Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)
2009-01-16 / 2. szám
Fotó: Fórum Hungary 4 K ULTÚRA Ferencváros 2009. január 16. MOZISAROK Transz -Szibéria Brad Anderson rendező nevét 2004-ben ismerte meg a világ, amikor a főszerep kedvéért csontsoványra fogyott Christian Bale remeklésével készült, „A gépész” című pszichothrillere átütő sikert ért el. A komor hangulatú lélektani drámaként is aposztrofálható mestermű után Anderson ismét nagyjáték- filmmel jelentkezik. Megérte a négyévnyi várakozás. Andersont ezúttal sem csak a fordulatokban gazdag és izgalmas történet érdekelte. A film fő karaktereinek lelki folyamatait, motivációit, tragikus események sorozatába torkolló, érdekfeszítő találkozásait meséli el gyönyörűen fényképezett képkockákon. Roy és Jessie harmincas éveik derekán járó amerikai pár, akik egy humanitárius misszió tagjaiként Kínában segítenek a rászorultakon. Küldetésük végeztével - mivel Roy megszállottan rajong a vonatokért, Jessie pedig amatőr fotósként a csodálatos tájakért - úgy döntenék,- hogy. közvetlen légi járat helyett vonattal ifltiulnák haza, Pekingből Vlagyivosztokig, majd onnan Moszkvába, és csak ott szállnak repülőre. A legendás Transz-Szibéria Expresszre váltanak jegyet, mely a világ leghosszabb vasútvonalán, zord és .mégis varázslatos tájakon viszi utasait az orosz fővárosig. A vonaton megismerkednek egy másik, szintén amerikai párral, akik ugyancsak hazafelé tartanak. Carlos és Abby ideális útitársaknak tűnnek, szimpatikusak és barátságosak. Mikor az egyik állomáson Roy elkeveredik egy vasúttörténeti szabadtéri múzeumban, és lekési a vonatot, Jessie a következő állomásig, ahol majd megvárná Royt, egyedül marad újdonsült ismerőseivel, és néhány különös dologra lesz figyelmes, amelyeknek nem tulajdonít különösebb jelentőséget. A film „eseménytelen” első órájában célszerű nagyon figyelni az apró részletekre, semmi sem véletlenül történik. Anderson, Hitchcock mesterhez hasonlóan, bravúrosan építi fel filmjét, amelynek a jeges tájak ellenére is tenyérizzasztó második felében minden apróságnak jelentősége lesz.- A következő megállóban Jessie leszáll, hogy a másnap reggeli járattal érkező Royt megvárja. Carlos és Abby vele tart, egy állomás közeli szállodában töltik az éjszakát. Másnap reggel Carlos kirándulásra hívja Jessie-t egy csodálatos szépségű, elhagyott, romos templomhoz, ahol a lány igazán szép fotókat készíthetne, azonban a kiruccanás tragédiába torkollik. Carlos erőszakoskodni kezd vele, Jessie pedig védekezés közben egy szerencsétlen véletlen folytán megöli a férfit. Visszatérve a szállodába, ahova Roy már időközben megérkezett, senkinek sem mer szólni a történtekről. Még éppen elérik a következő vonatot, melyről az akkor már Carlost kereső Abby lemarad. Jessie csak a vonaton veszi észre, hogy azokat a Matrjoska babákat, melyeket Carlos korábban már mutatott neki, a férfi még a kirándulásuk előtt becsempészte az ő hátizsákjába. Nem véletlenül, a babák ugyanis kábítószert rejtenek. Ezek után a babák után pedig egy Grinko nevű, korrupt orosz rendőrtiszt és társai,nyomoz”, akik „véletlenül” éppen ugyanazon a vonaton utaznak. A tiszt már összeismerkedett Royjal, akinek beszélt is arról az amerikai kábítószercsempész párról, akikről pontos személyleírása ugyan nincs, de egy vlagyivoszto- ki keresztapa meggyilkolása után, annak értékesítésre szánt heroinkészletével elmenekültek... Woody Harrelson rutinosan hozza a kissé naiv Roy karakterét, Emily Mortimer pedig egyszerűen zseniális a teljesen összezavarodott, csapdába került Jessie szerepében. A Carlost alakító Eduardo Noriega igazi sármőr és veszélyes „bűnöző”. Kate Mara szintén kiváló választásnak bizonyul Abby ellentmondásos szerepére. A film igazi sztárja azonban a játékidő derekán megjelenő, az Orosz maffiával'bensőséges viszonyban lévő Grinko rendőrtisztet alakító Sir Ben Kingsley Az Oscar-díjas színész alakításától még azok ereiben is meg fog fagyni a vér, akik a kezdetben verbális, majd fizikai téren is eldurvuló, macska-egér játékot mindaddig higgadtan tudták figyelemmel kísérni. CS. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el január 26-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: 1994-ben Sir Ben Kingsley Roman Polanski egyik filmjében már alakított egy hátborzongató figurát. Mi volt a film címe? A december 19-i szám filmes játékának megfejtése: Herendi Gábor közönségsikert aratott filmvígjátéka a Magyar vándor volt. Nyerteseink: Sólymos Krisztina és Schinzel Helga A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Asszociációk és kollázsok Ábrahám Rafael kiállítása az Art9 Galériában Ábrahám Rafael grafikusművész idén lesz 80 éves. Az elmúlt év végén nyílt meg, de az idei év elejére is átnyúlt az a kiállítás az Art9 Galériában, amely a magát ünneplő művész kiállítássorozatának első darabja Egy hosszú alkotó élet nyomainak, szinte-az egész életműnek a megtekintésére ad alkalmat ez a kiállítássorozat. Egyfajta számadás ez, visszatekintés, de egyben összegzés is. Az eddigi tanulságok levonása, a gondolati ívek csiszolgatása, az esetleges eddig hiányzó részek pótlása. Ábrahám Rafaelnek az Art9 Galériában megrendezett kiállítása egy ilyen „prelúdium” volt, azonban mégsem visszatekintés ez, inkább az eddigiek újfajta ösz- szegzése. A kiállítás kollázsokból állt, melyeket mindenféle feketefehér és színes rajzból, fotórészletekből, újrafelhasznált régi, klasszikus nyomatok részleteiből (Dürertől Ábrahám Rafaelig) állított össze. A művész korábbi grafikái ténylegesen is megjelennek ezekben a kollázsokban. Előző kiállításának konstruktivizmusa keveredett itt a „régi Rafi-munkákkal”, azokkal a szürrealista grafikákkal, amelyek oly ismertté tették nevét a szakmában. Ez az egyik művészcsoporthoz sem kötődő, öntörvényű művész saját magát idézte - láthatóan nagy élvezettel. Technika és szemléletmód találkozott itt, az asszociációkon alapuló gondolkodás a teljesség vágyától indíttatva ötvöződött valami különös, meditativ, szinte szakrális múltidézéssel. így idéződtek meg korábbi művészeti periódusai, jöttek létre feszes, elsőre tudatosan nem is megfogható, szigorúan szerkezetes kollázskompozíciói. Talán a „folyamatos metamorfózis” lenne a legmegfelelőbb elnevezése ezeknek a műveknek, melyek a harmónia és a találékonyság diadalát, a szemléleti és technikai megújulások soroza- f tát jelentik. Kíváncsian várjuk a | kiállítássorozat újabb darabjait, -g Knox § A kiállítás kollázsokból állt, melyeket mindenféle fekete-fehér és színes rajzból, fotórészletekből állított össze Partok, víz, ködök Kádár Katalin kiállítása a Galéria IX-ben A kiállítás címe „Partok”, tárgya mégis a partok között folyó, kavargó víz, a partokat ostromló, örökösen mormoló tenger, a partok előtt kavargó, fölötte go- molygó pára és felhők, vagy a belőlük zuhogó eső. Kádár Katalin kiállított munkáiban a természet csendje, végtelenségének érzete rejtőzik. Érzések sejlenek fel, a víz- idő-csend függönye mögött. Néha a gomolygásban felsejlik az égi szféra is. A művész munkáiban szinte soha nem je♦ oM ' ’ " orr’1 lenik meg emberi lény, csak angyalok és - párhuzamos ellentétként - ördögök vagy angyalformák felhőszárnyacskákkal és lebbenő szárnyak az ég felé. A feltarajosodó hullámok apró, sűrű vonalkötegekkel megjelenített szimbólumvilág. A víz fodrozódásai, a hullámok taraja, a levegő kavargása - kiegészülve a lebegő motívumokkal - mind formavariációk, sok köztes fehér felülettel. Ez a konkrét fogalmak képi megjelenítése. Folyamatos mozgást idéz a képek egész tere, amelyben az apró elemekből, vonalkákból, fodrocs- kákból, hullámvonalakból, rovátkákból épül fel a mű, ahogy a víz csiszolja a kavicsokat, vagy ahogy a szél koptatja a sziklát. Gomolyogva örvénylik, kavarog, lebeg, suhan, felcsap vagy fröccsen az apró részletekből felépített kép. Valóság és álom ötvöződik így, az ég és a víz oldódik fel egymásban. Ezek a képek, egy-egy ablak a sohasem látottakra, majd az időtlen és megfoghatatlan mozdulatlanság következik. A kiállítást január 22-éig tekinthetik meg. Knox A járművön olvasóknak egy antológiát nyomtak a kezükbe Könyvtár a hatoson Sikeres volt az irodalomnépszerűsítés Még múlt decemberben találkozhattak a körúti villamos- járat utasai a Goethe Intézet munkatársaival az intézet Mozgókönyvtár - lendületben a német irodalom projektsorozatának villamosos akciója keretében. A Goethe Intézet gondozásában megjelent Mozgókönyvtár- antológia 13 német nyelven író kortárs szerző magyarra már lefordított szövegeit tartalmazza. Ezzel a kiadvánnyal találkozhattak december 1-7 között a 4/6-os villamos Blaha Lujza tér és a Boráros tér közötti szakaszán utazók. Az akció egy projektsorozat része, amelynek célja a németül nem beszélő irodalomkedvelők figyelmének felkeltése a kortárs német irodalom iránt. A kezdeményezés sikerét mutatja, hogy a villamoson megszólított olvasók szinte mindegyike örömmel fogadta az antológiát, sokan voltak olyanok is, akik már olvastak vagy hallottak az akcióról a médiában, és remélték, hogy találkoznak majd a mozgókönyvtárosokkal. A Goethe Intézet akciójának egy hete alatt mintegy másfél ezer antológia „kelt el”, vagyis naponta körülbelül kétszáz darab. Tulajdonosaik közül közel százan már éltek is a felkínált lehetőséggel, hogy az antológiában található könyvkuponért átvegyék az ajándékkönyvet az intézetben. Ezek közül Dániel Kehlmann A világ fölmérése című könyve gyorsan el is fogyott, csakúgy, mint Anonyma Egy nő Berlinben; Wladimir Kammer Multikulti és Michael Ende Momo című kötete. A villamosakcióról kiállítás is készül, amelyet január második felétől tekinthetnek meg az érdeklődők a Goethe Intézetben. Január 23-án, este hat órakor pedig közös beszélgetésre és olvasásra1 'Várják- «• könyvek ma-1 gyár fordítóit és az olvasókat a Ráday utca 58. szám alá. A projektsorozat következő akciójaként Ferencváros és a nyolcadik kerület kávézóiban, valamint más olyan nyilvános helyeken lehet majd találkozni az antológiával, ahol gyakran olvasnak az emberek. Februárban pedig a debreceni és a szegedi villamosokon utazó olvasók örülhetnek a szöveggyűjteménynek. (Minderről bővebben a www.goethe.de/budapest/ mozgokonyvtar weboldalon.) Steiner Gábor Svájci duó újcirkusz-előadása a Trafóban Ezúttal a Gaff Aff című műsorukkal léptek fel Zimmermann a színpadon Három nagy sikerű előadást tartott a svájci Zimmermann & de Perrot duó január 4-6- án a Trafó Kortárs Művészetek Házában, a produkció az Új cirkusz - Circle Around programsorozat keretében volt látható. A svájci duó törzsvendégnek számít a Trafóban: 2003 és 2005 után immár harmadszor szerepelnek a színpadon, ezúttal Gaff Aff című műsorukkal. A színpad - egy hatalmas lemezjátszó - az eredetileg díszlettervezőnek tanult Martin Zimmermann fantáziáját dicséri a többi, hatásos és ötletes díszletelemmel együtt. A „nagylemezen” - mely annyival ravaszabb egy LP-nél, hogy a közepe és a pereme külön- külön, eltérő sebességgel és ellenkező irányban is tud forogni - a színpadi tudását a neves francia cirkusziskolában, a C.N.A.C.-ben tökéletesített Zimmermann csetlik-botlik, pörög, szalad, csúszik és grimaszol, mint egy vérbeli pantomimes, avagy még inkább egy burleszkfilm sztárja. A lemezjátszó karjaként kialakított pulton pedig Dimitri de Perrot cserélgeti, pörgeti, csúsztatja élőben, ördöngös ügyességgel a bakelitlemezeket, a legfurább, társa mozgásához és a témához legjobban illő hangokat csalván ki „hangszeréből”. Ő valódi DJ, 2005-ben Zürich városa az év zenészének választotta a pop/rock/dzsessz kategóriában. A műsor egy kishivatalnok egy napját ábrázolja felpörgetett világunkban, hol kacagtatva, hol elgondolkodtatva, a figurát és a szituációt szeretettel vagy éppen maró gúnnyal bemutatván. Felkel, étkezik, utazik a metrón, időnként fontos menedzsernek képzeli magát, az irodában pedig módfelett igyekszik megfelelni a főnök elvárásainak, este tévét néz. A helyzetek megjelenítésében ügyes, előre gyártott hullám- karton-díszletelemek segítenek. Emlékezetes Zimmermann alázatos és fontoskodó, ugyanakkor bizonytalan önértékelést tükröző alakítása az irodában, ahol egy kartondoboz egyik oldala a főnök, másik fele pedig italautomata. Más alkalommal, amikor zenét hallgat, mobilozik, pörgős sms-eket ír, mosolyogva magunkra ismerünk. Este leül a tévé elé, s átváltozik bemondóvá. Mozgása, gesztusai, az aláfestő beszédhangok, zörejek nézése-hallgatása alaposan igénybe veszi nevetőizmainkat. A produkció elgondolkodtat, mert felidézi a napi taposómalom reménytelenségét, az egyforma klisék között zajló élet monotonságát is. Az előadás vége felé egy díszletből a perforáció mentén Zimmermann hangulatlámpát, széket, asztalt, sőt egy női sziluettet is kibont, az édes otthon és a társ jelképeit. A színpadkép idilli? A társ igazi? - nem lehetünk biztosak benne... Krivánszky Árpád
