalokat adnak elő. December 5-én a második gyertya fénye mellett a József Attila Általános Iskola diákjainak klasszikus betlehemi játékát élvezhetik. December 11-én, szombaton 15.00 órakor a Ziránó Színház bábjátéka, a Karácsonyi csillag lesz látható. December 12-én 17.00 órakor a harmadik gyertya fényénél a kerületi kisiskolások karácsonyi műsorában gyönyörködhetnek. December 19-én (a negyedik alkalommal) 17.00 órakor ismét a Ziránó hozza el a karácsonyi csillagot. Persovits József Rehabilitáció és kirekesztődés Fontos kérdéseket feszegetett a konferencia, amelyet november 19-én rendeztek meg az Európai Bizottság 7. keretprogramjának támogatásával. Nem kis meglepetésre egész sor ferencvárosi előadó szerepelt a rendezvényen. A nagy európai kutatási projekt Az egyenlő megbecsülés topográfiája felé. Összehasonlító kutatás a különböző kultúráknak otthont adó országokban érvényre jutó, a közterületek használatát meghatározó szakpolitikákról címet viselte, és a városrész-rekonstrukciók egyik kedvezőtlen kísérőjelenségével, a dzsentrifikációval foglalkozott. Ez azt jelenti, hogy a városrészek újjáalakítása során a területen élő alacsony státusú lakosok - a szegényebbek, köztük az etnikai kisebbségek - kiszorulnak, s a helyükbe magasabb képzettségű és jövedelmű lakók költöznek. Bevezető előadásával Ethel Brooks, a Rutger’s University docense adta meg a konferencia alaphangját, majd dr. Sersliné Kocsi Margit, Ferencváros főépítésze ismertette a ferencvárosi városrehabilitáció eredményeit és jövőbeni célkitűzéseit. A témával lapunk korábban már több ízben foglalkozott. Ismétlés helyett inkább arra érdemes felhívni a figyelmet, hogy Ferencváros az elmúlt korok építészeti értékeit megőrző, a közösségi tereket és a lakáskörülményeket együttesen javító, az élhetőséget és a zöld területeket előtérbe állító városmegújítási programjával egyedül áll a budapesti kerületek sorában, de országosan sem akad párja. Ezért érthető, miért hívta meg a szervező, Dósa Mariann kutatási asszisztens a Ferencvárosi Családsegítő Központ munkatársait, hiszen az említett mellékhatás is csak ott jelentkezhet, ahol egyáltalán folyik ilyen tevékenység. Somogyi Eszter, a Városkutatás Kft. szociológusa arra mutatott rá, hogy a rendszerváltás veszteseinek számát szaporították az alacsony képzettségűek, köztük a romák, nehéz helyzetüket fokozták a munkanélküliség mellett az emelkedő lakásárak és lakás- fenntartási költségek is. Spontán is cserélődnek a lakosok, a felértékelődő, dráguló városrészektől az olcsóbbak felé vándorolnak, új szegregációs területeket alkotnak, illetve felduzzasztják a már létező problémás helyeket, ahol gyakoribb az alkoholizmus, a drog, a bűnözés, a deviancia. Ferencváros mint munkáskerület az átlagosnál is nehezebb helyzetbe került a rendszerváltás, majd az uniós csatlakozás után. Az önkormányzat ahol lehetett, a városrész-megújítás útját választotta, csak olyan reménytelen területeken döntött a teljes felszámolásról, mint a Dzsumbuj, ahol a tavalyi első épületbontás után jövőre sor kerülhet a másodikra is. Mindkettő járhatott az említett mellékhatásokkal, azonban 2009-ig ezt nem mérte fel senki. Tavaly vállalkozott rá a Ferencvárosi Családsegítő Központtól Gedeon Andor és Vajda Zsolt, hogy a városrehabilitáció folytán költöző száz család élet- és lakás- körülményeinek változását számba vegye (csak azokét lehetett vizsgálni, akik cserelakást kértek, nem pénzbeli megváltást). A száz család egyharmada a Dzsumbujból költözött, a többiek Középső- Ferencvárosból. A többi fővárosi kerület részéről gyakran érte az a vád Ferencvárost, hogy máshová „exportálja” a problémáit. A kutatás ezt nem igazolta vissza, a kiköltöztetett lakók kétharmada továbbra is a kerületben él. Az ott lakók és a beköltözők között feszültséget okoz, hogy felajánlható cserelakások szinte kizáAz önkormányzat ahol lehetett, a városrész-megújítást választotta, csak a reménytelen területeken döntött a teljes felszámolásról rólag Középső-Ferencvárosban vannak, tehát ide költöztek többen a Dzsumbuj lebontott épületéből is. A lakást váltók kétharmada elégedett, mert kissé nagyobb és szinte kivétel nélkül magasabb komfortfokozatú lakásba költözhetett. „Nagy ugrás” is volt, például komfort nélküliből összkomfortosba, amelynél kérdéses, hogy hosszabb távon bírja-e a család a panellakás drága fenntartási költségeit. A lakásfenntartási költségek emelkedésével s magának a költözési folyamatnak a lebonyolításával elégedetlenek a költözők. A felmérés alapján a kutatók számos javaslatot fogalmaztak meg a városrehabilitációhoz kapcsolódó költözési folyamat javítására, amelyek a szociális szempontok erőteljesebb figyelembevételével segíthetnek a lakást váltóknak, mérsékelhetik a dzsentrifikációs mellékhatásokat. (folytatás a 3. oldalon) A kórházból nem lesz hivatal Bár kívülről felújították az épületet, a belső tér kialakítása igen drága lenne Alighogy hosszas vita után végül megszületett a főváros és a ferencvárosi önkormányzat között a megállapodás, miszerint elcserélik egymás között az egykori anyaközpont épületét és az Erkel utca 18. szám alatti ingatlant, máris újra kell tárgyalni a szerződést. A képviselő-testület a legutóbbi ülésén döntött erről - nemcsak a határidőket, hanem a kórház épületének felhasználási célját is módosítani kell. Legutóbb nyár végén írtunk a Schöpf-Merei Ágost Kórház épületével kapcsolatos ingatlancseréről. Akkor úgy tűnt, hogy hamar megvalósul az adásvétellel egybekötött csere: a ferencvárosi önkormányzat a hivatal elhelyezésére megkapja a volt anyaközpont Bakáts téri épületét, cserébe pedig a fővárosnak adja az Erkel utca 18. szám alatti telket - miután lebontotta az ott álló társasházat. Az értékkülönbözetet becslés után 365,54 millió forintban rögzítették a felek - eny- nyivel ér többet a kórház épülete. A teljes összeget azonban nem kell megfizetnie a kerületnek, mivel az ingatlancseréről szóló megállapodással egyidejűleg hatályba lépett egy másik is - ez 250 millió forintról szól, és a főváros adja a „Dzsumbuj” Városrehabilitációs Program megvalósításához. Mint az azonban a legutóbbi testületi ülésre kiderült, komoly gondok vannak a felek által október 1-jén aláírt szerződésben rögzített határidőkkel. Az újra- tárgyalási javaslatot előterjesztő Varga József alpolgármester pontokba szedte ezeket. A legnagyobb baj abból fakad, hogy a kiürítésre és a bontásra vállalt 6-6 hónapos határidők összecsúsztak, ráadásul ebből adódóan jelentős, jövőre tervezett kiadások terhelnék az idei költségvetést. A szerződés szerint a 250 millió forintos támogatással csökkentett értékkülönbözetet, azaz 115,54 millió forintot a jogerős bontási engedély kézhezvételétől számított 20 munkanapon belül kellfett volna) megfizetnie a kerületnek a főváros felé. Az engedélyt azonban október 4-én kapta kézhez az ön- kormányzat, így ez a határidő már le is járt. További pénzügyi terhet jelent az áfafizetési kötelezettség: az aláírt szerződés értelmében még decemberben csaknem 207 millió forintot kellene elutalni az adóhatóságnak. Az Erkel utca 18. szám alatti társasház kiürítését a szerződés aláírását követő hat hónapon belül, azaz április 1-jéig kellene befejezni, ám a bontási engedély kézhezvételétől számítva ugyancsak hat hónap áll a kerületi önkormányzat rendelkezésére, hogy lebontsa az épületet, (folytatás a 3. oldalon) Hagyomány, hogy a hideg beköszönte előtt a Hajléktalanok Közalapítvány utcai rendezvénnyel hívja fel a figyelmet az otthontalanok nehéz helyzetére és a segítség lehetőségeire. November 12-én Ferencváros tő- szomszédságába szervezték a Hajléktalanok Közalapítvány munkatársai a Ma ne menj haza című rendezvényt, amelyre a hajléktalanokat, a sajtót és az otthontalanok problémái iránt figyelmet tanúsító és rajtuk segíteni akaró szervezeteket és embereket várták. Az egész estés rendezvény - bár fellépett a Zanzibár és a Mrs. Columbo is - a hajléktalanok problémájáról szólt. A kerekasz- tal-beszélgetésen egykori hajléktalanok - Hajdú Krisztiánnak, a Támasz Alapítvány munkatársának kérésére - meséltek azokról az időkről, amikor ők is az utcán éltek és menedéket kerestek. Volt, aki a Gellérthegy egyik mosdójában húzta meg magát, volt, aki egész éjjel nem aludt, csak kóborolt. Abban azonban mindannyian egyetértettek, hogy az utcánál kiszolgáltatottabb és veszélyesebb hely nincs. ,Amikor a karácsonyi szünetben kiraktak az intézetből, nem volt hova mennem. Egy szállóra kerültem, ahol egyetlen korombélit sem láttam. Mérhetetlen szégyent éreztem, ahogy ott álltam erősen, egészségesen, mégis hajléktalanul. Ezért inkább az utcán bujdostam a szégyenem elől” - idézte fel történetét Zoltán, aki ma kiegyensúlyozott családi életet él. (folytatás a 2. oldalon) A Kálvin téri aluljáróba újra beköltöztek a hajléktalanok Nem mentünk haza
