Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)

2010-11-12 / 20. szám

Ferencváros 2010. november 12. MAGAZIN 9 Gárdos Péter, a regény szerzője és Geszti Péter a könyvbemutatón a Pinceszínházban Egy szerelem viszontagságai Hajnali láz - Gárdos Péter első regénye Gárdos Péter, olyan filmek ismert és elismert rendezője, mint a Szamár­köhögés vagy a Skorpió megeszi az ikreket reggelire, regényt írt. Család- regényt, amelyet hol kimondva, hol kimondatlanul áthat a holokauszt szörnyűsége, ám szüleinek szerelme túlélt minden nehézséget, amit a tör­ténelem gördített útjukba. A Pinceszínház művészeti ve­zetője számos filmet rendezett, amelyek az évtizedek során is megmaradtak a magyar filmek kedvelőinek emlékezetében. Hatvanegy évesen adta a fe­jét írásra, amikor rálelt szülei­nek korabeli levelezésére a vén könyvespolcok hátsó zugában. Svédországban 1945-ben rengeteg koncentrációs tábor­ból szabadult embert ápolnak, köztük Gárdos Miklóst is, aki­nek az orvosok mindössze fél évet jósolnak gyógyíthatatlan­nak tűnő tüdőbetegsége miatt, de a huszonöt éves fiú életigen­lése erősebb minden másnál. Feleséget keres, akivel odaha­za újrakezdheti életét, ezért le­velet ír 117 magyar lánynak, akik korábban ismeretségi kö­rébe tartoztak. Köztük van a 19 éves Lili, későbbi felesége is, akit Miklós írásai annyira ma­gukkal ragadnak, hogy szoron­gásait, kísértő álmait legyőzve képesnek érzi magát az élet új­rakezdésére a fiú oldalán. A Hajnali láz az ő szerelmük re­génye, az árulások, az igaz és ha­mis barátságok szövevényeiben, amelyek nem kis erőfeszítést kí­vántak mindkettejüktől egymás megőrzésére. A regény azonban több is, mint egy egymásra ta­lált emberpár szerelmének tör­ténete, az élet szerelmes regénye a történelem viszontagságokkal tűzdelt, göröngyös útján. Törté­net arról, hogyan őrizheti meg az ember a legnehezebb körülmé­nyek között is emberségét, ami a mai világban is tanulságos lehet sokak számára. A könyv pinceszínházbeli be­mutatójára zsúfolásig telt a né­zőtér, ahogy mondani szokták, mindenki ott volt, aki számí­tott. Elsősorban Gárdos Péter regényének főhőse, édesanyja, akiről törékeny mivolta elle­nére sugárzik az erő, a szere­tet és az emberekbe vetett hit. De ott volt Schweitzer József nyugalmazott országos főrab­bi, Lomnici Zoltán és Bródy Já­nos is, hogy együtt érezzenek Gárdos Péterrel, akinek saját bevallása szerint élete eddigi legnehezebb feladata volt saját szülei történetét papírra vetnie. „Tartoztam ezzel szüleimnek, apám emlékének” - mondta Geszti Péternek, aki a Hajnali lázról kérdezte a rendezőt, mi­közben Rudolf Péter a könyvből olvasott fel részleteket. A könyv két ember kapcso­latának regénye, amelyben azonban - bár a legtöbbször kimondatlanul - ott vannak a holokauszt borzalmai s azok a miértek, amelyek elvezettek a koncentrációs táborokig. De nem csupán a holokauszt, min­den emberiség elleni bűntett, diktatúra ellen is szól. Gárdos Péter a bemutatón elmondta, szülei csalódtak minden „izmus­ban”, hiszen minden elnyomó rendszer egyformán veszélyes az emberiség számára. Steiner Gábor Múlt és jelen egy húron Rendkívüli érdeklődés övezte a jubileumi gálakoncertet A jubileumi koncert egy nagy közös együtt zenélésről szólt Száz éve, a fővárosban az elsők kö­zött kezdődött a szervezett zeneok­tatás kerületünkben, s az idők során a ferencvárosi Ádám Jenő Zeneisko­la közel hétszáz fős oktatási intéz­ménnyé nőtte ki magát. Az iskola a 100. születésnapot hét alkalom­ból álló koncertsorozattal ünnepli, amelynek első előadása az október 27-én megrendezett jubileumi gála­hangversenyvolt. A koncerten a máskor tágasnak tűnő, 250 fős díszterem kicsinek j> bizonyult. Talán azért is voltak “ olyan sokan kíváncsiak a dísz- § előadásra, mert ez alkalommal M bemutatkoztak az iskola hajda­ni és jelenlegi növendékei, ta­nárai és az együttesek. Már a kezdés sem volt mindennapi, az ünnepi megemlékezés előtt a Tavaszi szél című népdalt, Ádám Jenő feldolgozásában, együtt énekelte a közönség az iskola kórusával. Szentmáry Kálmán igazga­tó megemlékezése és a kö­szöntők után elhangzott J. Ch. Schickhardt G-dúr kvintett­je, amelyet az iskola egykori diákjai, Kállay Gábor - aki ma már tanárként segíti a fiatalo­kat az intézmény falai között Kállay Katalin és Migróczy Tamás játszottak. Petrovics Emil Passacaglia in bluesjában Tamás Sándor egykori tanu­ló fagottozott. Seiber Mátyás Táncok című művét az iskola Gitáregyüttese adta elő, amely­ben tanulók és tanárok egyaránt közreműködtek. Az egykori nö­vendék, Zempléni László Lassú és friss című művét az intéz­mény Ütőegyüttese adta elő, amelyben Varasdy Ernő - aki immár 50 éve tanítja a diákokat - egykori tanítványaival zenélt. Dráfy Kálmán, az iskola egykori növendéke, ma a Zeneakadémia tanára, Liszt- és Bartók-műve­ket zongorázott. A koncertet az Ádám Jenő Zenekar zárta Händel B-dúr orgonaversenyével, Sulyok Imre Introduzione e Rondo, Er­kel Palotás és J. Strauss Éljen a magyar! című művével, amely­ben az orgonaszólót Soltész Pet­ra tanár, a hegedűszólót Barabás András Balázs tanuló játszotta. A zenekart Szentmáry Kálmán igazgató vezényelte. Váradi Piroska A lomtalanítás és maradványai Belső-Ferencvárost megszállták a guberálók Október 29-én zajlott a kerület leg­belsőbb területének lomtalanítása. Előtte kb. 5-7 nappal postán, rövid hírlevélben értesítette a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. az adott te­rület lakóit, mikor tehetik ki a ház elé az egy év alatt felhalmozódott lomot. Már nem hirdetik meg az újságok­ban, mint régen, nehogy megszállják a kupacokat a szemétben turkálók. A házakban plakátok kerül­tek a kapualjakba, amelyeken szerepelt az időpont s a kérés, hogy csak azon a napon tegyék ki a fölöslegessé vált lomokat - sittet, autógumit, vegyi anya­gokat, veszélyes hulladéknak minősülő dolgokat ne, azt külön gyűjtőpontokon lehet leadni -, amelyik napon elszállítják. De hiába minden óvintézke­dés. Nem mindenki volt fegyel­mezett, mert már a megjelölt időpontot megelőző néhány na­pon megjelentek a valaha szebb időket látott, de mára korsze­rűtlené vált bútordarabok, mű­szaki cikkek, egykor spájzokban leledző stelázsik tartozékokkal (értsd befőttes- és egyéb csatos üvegek stb.). A „kicsi a rakás, nagyobbat csinál” elv alapján pedig egyre csak nőtt-növeke- dett az anyag a kapuk előtt. Elő­ször csak a járda szélén, azután már az úton is. S jött a harma­dik fázis. Megjelentek a kupa­cok mellett vizsgálódók, mert ami az egyik embernek értékte­len vacak, az a másiknak kincs. Feltáró csapatok lepték el az ut­cákat, és kivétel nélkül minden | halmot többszöri átvizsgáltak, f A járdáról az úttestre terült a § sok limlom, néha sokméteres át- w mérővel. Sőt, majd minden na­gyobb lerakat mellé őrző-védő is ült, nehogy mások elvigyék a már lefoglalt javakat. Volt, aki kézben, bevásárló­kocsiban szállított el ezt-azt, a szervezettebbek csomagtartós kocsikkal, kisteherautókkal jár­ták az utcákat. Hamar megtör­tént a szakosodás is: volt, aki fémet gyűjtött, volt, aki műsza­ki cikket, mások bútorban utaz­tak. Előfordult, hogy fizetni kellett a javakért, ha valaki nem volt elég szemfüles, és lekéste a „szabadkupac”-időszakot, de olthatatlanul megkívánt vala­mit. És természetesen az osz­tozkodás és fosztogatás közben keletkező apró törmelék ellepte az utcákat. A harmadik éjszakán végre megjöttek a köztisztasági autók, és elvitték a hulladék nagyját, ám apróbb darabok még marad­tak bőven, nem is kevés ideig, még napokig kellett kerülgetni a kisebb-nagyobb morzsaléko- kat. A szétszóródott daraboktól ekkorra már nemcsak a gyalo­gos, hanem az autós közlekedés is kétségessé vált. Csak a negye­dik nap reggelére vált használ­hatóvá a közterület, amely még ekkor sem volt olyan, mint szo­kásosan. A szél még itt-ott ci­pelt a hátán egy-egy lomot, maradékot, s az akciónak a ren­detlenség mellett egyéb nyoma is maradt. A Ráday utca egyik házának több pinceszellőző vasrácsa a fémgyűjtők hathatós „munkáját” bizonyítja, kiszakí­tották a helyéről, és azt is ma­gukkal vitték (valószínűleg egy liter bor árát is megkapták érte a vastelepen). De hosszú távra nyomot hagyott az a fehér és sárga festék, amely a Mátyás utcánál került a díszburkolat­ra, bizonyítandó, hogy a kérés ellenére (ti. festékmaradékot és göngyölegeit stb. ne tegyen ki senki a lomok közé) még az ál­lampolgári fegyelem nem elég szilárd. -só Középső-Ferencvárosban sem volt más a helyzet, mint a belső területeken Hamarosan támad a tél Már tilos sózni a járdákat Lapunk már foglalkozott a fűtési sze­zon kezdetével és az azzal kapcsola­tos felkészülési teendőkkel, most a téli síkosságmentesítésről lesz szó, amely a járdák esetén a társasházak tulajdonosainak a feladata. Klímaváltozás ide vagy oda, az idei télen is számítani kell arra, hogy időnként „kiszakad az ég dunnája”, vékonyabb- vastagabb hólepellel borítva az utakat, járdákat. A fővárosi utak közlekedésre alkalmas­sá tétele a Fővárosi Közterü­let-fenntartó Zrt. feladata, de a cég legtöbbször csak a fő- és tömegközlekedési útvonalak­ra jut el idejében. Az érvény­ben levő jogszabályok alapján a társasházak tulajdonosai­nak, azaz a lakóközösségeknek kell gondoskodniuk a járdákon a hó elsöpréséről, lapátolásá­ról és a síkosságmentesítésről, amely eddig a növényzetre ká­ros ipari só kiszórásával történt. A mostani télkezdettől azonban a 346/2008. (XII. 30.) sz. kor­mányrendelet a járdákon meg­tiltja a só használatát, akár 50 ezer forintos bírság terhe mel­lett. A társasházaknak jánlatos még az első hó leesése előtt beszerezniük a seprőket, hó­lapátokat és só helyett példá­ul a drágább zeolitos útkálit síkosságmentesítésre. Sajnos a legtöbb helyen a hó tetejére ki- s szórt síkosságmentesítő anyag 1 helyettesíti a seprőt-lapátot is, S a keletkező szennyes latyak pe- | dig károsítja a cipőnket, pisz- < kítja a ruhánkat. Ha baleset következik be a társasházhoz tartozó járdasza­kaszon, annak következmé­nyeiért a ház felel. Különösen veszélyes a járda ónos esőben, illetve amikor a nappali olvadás után éjszaka újból ráfagy a hóié a burkolatra. A háztetőről le­csúszó hó is okozhat balesetet, illetve kárt az alatta parkoló gépkocsikban, különösen akkor, ha az elhanyagolt tetőről lezú­duló nedves hótömeg cserép- és vakolatdarabokat is magával ra­gad. Hófogó felszerelése, a tető jó karbantartása előzheti meg ezt. A leggondosabb felkészülés ellenére időnként előfordulhat, hogy az ereszekről akár kar­vastagságú, méteres jégcsapok lógnak, veszélyeztetve a járdán közlekedők életét, testi épségét. E területeket a veszély elmúltá­ig körbe kell keríteni, és figyel­meztető táblát kell kihelyezni, a tűzoltóknak ugyanis csak a leg­forgalmasabb helyek jégcsap- mentesítésére van kapacitásuk. Krivánszky Árpád Az idei hóeltakarításban a seprűnek és a lapátnak lesz igazán szerepe

Next

/
Thumbnails
Contents