Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)
2009-06-26 / 16. szám
Fotó: Intercom 4 K ULTÚRA Ferencváros 2009. június 26. MOZISAROK Másnaposok A legénybúcsú közkedvelt téma a vígjátékok alkotói körében. Jó néhány, különböző színvonalú film készült már - és alighanem készül majd a jövőben is - a témából. A sikerültebb művek közül valószínűleg többen emlékeznek még a Tom Hanks főszereplésével 1984-ban készült, és a tévében gyakran sugárzott, fergeteges „Legénybúcsú’’-ra, valamint a Cameron Diaz nevével fémjelzett, 1998-as fekete komédiára, a „Ronda ügy”-re. Todd Phillips rendező igazi vígjáték-specialista. A 39 éves filmes eddigi munkái közül a „Cool Túra”, a „Sulihuligánok”, és a „Balek suli” tette leginkább próbára a nézők rekeszizmait. Phillips ezúttal messze felülmúlta önmagát és az összes eddigi, legénybúcsúval kapcsolatos mozgóképet. A „Másnaposok” eszelős humorú és tempójú, magával ragadó film. A forgatókönyvet jegyző, eddig átlagos produkciók alapanyagait szolgáltató Jón Lucas-Scott Moore-páros ezúttal zseniális sztorival rukkolt elő, amelynek filmvászonra adoptálásához Phillips a legjobb választásnak bizonyult. A viszonylag ismeretlen színészekből összeállított szereplőgárdára és teljesítményükre pedig még sokáig emlékezni fogunk. Doug, a vőlegény két barátjával, Phillel és Stúval, továbbá leendő sógorával, Alannel Las Vegasba utazik egy konszolidált legénybúcsúra. Kibérelnek egy luxuslakosztályt a méregdrága Cézár Hotelben, amelynek varázslatos panorámájú tetején pezsgővel koccintanak, majd irány a város... és egy snitt következik. A rendhagyó vágást követően másnap délelőtt vagyunk a leamortizált lakosztályban. A bútorok és egyéb berendezési tárgyak tönkrevágva, szerteszét, ugyanúgy, mint a lassan eszmélő Phil, Stu és Alan. A teljesen széthullott trió talál egy igazi, kifejlett tigrist a fürdőszobában, egy nyugodtan sétálgató és kotkodácsoló tyúkot az egyik ülőgarnitúra romjain, továbbá egy kisbabát a gardróbban. A meglehetősen zsibbadt hármas további felfedezéseket is tesz. Stúnak hiányzik az egyik foga, Doug, a vőlegény pedig nyomtalanul eltűnt.' A kótyagos figurák megpróbálják a meglehetősen zavaros és hiányos emlékfoszlányaikból felidézni és összeállítani a jelek szerint túlságosan is jól sikerült görbe este eseményeit, illetve előkeríteni az eltűnt vőlegényt. Az egyre kétségbeesettebb és egyre mulatságosabb magánnyomozással blőd szituációk láncreakcióját indítják el, mely során groteszk és abszurd helyzetek lavinája zúdul rájuk. Ezek különböző módon ugyan, de mind-mind a legénybúcsú éjjelének eredményei. Az idő vészesen fogy, az esküvőig már csak órák vannák hátra, a türelmetlen ara folyamatosan telefonál, a három cimbora lába alól pedig lassan, de biztosan kezd kicsúszni a talaj, ráadásul Las Vegasban lassan már közellenségnek számítanak, Doug pedig még mindig sehol... A film ugyan nem nélkülözi az alpári és gusztustalan poénokat sem, azonban ezek jelen esetben soha nem öncélúak, hanem szervesen illeszkednek a gyors tempóban pergő cselekménybe, és - egy-két kivétellel - a jó ízlés határán belül maradnak. A magyar fordítás és a szinkron kiválóan sikerült, így a temérdek, helyzetkomikummal zsúfolt jelenetben - és azokon túl is - a verbális poénok mindegyike „átjön” és hibátlanul funkcionál. Phillips mesterien bonyolítja, majd rendezgeti a humorral bőségesen átitatott dramaturgiai puzzle darabkáit. A kis költségvetésű Másnaposok három hete uralja az amerikai nézettségi listákat, egymás után utasítva maga mögé a nagy költség- vetésű nyári premiereket. Bevételei 120 millió dollár fölött járnak, a közönség lelkesedése és érdeklődése pedig még mindig töretlen. Ami külön érdekesség, hogy a legbigottabb és legszigorúbb tengerentúli ítészek is kifejezetten szórakoztatónak titulálják a produkciót. A százperces játékidő gyorsan eltelik, pedig Phillips filmje azon kevés, jól sikerült komédiák közé tartozik, melyben a jópofa szereplők bénázásait szívesen elnéznénk még órákon keresztül. Cs. D. Esti kérdés groteszkben Vajon mit szólna Babits, ha ezt látná? A színészek mozdulatai is illeszkednek az előadás hangulatához Babits Mihály száz éve íródott, ötvenhárom soros verse azt feszegeti, mi végett is kell az embernek végigjárnia útját. Ha valaki képes „a sorok között olvasni”, akkor a Pinceszínház nyári szezon előtti utolsó bemutatóján valamifajta választ kaphatott a kérdésre. Groteszkimádóknak kötelező előadás! Ritka, ha a groteszk egységesen pozitív fogadtatásra talál, hiszen az élet élet- | tői elrugaszkodott megjelenítése sokak | számára értelmetlen, vagy legalábbis i nehezen feldolgozható.1 Nincs ez más- a képp a Ferencvárosi Pinceszínházban -a O sem. Ahol a néző „normális” darabok- “■ hoz szokhatott az elmúlt időszakban, most furcsállva szemlélhette a Száz év dagály című új előadást, amely a függöny lehullása után akár többnapi gon- dolkodnivalóval is szolgált. A szereplők többször is ízekre szedik Babits Mihály ötvenhárom sorát, hogy ezeket különböző módokon összerakva más-más értelemmel ruházzák fel. Az Esti kérdés egyébként az egyetlen értelmes szöveg a darab során. Összesen háromszor hangzik el, egyszer Dresch Mihály felolvasásában, mindenféle érzelmi töltet nélkül, majd Molnár Csaba „makogja el” a nézők között üldögélve - és jókat derülve rajta, végül magától Babits Mihálytól hallhatjuk. A versen kívül a darab nézői csupán groteszk hangokat - gurgulázást, sivalkodást, cuppogást - hallanak a színészektől, akiknek megjelenése is megdöbbentő, hiszen hol búvárszemüvegben és kisestélyiben, hol frakkban és papucsban jelennek meg. Mozdulataik is illeszkednek az előadáshoz, az ütemes rángatózó mozgás, a kifacsart testhelyzetek vagy Kerekes Viktória elismerésre méltó alakítása - ahogy öregasszonyként totyogva érkezik a színpadra, de egy másfél éves kisgyerek követelőzésével sikítozik a nézőknek, hogy adják vissza neki a színpadról leejtett babáját. A nő és a férfi mozdulataiból kiderül, hogy valamiképp egymáshoz tartoznak, de ezzel az egymáshoz tartozással láthatóan nem tudnak mit kezdeni, mozdulataik tétovák, az érzelmek hiányoznak kapcsolatukból a szeretet csak a táskában csörgő telefonok hangjában van jelen: a Zefirelli- féle Rómeó és Júlia s a Love Story fő zenei témái formájában. A díszlet is világtól elrugaszkodott, a virág alakú fotelek, az életnagyságú, a „szobában” egyszerre kerti törpeként és egyiptomi istenségként ható porcelánebek, amelyek ülő-guggoló pózát a színész is felveszi, a trambulin és a műfüves puff - amelyről „vízbe” is ugranának - tovább erősíti a néző megrökönyödését. Steiner Gábor Rések a térben és az időben Anna Frankra emlékezés tárlata a Galéria IX-ben A gondolatébresztő művek szakmai eszmecserékre is sarkallnak Egy másik - alternatív - világban most talán sikeres írónő lenne, gyerekei és unokái körében ünnepelhetné 80. születésnapját. Barátai és tisztelői körében elégedetten tekintene vissza küzdelmekkel teli, de sikeres életútjára... Ám a valóság sokkal sötétebb: Anneliese Marie (Anna) Frank 1945 márciusában a bergen- belseni koncentrációs tábor felszabadulása előtt alig néhány héttel tífuszban meghalt. Az ő - számos nyelvre lefordított - naplójából ismerte meg a világ az ül- dözöttség, a rettegés és remény hétköznapjait egy kamaszlány szemével. A Galéria IX-ben a falra függesztett óriási, lapos képernyőn pereg a DVD-ről vetített film. Az újra és újra ismétlődő történetben látszólag a lepusztult józsefvárosi táj a főszereplő. A rozoga, mégis századelőt idéző házak, a málló vakolat, amelynek rajzolatai a gazdag fantáziájú gyermek szemében képekké válnak, átváltozik valóban - Chagall festményeinek világát látjuk a grafittiken. A lépcsőforduló kerek, ablaktalan nyílásában vízióként jelenik meg egy kamaszlány, majd egy hasonló korú fiú is, talán ő lehet a beteljesületlen szerelem. A látomás halványodva tűnik el. Később harmonikás jelenik meg az udvaron az ortodox zsidók jellegzetes öltözékében, több társával járják az utcákat, udvarokat, billeg a széles karimájú kalap, leng a fekete, hosszú kabát, miközben vidám dalokat játszanak, énekelnek. Mintha egy esküvőre csöppennénk be ebben az alternatív világban. Újra meg újra feltűnik a vőlegény és a menyasszony - a lépcsőfordulóban látott pár. Mint egy álom, úgy pereg Groó Diana Kazinczy utca című filmje, látjuk a Hetek csoportja produkcióját, majd a falakon a képek folytatják a gondolatsort. Vojnich Erzsébet műve a helyszínt, a tábor sivárságát, Csurka Eszter a magára maradottság kétségbeesését idézi, majd magát a hiányt mint érzést fogalmazza meg Fehér László. Tóth György több, szándékosan bemozdított felvételt másol egybe. Az embri- ószerűen összegörnyedő lény néz ránk, keresi tekintetünket. Arnulf Rainer emberi teteme már a bevégeztetést mutatja, a megsemmisülést, melynek nyomát csak a művészetté átírt kép őrzi. (Mint A. E esetében a napló.) Kovács Péter hiányrajza, Gaál József szenvedője, Szabó Tamás patinázott mellalakja expresszív, erős érzelmi töltést hordozó munka. Ok a hiány fájdalmát kiírják magukból, ezt használják mint módszert. Fazakas Csaba képe régi zsidótemetőt juttat eszünkbe, Kopasz Tamás gesztusképpel üzen visz- sza a mából; már csak az indulat létezik - Nádler István suhintó gesztusa mintha az élet fonalát átvágó kasza részlete lenne. Szlabej Zoltán még éppen - vagy már alig - egymáshoz kapcsolódó háromszögeiben a Dávid-csillag geometriája jelenik meg. Vásárhelyi Antal architektúrája táruló ablakaival, a rácsokkal, az azon belül megjelenő háromszögmotívumokkal idézi meg Anna Frank világát. Kovács Tamás László konstrukciója igazi térbeli kalligráfia, Haraszty István bolyongója, mobilplasztikája téren és időn nyúlik át. Szikszai Károly ösvénye a poklon vezet keresztül. A gyermeki félelem elementáris kifejezése ez a kép. A sötétség falai között az álom sötét rettenetéiből csak egy kis út vezet, az is az ébrenlét és a valóság rettenetéihez visz. Micsoda kétségbeesett, megnyugvás és perspektívák nélküli helyzet ez, hiszen mi már, az utókor, tudjuk a folytatást. Talán csak Anna Frank szerencsésebb, túlélő sorstársának, a háború után Dél-Amerikába kivándorolt Frank Magda későbbi szobrászművésznek itt bemutatott gettórajza villantja fel az életigenlést. Mert ordas eszmék korában a túlélés csak véletlen szerencse, nem egyéni választás... Az Anna Frankra emlékezés tárlata június 25-éig tekinthető meg a Galéria IX-ben. Knox
