Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)
2009-11-09 / 19. szám
) Ferencváros 2009. november 9. KULTÚRA 5 A mi világhírű szobrászunk Amerigo Tot centenáriumi kiállítása a Ludwig Múzeumban Száz éve született Amerigo Tot, azaz Tóth Imre szobrászművész. Fehérvárcsurgói szülőfalujából indult világhódító útjára, évtizedekig élt Olaszországban, ahol számos alkotása közül a legismertebb a római központi pályaudvar, a Termini homlokzatának domborműve. Választott hazájának több városában lehet találkozni munkáival, amelyek a római frízhez hasonlóan többnyire épületdíszítések, domborművek. Mi tagadás, az alkalmazott és díszítőművészetben elért bármekkora sikerek sem elegendők a világhír megalapozásához, márpedig Amerigo Tot világhírű művész. Legalábbis szeretjük ezt hinni. A mi művészünk, akire büszke lehetett a Kádár-korszak Magyarországa. (Akár a másik elbi- tangolt magyarra, Vasarelyre.) A hetvenes években jöttek ők divatba (meg haza), hozták műveiket, imázsukat, legendájukat. Szerettük hinni Amerigo Tótról, hogy világhírű, szeretnénk hinni ma is, amikor már tudjuk, hogy neve Szerettük hinni Amerigo Tótról, hogy világhírű nem szerepel a kortárs olasz művészettörténetben. Szeretnénk hinni, hogy ez a Lucifer-képű, jóvágású férfi, aki nagykanállal falta az életet, volt filmszínész (például a Keresztapában testőrködött A1 Pacinónak) meg autóversenyző, a legszebb nőkkel vette körül magát, s minden, amibe fogott, sikerült neki, szóval, hogy ez a született életművész nagy szobrász is volt. Világhírű szobrász. Aki sikerei csúcsán megtért övéihez, hogy azután a hazai kultúrpolitika az ő (hír)nevével igazolhassa és fényezhesse magát a világ előtt. Fotók tucatjain látjuk a hazatért művészt, amint Aczél György hátát lapogatja, Illyés Gyulával kvaterkázik, és köny- nyeivel küzd a május elsejei felvonuláson. S mintha ennek a Ludwig Múzeumban megrendezett centenáriumi kiállításnak a kurátora, Mélyi József is nagyobb hangsúlyt helyezett volna Amerigo Tot kultúrtörténeti szerepére a Kádár-korszakban, mint magukra a művekre. A kiállított szobrok egy rakáson, az egyik terem közepére szórva, mint egy vásári ponyván hevernek, címük megfejthetetlen, illetve nagy türelem kell kisilabizálni őket az egyetlen közös tábláról, s még akkor sem világos, melyik cím melyik Alig van szobor, amelyet körbe lehet járni, közelről megtekinteni alkotáshoz tartozik. Alig van szobor, amelyet körbe lehet járni, közelről megtekinteni, de szerencsére Tot néhány kavics- és bronzasszonyát nem lehetett eldugni. Ezek a dús idomú, mindenütt kerek, kicsattanóan gömbölyű női figurák oly kedvesek, any- nyi melegség sugárzik belőlük, mint ha nem is hideg kő- vagy fémtestük volna. Fényesek, gusztusosak, mint a frissen sült fonott kalács, amit a falusi asszonyok visznek húsvétkor a templomba. Kár, hogy a mester rajzait, vázlatait egyetlen falra zsúfolták össze, egymásra csúsztatva, valahogy úgy, ahogyan óvodás csemetéink naponta szaporodó „alkotásait” ragasztgatjuk ki a gyerekszoba falára. Szerintem ez méltatlan a művészhez, az alkalomhoz és a helyhez. Egyébként a művész itt is kiállított Csurgói Madonnája szülőfaluja templomának dísze. Amerigo Tot egyéb művei a nevét viselő pécsi múzeumban láthatók. Ferencz Zsuzsa Mediterrán asszociációk Hajdú Mónika fotókiállítása A Ferencvárosi Művelődési Központ új vállalkozása a Magyarok a nagyvilágban című kiállítássorozat, amelynek első bemutatóján a Spanyolországban élő Hajdú Mónika fotóit tekinthetik meg a kíváncsi ferencvárosi érdeklődők. nyitóban is megemlített Körmenet- sorozat, amely esetleg egy teljesen eltérő hangulatú kiállítást is eredményezhetett volna. Itt most a rendező inkább a nyelvi és képi játékokra helyezte a súlyt. Már a meghívón is szerepeltetett kép, a Körtebefőtt Mást látunk, mint ami valóban látható, a látvány átváltozik... A kiállítás az eddig Folyosó Galériának nevezett első emeleti, viszonylag tágas, bár kiállításra eléggé rosszul megvilágított közlekedőfolyosón látható. A digitális fotók szűk válogatása, ami a nagy fotóanyagból kifért a falakra, sokféle, ugyanakkor a „poénosabb” darabokból áll. Sajnos ebből a válogatásból éppen az a mások szemével láttatott Spanyolország hiányzik teljesen, ahol a képek készítője él. Hiányzik például a mégis ilyen. Villanykörték helyettesítik a valódi gyümölcsöket a befőttes- üvegben, jó lenne tudni, spanyolul is működik-e ez a kis nyelvi játék: villanykörte - körte gyümölcs. Vagy a másik munkában, a Napkitörésben egy tojássárgája válik a nap szim- 0 bólumává. Részleteket nagyít ki az -f alkotó, ezáltal válnak absztrakttá a jr M tárgyegyüttesek, mint a Lelátó sző- sj gek-sorozatban, ahol a piros-fehér ■* széksorok a feketével kevert betonszürke alapon geometrikus kompozícióként jelennek meg. Teljesen más gondolatsor a járda tócsáiban megjelenő pálmafa vagy házsor tükröződő képe. Mást látunk, mint ami valóban látható, a látvány átváltozik, és teljesen mást idéz, mint amit az alkotó címadásaival, cinkosan összekacsintva a nézővel, magya- rázóan sugall. Megint más téma a fagyűrűk, a gyűrűt formázó, sérült, felgyűrődött fakéreg vagy a graffitit témájává emelő falra (stencilként) felfestett emberalak, kezében csokor virággal. Több képén jelennek meg árnyalakok. Aranyló vízfelületháttérrel, vagy szikrázó napsütésben, vagy ellenfényben, mint a Király és a királyné. Hajdú Mónika fotóművész és költő. „Egy vízcsepp = nála könny és drágakő, és íme, a lát- | szat mögül feltárul a csoda” - írja | Szuromi Pál művészettörténész in- s tim bevezetőjében. Ezt erősíti Rózsás Lívia művészettörténész, aki még felhívja figyelmünket a sajátos báj és a játékos humor egyvelegére, a dekorativitásra, amely összeolvasztja a formákat, megszemélyesít, metaforái, szimbólumai emlékezetessé válnak. A kiállítást november 24-ig még megnézhetik. Knox ...és teljesen mást Idéz Marton Róbert, aki Francois szerepét alakítja az előadásban Eper januárban A Pinceszínház legújabb bemutatója Francois (Marton Róbert), a kávéházi pincér arról álmodik, hogy egy szép napon híres forgatókönyvíró lesz. írói szárnypróbálgatásaihoz pedig - ahogy az ilyenkor lenni szokott - közvetlen környezetéből merít ihletet. Megírja, pontosabban átírja barátainak szerelmi életét, miközben persze a sajátját is alaposan összekuszálja. Készülő filmjének főszerepeit régi szerelmére, Sophie-ra (Sípos Vera) és a kávéház egyik törzsvendégére, Robert-re (Karalyos Gábor), osztja, akik hála Francois áldásos tevékenységének, úgy tűnik, egymásra találnak. De nem tudni, mindez csak egy forgatókönyv lapjain létezik-e, vagy a valóságban is működni tud. És amikor felbukkan Léa (Pálfi Kata), Sophie gyerekkori barátnője, aki évek óta egy régi találkozás emlékét kergetve Robert-t keresi, már végképp eldönthetetlen, hogy ki a jobb forgatókönyvíró: Francois vagy az élet... Az egyfelvonásos darab Valló Péter rendezésében és Lakos Anna fordításában kerül színre. A jelmezeket Breckl János tervezte. A bemutató november 14-én, 19.00 órakor lesz a Pinceszínházban.
