Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)
2009-04-30 / 13. szám
8 SZOLGÁLTATÁS Ferencváros 2009. április 30. De apu megengedte... A Ferencvárosi Nevelési Tanácsadó pedagógiai sorozata Szinte minden családban elhangzik olykor egy így vagy ehhez hasonlóan kezdődő mondat. Talán még ott is, ahol a szülők különösen ügyelnek arra, hogy közös elvek szerint, egyetértésben neveljék gyerekeiket. Mit válaszoljunk a kérdéseikre? Gyakran tapasztalhatjuk, hogy gyerekeink viselkedésükkel, kérdéseikkel a „mit szabad?” határát keresik. Ebben nincs'megnyugvás. Új helyzetek tárulnak a gyerekek elé, minden életkorban más és más lehetőségek nyílnak meg előttük. Keresgélnek, átlépik az elfogadott határokat, és figyelnek bennünket, mit szólunk, hogyan reagálunk a viselkedésükre. Miért fontos ez nekik? Emlékszünk? Korábban a játszótéren is ugyanezt éltük át: mindig egy kicsit távolabb, magasabbra, iz- galmasabb-veszélyesebb játékokhoz engedtük őket. És nekik nagyon fontos volt a mi megtartó biztonságunk. Az, hogy ahová mi engedjük őket, az jó lesz nekik, ott nem kell félniük. Felrajzoltuk a határokat, amelyeken belül biztonság van, és a gyerekek igényei szerint, valamint a felnőtt felelőssége alapján módosítottuk ezeket. így segítettük őket eligazodni a játszótér kicsi világában. Eligazodni szeretnének akkor is, amikor kiejtik az idézett mondatot. Bár a kérés a tévénézésre, szekrényHa nem értenek egyet a szülők, azt a gyerek sínyli meg re felmászásra, a buliból éjfélkor hazajövésre vonatkozik, van benne valami nagyon fontos más is: szabad-e a mi családunkban, megengedjük-e magunknak, hogy különböző helyen legyenek a határok, anyu és apu más-más dolgot engedjen a gyerekeknek... Nem bizonytalanodnak el így a gyerekek? Kialakul-e bennük stabil értékrend? Apa és anya - mindketten más személyiségek vagyunk. Eltérő szokásokkal, igényekkel, akár eltérő elvekkel is. De vannak közösen megfogalmazott értékeink, vágyaink, azok, amelyek összekapcsolnak bennünket, amelyekkel egymásra találtunk. Ha a számunkra alapvető kérdésekben harmóniában lehetünk a párunkkal, ez megkönnyíti hétköznapi döntéseinket. A gyerekek nap mint nap szembesítenek bennünket ezzel. Érdemes végiggondolnunk, melyek a legfontosabb elvek, amelyekhez ragaszkodunk, mi az, amiből nem szeretnénk engedni, és melyek azok a területek, ahol rugalmasabbak lehetünk. A gyerekek nagyon jól érzik, tudják, melyikünknél mit lehet megkérdezni, megtenni. Köny- nyebb elfogadniuk a közösen kialakított szabályokat. De amelyekkel mi magunk sem tudunk jó szívvel egyetérteni, azokat nem tudjuk hitelesen fölvállalni sem. Ne legyenek illúzióink: a gyerekek nagyon jól érzik ezt. Nem véletlen, hogy elhangzik a mondat: de apu megengedte... A moziba elengedésen túl arról is szól ez, hogy vállal- juk-e magunkat, a saját igényeinket, felvállaljuk-e a párunk igényeit, hogyan képviseljük egymást. Tudunk-e engedni és tudjuk-e tartani a szavunkat. A gyerekek ebben is mintát kapnak, mi több, mintát követelnek tőlünk. Ezekre a tapasztalatokra legalább annyira szükségük van, mint azokra ott, a játszótéren... Szántai Gabriella klinikai szakpszichológus, Ferencvárosi Nevelési Tanácsadó Mit egyen a cicánk? Az állatorvos tanáfcsai Mivel kedvencünk étkezési szokásai fiatalkorban alakulnak ki, már kölyök- kortól szoktassuk rá a kiscicát az előre gyártott tápra. A növendék macska táplálására a szokásosnál is nagyobb gondot kell fordítani, mert - alig hinnénk - élete első négy hetében szüle-, tési súlyának négyszeresére hízik. A vemhes macska energiaigénye folyamatosan nő, hasonlóképpen fehérjeszükséglete is. A szükséges mennyiséget osszuk szét három vagy négy étkezésre. A szoptató macska is lényegesen több táplálékot igényel, a hetedik hétig az átlagos mennyiség akár három- vagy négyszeresét is, a kölykök számától függően. Ezt a nagyobb mennyiséget hat alkalomra osszuk el, hetente 20-25 százalékkal növeljük az adagot, s kapjon mindig friss ivóvizet is. A felnőtt macskát elegendő naponta kétszer etetni, reggel és este. A macska akkor tekinthető felnőttnek, ha a csontozata már nem növekszik tovább, ez nagyjából 9-10 hónapos korára várható. Naponta mindig hasonló időpontokban etessünk. Ha új eleségre akarjuk rászoktatni, akkor legjobb, ha először a megszokott táplálékhoz keverjük az újat. A táplálék legyen langyos, körülbelül 38 °C hőmérsékletű, a macska a hűtőszekrényből frissen elővett elesé- get legtöbbször visszautasítja. Ha nem fogyasztja el az elé tett eleséget, akkor legközelebb a maradék mennyiségével csökkentsük az adagot. Olyan helyen etessünk, ahol semmi sem zavarja a macskát. Etetés után nyugalomra van szüksége, ilyenkor ne játsszunk vele, és ne akarjuk dögönyözni. Ne hagyjuk a tálban a maradékot, megromolhat, a legyek belepetézhetnek, baktériumok lephetik el. Ha a macska nem akar enni, egy napot nyugodtan éhezhet, ennyi nem árt az egészséges macskának. Ha azonban az étvágytalanságot hányás vagy hasmenés kíséri, forduljunk állatorvoshoz. Kölyökmacskáknak ajánlatos a normális csont- és fogfejlődéshez csonterősítő tablettát adni, a felnőtt macskák pedig kaphatnak multivitamin-tablettát az általános ellenálló képesség növelésére, a közérzet javítására, (pl. kiállítás, utazás miatti) stressz oldására, a terhelhetőség növelésére, betegségek utáni felépülés gyorsítására. A macskák nyalakodása közben lenyelt szőr a belekben gyakran gombóccá áll össze, ami emésztési problémákat, esetleg bélelzáródást okozhat, ezt szőrgombócoldó paszta segítségével távolíthatjuk el, s a paszta rendszeres alkalmazása megelőzi az újabb szőrgombócok kialakulását. A beteg állatok táplálék- és hatóanyagigényei általában nagyobbak az egészségeseknél, ennek a betegséget kísérő stresszállapot az oka, valamint a lázas állapotot kísérő megnövekedett anyagcsere. Néhány ötlet, hogy miként késztessük az étvágytalan állatokat evésre: a diéta teljes értékű és kiegyenlített legyen, biztosítsunk többlet vitamin- és ásványianyag-ellátást. A fejadag legyen jól emészthető, a tápanyag-koncentráció magas, 3-4 etetésre osszuk el a napi adagot. Melegítsük fel az ételt 38-39 °C-ra, adjunk a táplálékhoz állati zsiradékot (ez a macska finomfalatja), etessünk nagy nedvességtartalmú takarmányokat, távolítsuk el azt az ételt, amit az állat 10-15 perc eltelte után sem eszik meg, mert akkor a később felajánlott ételt nagyobb valószínűséggel fogadja el. Dr. Horváth Dávid A helyes tápálkozástól lesz cicánk szőre selymes, fényes és egészséges POSTÁNKBÓL Mennyire véd a vakcina? Nemrégiben arról tájékoztathattuk olvasóinkat, hogy Ferencváros képviselő-testületének döntése értelmében a kerületben élő valamennyi 9 éves kislányt díjmentesen beoltják a rossz esetben méhnyakrákot okozó HPV-vírus ellen. Az erről szóló tudósításunk megjelenését követően megkeresett bennünket R. Ágnes olvasónk, aki Szénái Gábor klinikai szakpszichológus egyik cikkére hivatkozva megkérdőjelezte az oltás hasznosságát. Ez az írás egyebek közt azt állítja, hogy a nők mindösz- sze 2 százaléka fertőzött a legveszélyesebbnek tartott 16-os és 18-as vírussal, amely eüen a vakcina védettséget ad, ráadásul a legtöbb nőben a fertőzöttség két év alatt magától megszűnik. m Dr. Kovács Arankához, az ANTSZ kerületi főorvos asszonyához fordultunk válaszért. A ferencvárosi képviselő-testület döntését én is támogatom. Bizonyított, hogy a méhnyakrák igen figyelemreméltó arányban okozza a mostani középkorú vagy annál fiatalabb nők értelmetlen halálát. Régen ismert az összefüggés a HPV és méhnyakrák között, de a vírusok általában úgy okoznak daganatot, hogy sokszor csak a fertőzés lezajlása után sok évvel lesz majd látható, észlelhető az elváltozás. Általában azonban, mivel a daganatok keletkezése véletlenszerű hatások összegződésének következménye, csak százalékos valószínűség mondható a daganat kialakulására, s nem lehet kiválasztani azokat az egyede- ket, akik majd megbetegszenek. Az azonban biztos, hogy a HPV elleni oltás az egyik olyan ágenst küszöböli ki egy kislány életéből, amely jelentős százalékban hajlamosítja őt a fertőzés megkapására, tehát, ha tetszik, statisztikailag csökkenti a betegség kialakulásának lehetőségét. Azt viszont senki nem mondta, hogy nem kell majd szűrésre járnia, és megfelelő higiénét tartania, egészségesen élnie. Lehet, hogy kicsit rosszindulatúnak tűnik az utolsó megjegyzésem: a dologgal kapcsolatban megfontolandónak tartom egy nőgyógyász, egy immunológus vagy egy epidemiológus értekezését, de mi köze van ehhez egy klinikai szakpszichológusnak?! Sajnos egyre többször találkozunk olyan felszólalásokkal, amelyek tudományosnak látszó levezetésekkel próbálják bizonyítani a különböző vakcinák fölöslegességét, káros voltát. Ezek az irományok olyan adatokat szoktak felhasználni, amelyek más környezetben teljesen másként mutatnak, mint az ő levezetéseikben. Sőt, több ponton támadják a hivatalosan elismert orvosi működések jogosságát. Azt gondolom, hogy ügyes fogalmazással mindent le lehet vezetni olyan féligazságokkal, amelyek csak azokat az adatokat tartalmazzák, amelyek a kitűzött célhoz vezetnek - ettől még nem lesz valamiből sem tudomány, sem igazság. dr. Kovács Aranka
