Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)
2009-02-06 / 5. szám
Fotó: Intercom 4 K ULTÚRA Ferencváros 2009. február 6. MOZISAROK Benjamin Button különös élete Félhivatalos szemlemegnyitó a DocuArtban Felvágták az álmok tortáját... A torta a filmes alkotók által megálmodott egyenlőséget jelképezte December óta immár százmillió dollár fölötti összbevétel és még mindig a heti tíz legnézettebb film közötti helyezés a tengerentúlon. No meg az amerikai kritikusok szu- perlatívuszokkal tűzdelt kritikái, a közönség elképesztő méreteket öltő rajongása és tizenhárom Oscar-díj-jelölés. Valóban egy ennyire jó filmről lenne szó? A válasz igen, bár fenntartásokkal. Akiknek anno a 6 Os- car-díjjal jutalmazott Forrest Gump tetszett, és/vagy szeretik a sok-sok évtizeden átívelő epikus hangvételű, grandiózus drámákat, azok imádni fogják David Fincher új filmjét. Az egyik fő probléma azonban éppen a Forrest Gump emléke. Ennek a filmnek a forgatókönyvét ugyanis ugyanaz az Eric Roth írta, aki Zemeckis immár klasszikusnak számító filmjének scriptjét is jegyezte. Való igaz, hogy mindkét film esetében kiváló regények adaptációjáról van szó. (A Forrest Gump egy Winston Groom- könyv, míg a Benjamin Button egy Mark Twain által ihletett E Scott Fitzgerald-elbeszélés alapján készült.) Mondhatnánk persze, hogy Roth az egyik legkiválóbb specialista az ilyen jellegű életrajzi drámák forgatókönyvének elkészítésére. Ez is tény, viszont éppen ez az oka annak, hogy óhatatlanul is párhuzamokat fedezünk fel a dramaturgiai megoldásokban, valamint a szerkezeti felépítés elemeiben. Roth természetesen profi munkát végzett, különleges, gondolatébresztő felnőttmesét alakított filmalapanyaggá, amelyből az eddig bravúros thrillereket készítő Fincher forgatott bő két és fél órás, kissé szentimentális mozgóképáradatot. Roth talán ott követte el a legnagyobb hibát, hogy rutinból írt, és nem volt képes arra a típusú szerzői megújulásra és szemléletváltásra, mint például a CIA egyik alapítójáról készült film, Az ügynökség forgatókönyve esetében. Mentségére felhozhatnánk, hogy ott számos megkötés volt, hiszen valós történelmi események és személyek szerepeltek a történetben. Éppen ezért fájó a Benjamin Button helyenként kifejezetten sablonos, panelekre felépített Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el február 16-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. dramaturgiája, hiszen itt fiktív figurákat sodor magával a sors, valamint a hullámzó érzelmek. Fitzgerald bravúros, rendhagyó ötletből kibontott novellája egy lélekben visszafelé öregedő, külső jegyei alapján azonban fiatalodó férfi történetét mutatja be, aki szinte teljes egészében végigéli a huszadik századot. A kissé abszurd vezérfonal a filmben (szerencsére) hamar érdektelenné válik, teljesen természetesnek vesz- szük a biológiai paradoxont, és ez egyrészt Fincher kiváló rendezésének, valamint a címszereplőt bravúrosan alakító Brad Pittnek köszönhető, akit alighanem az idegösszeroppanás határára sodortak a maszkmesterek. A Benjamin Button különös életének igazi bravúrja egyértelműen a nézők manipulálása - vizuális és érzelmi téren egyaránt. A film látványvilága elképesztő mind a főszereplő fordított kronológiában zajló fiziológiai változását, mind kalandos sorsának bemutatását tekintve. Fincher példaértékű stílusérzékkel kerüli el a giccs- be fordulás csapdáit, pedig a történet egyik legfontosabb szála, a főhős és a szépséges Cate Blanchett által alakított karakter között kibomló szerelem alkalmat adhatna erre. Mélyebb tartalmi mondanivalók felé is kacsingat a film, szigorúan hollywoodi mércével mérve, pontosan kiszámítva és adagolva. Az emberi létezés alapkérdéseit felvetve meditálhatunk életről, halálról, boldogságról, szerelemről vagy éppen ezek lehetetlenségéről. Fincher azonban nem merül el a filozófiai témák boncolgatásában, a történelmi eseményeket is csak érinti. Hidatában volt annak, hogy a 150 milliós költségvetésnek (minimum) meg kell térülnie, ehhez pedig közönségbarát, populáris filmnek kell születnie. így csak elképzelni lehet, hogy milyen remekmű készülhetett volna, ha a gigantikus költségek visszatermelésének kényszerén túllépve, a most csak helyenként megjelenő mélyebb gondolatok dominálhattak volna a filmben. Nem baj, így is egy magával ragadó, igazi Oscar-zsánert láthatunk egy másodpercre sem unalmas, százhatvan perces eposz formájában. Cs. D. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: David Fincher eddig már két filmjében is dolgozott együtt Brad Pittel. Mi ennek a két filmnek a címe? A 40. Magyar Filmszemle hivatalos kezdete előtt egy nappal a dokumentumfilmesek jelképesen megnyitották a szemlét a DocuArtban, ahol felvágták a dokusok álmainak tortáját is. Idén úgy alakult, hogy a Magyar Filmszemle hivatalos megnyitójára már csak akkor került sor, amikor az utolsó dokumentumfilm vetítése után is megjelent a „vége” felirat. Ezért a dokumentumfilmesek elhatározták, hogy szerveznek egy amolyan félhivatalos megnyitót a DocuArtba, ahová olyan neves vendégeket hívtak meg, mint Novák Emilt, a Szemletanács elnökét, valamint Janisch Attila és Herendi Gábor filmrendezőt. A baráti hangulatú esemény nyitóbeszédében Novák Emil a dokumentumfilmesek iránt megnyilvánuló tiszteletről és megbecsülésről beszélt, illetve reményét fejezte ki, hogy a magyar film még nagy jövő előtt áll. Herendi Gábor beszédében felháborítónak nevezte, hogy egyik televíziós társaság sem tartja tisztének Tanulságos és elgondolkodtató az, amit a 2B Galéria aktuális kiállításán láthat az érdeklődő. Nagyméretű festmények, hatalmas fotógrafikák, kerámiák szerepelnek itt egy kiállítás részeként. Visszatekintés a közelmúltba - és talán a retro nosztalgiája is körüllengi kicsit a Pinczehelyi család tárlatát. A család híres tagja Pinczehelyi Sándor, aki még a múlt rendszerben, a hetvenes-nyolcvanas években tűnt fel sajátos, különösen módosított grafikáival. Általa gondosan kiválasztott és alkalmazott vizuális elemek - sarló, kalapács, vörös csillag, utcakő, paprika, széna, szalma, a nemzeti színek, az átírt és átértelmezett kereskedelmi védjegyek, mint a Coca-Cola - szerepelnek munkáiban. Az eredeti, időnként magasztos jelentőségű jeleket közegükből kiemelve abszurd szituációkat hozott létre - ironikus, politikai felhangokat adva műveinek. A maga idejében bizony borsódzott a látványtól a három T (támogatjuk, tűrjük, tiltjuk) kitalálóinak háta. Mára ez a direkt hatás már a múlté. Ezt a művész is érzi: a magyarországi „polit-kunst” egyik megteremtőjének most kiállított munkái árulkodnak erről. A hatalmasra felnagyított fotografikán a mellére szorított kéz a szívet markolja. Ez ismétlődik meg az újabb fotógrafikán a dokumentumfilmek népszerűsítését, még a közszolgálati csatornák sem - emiatt pedig a rendezők nem jutnak hozzá az őket megillető nyilvánossághoz. Janisch Attila hangsúlyozta, hogy a magyar filmkultúrát egységében kell szemlélni, tehát nem helyénvaló a fikciós-nem fikciós felosztás. Az est fénypontjaként Füredi Zoltán, a DocuArt vezetője és Papp Gábor Zsigmond filmrendező felvágta a dokumentumfilmes szakma „álmainak tortáját”. A torta a filmes alkotók által meg- | álmodott egyenlőséget jel- I képezte. Vagyis a televíziós 5 filmek, az animációs filmek, | a kisjátékfilmek, a nagyjá- < tékfilmek, valamint a dokumentum- és ismeretterjesztő filmek egyenlő arányban részesednek belőle. A torta egyúttal az alkotók - fikciós, nem fikciós, animációs rendezők - áhított egyenlőségét is jelképezte. Papp Gábor Zsigmond elmondta, hogy ez az egyenlőség nem csupán a pénzügyi támogatások elosztására vonatkozik, hanem a is, de az öregedő művész arca már lemondó. A másik képén az oly ismert, maga előtt keresztbe tett kezében sarlót, kalapácsot markoló önarckép mellett ott az újabb kép, ebben már a jelképmunkaeszközök hiányoznak, csak a mozdulat és az ökölbe szorított kéz maradt, ez pedig - tudjuk - egészen mást jelent. Pinczehelyi Sándor munkásságából szinte csak ennyit látunk, a létező szocializmus ellentmondásait. A nemzeti identitást vitató-kritizáló pamfletek és a kapitalizmus jelképrendszerével tovább bővült művek köréből itt most nem látunk darabokat. A család másik tagja, a nemrég végzett András is festő. Ő a Csernus Tibor által fémjelezhető hiperrealista festészet egyik képviselőjeként kissé akadémikus, amolyan „Szovjet Kultúra újság melléklete” hatású képeket fest, jóllehet, ezek inkább igazi kapreál képek. A filmforgatások virtuózán megfestett, hatalmas méretű képein keverednek a klasszikus hagyományok, a mostanra már kevéssé ismert filmplakátfestészet a szocreál hagyományokkal. A harmadik rész a halas képek és tálak. A nagyszerűen megoldott, színes grafikák mellett ott sorakoznak a kerámiatálak a vitrinben. A kiállítást február 14-éig tekinthetik meg. Knox közönség érdeklődésére és a nézettségre is. A 40. Magyar Filmszemle dokumentumfilmes és ismeret- terjesztő filmjeinek hivatalos megnyitója január 27-én, kedden délelőtt volt a Palace MOM Park 8-as termében. Az eseményt Novák Emil operatőr, a Szemletanács elnöke nyitotta (folytatás az L oldalról) A Nemzeti Színházzal például korábban már megállapodtunk, hogy a János Vitéz egy teljes előadását ingyen megkapja a kerület, további három előadáshoz - egy Presser-, egy Demjén- és egy Szekeres Adrienn-koncert- hez - pedig térítés nélkül kaptunk volna helyet a színházban. Ám mivel most a kerület visszamenőleg is követeli a színházon a helyi adót, nem mondhatnak le erről a bevételről sem, és ezért elálltak az ajánlatuktól. Az is érezhető, hogy a kultúra finanszírozásában az állam is arrafelé igyekszik eltolni a súlypontot, ahonnan bevételt remélhet. Például kulturális pályázaton nem nyertünk pénzt ugyanarra, amit idegenforgalmi pályázaton támogatásra érdemesnek ítéltek. Ez is torzíthatja a városkultúra alakulását.- Az állam sem engedte el a nemzet színházának, mondjuk, az áfát, Ferencváros pedig - ami a kultúra támogatását illeti - igazán nem vádolható szűkkeb- lűséggel. Mennyit kapnak vissza az itt lakók az adójukból kulA Ferencvárosi Pincegalériában Steiner Gábor fotóiból rendezett kiállítás látható. Nem szokványos csendéletek ezek, inkább a reklám világából adnak ízelítőt a nézőknek. Az utcán lépten-nyomon színes reklámokba ütközünk. A tévé képernyője is tele van velük. A képes magazinok mára fantasztikus minőségű nyomdatechnikával jelennek meg, ahol a cikkeket reklámok szabdalják. Ezek, ha lehet, még látványosabb, különlegesebb fotókkal árulják, hirdetik portékáikat, legyen az luxusautó vagy ital vagy más, vevőket csalogató, kívánatossá tett tárgy Ilyen látvány a valóságban nincs. Képekkel elhitetett státusszimbólumok ezek. Mégis, valójában e képek nagy része is tárgyfotó, vagyis rafináltan beállított és megvilágított csendélet. meg, a nyitófilm pedig Kenyeres Bálint A repülés története című alkotása volt. A szakmai zsűri több mint 100 versenyfilm és tizenhat információs film közül Mátyássy Áron Utolsó idők című alkotásának ítélte a fődíjat. A legjobb elsőfilm díja az Intim fejlövésnek és a Papírrepülőknek jutott, megturális szolgáltatások formájában?- Minden egyes ferencvárosi lakos naponta 12 forintot, ami valóban tekintélyes összeg. Nem mindegy azonban, hogy ehhez milyen formában jutnak hozzá. Akadnak, akik ezt kizárólag szociális kérdésként kezelnék. Az önkormányzat első rendű feladata nyilván az alapszolgáltatások biztosítása és a kulturális esélyegyenlőség megteremtése, más oldalról viszont azoknak is joguk van a kikapcsolódásra, akik magasabb szintű kulturális élményre vágynak.- Mindez azonban ízlés kérdése is, amiről - tudjuk - nehéz vitatkozni. ..- Természetesen nem kívánom a magam ízlését ráerőltetni senkire, ezért van valamennyi intézménynek önálló vezetője. Az ő szakértelmük a kulturális kínálat helyes megválasztásának garanciája.- A vitaanyagban felveti, hogy célszerű lenne a kultúra támogatását az önkormányzat költségvetésének mindenkori százalékában meghatározni, így A csendélet a festészetnek mindig kedves témája volt. Ezt a hagyományt később a fotográfusok is folytatták. Ez még a „natura morte” vagyis a csendélet, az önmagáért való szépség, a természet ábrázolásának megejtően idillikus világa volt. Később a színes magazinok és a reklám megjelenésével mindez a profit szolgálatába szegődött. Mára már semmi sem az, ami. Mesterségesen felfokozott, az áru tulajdonságait kívánatossá tevő tárgyfotók vesznek körül minket. Ilyen tárgyfotókat készít Steiner Gáboi; ezekből a képekből látunk válogatást itt, a kiállításon is. Mégis mások ezek a képek. E fotók mindegyikén a fény a főszereplő. A fény és a sötét fogalmazódik meg itt tárgyak segítségével, még ha azok konzumcikkek is. Ha nincs fény, akkor sötét van. E két véglet között a fény osztva. Herendi Gábor filmje, a Valami Amerika 2 több díjat is besöpört, elnyerte a zsánerdí- jat, kapott Aranymikrofont és a szórakoztató közönségfilm kategóriában is győzni tudott. Az internetes közönségszavazás díját, a FILM.HU díjat pedig Goda Krisztina vehette át Kaméleon című filmjéért. Pap Orsi az nem válhatna politikai alkuk tárgyává. Ezt hogyan gondolta?- Jóllehet, Franciaországban - ahol a GDP rögzített részét fordítják kulturális célokra - van erre példa, én itt inkább arra gondoltam, hogy a nem tervezett pluszbevételekből kellene meghatározott hányadot kulturális mecenatúrára fordítani. Például a Markusovszky tér eladásából származó jövedelem 1 százaléka segíthette volna a kortárs művészetet a kerületben.- A fórumon felszólalók azonban elsősorban nem is konkrét pénzbeli támogatást hiányoltak, hanem inkább különféle szolgáltatásokat látnának szívesen az önkormányzattól.- Valóban sokat segíthetne az itt megtelepedett galériásoknak, ha például az önkormányzat koncentrált marketingtámogatással, szóróanyagok készítésével, különböző felmérések megrendelésével támogatná a munkájukat. A Kulturális Fórum éppen az ilyen igények ösz- szegyűjtésében lehet különösen hasznos. Kocsis Kristóf és a sötét finom fokozatai adják a tónusokat - s ez az egyik lényeges elem tér- és formaérzékelésünk szempontjából. A fényből ered az árnyék is, amely eligazít a fényforrás helyzetét és erősségét illetően. A fény színérzékelésünkben is nagy szerepet játszik. A tárgyak valódi színét módosítják az árnyalatok, az árnyékok és a rájuk vetülő fény. Ritkán fordul elő, hogy csak egy fényforrás van, ezért a tárgy több oldalról is felveszi a rávetülő színek apró foltjait. Sokszor maga a fény a kép valódi témája, amely összetartja az egyes képi elemeket, kifejezi a hangulatot, és utal. a belső téren kívüli világra. Steiner Gábor is ezzel kísérletezik. Az eredményeket február 7-éig tekinthetik meg a kiállításon. Knox A január 23-i szám filmes játékának megfejtése: Sam Mendes és Kate Winslet férj és feleség. Nyerteseink: Ágoston Márta és Hennelné Herman Annamária A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Filmes nyereményjáték Nosztalgia és valóság A Pinczehelyi család kiállítása Keverednek a klasszikus, a filmplakátfestészet és a szocreál hagyományok Napi 12 forint mindenkinek Zubornyák Zoltán a kerület kulturális koncepciójáról Tárgyfotók, azaz „still life” Steiner Gábor fotói a Ferencvárosi Pincegalériában
