Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-10-29 / 19. szám
Ferencváros 2010. október 29. KULTÚRA 5 Tűzben fogant kepek Hollósy Katalin tűzzománcai a Museion Galériában Számokba zárt sorsok címmel október 11-én kiállítás nyílta Holokauszt Emlékközpontban az 1920. évi XXV. törvénycikk, a numerus clausus bevezetésének 90. évfordulóján. A numerus clausus (zárt szám) törvényben korlátozta az egyetemekre felvehető zsidó származású hallgatók számát. Ez volt Európa első antiszemita törvénye. A kiállítás bemutatja a törvény megszavazásáig vezető utat, fogadtatását Európában és a törvénynek a további évtizedekre kiható súlyos következményeit. A kiállítás munkáit Molnár Judit történész szervezte és irányította. A zsinagóga emeleti kiállítótermébe lépő látogatót a padlón a fekete tussal körberajzolt, feldarabolt Nagy-Magyarország vázlatos, de mindenki által ismert térképe fogadja. A „puzzle” közepén a harmadára zsugorodott ország. Ez a látszólag egyszerű ötlet szemléletesen utal arra, hol kell keresni a hazai antiszemitizmus gyökereit. A tablókon olvasható szövegek, a kiállított képek bemutatják, hogy egy alapvetően befogadó, integráló országban az első világháború súlyos veszteségei után hogyan erősödik fel, majd emelkedik a hivatalos politika rangjára az antiszemitizmus. A numerus clausus törvényt szinte kikényszerítette a közhangulat, amely a zsidókat tette felelőssé a háborús veszteségekért, a forradalomért, a Tanácsköztársaságért. A zsidó hallgatók eltávolítását követelő „keresztény-nemzeti hallgatók” és szervezetek, mint a Turul Szövetség vagy az Ébredő Magyarok Egyesülete nemzetféltő, gyűlésekre toborzó plakátjait látjuk a kiállításon. Gömbös Gyula később majd párttá is szervezi őket. A faji megkülönböztetésnek, az antiszemitizmusnak voltak hívei a politika szintjén is. Ez a Teleki-kormány által beterjesztett numerus clausus törvény vitájából is kitűnik. Valójában ugyanis nem vita zajlott a nemzetgyűlésben (az akkori parlamentben), mivel a képviselők egymást licitálták túl abban, milyen szigorral kell eljárni ebben a kérdésben. Az egykori jegyzőkönyvek alapján készült dokumentum-hangjáték a kiállításon igen érzékletesen adja vissza a törvényalkotás szellemét és hangvételét. A numerus clausus az első jogfosztás volt, amelyet a Nép- szövetség (a korabeli EU) nem nézett jó szemmel. Első álÜllői úti séta Archív felvételek, híradórészletek a Helytörténeti Gyűjteményben A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény Ferencvárosi mozi című rendezvénysorozatának októberi filmvetítésén archív felvételekkel, korabeli híradórészletekkel idézik meg az Üllői út és környékének közelebbi és távolabbi múltját. Izgalmasnak ígérkező virtuális sétán vehet majd részt, aki október 29-én, pénteken délután 5 órakor beül a Helytörténeti Gyűjtemény vetítőtermébe. Az Üllői út és környéke Ferencváros központi része, amely tele van a múlt emlékeivel. Ezeket megismerni vagy feleleveníteni kedvére lehet minden ferencvárosinak, aki érdeklődik szűkebb környezete iránt. Az irodalomkedvelők például örömmel nyugtázhatják, milyen gazdag az Üllői út és környéke irodalmi emlékekben. Legtöbben elsőként Kosztolányi Üllői úti fák című versére gondolnak, amely a költő ifjúságát idézi fel, amikor diákként az Üllői út 21.- ben lakott. Ám errefelé jóval korábban, már a 19. század elején, a reformkorban pezsgő irodalmi élet volt, Bártfay László Üllői úti házában alakult meg az első irodalmi szalon, ahol megfordultak a kor nagyjai, Kölcsey, Vörösmarty, Bajza, de rendszeres vendég volt itt Wesselényi és a kor sok híres színésze is. Itt alapította Kisfaludy Károly az első irodalmi társaságot, az Aurora-kört. Szemben, az Erkel utcában lakott Arany János, a másik sarkon, a volt Bártfay- ház helyén álló házban pedig Ybl Miklós. Errefelé rajzottak ki A Kilián laktanya egy régi képeslapon, a Helytörténeti Gyűjtemény archívumából a Lónyay utcai gimnáziumból a Pál utcai fiúk, és négy évig itt, a Lónyay utcában volt a Nyugat szerkesztősége is. Messzebb, az Üllői út 95.-ben lakott húsz évig Móricz Zsigmond. De mesélhetnek az Üllői út múltjáról a híres épületek is: a csodálatosan szép Iparművészeti Múzeum vagy a Ferenc körút sarkán álló egykori Mária Terézia laktanya, amely Ferencváros egyik legrégibb épülete. Fáy András legendás kertjének helyén emelték 1846-ban. Fáy kertjét - és szinte mindent az Üllői úton és környékén - elsodort az 1838-as nagy árvíz. Aztán mesélhetnének, és mesélni is fognak a sínek, az Üllői úti villamosok. Az 1869-ben megindult lóvasúttól kezdve 1977-ig legendás járatok haladtak erre, fordultak ki csikorogva a Kálvin térre, amelyet egykor pókhálóként szőttek be a sínek. Ez volt a pesti villamosközlekedés csomópontja, a „síntér”, ahonnan villamosok tucatjai indultak a szélrózsa minden irányába. Egyszóval érdemes lesz idejében helyet foglalni a Hely- történeti vetítőtermében, és a filmek segítségével képzeletbeli sétát tenni az Üllői út és környékének múltjában. Cím: Ráday u. 18. (bejárat az Erkel u. 15. felől). Ferencz Zsuzsa A tűzzománc készítésének, művészetének, bár itthon kevesen ismerik, egyik legelkötelezettebb magyarországi alkotója egy kis, törékenynek látszó nő, Hollósy Katalin grafikus és zománcművész. Neki van most kiállítása a Museion Galériában. Hol vaslemezen, máskor a réz felületén, ha kell, transzparens- (átlátszóság) ragyogással, ha kell, mattra csiszolva, időnként az ősi eljárásokkal, de a korszerű ipari technikákat is ismerve, alkalmazva, magas hőfokon az alapra ráégetve - ez a tűzzománc. Ezt a ma meglehetősen mostohán kezelt műfajt és bonyolult technológiát műveli, amely nálunk - reméljük, csak mostanában - valahogy mindig kizáródik az iparművészeti és képzőművészeti kiállításokról. Mégis töretlen akarattal, elhivatottsággal (amelynek számos díj és művésztelepi meghívás a következménye) jár különböző alkotótelepekre, ahol elkészítheti újabb munkáit. így vett részt a Budafoki Nemzetközi Zománcművészeti Workshopokon vagy a Frydlant nad Ostravicí Nemzetközi Zománcművészeti szimpozionokon a Cseh Köztársaságban, vagy éppen a kecskeméti a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepeken is. Munkáinak gyűjtői közt rangos gyűjtemények és múzeumok sorakoznak Kijevtől az Egyesült Államokig. Hollósy Katalin nem tagadja meg grafikusi múltját. Témái sokfélék és természetközeliek. Hol a természetes környezetet próbálja értelmezni, a vágyódást a mezők, vizek, szelek után, a régi szénaboglyákat figyeli, és próbál közös vonásokat találni tájak, emberek között, és mindezt ezzel a keze alatt készségesen engedelmes, de valójában kemény és rideg anyaggal, a tűzzománccal. Igazán izgalmasak, újszerűek (és nagy grafikusi tapasztalatokat is mutatnak) ezek a most a Museion Galériában látható munkák is. Knox Hollósy Katalin a kiállítás megnyitóján, egyik „gyermeke" mellett Goethe-ősz A Goethe Intézet színes programsorozata országszerte Kétszáz éve jelent meg Goethe Színtan című könyve, természettudományos munkásságának legjelentősebb alkotása. Ez alkalomból a Goethe Intézet egész ősszel rendezvényekkel várja a látogatókat, illetve programokat szervez az ország több pontján. A programsorozat részben a Színtan köré szerveződik, illetve az évforduló ürügyén építészeti, képzőművészeti, zenei, irodalmi, színházi rendezvényekre kerül sor. Maga a Színtan Goethe máig érvényes megállapításokat tartalmazó természettudományos műve, amelynek jelentőségét ő maga a Faustéhoz hasonlította. Goethe évtizedeken át szenvedélyes érdeklődéssel figyelte a színeket. Fénytörő üvegen keresztül vizsgálta dolgozószobájának berendezési tárgyait, és magával ragadta a különös „színjáték”. Kísérleteket folytatott a színek titkának megfejtésére. Megfigyeléseinek tudományos ösz- szegzése a kétszáz évvel ezelőtt kiadott Színtan. Goethe munkája a mai napig foglalkoztatja a tudósokat, de a művészeket, festőket, grafikusokat is. A Színtanhoz kapcsolódik a Goethe-ősz legnagyobb szabású rendezvénysorozata. A már lezajlott októberi programok után november 5-28. között a Goethe Intézetben és más helyszíneken (Fogasház, 2B Galéria, Gödör Klub) rendezik meg a Színtan- napokat, amely a Művészet és tudomány címet kapta. Ennek keretében kiállításokat rendeznek, kísérleteket mutatnak be, előadások hangzanak el, konferenciákat és beszélgetéseket szerveznek. Az egyéb programok elsősorban a német kultúra hazai és a magyar kultúra németországi bemutatását célozzák. Október 27-én a Brücke Berlin-díjas író, Goethe évtizedeken át szenvedélyes érdeklődéssel figyelte a színeket Krasznahorkai László tartott felolvasást. A díjat kétévente kapják azok a közép-kelet-európai írók, akik olyan jelentős kortárs művet alkottak, amelyeknek német fordítása is kiemelkedő. A kortárs német irodalom bemutatása a célja a november 2-5. között zajló Kiadói metropoliszok című felolvasás- és beszélgetéssorozatnak. Ezen hat mai német szerző mutatkozik be, s ennek kapcsán találkoznak egymással magyar és német kiadók képviselői is. A német Gabi Kreslehner írónőnek országos felolvasókörutat szerveztek, november 22-25. között több magyar városban is felolvasásokat tart Charlottes Traum (Charlotte álma) című ifjúsági regényéből. Folytatódnak a Goethe-mozi filmvetítései, november 10. és december 8. között három német filmet láthatnak a Goethe Intézetben. A programsorozatot számos kortárs zenei koncert, több kiállítás (Bauhaus-kiállítás Pécsett), színházi előadás (a világhírű Rimini Protokoll társulat Müezzin Rádió című előadását a Trafóban láthattuk) teszi-tette még színesebbé. A befejezés nemcsak színes, hanem édes is lesz. Mint Gabriele Gauler, a Goethe Intézet igazgatója elmondta, a Goethe-ősz rendezvényei egy ferencvárosi csokoládé-manufaktúra közreműködésével zárulnak majd. A részletes programot megtalálhatják a Goethe Intézetben (Ráday u. 58.), illetve az intézet honlapján. Ferencz Zsuzsa Helyreigazítás Gönczi Ambrus, a Ferencvárosi Hely- történeti Gyűjtemény vezetője levelet írt szerkesztőségünknek, amelyben kifogásolta az október 15-i számunk 5. oldalán megjelent Csokoládégyár a Vágóhíd utcában című cikk hangvételét, továbbá tárgyi tévedésekre hivatkozva helyreigazítást kér, amelynek az alábbiakban helyt adunk. Cikkünk - Gönczi Ambrus levelében idézett - állítása szerint „sajnálatosan kevés a tárgyi anyag... néhány fotó, egy-két doboz, egy tablóra feldobált csokipapírkollázs és sok-sok szöveg lenne hivatott kiállítás benyomását kelteni”. Ezzel szemben Gönczi Ambrus ezt állítja: ,A valóság az, hogy a kiállításban 31 fotográfia, 49 darab csokoládés és bonbonos doboz, 22 darab Stühmer-időből származó cukorkás papírtasak, 34 darab »Bucsok«-os csokoládépapír (gondolom, ez lenne a »tablóra feldobált csokipapírkollázs«), illetve a Budapest Csokoládégyár 1972-ből származó teljes termékkínálata látható. Mint ahogy századfordulós csokoládéöntőformák (hat darab), cukortartó és pörköltkakaóbab-tartó üvegek (két darab) és Stühmer Frigyes bronzból készült portréja is szerepel a kiállításban. A cikkben említett 1980-ban készült szalon- cukor-csomagoló géppel együtt. A kiállításba csupán a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumtól kaptunk 76 tárgyat.” Kifogásolta továbbá a cikk, hogy a beígért filmvetítés a csokoládégyártás rejtelmeiről elmaradt. A valóság ezzel szemben az, hogy a filmet a megnyitó végén levetítették. A tárgyi tévedésekért elnézést kérünk. Nagyra becsülöm és elismeréssel figyelem azt a színvonalas szakmai munkát, amely a Helytörténeti Gyűjteményben folyik, és amelyet vezetője, Gönczi Ambrus személy szerint végez. A gyűjteménynek és vezetőjének vitathatatlan érdemei vannak kerületünk múltjának, hagyományainak feltárásában, megőrzésében és bemutatásában. Őszintén sajnálom, hogy a csokoládégyártásról szóló kiállítás kapcsán ez a tisztelet és nagyrabecsülés nem tükröződött írásomban. Ferencz Zsuzsa újságíró A látogatót a padlón a fekete tussal körberajzolt, feldarabolt Nagy-Magyarország vázlatos, de mindenki által ismert térképe fogadja Jogfosztás - 90 éve A numerus clausus évfordulója a Holokauszt Emlékközpontban lomása volt ez az egyre fokozódó kirekesztésnek, majd a kifosztásnak, és végül a holokauszthoz, a fizikai megsemmisítéshez vezetett. Már ez a törvény is, amelyet a későbbi zsidótörvények követtek, óriási veszteséget okozott az országnak. A húszas évektől kezdve megindult az elvándorlás. Elment Teller Ede, Neumann János, Cukor György, Arthur Koestler és még annyian mások, Nobel-díjasok, akikre ma jó lenne büszkének lenni. Ezért figyelmeztetés is ez a kiállítás most, amikor a szélsőséges eszmék és tanok, a kirekesztő nézetek ismét megjelentek, képviselői parlamenti párttá erősödtek. Fontos lenne, hogy minél több diák látogasson el erre a kiállításra, ahol saját szemével láthatja a fajgyűlöletet szító plakátokat, a korabeli újságcikkeket, filmfelvételeket és fotókat, megismerheti konkrét családok történetét. A kihelyezett történelemórára érkező iskolásokat tárlatvezetéssel és múzeumpedagógusok bevonásával készített oktatási anyaggal várják a szervezők. A kiállítás 2011. február 27- ig látható a Holokauszt Emlékközpontban (Páva u. 39.). Ferencz Zsuzsa
