Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)

2008-07-11 / 27. szám

5 Ferencváros 2008. július 11. A HÉT TEMAJA: ■ A HÉT KÉRDÉSE Megterül a befektetés Nyári körkép a ferencvárosi nyelvkurzusokról Új irodaház épül Koncentráltabb ügyintézés Alapszintig az átlagos képességű diáknak angolból 400, németből 440 nyelviskolai tanóra szükséges (folytatás az 1. oldalról) A budapesti Goethe Intézet azonban többhetes nyelvtan- folyamokra is közvetít hall­gatókat Németországba, ahol a rendkívül intenzív nyelvta­nulás mellett szabadidős és kulturális programokat is kí­nálnak a résztvevőknek. Lépjünk azonban egy ház­zal odébb, s kukkantsunk be egy Relaxa-nyelvtanfolyamra. Manapság újabb és újabb mód­szereket találnak ki a szakem­berek, hogy megkönnyítsék a nyelvtanulók dolgát, közülük hamar kedveltté vált a relaxá­ciós technika. „Úgy sajátítják el diákjaink az idegen nyelvet, mint gyermekként a magyart - magyarázza Zoltán Péter, az iskola tanfolyamszervezője. - Olyan, mintha a nyelvtanuló külföldi környezetbe csöppen­ne: több ezer mondatot hall és tanul meg egy tanfolyam alatt. Először magyarul hangzik el a szöveg, majd minden legalább hétszer ismétlődik, a legfonto­sabb mondat pedig tizennégy­szer. Ez a siker egyik kulcsa. A szavak mellett nagy hangsúlyt fektetünk a nyelvtanra is.” A relaxációs módszerrel állító­lag kevesebb időt kell tanulás­ra fordítani. Zoltán Péter elmondása sze­rint előfordult, hogy diszlexi­ás fiatal jelentkezett hozzájuk, aki sikeres középfokú vizs­gát is tett, jóllehet, az ilyen problémával küzdők tanul­mányaik során felmentést kapnak a nyelvtanulás alól. A nyelv elsajátításának legha­tékonyabb módja azonban az, ha a helyszínen ragadnak ránk az idegen szavak, kifejezések. „Leggyakrabban Angliába, az Egyesült Államokba, Német­országba, Kanadába utaznak a magyarok nyelvet tanulni. A kezdőtől a felsőfokra felkészí­tő vizsgáig tudunk kurzusokat ajánlani” - tudjuk meg Vér Di­ánától, a IX. kerületben műkö­dő Inside Word munkatársától. Akár rövidebb időt is érde­mes anyanyelvi környezetben tölteni. Családoknál és kol­légiumokban is tudnak a tan­folyamot szervezők szállást foglalni az érdeklődők számá­ra. Jelenleg egy kéthetes kül­földi nyelvtanfolyam 200-250 ezer forintba kerül. Ez azon­ban csak a szállást és a tanfo­lyam költségét tartalmazza. S hogy milyen élmények­kel térnek vissza a diákok? Kiss Virág ősszel három hóna­pot töltött Londonban, szer­vezett nyelvtanfolyamon vett részt. A 24 éves, ferencváro­si logisztikus tapasztalatai vegyesek: „Alapfokú nyelv­vizsgával érkeztem Angliába - meséli -, és sajnos be kellett látnom, hogy az itthon szer­zett tudásom nem ér semmit. Két hónap kellett hozzá, hogy belerázódjak a kinti életbe, és jól meg tudjam értetni magam angolul. Az első két hét után haza akartam jönni, végül na­gyon sajnáltam, hogy anyagiak hiányában nem maradhattam tovább. Az is érdekes, hogy odakinn épp a magyaroktól kaptam a legkevesebb segítsé­get a tanuláshoz.” Azt senki sem állítja, hogy a nyelvtanulás könnyű vagy olcsó lenne, de a tapasztalat azt mutat­ja, hogy mindenképpen megtérü­lő befektetés. ■ (folytatás az 1. oldalról)- Az általunk készíttetett értékbecslés szerint 80 millió forint, amelyet hajlandók is kifizetni, egyben a Beruházá­si és Városüzemeltetési Iroda területét ingyenesen, a Közbe­szerzési Iroda területét, vala­mint az új irodaház építésének idejére a Ráday 57-ben műkö­dő egységek átmeneti elhelye­zésére még szükséges 1200 m2 irodafelületet két évig - mint­egy 15 millió forint bérleti dí­jért - rendelkezésünkre tudja bocsátani. Ezzel megnyílt az út arra, hogy a Ráday utca 57. - amely egy korszerűtlen és kicsi épü­let - sorsa is rendeződjön. A telekeladás után - amelyre pályázatot írtunk ki - itt fel­épül egy többemeletes iro­daház, melynek több mint a felét az önkormányzat visz- szavásárolja, és beköltözhet a szétszórt hivatal, s bár még mindig négy helyen működne, mégis egy helyre, a Bakáts tér környékére koncentrálódna az ügyintézés. Az egyesítés folytán felsza­baduló és ezáltal eladható in­gatlanok vételárából pedig meg lehet vásárolni az új iro­dákat a Lónyay utcai oldalról, mert azok olcsóbbak, mint a Ráday felőliek. Ez a leggazda­ságosabb megoldás az önkor­mányzat szempontjából.- Miért nem saját beruházás­ként épül fel az irodaház?- Az egyik indok az, hogy pénzügyileg ez az akció 2010 nyarára csak így valósítható meg. Ha a pályázaton győz­tes vállalkozó tudja tartani az időt, akkor a kiürítésre váró ingatlanok 2010 februárjában eladhatóvá válnak, és a befo­lyó összegből fizethetünk. Ha saját beruházásként készülne, akkor sem lenne olcsóbb, és semmi sem indo­kolja, hogy amit a piaci sze­replők jobban meg tudnak oldani, azt az önkormányzat feleslegesen felvállalja, hi­szen a bonyolítással nagyon sok gond adódhat. így nem nekünk kell a tervezéssel, engedélyezéssel és kivitele­zéssel járó pénzügyi és tech­nikai problémákat felvállalni és megoldani. Solténszky Kornélia Itt egy többemeletes irodaház épül majd Végre megvalósulhat a kulturált kutyasétáltatás Első körben 24 kutyapiszokgyűjtőt helyezett ki a kerület Martos képviselő szerint a kutyapiszok eltakarítása alapvető köztisztasági feladat (folytatás az 1. oldalról) A következő néhány hónap lesz a hatékonyság fokmérője - mondta el lapunknak a kép­viselő, aki bízik abban, hogy a kerület polgárai vannak olyan érett gondolkodásúak, hogy a zacskókat rendeltetésszerűen fogják használni. Szentpáli-Gavallér Csaba, a Feszofe Kht. vezérigazga­tója arról számolt be, hogy korábban már néhány gyűj­tőedényt kihelyeztek, ezeket az első időszakban kissé ide­genkedve fogadta a lakosság, de a kutyatulajdonosok foko­zatosan elkezdték használ­ni. „Akadnak olyanok is, akik azzal szórakoznak, hogy el­viszik a kihelyezett műanyag zacskókat. Ennek ellenére egyre több kutyatulajdonos használja a gyűjtőzacskó­kat, s reményeink szerint ez a rendszer egy-két év múlva megszokottá válik, s a kez­deti 10 százalékról akár 50- re gyarapodhat használóinak száma” - fejezte ki reményeit. Szentpáli-Gavallér úgy gon­dolja, nagyon fontos a média szerepe is a környezet ilyes­fajta védelmének népszerű­sítésében. A tervek szerint - a kihelyezést követően - a zacskókat heti két alkalom­mal cserélik majd, a veszé­lyes hulladéknak minősülő kutyapiszkos zacskók össze­gyűjtését pedig a Feszofe Kht. munkatársai napi rendszeres­séggel végzik. A felügyelet és a felvilágo­sító munka a szociális foglal­koztató munkatársainak és a parkőröknek a feladata, de számítanak a lakosok segít­ségére is. Martos képviselő szerint ez mindenki érdeke, hiszen a kutyapiszok számos fertőzés melegágya, így az el­takarítása nem csak a város­kép és a turisták miatt fontos, hanem alapvető köztisztasági feladat kell, hogy legyen. „Kutyatulajdonos és kis­gyermekes anyuka lévén kü­lönösen fontosnak tartom a kulturált kutyasétáltatást. Sajnos, vittem már a kisfi­ámat játszótéren, közpark­ban szerzett betegség miatt orvoshoz, így azóta sokkal óvatosabb vagyok. Én biz­tos, hogy használni fogom a zacskókat!” - lelkesedik Ko­vács Ildikó helyi lakos. „Örü­lök, hogy végre valamiben egyetértettek a politikusok” - mondja Pintérné Mária, aki ugyancsak a kerületben la­kik. Közvetve a köztisztaság fenntartását is segíthetné a kutyák azonosítócsippel való ellátása is, bár ez a szakem­berek szerint nagyon költsé­ges és - egyelőre - nehezen alkalmazható megoldás. Dr. Argay György állatorvos el­mondta, hogy ha a ferencvá­rosi önkormányzat átvállalná a csipbeültetés költségeit, ak­kor komoly összegre lenne szükség, hiszen a kutyák 20- 30 százaléka cserélődik éven­te a kerületben, ezért minden évben újra biztosítani kelle­ne a csipbeültetés kieső ösz- szegét. Emellett sok a nem Ferencvárosba tartozó, de itt sétáltatott kutya is. „Arra is megoldást kellene találni, hogy a parkokban »járőröző« közterület-felügyelők minden kutyához oda merjenek men­ni, és néhány centiméterről le merjék olvasni az azonosí­tót, köztük a vérebekét is” - mondja az állatorvos. A csiprendszerről egyelőre olyan rendelet van érvényben, amely szerint minden külföld­re utaztatott kutyát, macskát, vadászgörényt el kell látni azonosítóval. Várhatóan 2011- től már idehaza is kötelező lesz valamenyi ebet csippel el­látni. Magyar Ágnes Zsófia Felfrissíti idegennyelv-tudását, mielőtt nyaralni menne külföldre? BeczeTóth Anna kereskedő Elsősorban Magyarországon szoktunk nyaralni, de ha kül­földre utazunk, sem gondoltam még nyelvtanulásra, van épp elég dolgom egész évben, nem tudok még nyelvtanfolyamra is járni. Eddig is jól elboldogultam nyelv nélkül, és ahol jártunk, majdnem mindig volt olyan kí­sérő, aki segített, ha kellett. Pintér József üzletkötő Nyelvtanfolyamra ugyan nem iratkozunk be, de szoktunk venni valamilyen úti szótárt, amelyben mondatok is van­nak a mindennapi életre vo­natkozóan, például hogyan kell útbaigazítást kérni. An­golul egyébként viszonylag jól elboldogulunk, ez általá­ban elég szokott lenni. Runyó Péter egyetemi hallgató Könnyen tanulok nyelveket, szinte folyamatos tanulásban vagyok. Ha netán olyan ország­ba mennék, amelynek nyelvét nem beszélem, akkor vennék egy szótárt. De számomra el­érhető távolságban nem na­gyon van olyan hely, ahol nem értik meg az angolt annyira, hogy az ne lenne elég. Szabó Zsombor vállalkozó Nem tanulok. Görögországba szoktam utazni, ott meg már mindent ismerek, amire szük­ség van. A vendéglőkben szin­te mindenhol van magyar fel­szolgáló, és nem láttam még olyan görög üdülőhelyet sem, ahol ne lenne egy magyarul beszélő idegenvezető, aki a nehezebb ügyekben se$t. JUT ESZEMBE... Bicikli Nem sikerült. Az unió a fo­gyasztás csökkentésében ér­dekelt, ezért nem támogatja az üzemanyagok adótartal­mának csökkentését, mint azt Magyarország Brüsszelben kezdeményezte - a világpiaci árdrágulást ellensúlyozandó. Egyes szolgáltatási területe­ken viszont nincs ellenükre az alacsonyabb áfakulcs, a közlekedésben azonban leg­feljebb a kerékpárjavítás len­ne ebbe a körbe sorolható. Ez utóbbi persze aligha oldja meg a hazai közlekedési gon­dokat, de legalább a bringá- sok örülhetnek. Mert biciklizni jó. Hétvé­gén, tóparton, erdei utakon, távol a benzingőztől minden­képpen. Arról persze, hogy a drótszamár, mondjuk, Bu­dapesten egyáltalán felme­rülhet-e mint a mindennapi munkába járás eszköze, már igencsak megoszlanak a vé­lemények. Az utcák szűkek, a sávok keskenyek, nem fér meg egymás mellett bicikli és autó. A vezetők ráadásul ag­resszívek, s konfliktus esetén a rövidebbet csakis a „puha­testű” húzhatja. Alighanem az egészségügyre is komoly pluszterhek hárulnának, ha kerékpárosok ezrei szippan­tanának jó mélyeket regge­lente pedáltaposás közben a fővárosi szmogból. Sokan eleve nem is pat­tanhatnának nyeregbe, má­sok pedig teljességgel elkép­zelhetetlennek tartják, hogy, mondjuk, öltönyben kerekez­zenek be a hivatal elé. Nem így külföldön, ahol akár kis­kosztümben is vígan pedáloz- nak, görkoriznak a munkába, a hátizsákban meg ott lapul a tűsarkú cipő. A különbség annyi, hogy ott erre kiépült az infrastruktúra. Kerékpár­utak összefüggő hálózata szö­vi át a várost, s ezek létreho­zására aszfaltot, s nem csak sárga festéket használtak. Van elegendő P+R parkoló és a metrómegállók, pálya­udvarok környékén hatalmas biciklitárolókat építettek ki. A biciklizés ugyanis tömeges­sé válván sajátos új gondokat vet fel. Hannoverben példá­ul - ahol a biciklizés már „tö­megközlekedési” forma - a fél város házfalain ott díszeleg a tábla, hogy „kerékpárt a fal­nak támasztani tilos!” Ferencvárosban elvileg jók a kerékpározás feltételei, a hajdani rozsdaövezetben ki­alakuló utcákban könnyű lenne helyet teremteni a ke­rékpárosoknak, a belső vá­rosrészek forgalomcsillapított vagy sétálóutcáiban is biz­tonságosan lehetne kerekez­ni. Mit sem érnének azonban egy kerület erőfeszítései, hi­szen a lényeg éppen a kerék­páros közlekedés összefüggő rendszerének kialakítása len­ne. Erre azonban pénzt kelle­ne áldozni, s gazdája kellene, hogy legyen a projektnek. Ehhez képest - mint közle­kedési híreink között olvasom - éppen most szüntették meg az erre létrehozott miniszteri biztosi pozíciót... Kocsis Kristóf főszerkesztő

Next

/
Thumbnails
Contents