Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)
2009-06-12 / 15. szám
Ferencváros 2009. június 12. KÖZÉLET 5 Bontják a Dzsumbujt Egy korszak végére kerül pont (folytatás az 1. oldalról) A lakások fele megüresedett, mégsem maradt sokáig lakatlan, ugyanis pillanatok alatt benépesítették a munkanélküliség elől vidékről Budapestre áramló szerencsepróbálók. A rendszerváltás után aztán bezártak a környező gyárak, a Dzsumbuj végleg elszlömösödött, s etnikai szempontból is jórészt elgettó- sodott. S noha születtek tervek a telep rehabilitációjára, a lakóövezetektől elszigetelten, Ferencváros rozsdaövezetének kellős közepén elterülő Dzsumbuj megújítása nem szolgálta volna lakóinak szociális integrációját, csak folyamatosan újratermelte volta a nyomort, ezért a telep bontásra ítéltetett. Ez azonban korántsem bizonyult egyszerű feladatnak, hiszen elhelyezést kellett találni a legális bérlőknek, ám amint megüresedett egy lakás, azonnal termett egy jogcím nélkül beköltöző is. Az illegális lakók visszaszorítására az önkormányzat végül 24 órás biztonsági szolgálatot volt kénytelen felfogadni, ma, amikor megürül egy lakás, azonnal befalazzák az ajtaját és ablakait, ha pedig valamelyik emeleten már valamennyi lakás elnéptelenedett, akkor vasrácsot hegesztenek a függőfolyosók bejáratára. Minderre eddig az önkormányzat összességében már több mint egymilliárd forintot volt kénytelen fordítani, s bár korábban úgy tűnt, némi állami- és fővárosi segítségben is reménykedhet, a költségek végül mégis mind a kerület nyakába szakadtak. Ilyen előzmények után sikerült idén február 19-ére a Dzsumbuj három tömbje közül az elsőt teljesen kiüríteni. Csak ennek költségei több mint félmilliárd forintra rúgtak. Az itt található 86 lakásból 61 esetben cserelakásba helyezték el a bérlőt, 13-an a pénzbeli megváltást választották, 12 lakás pedig elhalálozás vagy peres eljárás nyomán üresedett meg. Hová költöztetik az egykor itt lakókat? Nem félő-e, hogy Ferencváros megint olyasfajta támadások elébe néz, mint amilyen nemrég a Csepelre költöztetett roma család esetében érte? A polgármester nem aggódik:- „Hasonló esetekben mindig fennáll a veszélye, hogy az önkormányzatnak nincsenek információi arról, akit cserelakásban helyez el - mondja -, mert jól beágyazódott korábbi környezetébe, nem érkezett rá panasz, s csak az új környezetében buknak ki az életvitelével kapcsolatos gondok. A Dzsumbuj esetében azonban nem kell ettől tartani, hiszen a szociális szolgálat napi kapcsolatot tart szinte minden itt élővel, így könnyen megtalálható a számukra legmegfelelőbb elhelyezés.” Ami azonban a gyakorlatban mégsem lehet mindig egyszerű feladat... Bokáig törmelékben gázolva, óvatosan lépünk be a bontás alatt álló épület lépcsőházába, közben próbálunk semmihez sem hozzáérni. Az alagsorból elviselhetetlen bűz árad, nem kevésbé az egyik ajtó nélkül tátongó, emeleti lakásból. A konyhafalon elárvult fedőtartó, a fürdőszobában félrebillent, rozsdás bojler, szerteszét peA szociális szolgálat napi kapcsolatot tartott szinte minden itt élővel dig gyanús kupacok. - „Túl gyorsan igyekeztek túl lenni a befalazáson, s csak most, amikor kibontjuk az ajtót, derül ki, hogy milyen »kincseket« hagyott maga után az utolsó lakó” - világosít fel vezetőnk, Csorba Lajos, a bontást végző cég munkatársa, aki korábban a kisebbségi önkormányzat elnöke is volt. Tőle tudjuk meg azt is, hogy a telep lakói bontják az épületet: jól jön az a napi 5400 forint a hirtelen jött munkáért. Nincs panasz a szorgalmukra sem, alighanem szeretnék, ha később is számítanának rájuk, hiszen a három tömbből kettő még tartja magát, a hajdani mintegy 300 lakás harmadában még mindig laknak. A Dzsumbuj legkorábban 2015-ben tűnhet el végleg a föld színéről. Kocsis Kristóf Szoboravatás a Salkaházi Sára-parkban Emlékművet állítottak ’56 hőseinek Szívzűr a szalámigyárban A Herzet is megrengette a válság Június 9-én avatták fel ünnepélyes külsőségek között a Tűzoltó utcai Salkaházi Sára-parkban az 1956-os forradalom ferencvárosi hőseinek emlékművét. A Tűzoltó utcai forradalmi felkelő csoportnak és vezetőjének, Angyal Istvánnak, valamint a Ferencvárosban harcoló valamennyi forradalmárnak állítottak itt örök emléket. Az ünnepség délelőtt 11 órakor kezdődött. Először Feledy Balázs művészeti író méltatta a márványból készült ’56-os emlékművet - művészi szempontból - és alkotóját, a pályázaton nyertes Szórádi Zsigmondot. A szobrász Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész tanítványa, s ez már a harmincadik köztéri alkotása. A ferencvárosiak már ismerhetik, mint a kerületben található József Atti- la-dombormű alkotóját. A különböző magasságú hasábok a forradalmárokat jelképezik, vezetőjük, Angyal István arcvonásait véste márványba a szobrász jobb felől az első hasáb tetején. Ez után Eörsi László történész-író - aki könyvet is írt Angyal Istvánról - lépett a mikrofonhoz, s rajzolt képet Angyal István arcmása a baloldaliságáról és erkölcsi hajlíthatatlanságáról ismert forradalmár mártír alakjáról, s szavai nyomán megelevenedtek az 1956-os forradalom jelentős eseményei is. Majd Abody Rita, Angyal István feleségének második házasságából származó leánya lépett a mikrofonhoz, s emlékezett meg a család és a leszármazottak nevében Angyal Istvánról. Elbeszélése nyomán a szépszámú hallgatóság áréyezhette, hogy milyen volt a kádári korszakban egy megbélyegzett, ellenségnek kikiáltott és kivégzett ember leszármazottjának lenni. Őt Zubornyák Zoltán követte, aki Angyal István fogházból - barátjához, Eörsi Istvánhoz - írott levelét olvasta fel, amelyből egy hajlíthatat- lan és sorsába beletörődött ember lelkiállapota rajzolódott ki: „Em- berebb lettem. Talán annyira, hogy már elmehetek. Ha fáj, azért fáj, mert fájdalmat okoz azoknak, akik szerettek.” Az emlékművet dr. Gegesy Ferenc polgármester leplezte le, majd a jelenlévők - pártok képviselői és magánemberek, valamint a család tagjai - rótták le kegyeletüket az emlékműnél koszorúkkal, egy-egy csokor virággal, miközben a hangszórókból Beethoven Egmont-nyitányának dallamai áradtak, s a szél a forradalom lyukas zászlaját lengette. Krivánszky Árpád (folytatás az 1. oldalról) A gyárat 1949-ben államosították, termékük sikerszériája mégsem szakadt meg: 1958-ban a Brüsszeli Világkiállítás Nagydíjával térhettek haza. Az 1994- es privatizáció során a Pick-cégcsoport tagja lesz a gyár, 2004 óta azonban újra önálló, s 2007 óta a Superbrands-díj boldog tulajdonosai is. Téliszalámijuk nemzetközileg is elismert minőségét a páratlan Duna menti klímának, a fűszerezés féltve őrzött receptjének és a bükkfával való, úgynevezett „hideg füstölésnek” köszönheti. A nagy múltú gyár azonban még a Pick-korszakból megörökölt egy 5 milliárd forintos, hosszú lejáratú hiteltartozást, amely az elmúlt évek során már 4 millióra apadt. Éppen sikerrel kecsegtető egyeztetéseket folytattak a CIB Bankkal hiteleik átütemezéséről, amikor rájuk zúdult a gazdasági világválság. Roppant módon szigorodott a bankok hitelezési gyakorlata, ennek „áldozata” a Herz is. A finanszírozási gondok miatt vissza kellett fogniuk a termelést, holott termékeikre változatlanul van igény. Nagyon fájdalmas lépésekre kellett rászánniuk magukat. Csoportos létszámleépítés keretében a 350 fős állandó gárdából 130 dolgozójuktól meg kellett válniuk. A gyár korrekt módon kifizeti a törvény szerinti végkielégítést, ez azonban kevéssé vigasztalja az állásukat vesztett dolgozókat. Az alkalmazottak nem kapták meg az áprilisi bérüket, alap- anyaghiány miatt áll a termelés, a korábbi készleteket dobják piacra. Nagy Endre vezérigazgató - aki 2008 áprilisától vezeti az évi 7 milliárdot meghaladó árbevételű Herzet - úgy gondolja, az országnak nem lehet közömbös egy exportképes vállalkozás sorsa, ami ráadásul a hazai sertéspiac egyik jelentős vásárlója. Állami segítségben bíznak, ami a közvetlen támogatáson kívül lehetne garanciavállalás, állami forrású kedvezményes hitel is. Más bankkal is tárgyalnak a termelés finanszírozásáról. Sajnos az élelmiszer-ipari cégekre kitalált 30 müliárd forintos állami garanciás hitelkeretből nem részesülhetnek, mert a cég ellen felszámolási eljárás van folyamatban. Az összes dolgozó munkahelyét veszélyeztető felszámolás hatályba lépése után a cég többségi tulajdonosa, Jámbor János kijelentette, ki szeremé venni a Herzet a felszámolásból és tovább kívánja működtetni, ennek érdekében megegyezésre törekszik mind a CIB bankkal, mint pedig a beszállítókkal. Krivánszky Árpád Tovább szépült a Haller park 25 fa és 300 tő cserje került új helyére Május 16-án a környezetvédők, az önkormányzat és a lakosság összefogásával tovább szépült a felújított Haller park. A Feri Egyesület a Ferencvárosi Környezetvédelmi Közalapítvány szakmai segítségével pályázott az Ökotárs Alapítvány Zöldövezet programjában a Haller park rehabilitációjára. Az ezen elnyert 550 ezer forintos támogatásból - a lakosság közreműködésével - 25 fával és 300 tőnyi sövénnyel gazdagodott a park. A szükséges, 125 ezer forintos, önrészt, illetve - a Feszofe munkatársain keresztül - a szakmai segítséget az önkormányzat biztosította. Az Oázis kertészet is elengedett 20 százalékot a növények árából, a Tikkurila pedig egyenesen ingyen adott festéket az akcióhoz. Az akcióhoz csatlakozott a Nagy- családosok Országos Egyesületének Ludotéka Csoportja is, de a környék lakói közül mások is szép számmal gyülekeztek május 16-án a parkszépítésre. Az Óbester óvoda nagycsoportosai szorgosan segédkeztek a faültetésben, míg szüleik az óvoda rozsdásodó kerítésének újrafestésén fáradoztak. A kertészet végül még több facsemetetét is szállított a szükségesnél, így jutott ezekből a Ferenc térre is. A jó hangulatban telt növényültetés a szervezők reményei szerint nem csupán a kerület zöldjét gyarapította, hanem a közös munka kicsit az itt lakók szemléletének formálására is alkalmas volt. Kocsis A környék lakosságának apraja-nagyja részese volt a növényültetésnek
