Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)

2009-12-21 / 22. szám

4 KULTÚRA Ferencváros 2009. december 21. Kisgyermekkori zenei nevelés mamáknak, babáknak A Ringató mára országos mozgalommá nőtte ki magát , A gyerekek közben itt vannak körülöttünk, szabadon mozognak, magukba szívják ezt a légkört, hangulatot’ Manapság már alig akad olyan fiatal anyu­ka, aki ne tudná, mi a Ringató. Aki esetleg mégsem hallott eddig róla, annak elmon­dom. A Ringató csupa ének, csupa zene, csupa ritmus, csupa játék, csupa öröm. Egészen kicsi gyerekeknek és szüleiknek, el­sősorban persze az anyáknak szól. Hogy meg­ismerjék, felelevenítsék magukban a tiszta forrásból származó népdalokat, mondókákat, ölbeli játékokat, sétáltatókat, cirógatókat, te- nyérsimogatókat, amelyeket talán gyerekko­rukban ők is hallottak, de elfelejtettek, meg hogy újakat tanuljanak hozzájuk, hogy az­után az ének, a játék majd otthon folytatódjon. A Ringató mára országos mozgalommá nőt­te ki magát, Ferencvárosban három helyen is tartanak,foglalkozásokat. Köztük a Művé­szetek Palotája „kék termében”, ahol szerda délelőttönként a mozgalom elindítója és ve­zetője, Dr. Galliné Gróh Ilona várja a mamá­kat és a babákat. Nemcsak várja, hanem el is varázsolja őket elragadó, derűs egyéniségé­vel, kedvességével, tiszta, őszintén érdeklődő tekintetével, kirobbanó életörömével és nem utolsósorban gyönyörű hangjával és hegedű­játékával. Ahol ilyenek a varázslók, ott bizto­san megszületik a csoda. Ili, ahogyan mindenki hívja, Szekszárdon lakik ma is, ahol korábban énektanárként, karvezetőként dolgozott. Most már a Ringa­tó tölti ki az életét: foglalkozásokat vezet, s tanítja, vizsgáztatja a leendő ringatósokat, konzultál, építi és összefogja a csapatot. Ma már 37 tanítványa - ő kolléganőnek nevezi őket - működik szerte az országban.- Mikor találta ki a Ringatót?- Tulajdonképpen az anyák találták ki. Ak­koriban óvónőképzőben tanítottam, és mellet­te óvodásoknak is vezettem zenei foglalkozást Szekszárdon. Az anyák kérték, hogy csinál­junk valamit a kisebb gyerekekkel, a néhány hónaposokkal, az egy-két évesekkel is. Bogarat ültettek a fülembe, és bújni kezdtem a szakiro­dalmat, elsősorban Kodály írásait. Az ő szálló­igévé vált mondása adta a kulcsot a kezembe: a gyerek zenei nevelése a születése előtt kilenc hónappal kezdődik. Kezdetben hatan voltunk, hamarosan pedig negyvenen lettünk. Érez­tem, hogy ezzel valami elkezdődött. Hozzálát­tam nagyon tudatosan felépíteni a programot, akkor már együtt dolgoztam Forrni Katalinnal, így első kézből kaptam a tudást az óvodát meg­előző korszakról, a zenei anyagot, a módszert.- Mi volt a célja?- A Ringató nem zenebölcsőde. Itt a cél a kö­zös éneklés és játék. Nem a gyereket tanítjuk, hanem a mamákat. Az egyik cél az, hogy min­tát adjunk a szülőnek. Hogy lássák, hallják, mit éneklünk, mit játszunk, mi az, amit értékesnek tartunk, és mi az, amit nem. Nem szoktam so­kat prédikálni, maguktól is észreveszik, mi az, amit nem éneklünk soha. Nem éneklünk példá­ul divatos gyerekslágereket, rajzfilmek dalocs­káit. Énekeljük viszont a magyar népdalokat, tiszta forrásból merítünk. A másik cél, hogy el­érjük: a szülők merjenek énekelni, bővüljön a dalkincsük, mert sajnos ma már az iskolában oly keveset tanulnak, az ének, a zene lassan ki­szorul az oktatásból.- A Ringató tehát nem is annyira a gyerekek­nek, mint inkább a szülőknek szól?- Kizárólag a szülőknek. A gyerekek köz­ben itt vannak körülöttünk, szabadon mo­zognak, magukba szívják ezt a légkört, hangulatot, de nem kell részt venniük sem­miben, ha nem akarnak. Ami fontos, hogy a mamák megérezzék a közös játék, a közös éneklés örömét, megtanulják ezeket a dalo­kat, játékokat, és otthon elénekeljék, eljátsz- szák a gyerekkel.- Hat éve elhozta Budapestre is a Ringatót, négy éve itt, a Művészetek Palotájában is vezet foglalkozásokat. A négy év alatt országos moz­galommá terebélyesedett a Ringató. Kik lehetnek foglalkozásvezetők?- Ma már olyan sokan jelentkeznek a 30 órás tanfolyamunkra, hogy rostálni kell. Elő­feltétel az alapos zenei képzettség, a biztos kottaolvasás, és hogy legalább egy hangszeren tudjon játszani a jelentkező. A tiszta énekhang mellett számomra nagyon fontos a tiszta lélek. Szépen beszéljen a jelölt, kerek magyar monda­tokban fejezze ki magát. Nem tartozom semmi­lyen szervezethez, magam dönthetem el, kivel akarok dolgozni. Kolléganőimmel baráti és szakmai kapcsolatban vagyunk, honlapunkon mindannyian szerepelnek, itt lehet tájékozódni programjainkról. Hagyomány, hogy karácsony előtt nagy, közös Ringatót tartunk a kolléga­nőimmel itt, a Müpában. Idén könyvbemutató is kapcsolódik a programhoz. Összeállítottam egy Ringató-daloskönyvet kottákkal, sok kép­pel, apró történetekkel. Ferencz Zsuzsa Ringató a Stúdió K-ban is A Művészetek Palotája és a Dési Huber Művelődési Ház után - ahol Balogh-Czoller Andrea a ringatós - a Ráday utcában, a Stúdió K Színházban is működik már Ringató. Mezei Kinga szí­nésznő és rendező tavaly végezte el a tanfolyamot. Jelenleg négy helyen vezet foglalkozást, októbertől itt, a színház kis próbatermében.- Anyukaként kezdtem Ringatóba járni - meséli -, ahol azt éreztem, hogy olyasmit kaptam, amit ebben a zajos, rohanó világban kevés helyen tapasztaltam. Olyan szeretet és nyugalom vett körül, olyan csönd szállt meg abban a fél órában, hogy elhatároztam, utánajárok annak, hogy mi ez a csoda. Mindig szerettem énekelni, hangszeren is játszom, jelentkeztem a tanfo­lyamra. Itt, a Ringatón a népdalok, a gyerekdalok, az altatók, Weöres versei egészen máshová visznek minket, az ember szinte egy másik világba kerül. Szép szavakat, érzelemmel, értelem­mel és szimbólumokkal teli mondatokat hallunk itt, szeretetet kapunk és élünk át, amely nél­kül elpusztul az ember, gzt szinte vénásan kell adni a kisgyerekeknek, különben maga alá gyűri őket a tévé, a sok durvaság, az utca zaja. A Ringató érzelmi gazdagságot ad, nyugalmat, amit saját mamájukon keresztül éreznek a gyerekek. Az anyák kiengednek, ellazulnak itt, oldódik bennük a feszültség. Csak biztatni tudom őket, hogy merjenek énekelni a gyereküknek akkor is, ha esetleg úgy tartják, nincs szép hangjuk. A gyereknek az édesanyja hangja a legszebb, és erre van a legnagyobb szüksége az érzelmi fejlődéséhez. Egybeesések Csörgő Attila kiállítása a Ludwig Múzeumban Emlékek a Japán kávéházból Az Ernst Galéria adománya a múzeumnak Térbeli geometriai formák alakulnak át bonyolult mechanikus szerkezetek segítségével Két szobrász kiállítása is látható most a Művészetek Palotájában. Az egyik a mél­tatlanul elfelejtett Amerigo Tot szobraié, a másik Csörgő Attila szobrászművészé, aki Archimédeszi pont címmel eddigi munkás­ságát összegzi. Költő vagy mérnök - teszik fel a kérdést a katalógusban a nézőknek, akik Csörgő, Atti­la kiállítását kívánják megnézni és értelmez­ni maguknak egy, a kiállításhoz kapcsolódó tematikus műhelyfoglalkozással. Az alkotó munkáiban a művészet és a tudomány határ- területein jár, szerkezetei, optikai kísérletei sajátos filozofikus gondolkodásmódot sugall­nak. A fiatal művészgeneráció egyik legis­mertebb, sztárolt, sok rangos helyen szereplő képzőművészéről van szó, aki - matematiku­si adottságokkal - mérnöki pontossággal kivi­telezett szerkezeteket, gépezeteket barkácsol, többnyire hétköznapi anyagokból, tárgyak­ból. Nagyon kézenfekvő lenne itt az össze­hasonlítás akár Kempelen Farkas munkáival is, ezekkel a gyönyörű szerkezetekkel, ame­lyek a technika hasznosságát és a művészet haszontalanságát vetették fel problémaként, és végül nem művészetként definiálódtak. De a 17. század forrongó szellemi közegében, háttérben a rózsakeresztesek vagy a szabad- kőművesek titkos tudományával, más volt a helyzet, nem összevethetők velük ezek a * mai kísérletek. Ezeknek a mostani mecha­nikus szerkezeteknek a művészet illúzió­ját keltő mobiljai külső megjelenítésükben nem hordoznak semmiféle esztétikai minő­séget. Vállaltan és szándékosan esetlegesek. A funkcionális minimumra redukálásra tö­rekszenek, arra, hogy a megvalósítás során a néző figyelme zavartalanul összpontosulhas­son a megjelenített geometriai vagy fizikai jelenség mozzanataira. A kiállításra belép­ve hamarosan érthetővé válnak számomra 6 is az előtérben kapott, ingyenes füzetkéből •Q S idézett mondatok. Mérnöki tervezés, precíz­.E nek látszó matematikai számítások előzik 55 meg a padozatra helyezett, felfelé levegőt fúvó ventilátorok fölé helyezett testek lebe­gését, pörgését. Majd más vizuális játékok- trükkök következnek, mint a „ferde víz” vagy a Maelström-projekt, a Möbius-szalagra épí­tett réskamerával ráfotózott kép. A hámozott terek együttese a térbeli formák síkba terí­téséből von le következtetéseket. A kiállítás vitathatatlánul leglátványosabb része az idő­képek és időszobrok mobil szerkezet együtte­se. Itt térbeli geometriai formák alakulnak át bonyolult mechanikus szerkezet segítségével, az egyik forma a másikba, például tetraéder­ből kockává és vissza. Az érdekes, látványos kiállításról eljövet elgondolkodom: vajon az utókor úgy negyedszázad múlva ezt is úgy elveti, mint Amerigo Tot munkásságát, vagy valamiért integrálni fogja? Knox December 10-én Renner Zsuzsanna, az Iparművészeti Múzeum igazgatója öröm­mel vette át az Ernst Galéria adományát a tulajdonosoktól, Eleni Korenitől és Ernst Wastltól: a néhai Japán kávéház egy asz­talát és székét, amelyek azonmód a „Gyűj­tők és kincsek” állandó kiállítás becses darabjaivá váltak. Ha műtárgyként tekintünk rájuk, akkor két szecessziós bútorról van csupán szó. A többle­tet az jelenti, hogy az 1890-es években meg­nyitott Japán kávéház - amely japán stílusú díszes csempéiről kapta a nevét - írók, köl­tők, építészek, festők kultikus találkahelye volt. Asztalánál több, a Ferencvároshoz kö­tődő híresség is üldögélt, beszélgetett, alko­tott. A művésztársaság egyik vezéralakja az a Lechner Ödön volt, akinek épületeit Magyar- ország a jövőben a világörökség részeként szándékozik védeni. Ő tervezte az Üllői úton található Iparművészeti Múzeumot, de egy általa megálmodott lakóház is áll a Bokréta utcában. Gyakori vendége volt a kávéháznak a Ferencvárosban született és családjával jó ideig itt élő költő, József Attila. Molnár Fe­renc is szívesen látott vendég volt a Japán­ban, akinek híres ifjúsági regénye, A Pál utcai ,, fiúk részben ferencvárosi helyszíneken játszó- •§ dik, s itt élt a Rákos (ma Hőgyes Endre) utcá- * ban Nemecsek Ernő. g A most kapott bútorok „nincsenek egye- < dűl”, az állandó kiállításon mögöttük ta­lálható a Japán kávéház megmaradt két színes üvegablaka, amelyeket Rippl-Rónai József tervezett és Róth Miksa készített el. E meghitt sarok - a félgömbön támaszkodó négylábú, öntöttvas asztalkával (tetejét ere­detileg márványlap borította, ma fazettás üveglap) és a műlakatos által megszerkesz­tett, festett fa lécsorral borított székkel - ké­pes felidézni a tárlatlátogatóban a hajdani pezsgő kávéházi életet. Krivánszky Árpád A félgömbön támaszkodó öntöttvas asztal

Next

/
Thumbnails
Contents