Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)
2009-01-23 / 3. szám
Fotó: UIP Duna Film 4 K ULTÚRA Ferencváros 2009. január 23. MOZISAROK A szabadság útjai Sam Mendes Amerikai szépség című filmje tíz évvel ezelőtt igazi Oscar-díj-esőben részesült. Az addig színházi rendezőként tevékenykedő Mendes első forgatókönyvírói és rendezői debütálása - túl a szakmai és anyagi sikeren - egy érzékeny és kiváló filmkészítőt sejtetett. A kárhozat útja című, második Mendes-produkció pedig egyértelműen bebizonyította, hogy nem csupán egyszeri bravúrról és nem csak egy újabb „egyfil- mes” alkotóról van szó. A hollywoodi anekdota szerint még az Amerikai szépség forgatása közben Mendes találkozott Steven Spielberggel, aki a filmet gyártó cég, a Dreamworks társtulajdonosa. A film rendezésére egyébként korábban éppen Spielberg kérte fel Mendest, miután látta egyik színpadi munkáját. Mendes iránymutatást szeretett volna kérni, és megkérdezte a mestert, hogy filmrendezőként mi a legfontosabb, mire kell a legjobban figyelni egy forgatás során. Spielberg rövid gondolkodást követően állítólag azt válaszolta, hogy nagyon kényelmes cipőt kell viselni. , Mendes forgatásokon viselt cipőinek márkáját ugyan nem ismerjük, de filmjeit nézve úgy tűnik, megfogadta a rendhagyó tanácsot. Mendes új filmje ismét bravúros kohéziója az igényes közönségfilm és a művészfilm kategóriáinak - az egyedi látásmódú mozgóképvarázsló sajátos stílusjegyeivel fűszerezve. A filmet az Oscar-díjas Roger Deakins fényképezte. Az Amerikai szépséget és A kárhozat útját is fotografáló, azóta már elhunyt Conrad L. Hall operatőr Mendessel közösen kidolgozott technikáját Deakins hibátlanul alkalmazza. Az előző két remekműből már ismert képi megoldások, a szélesvászonra komponált képsorokon a tágas külső és belső terekben „elvesző” szereplők, a korhű díszletek között, korhű jelmezekben, mégis „lecsupaszítva” brillírozó színészeket figyelő, lassan vándorló felvevőgéppel rögzített kamaradráma jelenetei ismét Antonioni mesterműveit idézik. Az elmagányosodás és a kiüresedő, kiüresedett, céltalanná váló emberi létezés nyomasztó és elgondolkodtató kérdéseit feszegeti Mendes mind dialógusokban, mind vizuális megoldásokban egyaránt. Az ötvenes évek Amerikájának steril világában játszódó történet Richard Yates regényéből készült. Yates könyve, noha megjelenésekor nem lett bestseller, mégis meghatározta a kortárs amerikai szépirodalmat. A Revolutionary Road új irányvonalat képvisel több szempontból is. Egyrészt metszőén éles társadalomkritikai hangvételével és a szociológusok által előszeretettel szőnyeg alá söpört problémák feltárásával (igaz, hogy egy fiktív, mégis roppant jellemző történet keretein belül), másrészt Yates vakmerőén vállalta, hogy görbe tükröt tart az amerikai álom, a látszólag tökéletes, bár kissé uniformizált kisvárosi, középosztálybeli családok - és tágabb értelemben az amerikai társadalom - elé. Frank (Leonardo DiCaprio) és April (Kate Winslet) látszólag tökéletes pár, tele megvalósításra váró álmokkal és azzal az elhatározással, hogy ők nem válnak átlagos, unalmas, hétköznapi, tipikus házaspárrá. Elképzeléseik és reményeik azonban az idő múlásával, a munkával és a gyermekvállalással szertefoszlani látszanak, lassan ők is beletörődnek, beleszürkülnek abba a társadalmi közegbe, amivel nem akartak eggyé válni. Csalódottságukból fakadó elfojtásaik lassan felszínre törnek, és egyre gyakoribbá válnak köztük a konfliktusok. April úgy dönt, hogy kapcsolatuk megmentése érdekében ráveszi Frankét, hogy költözzenek Párizsba, ami anno mindkettőjük legnagyobb vágya volt... A Titanic világsikere után tíz évvel DiCaprio és Winslet újra együtt, egy filmben. Érett, mély, megkapó alakításuk uralja a bő kétórás alkotást. A szabadság útjai kapcsán egyre többször emlegetnek Oscar-dí- jakat, nem véletlenül. Azonban ehhez még David Finchemek, Clint Eastwoodnak, Darren Aronofskynak és Danny Boyle- nak is lesz néhány szava, pontosabban egy-egy szintén kiváló filmje. Cs. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el február 2-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: Milyen rokoni kapcsolat van Sam Mendes és Kate Winslet között? A január 9-i szám filmes játékának megfejtése: Jón Avnet rendező és Al Pacino a 88 percben dolgoztak együtt. Nyerteseink: Bihari Katalin és Cserta Zoltán A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Nap nap után - a Trafóban Gyerekek játszottak felnőtteknek A 8-14 éves gyerekekből álló, flamand Victoria Társulat előadását számos európai város bemutatta már; január 16-án és 17-én a magyar közönség is láthatta a Trafóban. A darabot a világhírű, brit társulat, a Forced Entertainment művészeti vezetője, Tim Etchells írta és rendezte. Különleges élményben lehetett része annak, aki elment az előadásra. E sokat látott színpad ezúttal egy tornaterem. Hátul bordásfalsor, a tér közepén szétdobált székek, asztalok. Míg gyülekezik a közönség, a hangszórókból áradó, fülsiketítő gyerekzsivaj tölti be a termet. Nem értjük, mit beszélnek, csak a kiabálást halljuk. (Ilyen, mindenen átható és érthetetlen zsivajnak érzik ők is a mi beszédünket?) Aztán hirtelen csend lesz, gyerekek masíroznak be a színpadra, gyorsan rendet raknak, majd egy vonalban felsorakoznak a színpad elején, szinte farkasszemet nézve a közönséggel, a felnőttekkel. Tizenhatan vannak, általános iskolás kiskamaszok, lányok, fiúk vegyesen. Állnak egymás mellett, enyhe terpeszben, mintegy harcra készen, és egy darabig nézzük egymást. Ők a közönséget, a felnőtteket, mi pedig őket. Látszik, hogy a helyzet komoly. Úgy állnak ott, hogy eszünkbe sem jut afféle gügyögés, hogy milyen édesek! Es vajon mi járhat az ő fejükben? Milyennek látnak ők bennünket, a felnőttek világát? Elmondják, elharsogják kórusban, egymásnak felelgetve, s mi bepillanthatunk az ő világukba, s olyasmit is megláthatunk, amire sosem gondoltunk. Kiderül, milyen megdöbbentő erővel „csapódnak be” az információk és az utasítások a gyerekek agyába. Ahogy ismételgetik, kiabálják a tiltásainkat, utasításainkat, a „ne csináld!”, „ne így!”, „ne úgy!” kezdetű mondatokat a gyerekek, egy üres teremben, a felnőtt világ, a felnőttek kontrollja nélkül, megérezzük, mennyire érthetetlen és üres mindez számukra. Továbbá azt is, hogyan zúdul és hogyan hat a gyerekekre az ismeretek, az információk tömege: mik voltak a dinoszauruszok, vannak-e szellemek, mi történik Irakban, miért hülye a szomszéd bácsi stb. Hogyan segíthetünk mi, felnőttek eligazodni ebben a ka- valkádban? Valószínűleg csak úgy, hogy mindent elmondunk, mindig igazat mondunk, és tudomásul vesszük, mennyire esetleges az, miként rakja mindebből össze a maga tudását, a maga világát a gyerek. Lenyűgöző volt a gyerekek tehetsége, fegyelmezettsége, bámulatosan biztos szövegtudása, játéka, a szöveg költőisé- ge, zeneisége mind-mind együtt nagy hatást tett a közönségre, akik talán jobb felnőttek, jobb szülők lehetnek ezután. A darab eredeti címe, a That night follows day - azaz, hogy az éjszaka után nappal következik - valamiféle megvilágosodásra is utal. Ami az elején úgy hangzott el, hogy „megnyugtatsz, hogy eljön majd a reggel”. Hát igen, talán a szülő, a felnőtt ennél többet nem is tehet. De ezt tegye meg mindenképp! Ferencz Zsuzsa Lenyűgöző volt a gyerekek fegyelmezettsége, bámulatosan biztos szövegtudása A puritán látványvilág különös lényekkel népesül be Makó Judit: Tükörképek Kiállítás az Art9 Galériában Már messziről felhívta magára a figyelmet jellegzetes színvilágával Makó Judit lapunk megjelenésekor záró kiállítása. Az ablakon betekintőt hívogató hatás később, belépve sem csökkent. Az iparművészeti főiskolán egykor textil szakot végzett művész már két évtizede fest. 'A figüral'itás' és óz absztrakció határán egyensúlyoznak ezek az olajfestmények, amelyeken a puritán, szinte színpadidíszlet-egyszerűségű látványvilág különös lényekkel népesül be. A művész leszűkített téma- és motívumvilággal dolgozik. Váza, sótartó, gyertyatartó, kókadt virágok és fejek: ezek a motívumok alakulnak, változnak a képeken, különös szürrealizmussá, talán pszichorealizmussá is. A kis változtatással újra és újra'-megfesteti "organikusrí!!: 'építésű képek sima háttereiből szinte reliefként emelkednek ki a sok kis motívumból, gesztusképként megfestett formák, amelyeket ez a kettősség jellemez leginkább. A hordaléksze- rűen egymással összetapadó részek - mint korallpolipok halmaza - állnak össze különös, testetlen, alig felismerhető fejekké, formákká. Mást nem tudhatunk meg, az ellenpontozott faktúrák és a festési módok képen belüli változtatása csak eszköz. A maszkos vagy csíkos fejek, a^^^üSr^ok, a tükor- kS'pek/tfé'Á riSediavilágból v§? csendéletcímek is csak távoli utalások arra a „tükör mögötti világra”, amely Makó Judit képeiből előcsillan. Knox „Az igazi” a Pinceszínházban Márai legjobbnak tartott műve Széthulló világ Tanai Toguro Gyula tárlata Hajnalban a városra hullok - Tanai Toguro Gyula festménye Aki egyszer a Márai-szövegek bűvöletébe esett, nehezen szabadul. Ami érthető is. Kővary Katalin rendező a Ferencvárosi Pinceszínház két, évek óta műsoron lévő sikerdarabja, a Válás Budán és A kaland után most újra kedves szerzőjéhez fordult. Ezúttal Márai Sándor 1941-ben megjelent kisregénye, Az igazi alapján készített - ismét sikergyanús - színpadi játékot, melyet január 9-én mutattak be a Török Pál utcai színházban. Az igazit néhányan Márai legjobb művének tekintik, a nyugat-európai kiadásokat hatalmas ovációval fogadták, hónapokig vezette a toplistát. Csaknem negyven évvel megírás után maga Márai is kedvet érzett a mű folytatására, így született meg 1979-ben a Judit, majd a történet lezárásaként az ...és az utóhang. Az igazi egy szerelmi háromvagy négyszög története, amelyet a szereplők - két férfi és két nő - belső monológjai idéznek fel. A színpadon ezeket mondják illetve játsszák el a színészek- mintegy illusztrációképpen - a múltból felidézett jeleneteket. Az előadás kissé művi és nehézkes, a színészi játéklehetőségek korlátozottak, s a négy szereplő - Györgyi Anna, Varga Zoltán, w Bacsa Ildikó és Mertz Tibor - nem -g CD is nyújt kiemelkedő teljesítményt, Csak felvillanásokra kapnak lehe- J tőséget, fő feladatuk a narráció, a o történet elbeszélése és kommen- “• tálása. Többé-kevésbé megbízhatóan, pontosan teszik azt, ami itt a legfőbb dolguk: a Márai-szöveg tolmácsolása. Ami nem kevés. Olyan mondatok hangzanak itt el szerelemről, szenvedélyről, szeretetről, barátságról, magányról, öregségről, halálról és az élet megannyi „hordalékáról”, olyan sűrű és tömény az a szellemi táplálék, amivel az író megkínál bennünket, hogy önmagában ez elég is hozzá, hogy a nézőt magával ragadja. Illetve dehogyis ragadja el, inkább lenyűgözi, szinte belepréseli a székébe. Moccanni sem tud, nem is mer, nehogy elszalassza a következő szót, mondatot. Márai valószínűleg mindent tud a szerelemről, férfi és nő kapcsolatáról, az emberi élet nagy kérdéseiről. Túdja például, hogy nincs „igazi”, hogy „egyetlen emberből kell megcsinálni azt a hangszert, mely minden dallamot érzékeltetni tud”, lúdja, hogy az örömre való képesség titka az alázat és az önismeret. Azt mondja, „aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára”. Hogy bűnt követünk el, ha követelünk, ha nem érjük be azzal, amit a világ önként ad, amit egy ember magától nyújt. „Ha mohó í kezekkel hozzányúlunk egy má- 1 sik ember titkához.” 5 Góczán Judit dramaturg sikere- S sen oldotta meg kellemes, bár ko- ■* rántsem könnyű feladatát, hogy „rendet vágjon” ebben a döbbenetesen gazdag szövegben. Ami azért említésre méltó, mert ennek a színházi estének a legnagyobb értéke Márai szövege. Amiben most sem csalódtunk. Ferencz Zsuzsa A fiatal autodidakta művész humoros és meghökkentő festményeivel jó egy éve találkozhatott a ferencvárosi közönség a Goethe Intézet földszinti, Eckermann kávézójában. A január elején zárt új kiállításának helyszíne a Ráday utca 34. alatti Fecske presz- szó volt, ahol a festő hét vásznát láthatták a betérők. A két dátum között eltelt egy év alatt nem kopott meg a művész humora, erről tanúskodik Rémálom) égkrém című festménye fantasyból és karikatúrából összegyúrt alakjaival. Jómagam azonban most erősebbnek éreztem kubista vásznait. A ku- bizmus - az avantgárd egyik jellegzetes irányzata - abban kereste a művészet megújhodását, hogy a végsőkig élezte a dolgok geometriai szerkezetét. A laikus viszonylag egyszerűnek gondolja a megvalósítást az amúgy is szegletes tárgyak, például épületek esetében, de ami igazán próbára teheti a művészt, az emberi arc ábrázolása - mint Tanai Gyula mindhárom kubista stílusú alkotásán. Két uralkodó színt, vöröset és aranyat használ a művész az „Én a vörösingesekkel vagyok!” című képén, s az arany megjelenik sö- tétebb színek társaságában másik festményén, a „Sir W L. S. C. és Mrs Peyotl különös kalandja” címűn, melyen a néző könnyedén felismeri a szegletes vonások mögött Churchillt. Talán a legkiforrottabb vászna a „Hajnalban a városra hullok”, amelynek vékony, sarokba húzódó, lefelé tekintő alakja bizonytalanságban hagyja a nézőt, hogy e gömyedtség és fáradt tekintet vajon kemény éjszakai műszak vagy egy átdorbézolt éjszaka következménye-e... Krivánszky Árpád Megbízhatóan tolmácsolják a Máral-szöveget
