Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)

2008-10-10 / 40. szám

Fotó: Fórum Film 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. október 10. M0ZISAR0K Kegyenc fegyenc Akiknek eddig nem voltak kételyei Rob Schneider men­tális állapotát illetően, ne­vezetesen, hogy a világszer­te népszerű komikus elméje teljesen ép, most - könnyen lehet - újragondolják állás­pontjukat. Schneider aktuális filmje ugyanis több szempont­ból is fergeteges agymenés. Egyrészt ez a film Schneider első (bődületes) rendezése, másrészt a korábbi filmjeiben (Tökalsó, Tökállat, Tökös csaj, Lúzer SC stb.) alakított, meg­lehetősen elrajzolt és mulat­ságos figurákhoz képest egy kifejezetten jól szituált fősze­replő megformálását is vállal­ta. De csak látszólag. Ez a bizonyos jól szituált ka­rakter ugyanis egy minden hájjal megkent, lelkiismeret­len szélhámos, aki egy szép napon lebukik, és börtönbe kerül. Ám a letöltendő bör­tönévek előtt még ügyvédje és tengernyi kenőpénz segít­ségével kap egy kis haladé­kot, mely idő alatt rendha­gyó önvédelmi tanfolyamon vesz részt, elkerülendő a bör­tönévek kényelmetlen szitu­ációit, de erről majd később. Előbb térjünk inkább visz- sza égy kicsit Mr. Schneider mint ember (?) elemzésére. Igaz, a nézőtéren eltöltött bő másfél óra alatt nem lesz idő kedvenc mókamesterünk legjellemzőbb személyiség- jegyeivel foglalkozni, mert az azokból fakadó nonstop blődliáradat egy percre sem engedi majd elkalandozni a figyelmünket. Aki csak tehe­ti, szerezzen be sérvkötőt, nehogy károsuljon a hasfala a röhögéstől. A film (esetleg többszöri) megtekintését kö­vetően azonban érdemes vé­giggondolni, hogy a látotta­kat (már amennyit persze a nevetésrohamok miatt zápo­rozó könnyeinktől láttunk) Schneider nem csak előadta, hanem dirigálta is, önmagát egy pillanatra sem komolyan véve, továbbá minden, ren­delkezésére álló filmes' esz­közt a nézőtéren hahotázó közönség felhőtlen szórakoz­tatásának alárendelve. Stant (Schneider látható­an lubickol szerepében) az „önerőből” dúsgazdaggá lett telekspekulánst három év börtönbüntetésre ítélik, mely­nek letöltése előtt a bíró meg­vesztegetését követően nagy nehezen kap fél év haladékot. Mivel emberünk kétbalkezes, alacsony és vézna, jól tudja, mi vár rá a rácsok mögött, ezért egy karatetanfolyamra kezd járni, ahonnan béná- zásai miatt hamarosan elta­nácsolják. Ekkor ismerkedik meg a titokzatos Mesterrel (David Carradine eszelősen hozza a figurát), aki szinte az összes harcművészetben jártas, emellett meglehető­sen ápolatlan, továbbá lánc­dohányos. A különös alak igazi harc- művészfenomént farag Stan- ből (csak ez a történetszál megért volna egy külön fil­met), aki a rácsok mögé ke­rülve rengeteg mulatságos szituációt és az ezekből kö­vetkező győztes összecsapást követően a börtön legtekinté­lyesebb lakója lesz, sőt! A távol-keleti filozófiák je­gyében összebékíti az egy­mással folyamatosan konflik­tusba kerülő bandákat (ez is megérne egy külön filmet). Ráadásul Stan a korrupt és telekspekuláns (hoppá!) börtönigazgató kegyeltjévé válik, aki a börtön helyén egy üdülőközpontot akar lé­tesíteni. Mindezt úgy, hogy a hamarosan aktuálissá váló, évente szokásos börtönvizs­gáló bizottság látogatása so­rán az intézmény további működését megkérdőjelező esemény történjen. Például egy rafinált mó­don kiprovokált véres bör­tönlázadás, amely a rabok „szükségszerű” lemészárlá­sába torkollik. Stan válasz­tás elé kerül. Szabadulásáért cserébe segít a börtönigaz­gatónak kidolgozni az üdü­lőközpont-projekt részlete­it, és segít az aljas terv vég­rehajtásában, vagy pedig a közben már „megszelídített” rabtársai oldalára áll... Stan döntése persze nem lehet kérdéses, hiszen egy személyiségfejlődésre (is) fel­épített vígjátékról van szó. A jól megírt forgatókönyv­nek köszönhetően azonban számos fordulat következik be, míg eljutunk a vidám ka­landok után a szereplők leg­emlékezetesebb pillanatai­ból összevágott, rendhagyó végefőcímig. Cs. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdé­sünkre, és juttassa el október 20-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Ház­ban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejt­sék el feltüntetni telefonszá­mukat vagy egyéb elérhe­tőségüket) E heti kérdésünk: Stan ügyvédjének sok vaj van a füle mögött, de mi van a feje tetején? A szeptember 26-i szám filmes játékának megfejtése: A csend fogságában volt (ebben a filmben debütált Liv Tyler 1994-ben). Nyerteseink: Vári Fruzsina és Vajda Sándomé A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Víz, bor,fényedények Péter Ágnes kiállítása az Erlinben Péter Ágnes művészetében az általa korábban használt anyagok mellett egy ideje megjelent a fotóalapú digitális kép Péter Ágnes szobrászmű­vész kiállítása az Eriin Galéria mindkét kiállítótermét elfog­lalja. Ide két berendezett te­ret és objekteket készített, a körülvevő falakon nagyméretű digitális nyomatai láthatóak. Péter Ágnes az Eriin Galé­ria pincéjében és az étterem melletti térben is úgyneve­zett „environment” (környe­zetszobrászat, berendezett tér) létrehozásával a tompán fénylő, álló, rozsdamentes acélból készült formák hatá­sát - melyek mint összehajtó fogak meredeznek az ég felé - kiterjeszti az egész teremre. A falakat borító digitális nyo­matok így a kiállítás szerves részévé válnak. A teljes instal­láció valamiféle individuális, mitológiai értelmezést kap, mágikus hatást kelt. A körkörös csiszolatok­kal megmunkált felületű, el­lipszis acéltó egy titokzatos jelrendszer része. Hermész Triszmegisztosz mondja: ami fönt van, az van lent is. A té­tel igaz az egyes darabokra is, de a két kiállítóhely, a fön­ti és a lenti terei is rímelnek egymásra. A fönt-lent, bent- kint, itt-ott, lét-nemlét, egy­ség-teljesség összefüggéseivel olyan magasabb szférákat sej­tet a művész, amelyeket nem is biztos, hogy mi egyáltalán megérthetünk. De mint egy elveszett, elfeledett kultusz papnője egy-egy pillanatra ámuló szemünknek bepillan­tást enged ebbe a csodába. Ér­zékeinket, gondolkodásunkat készteti egy magasabb ren­dű tudás befogadására. Ez a „transzcendentális realizmus” ereje, értelme és áradó érzel­mének harmóniája. Péter Ágnes művei univerzá­lis ideákat testesítenek meg. Az a módszere, hogy gondolata­inak a valóságból kiemelt tár­gyát, témáját, elemi formákra bontja, jelekké absztrahálja, majd ezeket a jeleket az eredeti közegbe visszahelyezve mutat­ja fel nekünk azt a transzcen­dens valóságot, amely mint kultikus tér és misztikus erő jelenik meg előttünk. A fém anyaga vagy a fotó így „érzetté” alakul. Ez olyan, mint a sámán tevékenysége. A képek és a tárgyak mind-mind a meditáció képei és plasztikai megjelenései. Péter Ágnes mű­vészetében az általa használt anyagok - kő, bronz, vas, acél, kerámia, üveg, fénypor, homok - mellett egy ideje megjelent a fotóalapú digitális kép is. Ezek a Photoshoppal készített, ter­mészeti képekbe ágyazott, víz-bor-pohár képei varázso- sak - akár az üveggyűrűkkel körülvett, vízben álló nádcso­mókra, akár a pohár vörösbor­ban tükröződő felhőjátékokra gondolok. A látogatók október 13-áig lehetnek részesei a varázslat­nak. Knox Dobozok és gesztusképek az IF-ben Garamvölgyi Erzsébet és Hegyeshalmi László kiállítása Valóságos, néha játékos álomdobozok ezek - valójában üzenet funkcióval Az IF kávézóban mára eltűnt a hely különlegességét jelentő utcai bárpult, ahol egész nyá­ron koktélokat kínáltak az arra járóknak. A kiállítások sze­rencsére megmaradtak. Most Garamvölgyi Erzsébet dobo­zokba komponált képei He­gyeshalmi László nonfiguratív festményei társaságában lát­hatóak itt. Garamvölgyi1 Erzsébet dobozké­peiben sík- és térbeli kollázsok váltogatják egymást. Valóságos, néha játékos álomdobozok ezek - valójában üzenet funkcióval. A művész nagy türelemmel és ér­zékenységgel rakja össze törté­neteit széthulló világunkról, és közben soha nem veszíti el a re­ményt, hogy a palackpostái egy­szer elsodródnak hozzánk. Nem segítséget vár tőlünk. Csak közöl tényszerűen, krónikásként, kol­lázsaiba, dobozaiba rejtve mutat be példákat, vagy vázol lehetősé­geket, időnként érzelmesen, kis­sé elandalodva. A másik kiállító, Hegyeshalmi László merőben más. Az ő fest­ményei nem magyaráznak. A magát Bartha László tanítványá­nak tekintő művész képei köz­vetlenül az érzelmeinkre hatnak, munkáiban ne keressünk realiz­must. Nála a valóság csak kiin­dulási pont. Gesztusok és színek ütköz­nek képein, mégis az eredmény e^egy indulatával telj, «lírai absztrakt ka»« Az in.kiállított festmények majd’ mindegyike a kék bűvöletében kezdődik, a kék alapba vad ecsetvonásokkal fes­tett vörösök, sárgák, megcsillanó fehérek, ellenpontozva feketével növelik a kép mozgalmasságát, néha agresszív türelmetlenségét vagy éppen harmóniáit. A néző együttgondolkodása a festővel fontos ennek a festészetnek a megértéséhez, mert így átélhető az egész festői folyamat a maga teljes tisztaságában. Az érdekes, többrétegű kiál­lítás október 17-éig tekinthető meg. Knox Ajvár szerdán Filmek és beszélgetések a Balkánról a Stúdió K-ban Öt egymást követő szerdán a Bal­kánról beszélgetnek a Stúdió K színházban neves írók, irodalom- történészek, kultúrpolitikusok. A beszélgetések előtt levetíte­nek egy-egy, a témához kapcso­lódó filmet. A programok - októ­ber 22-éig - ingyenesen látogat­hatók. Az ajvár - ha valaki nem tudná - jellegzetes balkáni étel, egyfajta mártás, amelyet általában húsok­hoz (csevapcsicsához) esznek, de lehet kenyérre kenni, szendvicse­ket bolondítani vele. Alapja a pé­pesre kavart sült paprika, ezen­kívül pedig annyiféle más zöld­séget és fűszert lehet hozzáadni, amennyit ízlésünk és képzele­tünk elbír. Az ajvár tehát válto­zatos, sokszínű, miként a hely is, ahol készül: a Balkán. A Balkán, balkáni afféle szitok­szóvá vált nálunk. Elmaradott­ságra, korrupcióra, szegénység­re, egyetemes zűrzavarra, örökös viszálykodásra, nyelvi káoszra, maffiára és még ki tudja, mifé­le rémségekre gondolunk, ami­kor azt halljuk-mondjuk: Balkán. Fodor Tamás, a Stúdió K Szín­ház vezetője azzal a szándékkal szervezte meg ezt a szeptember 24-én indult programsorozatot, hogy oszoljanak az előítéletek, és kicsit közelebb kerüljünk a va­lósághoz, megismerjük ennek a térségnek a valóságos arcát. A Stúdió K október 30-án mutat­ja be a Skalpoljuk meg szegény Józsit! című, Tolnai Ottó művei nyomán készült darabot. Tolnai írásaiban nagy szerepet kap a Balkán, a balkáni lét, ezért ezek a filmek, beszélgetések sokat se­gíthetnek a társulatnak, a rende­zőnek és a közönségnek is a kö­zös gondolkodásban. Jóllehet, az október elsején, az ötrészes sorozat második esté­jén levetített Márványsegg című, szerb film nem sokat segített a Balkán jobb megértésében - az utána következő beszélgetés an­nál inkább. A meghívott vendég, Spiró György író, irodalomtörté­nész, a szláv és ezen belül a dél­szláv irodalom és történelem ki­váló ismerője volt. „Valamennyi­re ismerem a balkáni mentalitást - mondja az író -, és a törzsi tár­sadalmakat, amelyekből ott még jó sok maradt”. Spiró nagy ívű, szellemes és nagyon szuggesz- tív történelmi áttekintésében sok tévhitre hívta fel a figyelmet. Pél­dául arra, hogy a széthúzás, vi­szálykodás a Balkánon csak a 20. században ütötte fel a fejét. Az ország feldarabolása Spiró sze­rint eldöntött tény volt már a ju­goszláv háború előtt, s ebben (is) a maffia játszotta a főszerepet. Ami a magyar történelmi múl­tat (és benne a Balkánnal való kapcsolatot) illeti, Spiró sokszor és szenvedélyesen emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy a nagy magyar regényírók - Kemény, Jó­kai, Mikszáth, Móricz - műveiből milyen tisztán kiolvashatóak a történelmi tények, megismerhe- .g tők az események mozgatóra- s gói, okai és a várható követkéz- 2 mények. g Ezt követően, október 8-án “• egy román film, a Helyszíni szemle került műsorra, a meg­hívott vendég Bállá Zsófia író, költő volt. Legközelebb, októ­ber 15-én a Fövenyóra című, szerb-magyar filmet vetítik, rendezője Tolnai Szabolcs. Utá­na a filmrendező és Forgách András író beszélget a balká­Spíró szellemes, nagyívű és szuggesztív történelmi áttekintést adott ni széthúzásokról és szövetsé­gekről, Danilo Kisről, a balkáni azonosságtudatról, a Monar­chiáról és sok másról. A be­fejező estén, október 22-én a Kié ez a dal? című, több díjat nyert belga-bolgár dokumen­tumfilmet láthatják. A vendég: Radics Viktória, a Vajdaságból áttelepült író, műfordító. A balkáni hangulat fokozásá­ra a büfében ajvárral megkent szendvics várja a látogatókat. Ferencz Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents