Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-08-06 / 14. szám
Ferencváros 2010. augusztus 6. KULTÚRA 5 Béke, emlékezés, szerelem, Hirosima Az atomtámadás 65. évfordulójára 1945. augusztus 6-án reggel 8 óra 15 perckor az Egyesült Államok légierejének B-29-es bombázójáról atombombát dobtak a japán Hirosimára, majd három nap múlva Nagaszakira. Véget ért a második világháború, s elkezdődött valami más. „Little Boy” - így nevezték el azt a hattonnás nukleáris bombát, amelyet irdatlan magasságból, 9600 méterről indítottak a célpont felé. Ez volt az első és egyben utolsó légitámadás, amely Hirosimát érte. A döbbenetes erejű robbanás 600 méterrel a város fölött következett be, hatalmas villanás és gomba alakú felhő kíséretében. A keletkezett lökéshullám akkora volt, hogy az addigra már 24 lajjal vált egyenlővé. „Úristen, mit tettünk!” - kiáltott fel ekkor állítólag a legénység egyik tagja. Pedig ők ott akkor még nem is tudták igazán, hogy mit tettek. S megtették másodszor is, három nap múlva ledobták Nagaszakira a második bombát, ott 40 ezer ember halt meg azonnal. Paul Tibbets ezredes, a gép parancsnoka, akinek édesanyjáról nevezték el „Enola Gay”- nek a bombázót, nem tartozott a megbánást tanúsítók közé. Katonai feladatnak tekintette a bevetést, és arra törekedett, hogy minél pontosabban végrehajtsa. Ez sikerült is neki. Hosszú élete során, 2007-ben, 92 éves korában bekövetkezett haláláig Az Enola Gay legénysége indulás előtt kilométerre eltávolodott bombázón is érezni lehetett. A város 60 százaléka elpusztult, több mint 70 ezer ember azonnal meghalt, s még kétszer eny- nyi később, a sebesülések és a sugárbetegség következtében. A robbanás centrumában másfél kilométeres körzetben a város lényegében eltűnt, a takitartott emellett. Azt azonban meghagyta, hogy se temetése, se jellel ellátott síremléke ne legyen. Haló porainak nyugalmát is féltette. Hirosima nevét azonban remélhetőleg örökre bevési emlékezetébe az emberiség. Meg Nagaszakiét is, amely addig csak a virágzó cseresznyefák és Üvegmesék Üvegművészek kiállítása a Museionban Az elmúlt évben hat üveges iparművésznek biztosított művésztelepi körülményeket és közös alkotási lehetőséget a kecskeméti kerámiastúdió. A nagyszerűen felszerelt műhelyben már számos hazai és külföldi művész valósította meg álmait, elképzeléseit. Jegenyés Jusztina lépcsője A Museion Galéria kiállítása ennek a közös munkának az eredményeit összegezte. Bár az anyag közös, mégis mindegyikük másként bánik vele. Különböző elképzelések, ötletek valósultak meg, hatan hatféle módon, de mindegyikük a saját „üvegmeséjét” meséli el nekünk. Ez a különös anyag, amely ádátszó vagy áttetsző, de akár ádátszadan is lehet, rideg, mégis őrzi kezünk lágyságának nyomát, tűzben képlékenyen alakul, változik kívánságunk szerint, ha kell, átereszti magán a fényt, vagy megsokszorozza azt, érdekesen formálódik a hat művész kezei között. Budai Zsolt aprólékosan megmunkált kis üvegfigurákat készít. Munkáiban megjelennek a 21. század oly jellegzetes idézetei, mint a „street-art”, de a rajzfilmes inspirációk is felfedezhetők. Kis robotjai a máról és az új évezredről mesélnek. Jegenyés Juszüna munkái ősi civilizációk építményeit is idézhetnék. De ebben a távoli, egzotikus világban a lépcsők válnak központi motívummá. Ez a lépcsőzetes üvegvilág mintha jégből lenne, a geometrikus formák különös, áttetsző, egymásba mosódó látványa, a finom színharmóniák teszik megej- tővé a látványt. Nagypál Dorottya is ezekkel a hatásokkal operál. Mégis teljesen más élményeket adnak munkái. Síküvegből kemencében, olvasztással kialakított kompozícióiban a fagytóljégvirágos ablaktól a jégkásán és a lebegő, úszó jégtáblákon át a jégszilánkokig mindent | megjeleníthet, fantáziája szabadon I szárnyal, jégzárványai vagy jég- .o (üveg-) kockája elgondolkodtató- | ak. Szilágyi Csilla bemutatja, hogy < az üveggel „még ezt is” lehet, vagyis színes, rajzos üvegkép-illuszt- rációkat készített Sass Henno észt író regényéhez. A keskeny hosszúkás, fekvő formátumú képsorozat különféle színes, egybeolvasztott üvegekből készült. Grünfelder Judit a térbeliség és a síkok közötti kapcsolatot vizsgálja munkáiban. Grafikái homokfúvással kerülnek az üvégfelületekre, és a felületi kontrasztokat és a színellentéteket hangsúlyozza. Barták Csaba munkáira a kézművesség-igényesség- nívós technikai kivitelezés felvállalt hármassága a legjellemzőbb. A képzőművészet és az iparművészet határán mozog, az átfedéseket és a kapcsolódási pontokat keresi. Festményeiben is megfogalmazott gondolatait ülteti át az üveg anyagába. A kiállításon bemutatott plasztikája kis mérete ellenére is jelentős szoborkompozíció. Jó, hogy a nyár ilyen összegző kiállításokra is módot ad. Egy érdekes és most talán divatosnak is mondható anyag, az üveg bemutatkozása ismét sikerült, elkápráztatott bennünket. Knox Önmegvalósító páros A Dred & Doris együttes nem vár a sült galambra, önmaguk menedzserei a kis Cso-cso-szán, a Pillangó- kisasszony szomorú szerelmének idilli helyszíne volt. Hirosima ma már nem a háború és a pusztulás jelképe, hanem a békéé. Újjáépítése szinte azonnal megkezdődött. Már 1947-ben háromnapos békeünnepséget rendeztek a városban, 1949-ben pedig a Béke és Emlékezés Városává nyilvánították. Hirosimát mint a béke és emlékezés szimbólumát a francia új hullám rendezőjének, Alain Resnais-nek a Szerelmem, Hirosima című filmje hozta el Európába. Aki látta az 1959-ben született alkotást, a Hirosimában békefilmet forgató, szomorú szemű francia színésznő (a szép Emmanuelle Riva felejthetetlen alakítása) és a japán mérnök fellobbanó szerelmének a történetét, biztosan nem felejti el soha. A film hőseinek volt mire emlékezni, és volt mit felejteni. A nőnek arra, hogy francia létére egy német katonába szeretett bele a háború idején, a férfinak pedig, hogy Hirosimában pusztult el a családja. Találkozásuk, egymásban menedéket kereső, kétségbeesett szerelmük, a közös emlékezés felszakítja, de már rögtön gyógyítja is a sebeket. Látjuk a Béke parkban ünneplő tömegben a libbenő szoknyás, kendőjét igazgató, szép színésznőt, amint virágot és mosolyt oszt az embereknek, miközben újra meg újra felvillannak a képek a hirosimai áldozatokról meg a francia kisvárosról, a halott német katonáról és a megszégyenített fiatal lányról. Emmanuelle Riva mosolyog a tömegben, de tudjuk, a múlt harcait nem egykönnyen oldja békévé az emlékezés. S jönnek új harcok, új tragédiák és emlékek. A minap épp egy szerb filmet láttam a televízióban, Szerelmem, Szarajevó - ez volt a címe. Nem véletlenül, nagyon is emlékeztetett Resnais klasz- szikus alkotására. De nem visz el Japánig. Itt, határainktól néhány kilométerre asszonyok százai, ezrei keresik, várják, siratják a háború áldozatait, és próbálják megtalálni a maguk békéjét. Tudunk róluk ebben a beszűkült pannon provinciában? Ferencz Zsuzsa Mirjana Karanovic és Jasna Béri a Szerelmem, Szarajevó című film egyik jelenetében ■ r~ Három éve lépnek fel páros formációban, maguk írják dalaikat, készítik klipjeiket, és együttesük menedzselését sem bízzák kívülállóra. Fellépésekkel zsúfolt a naptáruk, és nem a lemezeladásokat tartják legfontosabb feladatuknak. A Dred & Doris gyorsan népszerűvé vált az elektronikus könnyűzenét kedvelő fiatalok között. A Ferencvárosban élő Dred már iskoláskorában nagybátyja orsós magnóján scratchelte a Boney M zenéjét. Bár zeneiskolába járt, valójában a lemezlovas műfaj foglalkoztatta, sulibulikon és más rendezvényeken szórakoztatta táncolni vágyó közönségét. Az első hazai kereskedelmi rádiók elindulásakor a rádiózás felé fordult, volt szerkesztő, műsorvezető és műszaki vezető is. Amikor pedig úgy érezte, ismét továbblépne, a korábban hobbiként űzött dalszerzést és előadó-művészetet választotta, hiszen válogatáslemezeken jelentek már meg dalai. Az indulás után másfél évvel jelent meg első saját felvétele felkért énekessel, amelyből már videoklip is készült, majd több is követte ezt. Időközben a pécsi srác Budapestre költözött, ahol rövid keresgélés után Kö- zépső-Ferencváros egyik új házában telepedett le, s ott rendezte be stúdióját is. Dalai sikerén felbuzdulva 2008-tól kéttagúra bővítette a formációt, amelynek énekesnőjét közel negyven lány közül választotta ki, nem csupán az énektudás alapján, hiszen egy ilyen kis csapatban más feladatok is adódnak, és az együtt dolgozás összhangja is rendkívül fontos.- Végül a Győrből érkezett Doris személyében találtam meg az ideális partnert, akivel azóta is együtt dolgozunk. Vele készítjük dalainkat és klipjeinket, és vele lépünk fel, popzenekarként - mondja. Az együttes Dred stúdiójában készíti felvételeit. Az elektronikus zene adta lehetőségeket kihasználva, a közösen írt szöveg és a Doris által felénekelt dal alá akár több, különböző stílusban megírt zene kerülhet, a számítógépes szoftvereknek és a szintetizátoroknak köszönhetően. A dalok gyorsan népszerűvé váltak a közönség körében, aminek köszönhetően rengeteg meghívást kapnak az ország legkülönbözőbb pontjairól.- A fellépések szombat-vasárnap érik el a csúcspontot, megesik, hogy egy-egy hétvégén szinte az egész országot körüljárjuk, míg eleget teszünk a négy-öt meghívásnak - mondja a páros, és hozzáteszik, szerencsésnek érzik magukat, hogy az egyik legtöbbet fellépő-koncertező csapatnak tartják őket.- Az élet azonban nem csupán fellépésekből áll - mondja Dred. - A nappalok új dalok írásával, hangszerelésével és klipek készítésével telnek. A munkából Doris is alaposan kiveszi a részét, sőt ő vállalta magára a koncertek egyeztetését és más adminisztrációs munkákat is. Nincs mögöttünk háttérstáb, így mindent magunk csinálunk, de a koncertekre természetesen jön velünk egy technikus is, aki a saját és a helyszíni felszerelést összehangolja és működteti. A koncertek mellett természetesen lemezeiket is maguk készítik, és honlapjukpn (www.dredmusic.hu) forgalmazzák is, de a fő irányvonal az élő fellépés. A Dred & Doris nem bulvárhős csapat, nem találkozhatunk velük a szennylapokban, ám sikerük azt bizonyítja, hogy a közönség iránti elkötelezettséggel és szakmai tudással boldogulni lehet e kétes értékű reklámok nélkül is. Steiner Gábor A Dred & Doris leginkább koncerteken szerepel, amelyeknek a szervezését maguk Intézik A támadás után...
