Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2008-06-06 / 22. szám
Fotó: Intercom 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. június 6. MOZISAROK Szex és New York Fesztiválnyár a Ráday utcában Könyvhét, Papírvarázs, Református Zenei Fesztivál „Vannak szerelmek, amelyek nem nagyregények - mindössze novellák. De ez nem jelenti azt, hogy kevesebb bennük az érzelem!” (Carrie Bradshaw) Az 1998-ban világhódító útjára indult és nézettségi rekordokat döntő televíziós komédiasorozat rajongótábora végre fellélegezhet. A hatodik évadot követően, 2004-ben lezárult széria sztárjai mindannyian visszatértek, ezúttal a filmvászonra. Az ötven (!) Emmy- és huszonnégy (!) Golden Globe-díjra jelölt sorozat, mely az előbbi elismerésből hetet, a másikból pedig nyolcat el is nyert, minden idők egyik legsikeresebb televíziós produkciójának számít. A széria (elsősorban a hölgy nézők körében) népszerű hősei tulajdonképpen ugyanott folytatják, ahol annakidején abbahagyták. Igaz, a cselekmény szempontjából is eltelt több mint három év, azonban a négy szókimondó hölgye- mény és népes baráti, valamint felebaráti köre semmit sem változott. Magánéleti problémák vagy éppen kiegyensúlyozottnak látszó párkapcsolatok, a karrier és a családalapítás állandó és áthidalhatatlannak tűnő problematikája, titkok és csalódások forgataga kavarog a vásznon. A közel két és fél televíziós epizódnak megfelelő hosszúságú, százharmincnyolc perces filmben természetesen a legfontosabb és minden egyéb konfliktust felülíró, állandó dramaturgiai elem a négy bájos főhősnő - Carrie (Sarah Jessica Parker), Samantha (Kim Cattrall), Charlotte (Christin Davis) és Miranda (Cynthia Nixon) - örök és szétszakít- hatatlan barátsága. Kulcsfontosságú, régóta húzódó kérdésekre is választ kaphatunk a filmből. Többek között például arra, hogy Carrie és Big végre egybekelnek-e. A kissé nimfomán, pontosabban a változatosságot kedvelő Samantha tud-e váltani, és monogám párkapcsolatban élni? Charlotte gyermek- vállalási kísérletei vajon sikerrel járnak-e? Miranda és Steve kapcsolata valóban elég erős, és kibírja-e a legnehezebb próbatételt is? A film rendező-forgató- könyvírója az a Michael Patrick King, aki már-a sorozat jó néhány részének munkálatait is irányította. Az ötvennégy éves televíziós szakembernek azonban ez a munka az első nagyjátékfilmje. „Amikor a sorozat egyes részeit forgattuk, nem mehettem a saját fejem után, figyelembe kellett vennem a többi epizódot, amelyeket mások rendeztek. Most viszont kiélvezhettem minden percét annak, hogy az én kezemben futottak össze a szálak. Annak idején sokaknak erőt adott a sorozat, mert azt közvetítette a nőknek: legyél erős, okos, határozott, önálló! Járd a saját utadat! A sorozat sikere után szinte természetes volt, hogy a lányokkal előbb-utóbb a mozivásznon is találkozhatunk. A sorozat a szerelem kereséséről szólt - mondja King -, ez a film viszont arról, mi van, ha rátaláltunk a szerelemre.” A Carrie-t alakító Sarah Jessica Parker tizenötmillió dolláros extra gázsiért méltóztatott ismét a világhírt hozó karakter bőrébe bújni, és állítólag Kim Cattrall is csak horribilis összegért volt hajlandó leszerződni a produkcióhoz, amelynek teljes költségvetése elérte a hatvanötmillió dollárt. Azonban a producerek (természetesen) biztosra mentek, hiszen a film összbevételként ennek valószínűleg sokszorosát fogja megtermelni a világ mozipénztárainál. Carrie és barátnői tehát újra itt vannak, hogy tovább meséljék szórakoztató kalandjaikat a New York-i szinglik és nem szinglik mozgalmas életéről, a régi és újabb (leendő) rajongók legnagyobb megelégedésére és örömére, egy pompás szórakozást nyújtó mozgóképes kaleidoszkópban. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el június 16-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: Sarah Jessica Parkért 1995-ben Antonio Banderas partnereként láthattuk egy romantikus komédiában. Mi volt a film címe? A május 23-i szám filmes játékának megfejtése: Ryan közlegény megmentése és a Schindler listája volt. Nyerteseink: Csányi Attila és Lehoczki András A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu A meteorológiai nyár kezdetével pezsgésnek indul a Ráday utca. A Kultucca rendezvényei a tavalyinál is gazdagabb és színesebb programokkal várják a kultúrára szomjazó- kat, az idén több helyszínen botlunk majd fontosabbnál fontosabb eseményekbe, kiállításokba, előadásokba. Június 5-étől három fesztiválnak nyújt helyszínt a Kultucca és a Bakáts tér. Egyszerre kezdődik a 8. Könyvhét (5-8-áig), a Papírvarázs fesztivál (6-9- éig) és a Református Zenei Fesztivál (6-8-áig). Mindhárom rendezvénynek hagyománya van már a kerületben. A fesztiválokat dr. Gegesy Ferenc polgármester nyitja meg június 5-én, csütörtökön, 18.00 órakor a Kartonart Galériában, a Ráday utca 25-ben, az „Az lehetetlen, hogy ez papír!” című kiállításon. A gazdag programban valódi csemegéket találhat magának minden korosztály. A könyvek közt a gyermekkorútól a tudományos érdeklődésűig mindenki találhat ízlésének megfelelőt. Hogy könnyebb legyen a választás, dedikálások és könyvismertetők tucatjait nézhetik meg igen neves közreműködőkkel. Itt lesz Závada Pál, Zalán Tibor, Bárándy Gergely, Gömör Béla, Sándor György, Gross Arnold és sokan mások. Amit csak készíteni lehet papírból, azzal találkozhatnak ezen a fesztiválegyüttesen; talán legtöbbet a Sterling Galériában megrendezendő, papírékszer- terveket ismertető kiállítás ígér. Június 6-án, pénteken indul a Református Zenei Fesztivál, amelyet a véletlen hívott életre. Böszörményi Gergely „kiugrott” közgazdászként zenekiadással foglalkozott, amikor a Magyarok Református Világtalálkozóján felfedezte, mekkora az érdeklődés az akkor még nem létező református dalokra. De mert ezeket el is kell készíteni, és erre az egyszerű stúdiófelvételek nem alkalmasak, megszervezte, hogy a Zeneakadémia Nagytermében vegyék fel élőkoncert keretében a zeneműveket. Ennek eredménye lett az első Református Énekek a Zeneakadémián című hangverseny 2001-ben, majd a fesztivál, amely 2004-re érte el mostani formáját, de mára túlnőtt a határokon. Az idei gazdag templomzene-kínálat mellett, amelyben nemcsak a református egyházak vesznek részt, kísérőprogramok is találhatók, mint a kerekasztal- beszélgetések a Bakáts téren, a fáklyás menet, a keresztyén zenekarok és missziók bemutatkozása és megemlékezés Török Pál püspök születésének 200. évfordulójáról. A fellépők közt pedig éppúgy megtaláljuk a Vujicsics együttest, mint az Echoes of Pink Floydot, az After Cryingot, de találkozhatunk Caramellel is a Bakáts téren. A fesztiválhoz kapcsolódik Somodi Ildikó képzőművész a „66-os úton” című, interaktív kiállítása az Eriin Galériában - és a Biblia Múzeum is déltől hatig lesz látogatható a hét végén. Bár nem a zenei fesztivál része, mégis kiemeljük az események sorából az 1. Ferencvárosi Kórustalálkozót, amely először hoz térzenét a Ferenc térre. Két napon keresztül, délelőtt 10-től hallhatják, láthatják a ferencvárosi iskolák és civilek kórusait, 6-án a gyermekeket, 7-én a felnőtteket. A filmek és a színház szerelmesei is csemegézhetnek a hét végén, sok egyéb program mellett itt lesz a Dokumentumfilm Rendezők Egyesületének Kamera-díj-átadása, a Stúdió K pedig Nagy András Camille című monodrámájával várja 6-án este közönségét. A Könyvhétnek van egy - bár nem Budapesten - futó kísérőprogramja, amely az AquaPhone nevet viseli, és Párkányban zajlik. A múlt század ötvenes éveinek elején nem állt a híd, és ezért semmilyen lehetőség sem volt a Duna másik oldalára szakadt rokonokkal és barátokkal találkozni egy jóízű beszélgetésre. Ezért esténként, szélcsendes időben, lementek az emberek a Dunához, és szót váltottak egymással a folyó vizének segítségével. Az AquaPhone performansz ezt a jelenséget idézi - tisztelettel adózva azoknak, akik sorsukat, titkaikat a Dunára bízták. Szinte véget sem ér a három rendezvény, amikor elkezdődik 13-án a Ferencvárosi Fesztivál, amelynek részletes programjából, a többiekével együtt, a 8. oldalon csemegézhetnek. Solténszky Galéria a bankban Táncon innen és túl A TranzDanz Társulat bemutatója a Trafóban A 20. század végétől minden művészet, így a tánc is műfajának határait fenyegeti Május 30-án mutatta be a Trafó Kovács Gerzson Péter és - ami vele egyet jelent - a TranzDanz Társulat legújabb, ezúttal az Örök élet termékek címet viselő produkcióját. A néptáncosból lett koreográ- fus-rendező-látvány tervező Kovács Gerzson Péter amióta 1987-ben szakított a hagyományos táncművészettel, és a saját útját járja, a kortárs tánc egyik meghatározó és összetéveszthetetlenül egyéni alakja lett. A most bemutatott darab egy trilógia harmadik, befejező része. Míg a 2004-ben született Tranzit a kifutók világának hamis csillogásáról, a 2006-os Bankett a kelet-európai kispolgári lét visszásságairól szólt, az Örök élet termékek a hamis értékek hínárjában vergődő, fogyasztóvá degradált emberről. Kovács Gerzson Péter és a TranzDanz esetében természetesen csínján kell bánni azzal a kifejezéssel, hogy „miről szól” egy előadás. Aki hagyományos értelemben vett történetet és táncolást várna, az messze kerülje el a TranzDanz produkcióit, de talán magát a Trafót is, hiszen a kortárs tánc és Kovács Gerzson Péter ennél többet (vagy kevesebbet, de mindenképpen más élményt) kínál. Mint a huszadik század utolsó évtizedeitől fogva szinte minden művészeti ág - a zene, az irodalom -, a tánc is a műfaj határait feszegeti, és ezzel egyidejűleg a kezdetek, az ősi, az archaikus felé fordul. Ezzel lemond a népszerűségről, a közérthetőségről, a tömegigény kielégítéséről, ugyanakkor különleges és intenzív élményt nyújt azoknak, akik hajlandók e kísérletek részesei lenni. Nincs könnyű dolguk a táncosoknak. Kovács Gerzson Péter ugyanis a táncot szinte a mozdulatlanságig redukálja, illetve apró, szinte láthatatlan elemekből építi fel - kínos lassússág- gal. Vagy éppen gyors, hirtelen és váratlan, groteszk mozdulatokat végeznek a táncosok, mintha áramütés érte volna őket, amely után kifacsart testtel, rongybábuként zuhannak össze, mintha élettelenül lógnának egy láthatatlan kötélen. Az előadás első felében a táncosok szinte egy helyben állnak, különböző testhelyzetben, akár a kirakati bábuk, amelyek az örök élet termékeit és az örök fiatalságot kínálják. Csak az egyes testrészek mozdulnak, s ezekből az apró mozdulatkezdeményekből néha felsejlik valami tétova harmónia: ahogyan a karok meglebbennek, hullámzani, talán szárnyalni kezdenek. Ez, mindössze ennyi a történés a Trafó színpadán. Ez a „brutális minimalizmus”, ahogyan egy szakértőnek tűnő kritikusa jellemezte Kovács Gerzson Pétert, ráérős szemlélődést és intenzív nyugalmat kíván a nézőtől - és sok beleérző képességet, lankadatlan figyelmet. De azért engedtessék meg a nézőnek, hogy azt is lankadatlanul, ám némi riadalommal figyelje, hogyan és hová fejlődik a kortárs tánc. Ha a művészet, a művész végül majd nullára redukálja saját nyelvét, jelen esetben a táncot, akkor hogyan tovább? És minek? Ferencz Zsuzsa Sóváradi Valéria kiállítása Rádayban A Volksbank, magát a kis- és középvállalkozások, a középréteg bankjaként meghatározó pénzintézet mindig is törekedett arra, hogy ne csak pénzügyi tanácsadó központ, hanem a helyi kulturális életet aktívan, támogató kulturális centrum is legyen. Erre szolgálnak a Volksbank galériái szerte az országban, és itt a Ráday utcában is. Mecénások olyan kvalitásos, művészi hitvallásukkal, eddigi életútjukkal hitelesített művészek és műveik megismertetésében, akik összekötő kapcsot jelentenek hazánk és Európa között - mondta bevezetőjében Skonda Mária vezérigazgató-helyettes. Amikor tíz éve az első galéria megnyílt a Ráday utcában, hihetetlennek tűnt, hogy sikerült megvalósítani a „kultucca” gondolatát. Sorra nyílnak galériák, kiállítások, akár étteremben, de kávéházakban és most, lám, bankban is. Az alapfunkció természetesen marad a banki. A két tevékenység azonban jól segíti egymást - tette hozzá dr. Gegesy Ferenc polgármester. Az új Volksbank-galériában az első kiállító Sóváradi Valéria képzőművész. A kétrészes tárlaton vitrinekben sorakoznak az egyedi készítésű művészkönyvek, amelyekből az évek során jelentős sorozat növekedett. A különböző technikával készített, sokszor saját maga által merített papírra írt, rajzolt, festett, hajtogatott, kollázsszerűen ragasztott könyvek, leporellók különleges, rendkívül izgalmas lehetőségeket felcsillantó kifejezési formát tárnak elénk. A falakon különös hangulatú csendéletek, ezek is Sóváradi Valéria művei. A statikus, filmszerűen kivágott látványrészletek, a kézzelfogható valóság, a szűkebb környezet intimitása keveredik valami belső, megfoghatatlan izgalommal, belső remegéssel. A szobabelsőből a résnyire kinyílt konyhaajtón át a végtelenig jutunk elmélyült szemlélődésünk közben. Itt minden banális hétköznapi tárgy a művészet titokzatos tárgyává válhat. Sóváradi Valéria emberek nélküli világában, mint egy álomban bolyongunk a furcsán megvilágított terek között. Szorongó tapogatódzás, bizonytalanság ez, ahol az árnyékok sem adnak szilárd támpontot. Nem tudni, honnan jön a fény. Kínzó hiányérzet keveredik itt a statikussággal, és az időtlenné válással. Sóváradi Valéria kiállítását szeptember végéig nézhetik meg a Volksbank nyitvatartási idejében. Knox Dr. Gegesy Ferenc polgármester és Skonda Mária vezérigazgató helyettes A tavalyi könyvhét egyik érdekessége volt az árnyképcsarnok - idén mi lesz a meglepetés?
