Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-09-19 / 15. szám
Ferencváros 2010. augusztus 19. KULTÚRA 5 Fűző és mátka Rosa Puente és Hegedűs Mária kiállítása a Képesházban Hegedűs Mária költőnő, Párizs egyik mai szerelmese már sokadik odalá- togatásakor, 2008-ban egy francia művészeti társasághoz csapódott, amelynek Rosa Puente, a spanyol származású képzőművész is tagja. Az ismeretségből barátság szövődött, s az azóta eltelt idő közös, egymás ihlette munkájának az eredménye ez a Képesházban rendezett kiállítás. Ha röviden próbálom megfogalmazni ezt a fajta világlátást, amelyet bemutatnak nekünk, egészen egyszerűen „nőművészetnek” nevezhetném. Vagyis olyan, nők által művelt művészeti tevékenységnek, amely a női önreflexióval, a női identitás kérdéseivel foglalkozik. Megidéződik az otthon végzett „házi” munka, a gyermekszülés, -nevelés, az otthon fogalma, a férfi és nő viszonya. Mindketten munkáik alapjául a mezítelen női testet jelenítik meg, erre az alapra rakódnak rá a történetek, mint egy regény újabb fejezetei. Az emlékezés érzéki és tudati jellegű együttese egymással párhuzamosan, egyszerre van jelen ezekben a munkákban. Test és szakralitás, profán és szent együtteseiben fogalmazódik meg a jellegzetesen női nézőpont, a nő és a férfi szerepének firtatása a ma társadalmában. A „gender” - a férfiasság és a nőiesség a társadalomban - fontos eleme a kiállításnak. Rosa Puente elsősorban szobrásznak tartja magát. Itt most a műgyantából készített női büszt- (mellszoborrészlet) sorozatra mint alapra rajzol, fest, ragaszt kol- lázsszerűen, eklektikusán megjelenítve a történések kellékeit, időnként horgolt csipke, máskor kombinérészlet, fodrok, gyöngysor vagy akár rongycsíkok egészítik ki a nagyrészt kínai tussal festett-rajzóit kompozíciót. Ezekben a munkákban a társadalmi konvenciók által béklyókba - fűzőkbe - szorított nőkre, asszonyokra emlékezve a művész a szemünk láttára azonosul műveivel, átalakítom, művészivé teszem azt, amit átéltem, ami engem átalakított - mondja -, még akkor is, ha nagyon fájdalmas-traumatikus ez a felidézés.” Hegedűs Mária egy félig női, félig férfi gipsz mellkas kialakításával kezdte a munkát. Ebből a kettőslény-részletből kiindulva alkotta meg új vizuális költeménysorozatát, amely ezután egészül ki különböző aforizmaszerű szövegtöredékekkel, amelyeknek együttese képverseket formál. Témája a mátkaság, a férfi és a nő viszonya, amely a végtelen közelítés és a távolodás folyamata is egyben. A kiál- | lítás képei ennek a folyamatnak 1 a dokumentumaivá válnak. ,o A nő sorsa, amely egyben a fér- 8 fi sorsa is, vagyis egy egyetemes < emberi sors az, amiről mindkét kiállító beszél. Knox A nő sorsa egyben a férfi sorsa is Marslakók a Ráday utcában A Videospace Galéria új kiállítása célt: a Földünkön élő marslakók (közöttük Obama is) haza akarnak térni. A művész erre „bizonyítékot” is ad: miközben egy monitoron az elnök szerepel, egy előtte felállított kamera élőképe egy marslakót mutat ugyanott. E kép valódiságához kétség sem férhet, hiszen a néző személyesen is beavatkozhat a látványba. Szabó Eszter azt mutatja meg, nem kell ahhoz marslakónak lenni, hogy furcsán nézzenek ránk, hiszen a mindennapi ember is tud különösen kinézni, viselkedni, és az sem biztos, hogy mindegyikükkel szívesen élünk együtt a Földön. Komoróczky Tamás szellemei már nem is e világiak, habár az antropomorf neonobjektek egyes emberi szerveikkel még igencsak földlakókra emlékeztetnek. Caspar Stracke New Yorkban, Teheránban és Szöulban élő művészek által készített háromdimenziós képeket kapcsolt úgy össze, ahogy a Tejút csillagrendszerei járják közös spirális pályájukat a végtelenben. Az Urban Particle Supercollider virtuálisan egymáshoz láncolt, önmagukban triviális földi, városi tárgyai (plakátok, szemeteskukák, utcatáblák) társadalmi-politikai vonatkozásokat is mutatnak. „A Marson járni.” A kifejezés a valóságtól elrugaszkodást is jelentheti, és a politika világa napjainkban épp ilyen. Németh Hajnal Crystal Clear Propaganda című műve a politika jellegzetes pózait (zászlólengetés, gesztusok) mutatja meg, a plakátok harsány stílusában. A múlt századi politikai korszakok történéseit idézi fel a Political Realism című mű. Az indiai Gigi Scaria alkotásában a nyíló-csukódó ajtók mögött olyan események tűnnek fel, mint a Sztálin-szobor ledöntése vagy a World Trade Center eltűnése. Sugár János évek óta folyamatban lévő Mute című videoprojektje több ország elnökjelöltjeinek televíziós vitáit mutatja be hang nélkül, hamis feliratokkal. A politikusok szájába adott banális viccek abszurddá fokoznak egy olyan szituációt, amelyben a résztvevők a maguk módján éppen a legkonvencionálisabban szeretnének megnyilvánulni. A kiállítás rámutat arra, hogy nem minden az, aminek látszik, még akkor sem, ha nem a Marsról, hanem mindennapi földi létünkből származik. Steiner Gábor Nyolc videoművész alkotásából nyílt kiállítás a Videospace Galériában. A Marslakók című videotárlat augusztus 29-ig, előzetes bejelentkezés után látogatható. A Videospace együttműködő művészeinek alkotásait felvonultató kiállítás címét a szervezők Petko Dourmana korábban már bemutatott, díjnyertes infravörös videoinstallációjától kölcsönözték, amelyet úgy is értelmezhetünk, hogy a művészeket a többi ember gyakran furcsa földönkívülieknek tekinti. Obama elnök egyik beszédében a Hold ismételt felkeresése helyett váratlanul a Mars elérését tűzte ki célként. Petko Dourmana műve „leleplezi” e Nem minden az, aminek látszik Egy Üllői úti vendég - Kölcsey Ferenc 220 éve született a Himnusz költője Kölcsey Ferenc négyszer járt Pesten, de részese volt a főváros irodalmi életének Kölcsey Ferenc, a reformkor jeles költője, a nyelvújítás lelkes híve, irodalmár és politikus, a haza és haladás eszméjének képviselője, a Himnusz költője 1790-ben született. Rövid pesti tartózkodásai során többször megfordult az Üllői úti Bártfay-házban is. Benedek Elek szép megemlékezésében „aranytiszta” jellemű embernek nevezte Kölcseyt. Ennél szebb, igazabb jelzőt aligha kaphatna. Mindenekelőtt hazafi volt, s csak másodsorban szomorú ifjú és szomorú férfi. Visszahúzódó, félénk, magányos. Csak akkor bátorodott fel, ha az irodalomról, a magyar nyelvről és a magyar hazáról volt szó. Nem is érdekelte más. Talán a barátság, de elszigeteltsége miatt lelki társaival többnyire csak levélben érintkezett. Kazinczy volt a mestere, neki küldte el, még debreceni diákként, első versét. Nem bízta el magát a dicsérettől, a következő három évben csak négy verset írt. Nem is a költeményei tették a nevét országosan ismertté, hanem egy röpirata, a Felelet a Mondolatra, amelyet a nyelvújítás ellenzőinek írt. Gúnyiratra gúnyiratot. A szelíd költő kíméletlenül odamondogat az ósdi maradiaknak, a haladás kerékkötőinek. Ugyanüyen harcos határozottsággal állt ki esztétikai elvei mellett is, amikor megbírálta Csokonai és Berzsenyi költészetét. Szerzett is magának haragost eleget. Távoli sarkában élt az országnak, Szatmárcsekén, itt igazgatta - kényszerűségből és a maga setesuta módján - a csekély családi birtokot. Életében négyszer járt Pesten, először 1810-ben, húszéves korában, joggyakorlatra jött, de szívesebben bújja a könyvárusok boltjait, és látogatja a német színházat meg Vitkovics Mihály házát, ahol a pesti költőkkel találkozhat. Egy év múlva visszamenekül Szatmárba. 1817-ben jön újra, megint megfutamodik. 1826-ban utazik harmadszor Pestre, s ekkor látogat el ő is, mint minden más valamirevaló író, művész abban a korban, Bártfay László lakásába, az Üllői út 18. számú házba. Az épület már nem áll, elvitte az 1838-as árvíz, de híre és emléke ma is él. Ebben a vendégszerető otthonban született meg az első hazai irodalmi szalon, ahol összejöttek a reformkor nagyjai, Bajza, Vörösmarty, Kisfaludy Károly, Toldy Ferenc, járt itt Széchenyi, és idelátogatott több alkalommal Kölcsey is. E házban alakította meg Kisfaludy Károly az első irodalmi társaságot, az Aurora Kört, ez lett később a Kisfaludy Társaság. Kölcsey ezúttal sem maradt egy évnél tovább Pesten. Negyedszerre szomorú eseményre érkezett. 1831-ben meghalt Kazinczy, és az Akadémia leghűségesebb tanítványát, Kölcseyt kérte fel az emlékbeszéd megtartására. Kölcsey Ferencre mint példamutató hazafira, nagy szónokra, kiváló kritikusra és míves, de közepes költőre emlékeznénk, ha nem írta volna meg 1823. január 22-én a Himnuszt. A verset, amelyet - első versszakát legalább - minden magyar ember ismer. Kölcsey a hírt és a halhatatlanságot a hulló rózsa illatához hasonlítja, amely csak egy pillanattal éli túl az elhaló virágot. Kölcsey híre és dicsősége azonban addig, amíg magyar ember él a Földön. Ferencz Zsuzsa És monda Isten: „Fiat Lux” - vagyis, legyen világosság (Mózes 1/3.), de mert a művészt Lux Antalnak hívják, jó szójáték ez egyik művéhez. A Németországban élő grafikus, festő, film-, fotó- és videoművész most a Ráday utcai Galéria IX-ben rendezett kiállítást. Ez a latin mondat visszatér más változatban is. A sötétben, lobogó fénnyel égő egy szál gyertya a témája az 1 Lux címet viselő rövid videofilmjé- nek, amely egyszerre határozza meg tudományosan a fény egységét, ugyanakkor a széllé- | mes, örökifjú művészt is elénk I idézi. Pedig Lux Antal éppen «'S most 75 éves. Az 1956-os for- 8 radalomban fegyverrel küzdő < 26 éves szabadságharcosnak a bukás után a Kádár-terror leszámolása elől menekülnie kellett. Az akkori NSZK-ban kezdte újra életét. Tíz év múlva már mint Stuttgartban képzőművészeti főiskolát végzett, érett művész Berlinbe, az európai művészet egyik fellegvárába költözik, és ott él, azóta is folyamatos szereplője a német és európai művészeti életnek. Spekulatív művész, akinek munkáiban jelentős szerep jut a tudományoknak, a matematika és fizika eredményeinek. A művészet eszközeivel foglalkozik Einstein relativitáselméletével, a rend-káosz, a biztos-bizonytalan, a véletlen és az illúzió kérdéskörével. A nézőpontok különbözősége, a homogenitás és a sokféleség közötti különbA töredékeket vagy jeleneteket kuszának tűnő ecsetvonásokkal kapcsolja össze ségtétel, a statikus és a mozgó összefüggései, de ennek akár politikai vetületei is foglalkoztatják. Képei vizuális közlések, amelyeket a nézőknek kell megfejteniük. Talált anyagokból készít kollázsokat, ezt építi össze az írott világ fragmentumaival, sajátos jelrendszert talál ki és használ, ebből alakul ki festői nyelvezete. Képein több központú rendszereket épít foltokból és töredékekből, majd ezeket lázas gesztusokkal, izgatott ecsetvonásokkal köti össze. Közben állandóan változtatja nézőpontját is. Nem választ ábrázolás és absztrakció között, munkáiban mindkettőt megtaláljuk. Nem ábrázol teret, bár néha mintha mégis megjelenne a harmadik dimenzió, de ez valószínűleg a többközpontúság hatása. Lux Antal számos film és videó készítőjeként annak az experimentális művészeti kutatásnak is jelentős képviselője, melyhez hasonlóakat a film oldaláról Bódy Gábor is mint filmnyelvi kísérleteket folytatott. Ezekben a munkákban a beszélt nyelv jelenségeivel foglalkozik, a beszéd gyakran összekapcsolhatatlan, összefüggés nélküli artikulációtöredékeiből építkezik. Nála ez a töredéképítkezés megjelenik vizuálisan is, filmkockáira gyakran ráfest, rárajzol, vagy festői és grafikai eszközökkel manipulálja azokat. Knox Fiat Lux Lux Antal kiállítása
