Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-11-12 / 20. szám
4 KULTÚRA Ferencváros 2010. november 12. MOZISAROK Terhes társaság Todd Phillips rendező-forgatókönyv- író nevét, jó néhány, korrekten sikerült filmvígjáték elkészítését követően, tavaly ismerte meg igazán a világ, amikor a Másnaposok című filmjével mindenütt kasszát robbantott. Teljesen megérdemelten, hiszen az utóbbi évek egyik leg- szórakoztatóbb komédiájával lepte meg a filmbarátokat. A Másnaposok világ körül elért több mint 460 millió dolláros bevétele a folytatást is egyértelművé tette, a második rész forgatása már el is kezdődött, de a két projekt között Todd Phillips leforgatta a Terhes társaságot, amely ugyan nem sikerült olyan fergetegesre, mint a négy jó barát eszelős Las Vegas-i legénybúcsúja, de még így is bőven felülmúlja a hollywoodi vígjátékok átlagos színvonalát. Tény, hogy a film nem csupán egy mosolyfakasztó vagy fékezhetetlen hahotázást kiváltó 100 perces mozi akart lenni. A road movie zsánerébe ágyazott, ámokfutássá váló kalandban a két fő karakter személyiségfejlődése is előtérbe kerül, és egy idő után kifejezetten dominánssá válik, azonban freudi lélekanalízis- re ne számítson senki. A sztori főhőse (kezdetben) Peter, a sikeres építész (Robert Downey Jr. elképesztően mulatságos metamorfózison megy keresztül a filmben), aki egy atlantai megbeszélésről várandós feleségéhez igyekszik Los Angelesbe. A reptéren összeakad egy meglehetősen fura figurával, az önjelölt, ripacs színésszel Ethannel (Zách Galafianakis a Másnaposokból megismert szakállas mókamester ismét csúcsformában), aki ugyanazzal a járattal indul az angyalok városába, mint Peter. A váratlan találkozásnak, de elsősorban Ethan bénázásának köszönhetően mindkettőjüket lepaterolják a gépről. Mivel Peter összes csomagja, pénze és iratai a repülőn maradnak, kénytelen szövetséget kötni a meglehetősen kiszámíthatatlan Ethannel, és egy bérelt autóval nekivágni a Los Angelesbe vezető, nem éppen rövid útnak, gondolván, majdcsak kibírja vele valahogy. Bár ne tenné... Phillips filmje elképesztő tempót diktálva, a két, teljesen össze nem illő útitárs karakterének különbözőségeiből adódó temérdek humorforrás összes elemét kihasználja. Záporoznak a verbális poénok, az egyre vit- riolosabb dialógusok kiválóan megírtak (a szinkron is remekül sikerült), a helyzetkomikum, a lehetetlenebbnél lehetetlenebb szituációkba sodródás pedig igazi örvényként ragad magával mindenkit. A Peter idegrendszerét lassan, de biztosan felőrlő Ethan figurája és folyamatos szerencsétlenkedése igazi színészi bravúr, Galafianakis láthatóan lubickol szerepében. Phillips így emlékszik vissza a forgatásra: „Zách egyfajta veszélyt és spontaneitást hoz a filmbe, ami a legjobb vígjátékok ismérve. Azaz sose tudod, mi fog történni a következő pillanatban, mit fog mondani, tenni a főhős. Ő ebben az értelemben tökéletes komikus színész.” Downey Jr. azonban nem csupán asszisztál Ethan tébolyult-tébolyító ámokfutásához, hanem rendhagyó módon általában aktív és egyben szenvedő alanya is az egyre fokozódó káosznak. A furcsa pár útját összetört autók és a velük kapcsolatba kerülő mellékszereplők szétrombolt idegrendszere szegélyezik. Todd Phillips így jellemzi a két, jópofa figura kapcsolatát: „Az emberek szerint a road movie-nak alapvető eleme a pozitív kontaktus, ami a szereplők közt létrejön. Ez hozza mozgásba a filmet. Ami viszont ezt a filmet mozgatja, az nem más, mint az ellentét. Van ez a két arc, akiknek nulla közük van egymáshoz, semmiben nem értenek egyet, folyamatosan ütközik a felfogásuk. Ebben a filmben ez okozza a feszültséget, és ez generálja a komikumot is.” Külön említést érdemel Ethan kutyusa, Sonny is, aki mindvégig jelen van a filmben, és ő a legnyugodtabb az összes szereplő közül. Galafianakis, aki a való életben allergiás a kutyákra, nagyon megszerette a négylábú „kollégát”: „Irigyeltem azt a tulajdonságát, hogy munka közben is el tudott aludni, és utána horkolni kezdett. Ráadásul pont úgy horkol, mint én.” Nos, a nézőtéren horkolni garantáltan nem fog senki, remekül szórakozni viszont annál inkább. Cs. D. FERENCVÁROSI CIVIL KUCKÓ Minden Ferencvárosban működő civil egyesület, társulás, kör számára helyet biztosít a Ferencvárosi Művelődési Központban | működő Ferencvárosi Civil Kuckó. Célja, hogy közösségi színte- | rét, találkozási pontot nyújtson a ferencvárosi civileknek. Szolgáltatásai: j • technikai háttér - számítógéppel, internetkapcsolattal felszerelt gépek használata a Civil Kuckó egyesületeinek; • fénymásolási, e-mail- és faxküldési lehetőség a „Kuckó lakóinak”; | • segítség a civilszervezetek kommunikációjában; • támogatás az egyesületek közötti partnerkeresési törekvésekben; • pályázatírási lehetőségek felkutatásához, pályázatok összeállításához szakmai háttér nyújtása. Ha a Ferencvárosi Művelődési Központban működő Civil Kuckóban otthonra szeretnének találni, rendszeres összejöveteleiknek helyet, időt, lehetőséget keresnek, jelentkezzenek a 476-3421-es ! számon, illetve a titkarsag@ferencvarosimuvkp.hu e-mail címen. Kézifék a ferencvárosi „végeken” Kortárs művészek az „első pesti gyárszínházban” A Soroksári út külső szakaszán, a ferencvárosi „végeken” egymást érik a kimúlt gyárépületek. Némelyikbe üzletek, raktárak, műhelyek telepedtek, mások üresen ásítanak. Az újonnan elfoglalt gyárépületek között különösen izgalmas hely a 164. szám alatt kialakított művészeti központ, a Bakelit Multi Art Center. Egykor a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár működött itt, ahol 1920- tól a bezárásig szövőnők tízezrei szőtték „omló álmaikat”. Ebben a hatalmas csarnokban alakult meg nyugat-európai és New York-i mintára az „első pesti gyárszínház”, a Bakelit. 2007 óta befogadó színházként működik, de mint a teljes neve - Bakelit Multi Art Center - mutatja, az intézmény több mint színház. A hazai és külföldi alternatív színtársulatok mellett ugyanis a más művészeti ágak - irodalom, táncművészet, zene, képző- és iparművészet - kortárs képviselői mutatkozhatnak be náluk. Emellett lehetőséget adnak különböző művészeti csoportoknak tanulásra, alkotásra és gyakorlásra is. A hatalmas üzemcsarnokban olyan helyiségeket hoztak létre, amelyek alkalmasak ezekre a funkciókra. A Bakelit célja az, hogy támogassa a ma még ismeretlen tehetséges fiatal alkotókat, hogy kibontakoztathassák tehetségüket, és bekapcsolódjanak az ország és a főváros kulturális vérkeringésébe. Ezért is nevezik a Bakelitet a „város kapujának”. Novemberi programjukból a Holdlakók Műhely Kézifék című előadását választottuk ki. Az egyszemélyes pszichodráma szerzője Leo Leonardovics, rendezője Rudas Attila, a főszerepet Kántor Judit játszotta. A darab egy nehéz sorsú, magányos asszonyról szól, akinek élete tragikusra fordul, amikor egy autóbalesetben meghal a kislánya. A nő mintha a rendőrségi kihallgatásokon meg a pszichiáter rendelőjében mesélné el újra meg újra a szörnyű történetet, amelyet nem képes feldolgozni, ép ésszel elviselni, másokkal megosztani. Elszigetelt, akár a többi ember is körülötte, akik megállíthatatlanul ° pörögnek saját mókuskerekük- <£ ben, bezárva önmagukba. A fehér | apácarácsok mögül nincs egymás- “ hoz vezető út. Az előadásnak és a színésznőnek sikerült az intim térben néhány emlékezetesen sűrű pillanatot teremtenie, amelyekben át tudtuk érezni a hősnő észbontó fájdalmát, magányának reménytelenségét. A Bakelit további műsorán szerepel még többek között Mrozek Nyűt tengeren című egyfelvoná- sosa a Hetek Csoportjának előA pszichodráma főszerepét Kántor Judit játssza adásában, és Parti Nagy Lajos A pecsenyehattyú és más mesék című művének feldolgozása, a DNS Társulás produkciója. A képzőművészeti programok közül izgalmasnak ígérkezik a november 26-án nyíló III. Diploma nélkül kiállítás, ahol a IX. kerületben és környékén élő fiatal, autodidakta képzőművészek mutatkoznak be. A résztvevőket pályázat álján választják ki. Olyan kerületi és környékbeli fiatalok jelentkezhetnek, akiknek nincs képző- vagy iparművész-diplomájuk, s nem is hallgatói állami művészeti felsőoktatási intézménynek. Ferencz Zsuzsa Az isteni ujjnyomok Predrag Todorovic-kiállítás a Zikkurat Galériában Úgy látszik, valóban vannak olyan épületek, amelyekben akármit akar az ember, önkéntelenül megfogja a hely szakralitása. Ilyen kultikus hely a Zikkurat is. Eddig akárhány kiállítást láttam itt, mindegyik valahogyan ezt a szimbolikus jelentést igyekezett kiaknázni. Hiába élünk egy tudomány és technika felsőbbségét hirdető, földhözragadtan realista korban, az ember eredendő vonzódását a különöshöz, a misztikushoz nem tagadhatjuk le. Hja! Egy ilyen épületben könnyű - kiált fel a Zikkurat elé érkező látogató, meglátva az ablaktalan kis hegyet, a külső spirális feljáróval. A szűk bejárat folyosója most Predrag Todorovic Zágrábban élő horvát képzőművész kiállításához vezet, amelynek hét stációját végigjárva valóban különös élménynek leszünk részesei. Az ötlet egyszerű: fekete-fehér örvénylő struktúrájának készítése különböző eljárásokkal. A tusrajztól a szitanyomaton át a viaszba vagy az aszfaltba kaparásig többféle technikával készülnek a darabok, és nemcsak síkban, de különböző tárgyakon is megjelennek ezek a különös rajzolatok. Ha valahogy le akarom írni, talán az annak idején a fizikaórán bemutatott kísérlet juthat eszünkbe, amikor a sík lapra szórt vaspor az alá helyezett mágnes hatására a két pólus körül kialakult erővonalakat bemutató, szigorú renddé alakul át. Talán egy másik hasonlat pontosabb lehet. Az isteni kéz rögzített ujjlenyomatai is lehetnének ezek a bemutatott darabok. A látvány valamilyen ujjlenyomat-mintázat, különböző méretekben és felületeken. Egy antropomorf Isten ujjlenyomataival van tele a helyiség, a teremtés közepette. Itt most hagyjuk figyelmen kívül azt az igazán profán gondolatot, hogy bár egyik embert megkülönbözteti a másiktól égy ujjlenyomat rajzolata, de egy Istennek minek ez? Tehát egy isteni daktiloszkópia (ujjlenyomat rögzítése) nyomán jutunk el magához a teremtés gesztusához, amely, mint tudjuk, a képzőművészetnek is sajátja. Maga a művész így vall saját koncepciójáról: ,A Zikkurat szimbolikus hely, az ember és az időtlen isteni találkozási helye. A kiállítás hét térből áll, hét különböző szinten, ami nem véletlen. Az volt a szándékom, hogy az egységes egészbe átültessem a lehetséges felemelkedés szimbolikáját mint valós képzőművészeti elemet. A materiális, emocionális, racionális, intuitív, spirituális és akarati szint, valamint az örök élet, a behozott művekkel való találkozás és interakció során szabad teret enged az ismert és az ismeretlen találkozásának egy új, másfajta élmény reményében.” A plasztikákon tényleg úgy látszik, mintha valóban a készítés közben rögzült volna a formára az isteni kéz nyoma. Ez időnként magasztos, mint a sötét teremben megvilágított megfeszített Krisztusnál, de időnként nagyon profán is lehet, mint a Donald kacsa alakján vagy a játék babán megjelenő rajzolat, de ezek is integrálódnak szelíd humorral, és így válnak az alkotó teremtményévé. Szép az isteni kéz nyomát őrző (istenadta) kényéi; az égnek meredő, középen befűrészelt, kettéválni vagy tömi készülő kés az isteni kéznyomokkal, mintha a délszláv háború emlékműve lenne, látványosak a nagyon nagy és a kicsi képek is. Nagyon jó eddig, és tényleg működik a kiállítás itt a Zikkuratban. Nagy poén, remek ötlet ez, de csak egy ötlet. Nem tudom, meddig lehet ezt művelni, hogy ne váljon kényszerű monotóniává. Várom a következő ötleteket is. Knox _ KÖNYVAJÁNLÓ ___________________________________________________________________________ Különleges esetek - szokatlan ítéletek Ferdinand von Schirach: Bűnös? 11 meglepő bűnügyi eset Németországban már több mint kétszázezer példányban kelt el és aratott nagy sikert Ferdinand von Schirach szokatlan bűneseteket bemutató könyve, amelyet Bűnös? címmel a Ferencvárosban működő Partvonal Kiadó jelentetett meg magyarul. A szerző német sztárügyvéd, aki ismert személyiségek, politikusok jogi képviselőjeként szerzett nevet magának. Ferdinand von Schirach azonban emellett aktív közéleti szereplő, jogértelmező és a kisemberek önkéntes jogi képviselője is. Rendszeresen hallatja hangját aktuális társadalmi kérdésekben, és állandó rovata van a Spiegel című tekintélyes politikai folyóiratban. A Bűnös? (Verbrechen) az ügyvéd író első könyve, német nyelvterületen már bestseller, hamarosan filmet is készítenek belőle. A kötetben olvasható 11 különleges bűnügyi történetet saját praxisából válogatta. A szikár, de érzelmeket kavaró, filmszerűen pergő történetek hősei, a bűnösök nem a tucatfilmekből ismert pszichopata gyilkosok vagy elvetemült gonosztevők, hanem hétköznapi, esendő emberek. Közös bennük, hogy meglepő, szokatlan bűntetteket követnek el, és ugyanilyen szokatlanok az ítéletek is. Egy orvos negyvenévi házasság után fejszével agyonüti a feleségét. Beismerő vallomása és az ítélet egyaránt meglepő. Egy csellista meggyilkolja a testvérét, mert szereti. Egy férfi kirabol egy bankot, az igazságszolgáltatás pedig megmenti a bűnös életét és lelkét. Ezeknek a nem mindennapi bűntetteknek a hátterében szokatlan, de valóságos emberi indítékok állnak, és az író épp arra törekszik, hogy ezeket minél árnyaltabban bemutassa. Célja, hogy szakítani próbáljon az elkövetőkkel és a bűnüldözéssel kapcsolatos sztereotípiákkal. A 45 éves német szerző a bűnösség és a felelősség kérdését boncolgatja, amellyel személyes életében is foglalkoznia kellett: nagyapja háborús bűnösként, mint a hírhedt Hitler-Jugend vezetője állt a nürnbergi bíróság előtt. Ferdinand von Schirach könyve a bűnügyi történetekhez hasonlóan izgalmas olvasmány, de több is ennél: társadalmi és lélektani kérdéseket is felvető, katartikus hatású elbeszélések füzére. Ferencz Zsuzsa „A Zikkurat szimbolikus hely, az ember és az időtlen isteni találkozási helye”
