Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2008-02-08 / 5. szám
6 MELLÉKLET Ferencváros 2008. február 8. FARSANG Téltemető vigasságok Vidám mulatságok Magyarországon a tavasz köszöntésére A farsang időszaka Magyarországon is a vízkereszt és a húshagyókedd közötti időszak. A zajos mulatságok is ugyanarról a tőről fakadnak, mint más országokban, ahol Ismerik a telet, ám nálunk ezekhez számos, kifejezetten „magyaros” népszokás is kötődik. Húshagyókedd a húsvétvasár- napot megelőző negyvennapos böjt kezdete, amelyet hamvazószerda követ. A farsang elnevezés egyesek szerint a német „faseln”, azaz fecsegni, fantáziáim, pajkosságot űzni szóból ered, mások úgy gondolják, bajor-osztrák jövevényszó, a vaschangból származik. Elsőként 1283-ból maradtak róla bajor-osztrák írásos emlékek, Magyarországon a középkorra tehető kialakulása. Elterjedése a királyi udvarnak, a városi polgárságnak és a falusi lakosságnak köszönhető, az udvarban elsősorban itáliai, egyébként német hatásra. A farsangi zajos mulatságok 1 oka egy ősi középkori hiedelem, 5, miszerint a tél utolsó napjaiban gj - amikor rövidek a nappalok | és hosszúak az éjszakák - a -0 Nap elgyengül, és ez segíti a gonosz szellemeket, akiket vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, boszorkánybábu- égetéssel akartak elűzni. A tűz is a farsang része, mert őseink azt remélték, ez segíti a Napot, hogy újra erőre kapjon. Az ijesztő jelmezekkel a halált, a rosszat és a hideget akarták elűzni, az első maskarások halottas menetet utánozva vonultak fel. A karnevál elnevezés is öszszefüggésben áll ezzel, ugyanis a Velencei Karnevál című cikkünkben említett „carni vale” („ég veled, hús”) mellett a másik értelmezés a „Carnarvalet”, amely a karnevál hercegének korábbi neve volt. Ez pedig nem más, mint a „halottasház szolgája”, vagyis a sírásó. A jelképes téltemetést ezután hatalmas dáridókon ünnepelték. A régi babonák később feledésbe merültek, de a jelmezes, álarcos karnevál és a bálok, táncos mulatságok szokása megmaradt. A néphit szerint Cibere vajda és Konc király vízkeresztkor és húshagyókedden párviadalt vív egymással. Vízkeresztkor Konc király győz, és kezdődik a farsang, húshagyókedden pedig Cibere vajda a győztes, s ekkor a böjt veszi át a hatalmat. A szokások és hiedelmek többsége, így a maskarás alakoskodások az utolsó napokra, „farsangvasárnapra”, „farsang- hétfőre”, „húshagyókeddre”, az úgynevezett „farsangfarkára” összpontosulnak. Mivel ekkortájt a mezőgazdasági munkák szüneteltek, ez volt a szórakozás legfőbb ideje. A hamvazószerda, az egynapos húselhagyás után egy napra felfüggesztik a böjtöt, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a csütörtöki napnak a neve zabáló-, torkosvagy tobzódócsütörtök. Ehhez a naphoz nagy szokáshagyomány több népi játék is kapcsolódik, a 15. század óta ismert álarcos, jelmezes alakoskodások, a dra- matikus (álhalottas, állakodalmas, kivégzést imitáló) játékok. Mohács környékén pedig ma is él a délszláv eredetű alakos- kodó felvonulás, a „busójárás”. Elterjedt volt a húshagyókeddi farsangtemetés, termékenység-, illetve terményvarázslás, leány- és vénlánycsúfoló szokások, jókívánságmondó és adománygyűjtő köszöntők és néhány olyan, nem túl szimpatikus szórakozás, mint a gúnámyakszakítás vagy a kakasütés. A hagyományos farsangi szokások vidéken, sok helyen még ma is fellelhetők, a Jászságban például ma is sok ősi szokást őriznek és elevenítenek fel farsang idején, de máshol is megtalálhatók e szokások, sokszor népiképp módosult, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó formában. S. G. Bál volt az Operaházban A mesebeli bál előtt ételt osztottak a Blahán A nyitótánc után hajnalig „állt a bál” Az operaházban rendezett bál nem új keletű ötlet és nem is magyar találmány. Bécstől tanultuk el, ahogy annyi minden más is onnan került Magyar- országra a Monarchia idején. Akkor azonban még jótékony- sági céllal gyűlt össze a város krémje, ma inkább a „rongyrázásra” kerül a hangsúly. A Budapesti Operabál története 1886. március 2-ával kezdődik. Mintáját az uralkodói udvar adta, amely a köz javára rendezett hasonló összejöveteleket. A budapesti Operában a századforduló körül nem volt ritka esemény az operabál, szinte havonta megrendezték, jótékonysági céllal. Ezek az operabálok azonban némileg különböztek a ma ismerttől, kisebb rendezvények voltak, a nézőtéren például nem folyt a tánc. Az első, maihoz hasonló operabál bécsi mintára született meg az akkori Budapesti Operabarátok Egyesületének szervezésében 1934-ben. A bálon Lehár Ferenc vezényelte a zenekart. A szocializmus és az „arisztokrata” operabál persze nem fért meg egymással, így a Budapesti Operabált 62 év szünet után 1996. február 17-én rendezték meg ismét az Andrássy úton, a tradíciókhoz hűen, a báli szezon utolsó szombatján. A bált, a bevezető műsort követően, közel száz első bálozó nyitotta meg. Az Alles Walzert követően reggelig tart a mulatság, amelynek célja ma már a jótékonyság és az opera mellett a milliós ruhák divatbemutatója, a sztárok és sztárocskák felvonulása és persze a felvágás, hogy elmondhassa valaki, hogy „én voltam az operabálban is”. A közönségben is immár az adakozó arisztokrácia helyett- mellett sok olyan látogatóval találkozhatunk, aki a belépő árát levonja az adójából. Ettől persze továbbra is erősödik az operabál elismertsége, hiszen nemcsak a bál, a körülötte lévő világ is megváltozott azóta, hogy a Magyar Állami Operaház először nyitotta meg kapuit az estélyi ruhás bálozók előtt. A meghívott vendégek között olyan hírességek léptek már fel, mint Montserrat Caballé, a világhírű szoprán, Ornella Muti és Sascha Hehn filmszínész, Jevgenyij Nyesztyerenko orosz basszista, Walter Berry és Heinz Zednik, a bécsi Staatsoper művészei, Katia Ricciarelli ope- 0 raénekes, Patrizio Buanne, 3 Catherine Deneuve, Katarina § Witt, Gina Lollobrigida és Daryl g Hannah, valamint az idei, a -0 „Mesebeli” címet viselő ope- rabálon Richard Clayderman francia zongoravirtuóz. A külföldieken kívül a legnevesebb magyar operaénekesek is részt vesznek a műsorok sikerében. Idén Mága Zoltán hegedűművész, Vizin Viktória, Kovácsházi István operaénekes és a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei, valamint - hogy a tánczene se maradjon ki - a Bergendy Szalonzenekar és az Ungár Tánczenekar. Érdemes a menüről is szót ejteni, amely mindig méltó az esemény színvonalához. A Gundel étterem gondoskodik az ízekről és a minőségről, s természetesen az ételek mellett a legkiválóbb italokat kínálják a vendégeknek. Az operabál szervezői évek óta lehetőséget adnak a titkokba való bepillantásra azoknak is, akik különben nem jutnának el a bálba, így a főpróbára nyugdíjasokat hívnak meg, és húsz fiatal lányka is lehetőséget kap, hogy „Hamupipőkeként” részt vegyen az eseményen. Annak, aki ott akart lenni február másodikán az operaházban, minimum hetvenötezer forintot kellett leszurkolnia, ha pedig még enni is akart, akkor százötven-háromszázezer forint között választhatott belépőt. Akinek viszont még hajlék sem jutott, február 2-án a Blaha Lujza téren hálózhatott, ahol a Gundel étterem gulyáslevesét osztották, igaz, őket este az operaház közelébe sem engedték. S. G. Törökűzés vagy téltemetés? A busók Mohácson ijesztgetik a nagyérdeműt Mohácsnak kijutott a törökökből, és erre még ma is emlékeznek az ott lakók. Vajon ennek emlékére született meg a mára hagyománnyá nemesült busójárás szokása, vagy csak a farsangi szokásoknak megfelelően, a telet akarták vidám népünnepély keretében elkergetni? Annyi bizonyos, hogy napjainkra a busójárás olyan különleges, egyedi eseménnyé vált, amilyen egy évben egyszer és egyetlen helyen található az országban, szemben a már rengeteg helyen fellelhető különböző, de egymáshoz nagyon hasonló fesztiválokkal, amelyek azért szintén sok látogatót vonzanak olyan eseményekkel, amelyek a mindennapok után felüdülést jelentenek. De a busójárás más. Kutatások szerint már az is csoda, hogy még létezik. A busójárás eredetére az etnográfusok két magyarázattal is szolgálnak. Szerintük ez az ősi szláv ünnep más, horvátok lakta vidéken is megtalálható. Az első magyarázat szerint a 16-17. században, a török hódoltság idején a török képtelen volt elfoglalni a Mohácsiszigetet, amelynek környéke mocsaras terület volt. Az őslakos sokácok ide menekültek - a mocsár csak általuk ismert rejtekútjain. Fegyverük nem volt, ezért kitalálták, hogy a törököket éjszaka, a szigetről csónakkal átkelve, ijesztő álarcokba öltözve, nagy zajt csapva ijesztik el. Az alvó babonás törökök a zajra felébredvén azt hitték, ördögöt látnak, és fejvesztve menekültek. Ennek a magyarázatnak ellentmond az, hogy Mohács 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, a sokácok betelepítése pedig mintegy tíz évvel ezt követően kezdődött meg. Ettől persze Mohácsot a sokácság megjelenése előtt is lakták, így a mohácsiak elijeszthették a törököket. A második elmélet már kézzelfoghatóbb, hiszen a tél temetésének ünnepe a világ számos pontján fellelhető. A mohácsiak farsang idején a rikító, vad álarcokkal és kereplőikkel a telet akarták elűzni, amelynek záróakkordja a húshagyó keddi farsangtemetés volt. Mindenesetre a busójárás hagyománya szerencsére fennmaradt, mára igazi látványossággá vált a kisfarsanggal kezdődő vigalom, amely aztán bálokkal és a busók felvonulásával teljesedik ki, és a tél koporsójának elégetésével zárul. A busófelvonulás „menetei” három csoportból (az „alakos- kodókból”) állnak. Az első csoportban találjuk a jól ismert kecskeszarvas, birkabőr csuklyás, (általában állatvérrel festett) faálarcos, kifordított, rövid bundát, szalmával kitömött gatyát, tarka gyapjúharisnyát és bocskort viselőket, akik az övként szolgáló marhakötélen kolompot ráznak, és kereplőkkel is hatalmas zajt csapnak. Köztük található a 2-4 méter hosszú hangszert fúvó kürtös is. Utánuk következnek a maskarák, ők nem viselnek álarcot, végül a ,jankelék” következnek bekormozott arcukkal, hamuszsákot cipelve, amelyből a portákon hamut szórnak szét, és az állatokat körbejárva próbálják elijeszteni a gonosz szellemeket. A felvonulás fénypontja a férfiak főtéri viaskodása, amely régen a férfivá avatás szertartását is jelentette. Steiner Gábor A mohácsiak farsang idején a rikító, vad álarcokkal és a kereplőkkel a telet kívánják elűzni Farsangi receptek Mivel etessük mulatozó barátainkat? Farsangkor nem csak a színes maszkok és a kavalkád jellemző, hanem az ízes, finom ételek is. A következőkben néhány tavasz- váré étek elkészítését mutatjuk be kedves Olvasóinknak. Farsangi részeges csirke Hozzávalók: egy egész csirke, 8 dkg vaj, 3 dl fehérbor, 12 dkg füstölt szalonna, majoránna, őrölt bors és só Elkészítés: A megmosott csirkét kívül-belül megsózzuk, belsejét majoránnával, külső felületét borssal fűszerezzük. Az így előkészített csirkét magas falú tepsibe helyezzük, leöntjük olvasztott vajjal, továbbá aláöntjük a fehérbort. Sütőben, letakarva pároljuk, szükség szerint pótoljuk az elpárolgott bort. Amikor megpuhult, hajszálvékony szalonnaszeleteket borítunk rá, és ropogósra sütjük. Farsangi fánk Hozzávalók: 60 dkg liszt, 4 dl tej, 3 dkg élesztő, 6 tojás sárgája, 6 dkg vaj, 6 dkg kristálycukor, 2 cl rum, só, olaj a sütéshez, baracklekvár, porcukor Elkészítés: Megkelesztjük az élesztőt, 1 dl langyos tejet és cukrot öntünk az élesztőhöz, majd megváijuk, míg felfut, közben habverővel kikeverjük a tojássárgáját kristálycukorral és rummal, a vajat pedig felolvasztjuk. A langyos tejet, megkelt élesztőt, felolvasztott vajat hozzáadjuk a kikevert tojássárgájához. A tésztát fakanállal összedolgozzuk, amíg hólyago- sodni nem kezd. A tészta tetejét belisztezzük, konyharuhával letakarjuk és kelesztjük. A megkelt tésztát lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtjuk, majd fánkszaggatóval kivágjuk, lisztezett felületre helyezzük, letakarjuk és pihentetjük, a kivágott fánk közepét két ujjunkkal ösz- szenyomjuk. A fánk egyik oldalát fedő alatt, nem forró olajban átsütjük, majd megfordítjuk és fedő nélkül átsütjük a másik felét is. Tálalás előtt a fánk közepére lekvárt rakunk és megszóljuk porcukorral. Bakonyi vargányaleves Hozzávalók: 4 személyre: 300 g sertéscsont, 150 g vegyes zöldség, só, 250 g vargányagomba, 50 g zsír, 1 kis fej vöröshagyma, pirospaprika, őrölt feketebors, 1 pohár tejföl, 100 ml tejszín, 25 g liszt, csokor petrezselyem zöldje, tetszés szerinti levesbetét Elkészítés: A csontból a megtisztított vegyes zöldséggel, kevés sóval csondevest főzünk. A megtisztított, finomra vágott vöröshagymát zsírban megpirítjuk, hozzákeverjük a paprikát, majd hozzáadjuk a szeletekre vágott, megtisztított vargányát, a finomra vágott petrezselyem zöldjét, és az őrölt borsot. Gyengén megsózva 15 percig pároljuk. Ezután hozzáöntjük a leszűrt csondevest, majd felforraljuk. A tejfölt elkeverjük a liszttel, és belekeverjük a forrásban lévő levesbe. Még kb. 5 percig, lassan forraljuk, és hozzáöntjük a tejszínt. Apró vajas galuskával, vagy csurgatott tésztával tálaljuk. SG A magyarok tudnak vigadni
