Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)
2009-10-26 / 18. szám
Ferencváros 2009. október 26. KULTÚRA 5 Klasszikus drámák erotikus színezetű paródiáját írta meg Zalán Tibor a Stúdió K számára. A színház - Fodór Tamás rendezésében - saját hagyományaira építve bábelőadást készített a műből. Öt dráma - öt pikáns, kacagtató jelenet „ivarérett” bábokkal és kizárólag Ivarérett nézőknek. A Stúdió K bábelőadásai messze földön híresek. Mostanáig csak mesejátékokat adtak elő a nyílt színi bábozás sajátos technikájával: a viszonylag nagyméretű, aprólékosan kidolgozott, jelmezbe öltöztetett bábokat a színészek a közönség szeme láttára a színpadon, a díszletek között mozgatják és kölcsönzik nekik a hangjukat, lényegében velük együtt játszanak. A Stúdió K művészei ezt évek óta rendkívül magas színvonalon művelik, teljesítményükkel méltán váltják ki újra meg újra a közönség és a szakma elismerését. ' Az eddigi sikereken felbuzdulva méltán döntött úgy a színház, hogy most felnőttek számára készít előadást. A szerző ugyanaz a Zalán Tibor, aki előzőleg A rettentő görög vitéz című mitológiai tárgyú mesejáték szövegét költötte. Ezúttal egy-egy sikamlós paródiát írt Euripidész: Oresztész, Shakespeare: Othello, Moliére: Tartuffe, Csehov: Három nővér, Ibsen: A vadkacsa című drámájából. Ez az öt jelenet - a Vakkacsa tojásai? - több is, kevesebb is a stílusparódiánál, az egyes írók és műveik nyelvi-dramaturgiai sajátossáX3tr.-„ ,.3 19 • Or Vidám bábszínház csak felnőtteknek Vakkacsa tojások - bemutató a Stúdió K Színházban Pasik pánikban Szalonspicc - vasakkal Németh Ilona és Bodor Kata bábjai nagyon szépek és kifejezőek gainak kifacsarásánál. Persze ennek a legegyszerűbb formája is nagyon szórakoztató lehet, sok eredeti ötlettel találkozunk itt is. A neveket illetően nekem legjobban a Klütorisz tetszett (Klütaimnésztra), de szellemesnek találtam például, hogy a vágytól fűtött Othellót Kandallóra, az élveteg Desdemonát pedig Duzzadt Minnára keresztelte. Tartuffe esetében is vicces a Kopasz Tüff. A stílus és a tartalom paródiáját gyakran irodalmi idézetek tarkítják, akár az adott szerzőtől, akár mástól. A halott Desdemonát például négy századossal emeltetné ravatalra Othello-Kandalló, de kiderül, hogy nincs annyi, már csak egy századosa maradt a seregnek. Testet öltött „idézet” Samsa is, aki minden jelenetben különböző alakban bukkan fel, hol Oresztészként, hol Jagóként. Az átváltozó Kafka-hős talán épp ezt, kifigurázott önmagát játssza a sokféle szerepbfiQ.^u Különösen szót érdemel az egész előadás erősen erotikus jellege. Valameny- nyi jelenetet, parodizált drámát azok rejtett vagy kevésbé rejtett erotikus vonulatánál ragad meg a szerző, ezt erősíti föl, illetve inkább erőlteti. A bábok ez esetben igencsak kezére játszanak (hogy stílusosak legyünk), hiszen velük sokkal szabadabban, merészebben, nyíltabban lehet paráználkodni a színpadon. Kár, hogy ez az erotikus töltet gyakran túlcsordul, és szimpla, kocsmaasztal melletti malackodásba, trágárkodásba megy át. Vagyis túl sok ab... megezés meg a „menj a p...ba”. Csalétek a nézőnek? Remélem, nem. A Stúdió K-nak amúgy sincs erre szüksége. A színészi munka itt hangsúlyosabbnak tűnik, mint a mesejátékokban, a feladatok összetettebbek, a jellemek sokrétűbbek, a cselekmény bonyolultabb. Nyakó Júlia Klütorisza remeklés, egyszerre ábrázolja - lényegében a hangjával - a fenséges görög királynőt és a tüzelő szukát. A többiek: Homonnai Katalin, Hannus Zoltán, Nagypál Gábor, Vékes Csaba, Lovas Dániel és az egy szerepre beugró Spilák Lajos is hibátlan, emlékezetes teljesítményt nyújtanak. Mint ahogy most is kifejezőek, nagyon szépek Németh Ilona és a mellette mostanában rendszeresen feltűnő Bodor Kata bábjai (a kék ábrázatú Othello - remek!), díszletei. Spilák Lajos ezúttal is maga adja elő zenéjét „egyszemélyes” zenekarával. Ferencz Zsuzsa Bemutató a Nemzeti Színházban Mosonyi Tamás szobrai Kortárs finn szerző, Mllka Myllaho kamaradarabját mutatta be a Nemzeti Színház október 14-én. A Pánik három férfiszerepét Miklós Marcell, Marton Róbert és Szabó Kimmel Tamás Játssza, a rendező Rába Roland. A darab szereplői: három fiatalember Robi mémökféle, egy konferencia helyett barátjához, Marcihoz megy, hogy tanácsot kérjen tőle lelki válságára. Barátnője ugyanis azzal küldte el egyhetes útjára, hogy nézzen magába, gondolja Valójában nem is tudják, ml a baj az életükkel, csak ténferegnek Ország-világ tudja, mi mindenről folyik a szó és hogyan, ha három-négy barátnő összejön. A tévécsatornákból csak úgy dőlnek a barátnős filmek, sorozatok, amelyekben a nők meztelenre vetkőztetik lelkűket, kitárják szívüket, beavatják egymást érzelmi életük legrejtettebb titkaiba. Folyamatosan figyelik, elemzik, értékelik magukat és egymást, meg persze életük főszereplőit, a férfiakat. De vajon mit csinálnak a férfiak, ha összejönnek? A fiatal finn író ezt próbálja elmondani első drámájában, amely máris sikereket arat a világban. (A szerző megírta már a mű női párját is Káosz címmel.) végig a dolgokat, és állítsa fel a prioritásokat. Robi sejti, hogy valamit várnak tőle, valami feladata van, de valójában fogalma sincs róla, mi lehet az. Kényszerű vendéglátója, akinek a lakásában a darab játszódik, Robinak a botcsinálta terapeutát alakítja, megpróbálja vele együtt megérteni, mi is lehet a baj vele, s közben „eljátssza”, amit a pszichológusától látott. Végül berobban Tomi, Marci testvére, a médiamunkás. Laza srác, örökké telefonál, a másik kettő nemigen tudja, velük társalog-e, vagy éppen a beosztottaival szervezi az esti kvízműsort, vagy valamelyik barátnőjének ígérkezik el egy moziba, amiről aztán el is felejtkezik. Szinte kérkedik érzelmi ürességével. Életében egyszer volt szerelmes tíz percig, azt is megbánta, olyan borzalmas volt. Nagyobb függőség, mint a kokain - mondja. Aztán Marciról kiderül, hogy pánikbeteg, és már hónapok óta ki sem mozdul a lakásából, marokszám eszi a nyugtátokat, Tomi pedig gondoskodik róla, ennivalót, tiszta ruhát hoz neki, rendet rak, elmosogat. Vigyáz rá, ahogy tud. Közben kirúgják az állásából, de nem adja fel, teper tovább. Nem tudjuk, mi a baj az életükkel valójában. Ők sem tudják, vagy nem merik megfogalmazni. Félnek a lelkűk és a dolgok mélyére nézni. Inkább amúgy macsó módra jól elverik a port a pszichológusokon és módszereiken (ebben a pasik nagyon jók), pszichodráma és pozitív gondolatok, terápiás rajz és életörömlista mind megkapja a magáét. Ez hiteles. Nevetünk is rajta készséggel. Aztán majd holnap elvisszük mi, nők az ő kínjaikat is a pszichológusunkhoz. Szabó Kimmel Tamás mozgása, mint mindig, most is élményszámba megy. Miklós Marcell helyett a bemutatón a rendező, Rába Roland játszotta Marci szerepét. Pánikrohamának voltak megrendítő pillanatai, didergő félelme valóságosnak hatott. Marton Róbert nagyon hitelesen ténfereg a lelki impotenciával és előrehozott életközepi válsággal küzdő, ellenszenves fiatalember szerepében. Kéretik az előadásra játszóruhában érkezni, de nyugalom, nem kell mindenkinek babzsákon vagy bárszéken ülnie, vagy lazító gyakorlatokat végeznie. Csak figyeljük a pasikat! Érdemes. Ferencz Zsuzsa Még a modern művészetektől idegen- kedők számára Is nagy élményt nyújtott az a szobai tűzijáték és fényshow, amely Mosonyi Tamás Szalonspicc című kiállításának megnyitóján fogadta a látogatókat a Ferencvárosi Pincegalériában. A fiatal szobrászgeneráció egyik jelentős alakjának számító művész hegesztettvas plasztikákat állított ki. A megnyitó felidézte magát az alkotó folyamatot, az olvasztott fém izzását, a vele járó fényt és szikraesőt. Érdekes, a korábbi szobrászati lehetőségektől igencsak különböző technika ez. A szobrászat egyik felfogása, az egy tömbből (ez lehet fa vagy kőtömb) kibontott forma, a másik felfogás a plasztika megmintázása vagy felépítése. Mosonyi Tamás munkáiban is az anyagok, a fémek hegesztéses összekötése történik, ugyanúgy, mint az iparban, de nem annyira a varratok erőssége, mint inkább azok esztétikája válik fontossá. A hozzárakosgatott, odahegesztett huzalok, fémszálköte- gek, rudak, lemezdarabok összessége, a megolvasztott fém csurgása a varratokkal együtt alkotják magát a művet. A technikából fakadóan vad, durva, gesztusjellegű plasztikák készülnek így A fényes rozsdamentes acél, a rozsdás vas, a durván hegesztett, „heftölt” darabok izgalmas együttessé állnak össze. Mosonyi Tamás is kísérletezve alkot. Ezek a munkák nem a heroikus téma felé indulnak, inkább formai, esetleg geometriai vagy dinamikai kérdésekre adnak rendkívül határozott választ. A kiállítás címadó darabja, a Szalonspicc, a szó kissé összekacsintó, humoros jelentésén túl egy szobrászati problémával, az egyensúllyal, az abból kibillenéssel, a dőlés érzetének megfogalmazásával foglalkozik. Ez a mű valami egészen újnak a kezdete. Egy digitális világ megállított pillanatának a tárgyiasulása. Amikor a kilöttyenő folyadék megáll a térben és az időben, és mi körül is járhatjuk, ha akarjuk. Ezt a gondolatot folytatja a kiállítás számomra legfontosabb darabja, a kör- be-körbe örvénylő, a posztamensből szinte kirobbanó, azt szinte széttörő fémfolyam. A jó három hétig tartó kiállítást egy „finisszázs” (a vernissage ellentettje) zárta, amelyen megismétlődött a megnyitón látott tűzijáték, hang- és fényshow és a szalonspicc is talán. Knox aj a> ! aj s
