Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)

2009-03-06 / 9. szám

Fotó: Fórum Hungary 4 K ULTÚRA Ferencváros 2009. március 6. MOZISAROK Gettó milliomos Miért kapott idén a Gettó milliomos 8 Oscar-díjat? íme a lehetséges válaszok: A) Mert megérdemelte, hiszen a tavalyi év leg­jobb filmje volt. B) Csak úgy. C) Véletlenül, szerencséje volt. D) Üzleti szempontok miatt. Nos, a D a helyes megfejtés - sajnos. A félreértések elkerülése vé­gett: Danny Boyle alkotása va­lóban a tavalyi év filmtermésé­nek egyik kiemelkedő darab­ja, de már 10 Oscar-díj-jelölé- se is túlértékelést sejtetett, és most bebizonyosodott, hogy az Oscar egyre inkább üzlet, és már nem(csak) a filmmű­vészeti, szakmai értékek domi­nálnak. Az Indiában játszódó dráma egy nyomornegyedből származó, elárvult fiútestvér­pár és egy hozzájuk csapódó lány baráti, majd az idő múlá­sával szerelmi háromszögének története. A cselekmény középpontjá­ban a Legyen Ön is milliomos! című televíziós vetélkedő in­diai változata áll, amelyben a film főhőse, az említett test­vérpár egyik tagja eljut a já­ték abszolút csúcsát és indiai rekordját jelentő, 60 millió rú- piás kérdésig. Mivel a nyomor- negyedből jött, alig húszéves fiú diadalmenete még a show házigazdájának dicsfényét is beárnyékolja, és ráadásul pont az utolsó kérdés előtt ér véget az aktuális adás, a következő, mindent eldöntő részig a rend­őrség különböző módszerekkel vallatni kezdi Jamalt (Dev Patel egyszerűen semmilyen alakítá­sában) arról, hogyan is csalt. A fiú azonban rendíthetetle­nül állítja (meggyőző színészi teljesítmény nélkül): minden kérdésre tudta a választ. A ki­hallgató tiszt pedig úgy dönt, megadja az esélyt, és kérdésről kérdésre haladva fényt derít a vetélkedőben adott pontos vá­laszok hátterére. Ezekből a történetekből épül fel - olykor következetlen dra­maturgiai megoldásokkal - a kétórás film játékidejének kö­zel háromnegyede. A vissza­tekintések sokaságából megis­merhetjük Jamal nyomorúsá­gos gyermekkorát és az átélt megpróbáltatásokat, továb­bá az iszonyatos borzalmakat, melyek között, egy-egy fordu­lópontként, mindig ott van a magyarázat, hogy egyik vagy másik kérdésre honnan tudta a helyes választ. Megismerhetjük bátyjának torzult jellemfejlődését és el- merülését a bűn világában, csakúgy, mint a kettejük kap­csolatát, s az amúgy megle­hetősen sematikusan ábrázolt leányka, majd fiatal szépség megpróbáltatásait is. A kihall­gató tiszt végül hisz Jamalnak (a kisgyerek Jamalt zseniá­lisan alakító Ayush Mahesh Khedekar bravútjának köszön­hetően mi is), úgyhogy jöhet a szabadlábra helyezés. Aztán a mindent eldöntő utolsó kérdés, plusz a konfliktusos báty tragi­kus meghasonlása és egy gics- cses lezárás - no meg egy totá­lisan értelmetlen táncos-zenés végefőcím, amely amúgy az indiai közönségfilmek jegyé­ben készült, és ezért tűnik disz- szonánsnak. Csakúgy, mint a film jelene­teinek egymáshoz viszonyított, jelentős hányada. És ez a fő probléma. A Gettó milliomos sajátos elegye a hollywoo­di és az indiai, úgynevezett hollywoodi produkcióknak, és ez a két stílus, így ebben a for­mában nem képez valódi ele- gyet. Üveggömbmozi, amit lá­tunk. Kívül csillog-villog, belül azonban üres. Az, hogy a Get­tó milliomos egy könnyfakasz- tóan szép, bár meglehetősen hatásvadász produkció, nem kérdés. Az, hogy magával ra­gadja a nézőket, tehát műkö­dik, szintén nem kérdés. A kér­dés az, hogy miért kapta meg a legjobb filmnek járó díjat, ami­kor a tavalyi év terméséből - vagy csak a négy vetélytárs kö­zül - korántsem a legjobb. Mi­ért kapta meg Danny Boyle a legjobb rendezőnek járó szob­rot, amikor a filmnek volt egy indiai társrendezője is? (Ez a magyarázat a filmen végigvo­nuló stílusbeli malőrökre.) A Gettó milliomos egyértel­mű, domináns nyitás az indiai filmpiac felé. Nem mintha ed­dig nem lettek volna jelen ott is az amerikai filmek, azon­ban jelen esetben az amerikai filmiparba befektetni szándé­kozó indiai milliárdosoknak tett gesztusról is szó van. így nem kétséges, hogy az akadé­mia üzleti szempontok alapján döntött. Lelkűk rajta. CS. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdé­sünkre, és juttassa el március 13-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Ház­ban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejt­sék el feltüntetni telefonszá­mukat vagy egyéb elérhe­tőségüket) E heti kérdésünk: mi a ríme Danny Boyle 1995- ben bemutatott kiváló, bár kissé morbid thrillerjének? A február 20-i szám filmes játékának megfejtése: Született július 4-én volt. (Ebben a filmben jelölték Tom Cruise-t Oscar díjra 1990-ben.) Nyerteseink: Schinzel Helga és Dovák Zsuzsanna. A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Ikerkiállítás az Iparművészetiben Sok hazai mű nemzetközileg is megállja a helyét Színvonalas és szerethető kiál­lításokat láthat a tárlatlátoga­tó közönség március 29-éig az Iparművészeti Múzeum földszin­ti, patkó alakú kiállítóterében. Az öltés művészete című kiállí­táson az angol Hímzők Céhe VII. Biennáléjának a reveláció erejé­vel ható alkotásai láthatók - a másik kiállítás a magyar textil- művészetnek tart tükröt. Az Angliában, 1906-ban ala­pított Hímzők Céhe VII. Bien- náléjára beérkezett, gazdag anyagból a nemzetközi zsűri - amelynek magyar tagja is volt Pilinger Erzsébet személyében - 13 ország művészeinek 56 al­kotását választotta ki. Ez a tex­tiles kiállítás először szerepel Magyarországon. A biennále lenyűgöz a stílu­sok és technikák sokféleségével, ablakot nyit egy magas tárgy- kultúrára, a tárlatlátogató pedig boldogan szívja be az új áram­latokat, amelyek remélhető­leg megtermékenyítően hatnak a hazai - és nemcsak a textil­- művészekre. Mi lehet ennél szebb és fontosabb feladata egy iparművészettel foglalkozó mú­zeumnak? A kiállított alkotások frissek, fiatalosak, elgondolkodtatóak, ötletesek, művészi tartalommal telítettek. Láthatjuk itt az em­beri test véredényeinek szöve­dékét piros és kék fonalakból (a holland van de Riet Oxigénnel és oxigén nélkül című műve), kicsivel arrébb meghökken- ten állunk meg a német Amdt Összefonódás című alkotása előtt, amely egy fonalból kö- tött-horgolt emberi alak - a tér­be függesztve. Hosszú percekre megállít a brit Fantich férfife­jet ábrázoló Tű és cérna című műve, vagy a litván Liksaite Fe­hér és kék vonalak című alko­tása. Látható itt élénk színekkel hímzett középkori képregény is (Merrick: Bereniké herceg­nő haja) gyermekien szeretet- re méltó, nagy szemű hőseivel- sok-sok felirattal. Egy a megmosolyogtató rész­letek közül: arcán hatalmas, ösz­szevarrott sebbel adja a művész a néző tudtára, hogy a király csatából érkezett haza. Több mű a biztos kezű grafika összeháza­sítása a cérnával történő kivar­rás különlegességével, például a brit James és Kimura alkotá­sai ilyenek. Legalább háromszor ennyi művet lehetne kiemelni, a cikk terjedelme azonban ezt nem teszi lehetővé. Az ,Ahogy a varrócérna ke­rüli a gombot” ikerkiállítás a magyar textilművészek ré­gebbi és mai munkáit állítja párhuzamba a biennále anya­gával. Az itt kiállított művek olykor - az ötlet szintjén - még túl is szárnyalják a nemzetkö­zi anyagot, de van még mit behozni a művészi összhatás, a gondos, aprólékos kivitele­zés terén. Néhány alkotó, illet­ve szerzőpáros - Vincze Ottó, Somogyi Laura, Rácmolnár Sándor-Hetényi Judit és mások - kiállított művei viszont meg­állják a helyüket nemzetközi összehasonlításban is. Krivánszky Árpád Arndt Összefonódás című textilszobra a kiállítótérben Vége a mesének János vitéz - bemutató a Nemzeti Színházban A trónt, mintha bonbonokból építették volna fel Alföldi Róbert két szereposz­tásban vitte színre a Nemzeti Színházban Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékát. De akár Stohl András, akár a fiatal Mátyássy Bence játssza a címszerepet, ez a János vitéz nem az a János vitéz, amelyet 1904 óta játszanak magyar színpadokon. Nagyon nem az. Itt nem lehet elandalod- ni, nem lehet belefeledkez­ni Kacsóh édes-bús dalaiba, a jól ismert, szívszaggató operettslágerekbe. Kemé­nyebben, szikárabban szól ez a zene - élőben, természete­sen, a Magyar Rádió zenekara és énekkara jóvoltából. Kemé­nyebb lett maga a történet is, realistább. Mese helyett való­ságos emberi dráma. Három felvonásban, három nagyon különböző helyszínen. Az első részben Jancsi falujában a derékig érő búzában hen­teregnek a szép magyar hu­szárok, az aranyos leventék a helybéli lánykákkal. Ha­talmas nemzetiszín lobogó­juk, melynek kilyukasztották, majd bestoppolták a közepét, jóformán az egész falut bete­ríti. Meg lehet alatta fullad­ni. Iluska mostohája ( Csorna Judit) nem vasorrú bába, ha­nem megkeseredett, korosodó szépasszony, aki maga is sze­met vetett a juhászbojtárra meg a furulyájára. A gondjai­ra bízott árvát azért szekíroz- za, mert az a vetélytársnője is. Az ő intrikája következté­ben szalad szét a nyáj, s za­varják Jancsit világgá. A francia király udvarának tornyait, kalickaszerű trónu­sát mintha bonbonokból épí­tette volna a díszlettervező Daróczi Sándor. Itt várja a ki­rálylány a hős vitézt, hiába, hiszen Jancsi szíve Iluskáé. S még inkább az, amikor Bagó (Hever Gábor) meghozza a halálhírt. Szívszorító ez a ró­zsajelenet, színészek (Hevér és Mátyássy), zenekar, ren­dező közös akaratának és te­hetségének eredménye, az előadás egyik emlékezetes pillanata. Már itt megsejt­jük, hogy Bagót is gyengéd, bár titkolt érzelem fűzte Iluskához. A harmadik felvonásban már brutálisan tör be a való­ság a színpadra és a drámába. Nyoma sincs itt a kék tó, tisz­ta tó giccsparádéjának, nin­csenek gipszhattyúk, és nem támad föl a kartonrózsából Iluska. Metróalagút van he­lyette, hideg fényű aluljáró, vedlett, piros műanyag szé­kekkel - Tündérország ma­gyar módra. Itt, a nagyvárosi zajban-fényben keresi a bol­dogságot a két falusi fiú, Jan­csi és Bagó. A metróalagútba hajított rózsából akciófilmek­be illő fény- és hangeffektek meg a rockos tempóra kap­csoló Kacsóh-zene közepette kel életre Iluska. Kilép a fény­be, de ez már nem az a ham­vas, fiatal lány, aki a két fiú szívében és emlékeiben élt. Miniszoknyás, neonzöld fény­nyel villogó emeletes talpú cipőben riszál, magakellető szextündér-királynő a hason­ló szerelésben körülötte vo- nagló udvarhölgyek között. Bagó undorral fordít hátat, majd egy ütemmel később Jancsi is. Ez a Tündérország nem az ő világa, ő itt nem akar fejedelem lenni. Vissza­megy a falujába Bagóval, s a két világot járt fiú remény- vesztetten néz ki a kis falusi házból az éjszakába. A tün­dérmesének vége, még mie­lőtt elkezdődhetett volna. Mátyássy Bence komoly, befelé forduló, mély érzé­sű Kukorica Jancsit játszik. Énekhangja nagyon termé­szetes, nem pózol, nem ér­zeleg. Tompos Kátya Iluskája kacér teremtés, már a patak­parton is látszik rajta, hogy nem kell őt félteni. Tompos hibátlanul énekel, szépsége beragyogja a színpadot. Re­mek volt Szabó Kimmel Ta­más mint strázsamester. A francia királylány szerepé­ben Radnay Csilla mint ven­dég, profi énekeshez méltó alakítást nyújt. A királyt Bod­rogi Gyula a tőle megszokott harsány színekkel formálja meg, aktuálpolitikai kiszólá­sain hálásan kuncog a felnőtt közönség. Elsősorban nekik szól a darab. Ferencz Zsuzsa A külváros érzete Szigethy Anna kiállítása az APRoPODIUM galériában Az APRoPODIUM galéria a 2008-as profilváltás óta soro­zatban mutat be kísérleti mű­veket, új művészeket. Most a Budapest és Párizs között in­gázó, mindkét városban élő és dolgozó Szigethy Anna képző­művész installációit, fotóit állí­tották ki NEM - HELY címmel. ...Mint az omladék, úgy áll- nak/a gyárak,/de még/készül bennük a tömörebb sötét/a csönd talapzata/...s odébb, mint boltos temető,/vasgyár, cementgyár/csavargyár/vissz- hangzó családi kripták./...a komor föltámadás titkát/őr- zik ezek az üzemek./...a bo­gárhátú dinamók/hűvösen fénylenek. Vonatfütty./Ned- vesség motoz a homályban,/a földre ledőlt fa lombjában/s megnehezíti/az út porát/... - írja József Attila Külvárosi éj című versében. A kihalt, nép- telen külváros azóta sem so­kat változott. A NEM - HELY a perifériákat, a város szélét, a külvárost jelenti. Ez a napon­ta változó képű, jellegtelen tér, ahol gyárak, raktárépületek, oda- és onnan elvezető utak labirintusa, ottfelejtett szemét, egymásra halmozott ismeret­len rendeltetésű, hatalmas lá­dák, gépkocsironcs és alkalmi girbegurba kerítések, lakhatat­lan bódék váltakoznak szeszé­lyes összevisszaságban. Ezek a helyek az egész világon egyfor­mák. Szürke és kaotikus jelleg- telenségükkel szolgálják azt a civilizációt, amely kényszerűen elősegítette megteremtésüket. Szigethy Anna APRoPODI- UM-ban bemutatott installáci­ói erről szólnak, ám hogy miért fontos ez a téma a művésznek, a kiállítás láttán nem válik egy­értelművé. Vizuális szinoni­mákat látunk itt, variációkat külvárosra - a tárgyilagosság és az irónia keveredésével. Az ol­csó, giccses használati tárgy (itt rózsatapéta) ellenpontozódik a fotókkal és a videóművekkel. Azt vizsgálja, ezek a periféri­ák hogyan integrálódnak (egy­általán integrálódhatnak-e) a városhoz - vagy maradnak kí­vülálló helynek. Az APRoPODIUM kiállítása most bizonytalanul lebeg egy valaha volt, lepusztult kültel­ki kávézó és egy galéria tere között. Az egyik falat vörös vi­rágmintás tapéta borítja. Ez a „Rózsafal-installáció”. Erre a felületre kerültek a keretezett fotók a város széléről, a nép- telen raktárterekről, áruházi multik üres óriásparkolóiról. Az ipari táj egyáltalán nem megejtő képeit látjuk itt, még­is, egy kávéház falán lévő tér­kitöltő felület érdektelensége sugárzik róluk. A másik objektum egy for­gatható képeslaptartó, benne egy színes ostiai képeslapso­rozattal. De ezek a képek egy­általán nem a megszokott tengerparti hangulatot sugall­ják. Éles a különbség a télen raktárnak használt, lepukkant, rozoga öltözőkabinok és az előző év ottfelejtett szemeté­nek képei, illetve az idegenfor­galmi hivatalok, utazási irodák remek nyaralást sejtető szó­rólapjai közt, melyek az ilyen tartókban szoktak lenni. A gordiuszi csomó installáci­ója, a falra rögzített, kusza, vi­lágító műanyag tömlőkígyó a hanginstallációval csak erősíti ezt a bizonytalanságomat. Az Elővárosok DVD-installációja szintén erről szól. A különös hatású kiállítás március 27-éig tekinthető meg. Knox Szürke és kaotikus jellegtelenségükkel szolgálják a civilizációt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents