Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)
2009-02-13 / 6. szám
Fotó: UIP Duna Film 4 K ULTÚRA Ferencváros 2009. február 13. MOZISAROK Elcserélt életek MaGát - páros fotók Egymásra találtak két művész képei a MűPában Az idén hetvenkilenc éves Clint Eastwood már többször bebizonyította filmes pályafutása során, hogy nem csak színészként, hanem filmrendezőként is roppant tehetséges. Erre példa az 1992-ben készült Nincs bocsánat című katatón-pes- szimista westernbravúr és a 2004-ben forgatott Millió dolláros bébi címet viselő, szívszorító melodráma. Eastwood tavaly két filmet is rendezett, ezek közül érkezik meg most az egyik a hazai mozikba. Az elképesztő munkabírású veteránfilmes pályafutása során természetesen a fenti két Oscar-díjas remekművön kívül is készített számtalan egyéb filmet, amelyek taroltak a világ filmfesztiváljain, és az Amerikai Filmakadémia is sok-sok jelöléssel jutalmazta kiváló alkotásait. Elég, ha csak A szív hídjaira vagy A titokzatos folyóra gondolunk. Míg az előbbiben Eastwood egy rabul ejtő, csodálatos szerelmi történetet rendezett Meryl Streep főszereplésével, addig a másik film esetében minden idők egyik legjobban elkészített thrilleijét dirigálta Sean Penn, Tim Robbins és Kevin Bacon jutalomjátékával. A mostani két film közül először egy letaglózó erejű dráma tekinthető meg végre idehaza is. Az Elcserélt életek - noha tavalyi, tengerentúli premierjét követően a szakma hangosan ünnepelte - csak három Oscar-díj-jelölést kapott: Angelina Jolié a legjobb női főszereplő kategóriában (nehéz küzdelem várható Kate Winslettel). Tom Stem a legjobb operatőri munkáért (Eastwood állandó munkatársa végre tényleg megérdemelné a szobrocskát, noha Wally Pfister A sötét lovagban nyújtott képi megoldásaiért esélyesebbnek tűnik az elismerésre). James J. Murakami pedig a legjobb látványterve- zőnek-művészeti vezetőnek járó Oscar-díjért szál versenybe. (Neki a legnagyobb ellenfele A hercegnő bámulatos világát megálmodó Michael Carlin lesz.) Az 1928-ban, Los Angelesben történt eseményeket szülte dokumentarista pontossággal és precizitással feldolgozó Elcserélt életek főhőse egy fiatal nő tragikus, igaz kálváriáját mutatja be átütő erővel. Christine Collins (Angelina Jolié tökéletes alakítása) kilencéves kisfia egy tökéletesen átlagos napon nyom nélkül eltűnt. A gyermekét egyedül nevelő anya először a rendőrséghez fordult. A hatalmas erőket mozgósító nyomozás azonban nem vezetett eredményre. Aztán teljesen váratlanul, jó fél évvel a gyermek eltűnését követően a hatóságok egy kilencéves kisfiút találtak, akit a hasonlóság miatt mindenki az eltűnt Walternek hitt, még az eltelt hónapok során az idegösszeroppanás szélére sodródott, az óriási médiacirkusztól teljesen összezavarodott anya is, aki hazavitte magához a barátságos kisfiút. A gyermekről azonban kiderült, hogy valójában Arthur Huchens a neve, és elszökött otthonról, hogy Hollywoodban csavaroghasson. Egy út- széli kávézóban összetévesztették Walterral és ő, kihasználva a lehetőséget, hazudozni kezdett, csakhogy eljuthasson álmai városába - így került végül Christine-hez. A Los Angeles-i rendőrség és a városi vezetők azonban nem akarták beismerni a hatalmas tévedést. A polgármester és a rendőrfőnök minden követ megmozgatott, hogy eltussolja az ügyet. Nem riadtak visz- sza a legdurvább eszközöktől sem. Christine csupán egyetlen emberhez fordulhatott segítségért; Gustav Brigleb tisz- teletes próbált meg segíteni a manipulált közvélemény által őrültnek titulált nőnek, hogy kiderüljön, valójában hol van Walter, és mi történt vele. A helyzetet tovább bonyolította, hogy pontosan ebben az időszakban vívott borzalmas macska-egér harcot egy rafinált pszichopata gyerekgyilkos a hatóságokkal. A letartóztatásban lévő szörnyeteg ellentmondásos vallomásokat tett az általa elrabolt, meggyilkolt, majd elásott negyven-ötven gyermekről - mindenkit bizonytalanságban tartva ezzel... Az Elcserélt életek hibátlan látlelet a korabeli Los Angelesről. Cs. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el február 23-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: 2000-ben Angelina Jolié már nyert egy Oscar-díjat, akkor a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Mi volt a film címe? A január 30-i szám filmes játékának megfejtése: A majdnem tragédiába torkolló vállalkozásról forgatott produkció az: Apolló 13 volt Tom Hanks-szel. Nyerteseink: Tugyi Orsolya és Vidor Betti A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu A Művészetek Palotájában nyílt meg a Markovics Ferenc és Gáti György fotóiból ösz- szeállított kiállítás, amelynek darabjai akár több évtizedes eltéréssel készültek, mégis megtalálták párjukat a társalkotó képei között. Markovits Ferenc a húszasharmincas évek kiemelkedő fotóművészeinek tanítványaitól sajátította el a fények és árnyékok művészetét, és - mint azt a jó tanulóktól el is várják tanítói - túltett mesterein. Fotóin hasonló stílusjegyek fedezhetők fel, mint amelyek André Kertészt, Gyulus Brassait, Robert Cápát vagy Munkácsi Mártont a világ legnagyobb fotósaivá tették. Gáti György művészete leginkább a dzsesszből kölcsönzött jam session kifejezéssel jellemezhető. Könnyedén hágja át a műfajok közötti határokat, divatokat és egyéb fotográfiai szabályokat is. Csak saját érzései vezetik, amikor elkattintja fényképezőgépét, és az elkészült fotó tükrözi azt, hogy a művész örömmel készítette, szóljon is bármiről. „Van, akinek egzotikus tájakra kell mennie, vagy az életét kockáztatnia egy frontvonalban, hogy érdekes témát találjon. Gáti lemegy a boltba, és útközben megleli” - hangzott el a kiállítás megnyitóján. Az elkészített kép.ek az exponáló gomb lenyomása pillanatában önálló életre kelnek- mondta Szárka Klára szakíró a kiállítást bemutató bevezetőjében -, és ezután az alkotónak már nincs hatalma felettük. Amikor megjelennek különböző nyomtatott vagy elektronikus oldalakon, más képek társaságában, jelentésük folyámatos átalakuláson megy keresztül. Igaz ez a fiókban vagy merevlemezeken „porosodó” fényképek esetében is, amelyekben később- évek múltával - még készítőjük is mást lát, mint amit először elmondani szándékozott velük. S ha ezek a fotók e változások után még egymás mellé is kerülnek, értelmük végképp szövevényessé válik- még egyetlen alkotó esetében is. Markovics Ferenc és Gáti György fotói azért különlegesek, mert e változások ellenére megtalálták párjukat, és így új mondanivalóval egészültek ki, a több évtizedes eltérésMarkovics Ferenc és Gáti György fotóiban gyönyörködik a közönség sei készült fényképek párokba rendeződve szinte felelget- nek egymásnak. Erről beszélt dr. Ranschburg Jenő, az ismert pszichológusprofesszor is a megnyitón. És ha valaki, hát ő igazán képes a rejtett kapcsolatok felfedezésére és olyan összefüggések értelmezésére, amelyek még az alkotóknak sem jutottak korábban eszébe. A kiállítás a Művészetek Palotájában látható február 26- áig. Azoknak, akik a fotózást komolyan veszik, kötelező feladat a képek előtti elmélkedés. Steiner Gábor Az üveghegyen innen és túl Stúdió „K”: Hű, de messze van Petuski! Az anyagba valósággal „beletépett'' sebek jelentik a képek valódi tartalmát Már jó nyolcvan éve készítenek absztrakt és expresz- szionista képeket, amelyek lényege, hogy a dolgok formája határozza meg és fejezi ki a tartalmakat. Kiss Zoltán festőművész most megnyílt kiállítása is ilyen a Galéria IX-ben. Kőnyomatos grafikái (litográfiái) nem a szó hagyományos értelmében „képek”, itt a vonalak és színek, a felületek, a hajlatok vonaglása, az anyagba valósággal „beletépett” sebek jelentik a képek valódi tartalmát. Kandinszkij ezt úgy fogalmazta meg, még 1912-ben, hogy „a művésznek nemcsak a látását, hanem a lelkét is gyakorolnia kell, hogy mérlegelni tudja a tiszta színeket és a független formák sajátosságait”, és ennek meghatározó erővé kell válnia a művek keletkezésében. Ez a tárgyi világ már rég nem a természeti valóságról szól, hanem a festő belső vízióit tükrözi. Személyes érzelmeinek kivetülései ezek, és a készítés közben feszülő indulatok alakítják. Franz Kline, Hans Hartung, K. R. H. Sonderborg vagy Jackson Pollock után már nagyon nehéz új kifejezési formát találni. Kiss Zoltán munkássága is állandó keresés az önkifejezés még teljesebb megvalósítására. Ezekben a munkáiban a nála megszokott, meglehetősen monokróm megfogalmazásokat most színek váltják fel, újabb és újabb színélmények és harmóniák keverednek a festés indulatának gesztusaival. Az ellentétek feszültsége, egyféle hullámzó ritmus vegyül kalligráfiákkal, de belefér a felkavaró érzelmek felkorbácsolásakor a festék szinte ex- tatikus fröccsenése is. Mindezt most grafikai lapokban megvalósítva, a litográfia mindig rejtelmesnek tűnő, lassú technikáján átszűrődve látjuk. Az első terem háttér nélküli, nyersebb változatai után a belső, intimebb kiállítótérben már megjelenik a képeken a háttér. E hátterek leheletfinom pasztelltónusai érdekes ellentétei az alkotó vagdalkozó indulatainak. Kiss Zoltán kiállítása február 19-éig látható a Galéria IX kiállításán. Knox Tamási Zoltán, a Stúdió „K” művésze egyszemélyes jutalomjátékkal lepte meg a közönséget. Maga készített színpadi játékot az 1990- ben elhunyt, orosz Venedikt Jarofejev Moszkva-Petuski című kisregényéből. Ő a rendezője, a díszletezője és a főszereplője is az előadásnak. Hű, de messze van Petuski! - különösen, ha az ember el sem indul oda. Vagy ha el is indul, kiderül, hogy a vonat visszafelé halad. A darab főhőse Venyicska, a seremetyevói kábelfektetési munkálatok egykori (mostanra kirúgott) brigádvezetője, egy feltűnően művelt és értelmes munkásember, akinek egész élete az ivás körül forog. Iszik reggeltől estig, mindent, amit a napszak megkíván, és amit rendre megháborodó gyomra éppen elvisel. Venyicska életformája és lételeme a részegség. Meg a nagy orosz elvágyódás: vissza az édenbe, a romlatlan orosz vidékre, ahol a muzsik élte szegényesen tiszta, romlatlan, egyszerű életét. Ahol hősünkre dundi csöppség és szelíd tekintetű feleség vár. A nagy hazatérés előtt jó lenne még látni a Kremlt, de hát Venyicska hiába él annyi ideje Moszkvában, még sosem sikerült eljutnia oda. Ha a Kremlhez indult, rendre egy kapualjban vagy a Kurszki pályaudvaron kötött ki. Annyira orosz ez az egész, hogy szinte Csehov cvikkerét látjuk meg-megvillanni a sötét háttérben - meg az egész színpadot elborító üres palackok hasán. (A hőst kísérő két angyal neve Mása és Olga - csehovi nevek!) Venyicska is olyan kedvesen, megbocsát- hatóan részeg és semmirekellő, mint Csehov álmodozói. (Illetve náluk sokkal részegebb.) Az ivás ad célt és értelmet az életének. Az életnek, mely lepereg, míg a vonaton utazik álmai Petuskija felé, a két angyallal, akik a felidézett változó élethelyzetek változó szereplőit alakítják: ápolónők, csaposok, pszichiáterek, kihallgató tisztek, házmesterek. De többnyire szelíd angyalkák, akik elnéző mosollyal segítik, vigyázzák hősünk bi- zonytalan lépteit. Tamási Zoltán remekel az örökké részeg Venyicska szerepében. Nem könnyű pedig a feladat, ha a színész mentes akar maradni a „részeg ember” sztereotípiáktól. Tamásinak ez 70 percen át sikerül. Nem csuklik, nem tántorog, nagy ívben elkerüli a kabarétréfák olcsó megoldásait. Egy kedves, jobb sorsra érdemes, szánni való figurát alakít, bámulatos fizikai és szellemi erővel és fegyelmezettséggel. Társai - Homonnai Katalin és Kakasy Dóra - finoman játszanak „alá” az abszolút főszereplőnek. Légies és tiszta lényük átüt rémes fekete ruhájukon is. A nyitó- és zárójelenet keretbe foglalja az előadást. Kiürült alkoholospalackokgarmadájából épített üveghegy alól kászálódik elő hősünk, hogy megkezdje soha célhoz nem érő utazását. S a darab végén, amikor Petuski helyett újra egy moszkvai kapualjban köszönt rá a hajnali részegség, delíriumos látomásként mintha a Kreml fényei tűnnének föl a távolban - üres üvegekből megkomponálva. Majd a fénylő, kupolás építmény lassan felemelkedik, lesz belőle óriási kristálycsillár, így volna jó meghalni - álmodozik a darabban Venyicska. Hogy egy súlyos kristálycsillár zuhan rá az emberre. Nos, az üvegcsillár zuhanni kezd, de tudjuk, Venyicskának nem lesz szerencséje. Másnap is fel fog ébredni az üveghegy alatt. Ferencz Zsuzsa Annyira orosz ez az egész, hogy szinte Csehov cvikkerét látjuk meg-megvillanni Indulatok, gesztusok Kiss Zoltán kiállítása a Galéria IX-ben
