Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2008-12-12 / 49. szám
Fotó: Intercom 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. december 12. MOZISAROK Amikor megállt a Föld A sci-fi műfajában átütően eredetit, újat alkotni - legyen szó akár írott, akár mozgóképes produkcióról - napjainkban már nem nagyon lehet. A műfaj sok-sok évvel ezelőtt elérte saját határait, melyen egyelőre nem tud átlépni. Scott Derrickson és stábja tökéletesen tisztában volt ezzel, éppen ezért egy 1951-ben készült, hazánkban kevésbé ismert, valójában kultikus Robert Wise- film újráját készítették el - az eredeti film és a műfaj kedvelőinek legnagyobb örömére. Robert Wise ma már klasz- szikusnak számító, anno hatalmas szakmai sikert arató filmje különös módon nem volt átütő kasszasiker. Előállítási költségeit ugyan még a tengerentúlon visszatermelte, és a világkörüli forgalmazás során némi profitot is hozott a Twentieth Century Fox Stúdiónak, azonban tekintettel a film körül kialakult, későbbi hatalmas érdeklődésre mindenképp különös, hogy csak az utókor fedezte fel magának ezt a gyöngyszemet. Wise karrierjében viszont nem okozott törést a film, hiszen számos egyéb műfajban kipróbálhatta magát, és filmrendezői» pályája során ösz- szesen öt Oscar-díj-jelölést gyűjtött be - ezek közül kettőt nagy sikerű musicalekkel meg is nyert. A West Side Story 1961-ben indult a világ filmszínházaiban hódító útjára, A muzsika hangja pedig 1965-ben. Ugyanakkor 1971-ben Wise 8 millió dollárból megálmodott egy, az 1951-ben forgatott sci-fihez hasonlóan bravúros, tudományos-fantasztikus filmet, mely a nemrégiben elhunyt Michael Crichton legendás regényéből készült, és kiváló atmoszférá- jú filmadaptációnak, valamint hatalmas kasszasikernek bizonyult. Az Androméda törzs elsöprő sikere valószínűleg kárpótolta Wise-t a korábbi bravúrt övező érdektelenségért és értetlenségért. Tudniillik az Amikor megállt a Föld eredetije és az újrafeldolgozás korántsem a mai közhelyes értelemben vett, hagyományos sci-fi. Itt nincsenek savat nyáladzó űrlények, alakváltó embervadász ufonauták, idő, tér és dimenziók között ugráló, világmegváltó szuperhősök és ezekhez hasonló, elcsépelt karakterek, panelek, melyek elsőre ugyan működőképesek, persze azonban a ki tudja hányadik folytatásban már inkább nevetségesek, semmint érdekesek. Az Amikor megállt a Föld az intelligensebb, filozofikusabb és továbbgondolásra késztető filmalkotások közé tartozik, valahol félúton Arthur C. | Clark-Stanley Kubrick 2001 1 Űrodüsszeia és Steven Spielberg .'S Harmadik típusú találkozások 8 című klasszikusa között. < Scott Derrickson neve a 2005-ben bemutatott Ördögűzés Emily Rose lelki üdvéért című dráma rendezőjeként csenghet ismerősen. Az egyéni látásmódú fiatalember most nemcsak egy általánosnak tekinthető remake-et készített, hanem egyúttal méltón tiszteleg Robert Wise korszakalkotó és előremutató filmje előtt. Idegen űrjármű landol New York központjában, melynek utasa Klaatu (Keanu Reeves), univerzumunk egy távoli pontjából érkezett idegen tudós, aki már régóta figyeli világa többi kutatójával együtt a Földön zajló eseményeket. Lesújtó véleménnyel vannak rólunk, emberekről, ezért úgy döntenek, likvidálják a Föld élőlényeit, hogy majd azok klónjaival újra benépesítsék a Kék bolygót. A leendő kiónok között azonban emberek nincsenek tervbe véve, mivel Klaatu és népe minket okol mindazért a rosz- szért és (ön)pusztításért, ami itt történik. Ők csupán rendhagyó módon vissza akarják állítani a természet rendjét az emberi faj kiiktatásával... Persze lehetnénk önzők, és mondhatnánk: micsoda képtelen és degradáló történet! Nos, valóban az? A világból naponta ezrével érkező hírek az emberi agresszióról, a kapzsiságról, a gyűlöletről, a kizsákmányolásról és a borzalmakról valóban nem Y Klaatu érveit és elsőre felháborítónak tűnő koncepcióját támasztják alá? Derrickson és Wise célja egyaránt az volt, hogy a nézőtéren eltöltött két órát követően ne borzongva távozzunk a moziból, hanem inkább világunk negatív tendenciákat mutató alakulásán morfondírozzunk, és ha másképp nem is, legalább sajáy~\ mikrokörnyezetünkben pró- | báljuk pozitív irányba terelni I az eseményeket. CS. D. v Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el december 22-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: New Yorkban hol landol Klaatu űrhajója? A november 28-i szám filmes játékának megfejtése: A válóperes ügyvéd titkárnője felejtette afitneszterem öltözőjében a CD-t volt. Nyerteseink: Bodnár Beáta és Sinka Gábor A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Fotorealisztikus festőművész Jankó „Manó” Zsolt a Piazza Francesco Galériában Elhitethető, hogy a fényképen túli álomvilág is valóságos Milyen művészet lehet valóságosabb, mint az, amikor a mindennapi élet munkájából születik műalkotás? Ritka ez, de Jankó „Manó” Zsolt festőpisztolya nem csak a gyerekszobák vagy irodák falán és a tuningolt autók motorháztetején hagy maradandó, egyedi és értékes nyomokat, hanem a festővásznon is. „Manó” - ahogy képeit is szignálja - a végletekig szerény ember, aki nem szereti, ha dicsérik - mondta Velczán Júlia újságíró a kiállítás megnyitóján. És valóban. Halk szavú, a világban két lábon álló fiatalember, pedig lenne mire büszkének lennie, hiszen több testfestő-világbajnokságonvett részt, és művei számos helyen jelen vannak a gyerekszobáktól kezdve a sok millió forintért feltuningolt, hatalmas becsben tartott négykerekű- ek karosszériáján és Harley- Davidsonok testén. Most pedig már festővásznon is. Zsolt szereti a realitásokat, ezért is választotta a rétus- pisztolyt az alkotás eszközéül. A népszerű, angol nevén „airbrush”-nak nevezett eszközzel ugyanis a fénykép realisztikusságát képes visz- szaadni az alkotásait hordozó felületeken. Ennek az eszköznek a használatával elhitethető, hogy a fényképen túli álomvilág is valóságos, hiszen egy sárkány vagy egy kobold is a fénykép valóságában jelenik meg, de a hétköznapi tárgyak is megtévesztően hasonlítanak az objektív mögött futó film által felfogottakhoz. A retuspisztoly munkáját azonban gyakran egészítik ki a hagyományos technikák, és ötvözetük rendkívül vonzó eredményeket produkál, legyen szó egy borosüvegről sajttal, amelyet a szemlélő azonnal megkíván, vagy egy, az éjszakában magányosan függő lámpásról, amitől azonnal úgy érezzük, már csak a hangulatáért is szívesen felkeresnénk a helyet. A veszprémi gyökerű művész képei két téma köré csoportosulnak, a tökéletesen életteli és az elmúlásban lévő vagy már éppenséggel „halott” dolgok köré, hiszen minden változik - mondja -, megszületik, ragyog, megöregszik és elmúlik. És minden egyes szakaszban megtalálható a szép, a vonzó vagy éppen a kényszerűen valóságos. „Manó” életében tehát irigylésre méltóan találkozik a mindennapi munka és a nem mindennapi művészet. A mostani kiállítást várhatóan több is követi, és a művészeti ág iránt érdeklődők akár airbrush-bemutatókon is megismerhetik a művészt és munkaeszközét. Részletes információk a www.manobt. hu weboldalon találhatók. Steiner Gábor Nyugat 100 A Magyar Televízió és a Nemzeti Színház közös produkciója A máig legismertebb magyar irodalmi és kulturális folyóirat, a Nyugat megalapításának és indulásának 100 éves évfordulóját ünnepelte idén az ország. Az év során számos megemlékezés, irodalmi est, elemző műsor született ebből az alkalomból. A Nemzeti Színházban december 2-án és 3-án megrendezett előadás, melyet a Magyar Televízió is rögzített, a centenáriumi rendezvénysorozat záróakkordjának tekinthető. Az Alföldi Róbert rendezte előadáson Ady és Babits műveit szólaltatták meg a színház művészei. Néhányan talán sokallták az idei nagy ünneplést - rossz nyelvek szerint a csapból is a Nyugat folyt -, azonban végső soron mégiscsak jó, hogy a kultúra, az igényes irodalom, a nemzeti hagyományoknak ez a korszerű, haladó és demokratikus fajtája, amit a Nyugat képviselt, folyvást betolakodott hétköznapjainkba. Vigasztalhatta a búsulni sosem rest magyart, ha odafigyelt, hogy lenne mire büszkének lennie, s figyelmeztetett is: válasszuk el az ocsút a búzától, ismerjük fel, melyek a múltunk valódi értékei. Jó, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum mellé oda- állt a Magyar Televízió is, hogy ezek az értékek ne csak az irodalombarát kisebbséghez, hanem a szélesebb közönséghez is eljuthassanak. Több színház is egész estét betöltő műsorral tisztelgett a Nyugat nagyjai (és kisebbjei) előtt. Csak Budapesten három színházban (Víg, Radnőfi, Örkény) ^"repertoáron voltak a Nyugat szellemét megidéző előadások. Az érdeklődés egész évben lankadatlan volt, telt házzal mentek ezek a produkciók. Az a sok száz gimnazista, aki részt vett ezeken, egy-egy estén többet tanulhatott magyar irodalomból, mint az iskolában egy év alatt. Decemberre a Nemzeti Színház is „becsatlakozott” a nyuga- tosok közé. Hálátlan szerep volt utolsónak lenni, mert már volt mivel összehasonlítani a produkciót. Aki például az Örkény István Színház kiérlelt, izgalmas, intellektuálisan elmélyült, nagyon alaposan kidolgozott előadásának friss élményével ült be a Nemzeti Gobbi Hilda Színpadának nézőterére, csalódhatott is. A sietség, sőt a/ kapkodás jeleit láthatta; Alföl-Í di Róbert ezúttal keveset mar-' költ ugyanide keveset is fogott. Ady és Babits verseibe és prózájába szorította be a Nyugatot, ami részben indokolt lehet - csak kevés. Ők ketten valóban meghatározó egyéniségei voltak a lapnak, de hát van-e Nyugat Móricz és Kosztolányi, Karinthy és Szép Ernő, Szomory és Krúdy, Kaffka és Tóth Árpád nélkül? És még sorolhatnánk a neveket... Az kétségtelen, hogy ezen az estén is megtapasztalhattuk, milyen nagy költő Ady Endre, és mennyire korszerű, emellett aktuális ma is az ő magyarsága. Babits versei a második részben sajnos belevesztek egy átfogó nagy magyar polgári étkezés kanálcsörgésébe. Nincs rá magyarázat, hogy például a Jónás imáját miért kell pogácsát falva, teli szájjal elmondani. Ráadásul ezt is, mint az A Lónyay utcában emléktábla hirdeti, hogy itt működött a Nyugat szerkesztősége összes többi verset szöveggel a kézben, papírról olvasták a színészek. Néhány emlékezetes pillanattal azért megajándékozott ez az este is. Ahogyan például Hollósi Frigyes elmondta Babits „Ősz és tavasz között” című versét, azért már érdemes volt megnézni az előadást. Rajta, illetve a két női közreműködőn (Schell Judit, Nagy Mari) kívül más nem igazán tudott a szívünkhöz szólni. Ferencz Zsuzsa Számlák, szerződések, feladóvevények... Mozaik a ferencvárosi iparról és kereskedelemről Dr. Pordán Erzsébet és Juhász Gyula, akik összegyűjtötték e relikviákat Régi, megsárgult szerződésekből, számlákból, okiratokból, tagsági igazolványokból, levéltáraknak is díszére váló gyűjteményből állított össze kiállítást a helytörténeti gyűjtemény, amely bemutatja Ferencvárost - mint az ipar és kereskedelem központját a 19. század közepé- től/végétől a 20. század nagyjából hetvenes éveiig. Juhász Gyula és dr. Pordán Erzsébet magángyűjtő. Mindketten erős vonzódást éreznek a múlt relikviáihoz, legfőképpen a papíron fellelhető, ki nem mondott történelmi regényekhez. Mert ez a kiállítás azt bizonyítja, hogy minden egyes tárgynak külön-külön is, de együtt aztán végképp van egy egységes képe, mint a mozaikképnek, amelyet az ókori művészek előszeretettel használtak a paloták díszeként. Ilyen kincs ez a tárlat is, amely elmeséli - elsősorban fényképeken, számlafejléceken, tárgyakon - a városrész egykori jellegét. Kiderül, milyen is volt itt az élet, amikor az 1860-as évekre Pest Közép-Európa egyik legjelentősebb gabonakereské- delmi központjává vált. A kedvező földrajzi fekvés, a dunai szállítás lehetősége, a nagy kiterjedésű szabad terület, a gépek üzemeltetéséhez szükséges megfelelő mennyiségű víz mind hozzájárult a ferencvárosi partszakasz gőzmalmainak felépítéséhez. A Concordia 1865-ös megalapítása után nem sokkal újabb üzem, a Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalmi Részvény- társaság kezdte meg működését a Soroksári úton. Az egyre gyorsuló műszaki fejlődés, az 1860-as évek közepén kifejlesztett magasőrlési technika révén a finomliszt az egyik legfontosabb kiviteli árucikké vált Magyarországon. A kiegyezés után hazánk gazdasági fejlődését alakító legjelentősebb tényező az egyre nagyobb mennyiségben beáramló osztrák tőke volt. Budapesten sorra jöttek létre bankok, takarékpénztárak, vasút- és iparvállalatok. A dinamikus fejlődést 1873-ban a bécsi „krach” állította meg, az egyik legátfogóbb túltermelési válság, amelynek hatása még hosszú évekig érezhető volt. Az 1870-es évek közepétől azonban a malomiparban újabb fellendülés következett be, mely újabb üzemek alapításában nyilvánult meg. 1893-ig még további három malom: a Gizella, a Királymalom és a Hungária állt üzembe, és ezzel Ferencvárosban végérvényesen kialakult Budapest egyik meghatározó malomipari központja. A malmok mellett egymás után létesültek egyéb ipari és kereskedelmi üzemek is Ferencváros egész területén. Az élelmiszer-ipari cégek közül a hús- és szeszipari vállalkozások jelentek meg először, majd a - részben a húsiparra épülő - vegyipar is színre lépett, Az 1880-as évek végétől megszülető vállalatok most már véglegesen nagyipari külsőt kölcsönöztek a kerületnek. Bár a legtöbb üzem csupán néhány évig, esetleg évtizedig volt versenyképes, számos olyan cég is született ebben az időszakban, amely egészen a mai napig az ország vezető ipari vállalatának számít. E történet relikviái láthatók ezen a kiállításon, amelyeken olyan fejlécekkel is találkozhat az érdeklődő, amelyre a tulajdonos azt mondta: ennek a papírnak tartása van. Ezek a mesélő tárgyak felidézik Ferencváros több korszakon átívelő, dinamikusan fejlődő és nyüzsgő életét - a kezdetektől egészen az 1970-es évekig. Solténszky Kornélia
