Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)

2008-05-09 / 18. szám

Fotó: SPI 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. május 9. MOZISAROK Lucky Luke - Irány a vadnyugat! Lucky Luke - Tout á l’Ouest! „Röviden összefoglalom: visszaszerezzük a zsákmá­nyunkat, és utána eltesszük láb alól Lucky Luke-ot. Vagy inkább mégsem! Először eltesszük láb alól Lucky Luke-ot, aztán visszaszerez­zük a zsákmányunkat!” (Joe Dalton) Akik esetleg még nem is­mernék anno az Alfa ma­gazinból vagy egyéb ifjúsá­gi lapokból és mozgóképes adaptációkból: Lucky Luke a legendás cowboy, aki gyor­sabban lő a villámnál. Va­lamint Lucky Luke az, aki rendszeresen rács mögé jut­tatja (az onnan újra és újra meglógó) a bankrablások terén kifejezetten dilettán­soknak számító Daltonokat, akik közül Joe az agytröszt, testvérei pedig finoman szólva is kissé tompák. A legújabb, másfél órás, animációs westemmóka egy ma már klasszikus, Morris- Gosdnny-képregény nosztal­gikus feldolgozása. Olivier Jean-Marie rendező és stáb­ja munkájának eredménye egy minden korosztály szá­mára kellemes kikapcsoló­dást nyújtó, helyenként kife­jezetten fergetegesre sikerült rajzfilm lett. Igazi különle­gesség, hogy Jean-Christophe Dessaint animációs rende­ző és 120 fős csapata - a gigantikus teljesítményű számítógépekkel készült rajzfilmcsodák korában is - a hagyományos rajzfilmké­szítési technika mellett dön­tött. Hihetetlennek tűnhet, de klasszikus módon, a film minden egyes képkockáját külön-külön, kézzel rajzolták meg. A gyakorlatban ez 220 ezer (!) kézzel készített raj­zot jelent, amelyek összesen 20 hónap alatt készültek el. Dessaint kiváló stílusérzék­ét igazolja a sajátos, valódi képregényhangulat. A hibát­lanul mozgó és folyamatosan vicces szituációkba keveredő figurák szemet gyönyörköd­tető, részletgazdag hátte­rek előtt tűnnek fel. A film múltidéző élményt is nyújt­hat azoknak, akik a szimpa­tikus cowboyt annak idején még Villám Viliként ismer­ték meg. A történet 1855-ben, New Yorkban kezdődik, ahol a bí­róságra beidézett Daltonok megszöknek és több-keve­sebb sikerrel kirabolják a város összes bankját. Sar­kukban a helyi rendőrség­gel, Joe Daltonnak még marad ideje, hogy elrejt­se a zsákmányt, mielőtt Lucky Luke megérkezik. Joe dugihelynek egy ekhós sze­keret választ. Miután sike­rül lerázniuk a rendőröket, a Daltonok visszatérnek a rejtekhelyre, ahol azonban kellemetlen meglepetés éri őket: több tucat ugyanolyan, teljesen egyforma szekérrel találják szembe magukat. Ezekkel a bevándorló tele­pesek indulnak Kaliforniá­ba, hogy (egy szélhámostól) frissen vásárolt földjüket el­foglalják. Sanda úr, a szél­hámos a már ismert út­vonalakon betarthatatlan határidőt tűzött ki a Kalifor­niába érkezésre, ezért a két­ségbeesett telepesek felké­rik Lucky Luke-ot, hogy egy veszélyesebb, de a rendel­kezésre álló idő szempont­jából tarthatónak tűnő úton segítsen nekik eljutni az ígéret (drágán megvásárolt) földjére. Vadnyugaton jár­tas hősünk vállalja a felada­tot, már csak azért is, mert a Daltonok is kénytelenek vol­tak csatlakozni a kompáni­ához, hogy kiderítsék, me­lyik szekér rejti a pénzüket - így hősünk szemmel tart­hatja a négy gazfickót is. A viszontagságos utazást to­vább nehezíti (a társaság­hoz csapódó, elmaradhatat­lan kutya mellékszereplőn, Rantaplanon kívül) a ka­raván nyomában settenke­dő gonosz, telekspekuláns Sanda úr, aki mindent elkö­vet, hogy a lelkes és megle­hetősen hiszékeny telepesek semmiképp ne érkezzenek meg Kaliforniába a kitűzött határidőn belül... A szinkron remekül sike­rült, a szóviccek és egyéb verbális ziccerek kivétel nélkül működnek, a beve­zető bónuszkisfilm - amely­ben Rantaplan a kissé debil „seriffkutya” és különböző állatfigurákból álló baráti köre ad elő egy eszelős be­tétdalt, valamint egy ahhoz tartozó tébolyult koreográfi­át - pedig egyszerűen zseni­ális. CS. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdé­sünkre, és juttassa el május 20-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Ház­ban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejt­sék el feltüntetni telefonszá­mukat vagy egyéb elérhe­tőségüket) E heti kérdésünk: Hány nap alatt kell eljutniuk a telepeseknek Kaliforniába? A április 25-i szám filmes játékának megfejtése: Johny Cash volt. Nyerteseink: Pócs Ákos és Serghei Károly A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu A Plein-Art a Ráday Kultuccában Már a tizedik fesztivál kezdődik Dobozok univerzuma Szikora Tamás kiállítása Az Idén tizedik alkalom­mal rendezik meg a Ráday Kultuccában a hagyományos Plein-Art fesztivált. A május 16-18. között (péntektől vasárnapig) zajló művészeti fesztivál vendége Kína lesz, így kóstolót kapnak az érdek­lődők a modern kínai kultúrá­ból is. Az idei Plein-Art is bővelkedik érdekességekben, ilyen lesz a megnyitó sárkányos felvonulá­sa, amelyet a képzőművészeti szakközépiskolások adnak elő. Vasárnap a gyermekek kapnak teret a színpadon, kipróbálhat­ják alkotókészségüket a József Attila iskolásokkal közös játék­ban. A művészeti oktatásban részesülő tanulók megjelení­tenek két nagyon híres fest­ményt, szándékosan nem írjuk meg, hogy melyeket, mert az lesz a feladat, hogy kitalálják a kvízkedvelők. Utána egy hatal­mas, emberi arcokból álló képet hoznak létre - Archimboldó, az olasz reneszánsz festő után sza­badon - terményekből, zöldsé­gekből és gyümölcsökből. Különösen nagy figyelmet érdemel Véssey Gábor festő­művész, aki egyike a Top 50-es listának, és Für Emil képzőmű­vész, aki speciálisan groteszk szemszögből jeleníti meg a zsi­dó életet és hagyományokat. A Plein-Art egyik jellegzetes­sége, hogy teret enged a fiatal, még magukat nagyon meg­mutatni nem tudó művészek­nek. Figyelemre méltó, hogy a rendezvény három napja alatt óránként nyílik egy-egy külön­A Plein-Art egyik visszatérő jellegzetessége az utca felett szálló zászlórengeteg leges tárlat - ezzel is szolgálva a fesztivál alapgondolatát: a képzőművészet és társművé­szetei együttes bemutatását. Az Eriin Galéria szervezésé­ben a Ráday utca galériáinak, kulturális intézményeinek, kávéházainak, az utca aszfalt­jának, sőt légterének bevoná­sával megvalósuló X. Jubileumi Plein-Art Kortárs Művészetek Fesztiválján a számos kortárs képzőművészeti kiállítás, zenei és irodalmi performansz mellett izgalmas videóinstallációkat is láthat a nagyérdemű. Az utcán szobortárlat, felette szabadtéri művész-zászlóbemutató fogad­ja az idelátogatókat. A kínai kultúrában segít el­igazodni az a szombati könyv- bemutató, amely a kínai kortárs irodalomról szól, és háziasszo­nya Zombory Klára sinológus, műfordító lesz (a részletes prog­ramot a 8-9. oldalon tekinthe­tik meg). Solténszky Kornélia A doboz valamilyen merev anyagból, (fából, kartonpa­pírból) készülő, rendszerint fedeles, csomagolásra, szál­lításra, tárolásra használ­ható, láda formájú tartó, vagy valamilyen tárgyat magába foglaló burkolat. Az Art 9 Galériában most nyílt kiál­lításon dobozokat látunk - térben és síkban megfestve. Szikora Tamás ezeket a külö­nös, megfestett és térbeli for­mákkal kevert kompozícióit, monomániás térgeometriai esszéit a kilencvenes évek első éveiben találta ki, majd kezd­te sorra egymás után megfo­galmazni és megvalósítani. A dobozok világának nagy ha­gyományai vannak a művészet­ben. Az elődök, Kassák Lajos, Bortnyik Sándor, Péri Lász­ló vagy az orosz El Lissiczkij munkásságának tanulmányo­zása kihagyhatatlan ennek a különös műegyüttesnek a megértéséhez. Munkásságuk­ban valamennyien foglalkoz­tak ilyesfajta térgeometriai megközelítéssel, de kizárólag csak ezzel egyikük sem. A mai magyar neokons- truktivizmus kiemelkedő mestere, Szikora Tamás való­di szintézist teremt. Munkái­hoz közelíthetünk a tárgyfe- tisizmus felől is, de itt csak tartó van, tárgy nincs. Em­legethetjük a reduktív konst­ruktivizmust is, ez is igaz le­het, hiszen itt a lényegre redukált formavilág ötvöző­dik a tetszetősségtől mentes színvilággal. Monumenta­litást látunk itt kicsiben is. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy a vissza-visszatérő áb­rázoló geometriai idézetek jelennek meg a valóság és az illúzió határán egyensú­lyozva. A régi, kopottas könyvbo­rítók, acélmetszet-illusztrá- ciók darabjai, régi levelek írásrészletei, maga az alap­nak felhasznált, ódonnak látszó anyag - mind jelen vannak műveiben, ezek ré­tegeit halmozza egymásra. A valódi tárgyak ebben a világban illuzórikusán meg­rajzolt és festett árnyékokkal rendelkeznek. Semmi sem az, aminek elsőre látszik. A téma redukálódik, doboz, dobozba rakott dobozok, ä dobozság mindenféle kons­tellációja - az üres puszta tér a dobozok falai által kijelölt határokkal. Ezt a metafizikus ma­gányt járja körül az alkotó. A lomtalanítások ócska do­bozait, talált tárgyait idéző tárgymontázsokból és ezek rajzolt, festett, szerkesztett kiegészítéseiből jön össze ez a különös hangulat. Művei­ben folytatódnak az elődök kísérletei, a konstruktivis­tának mondható festmény­reliefek. így egészülnek ki a talált és készített tárgyak régi írásokkal, fényképek­kel, málló könyvborítókkal, gerincekkel. A Szikora Tamás kollázs­képeiből rendezett kiállítás május közepéig látható. Knox A varázsló kertje a Nemzetiben Színpadi játék Csáth Géza életéről JgiPí Jubilál a Garabonciás A Művészetek Palotájában ünnepelnek Április 16-án mutatták be a Nemzeti Színház Kaszás Atti­la Termében Elek Szilvia A va­rázsló kertje című dokumen­tumdrámáját. Csáth Géza (1887-1919) a ma­gyar próza sajátos hangú, kü­lönleges látásmóddal megál­dott tehetsége volt, novelláit a Nyugat és más folyóiratok rend­re közölték, majd kötetekben is megjelentek, emellett kiváló zenei és képzőművészi adott­ságokkal is rendelkezett. Mégis orvos lett belőle, a századelőn divatba jött pszichoanalízis módszerével kezelte páciense­it. Élete tragikus véget ért, mor­finista lett, elméje lassan elbo­rult, megölte feleségét, majd később magával is végzett. A Nemzetiben látható szín­padijáték kerettörténetét Elek Szilvia zongoraművész és ze­neszerző, Csáth Géza zenei hagyatékának kutatója írta, aki maga is szerepel a darab­ban, ő adja elő a Csáth zene­műveiből válogatott zongora­betéteket, de rajta kívül más zenészek is közreműködnek. A zene mellett videojáték kísé­ri az előadást, mely Csáth kép­zőművészeti alkotásai alapján készült. Vladár Csaba festő­művész a díszlet-, jelmez- és látványtervező, akinek Csáth Géza ihlette alkotásaiból az előtérben kiállítást is látha­tunk. Sőt, az előadásnak önál­ló honlapot is készítettek. Sokat markoltak tehát a da­rab alkotói, és az ilyenkor szo­kásos következmény nem is maradt el. Elek Szilvia keretjá­tékában egy Brenner nevű fia­tal orvos tart előadást egy eset­ről, mely eset természetesen maga Csáth Géza, az ő élet- és kórtörténete. Látjuk a fiatal, rendkívül tehetséges és gyen­A képen Eke Angéla a színdarab egyik jelenetében ge idegzetű ifjút, aki első írá­sait mutatja unokatestvérének, Kosztolányi Dezsőnek, akihez élete végéig szoros barátság fűz­te. Elhangzik sok-sok Csáth- és Kosztolányi-szöveg, ami rend­jén is van, bár ebből még nem lesz dráma. Dráma abból kíván lenni, hogyan harapózik el az írón a pszichózis, hogyan küzd Csáth a démonaival és a mor­fiummal, s hogyan teperik le azok végül. Jordán Tamást lát­hatólag foglalkoztatja az alko­tás és az alkotók mélylélektana (lásd József Attila: Szabad ötle­tek jegyzéke), s ebből a szem­pontból Csáth valóban hálás téma. Az ő esetében ráadásul még afféle „kultúrmisszióra” is lehet hivatkozni, hiszen mun­kásságát sajnálatosan kevesen ismerik. E tekintetben azon­ban most sem jutottunk sokkal beljebb. Kapunk ugyan egyfaj­ta képet Csáth Gézáról, de ez sokkal inkább egy orvosi eset (Jordánék még egy valóságos pszichiátert is a színpadra kül­denek dr. Danics Zoltán szemé­lyében), semmint egy művész portréja vagy drámája. A színészeket is feszenge­ni láttam szerepükben. A na­gyon tehetséges Miklós Mar­cell megpróbálja végig magas hőfokon tartani szenvedélyét a Csáth/Brenner figura ala­kításában, de nemigen bírja szusszal. Bródy Norbert Kosz­tolányija valamivel hitele­sebb; higgadtan ellensúlyozza a rokon és írótárs devianciáját, megmutatva a tehetség kitelje­sedésének konszolidált, polgá­ri változatát. (És nagyon szép a megzenésített Üllői úti fák is.) Kettejük beszélgetéseinek in­kább irodalmi felolvasóesten, mint színpadon lenne a helye. Legjobban Vladár Csaba szín­padképe tetszett. A két részre osztott tér bal oldalán rideg-fe­hér klinikai előadótermet ren­dezett be, jobbra pedig meleg, a századelő hangulatát idéző, szecessziós hatású belső teret. A rengeteg kutatómunká­ért, a misszióért mindenkép­pen dicséret illeti az alkotókat. Aki pedig valóban meg akarja ismerni Csáthot - az olvasson inkább Csáthot. Ferencz Zsuzsa A Garabonciás Együttes műfa­jában egyedülálló az országban: történelmi társastáncokat adnak elő úgy, hogy műsoruk nemcsak tánc, hanem egyben színház is. Munkájukat a hitelesség és a korhűség jellemzi, ezt bizonyítja számtalan elismerésük és kül­földi meghívásuk is. Húsz éve alakult meg Váradi István vezetésével a Garabonci­ás Együttes, amely arra vállal­kozott, hogy életre kelti letűnt korok társastáncait. Tagjai, a tizen- és huszonéves fiatalok történelmi rendezvényekre, is­kolákba, művelődési házakba viszik el színes és egyedülálló programjukat. Nem kis felelős­ség felvállalni olyan művelő­déstörténeti szerepet, amelynek nincs írott anyaga, csak könyvek, naplók lapjairól lehet rekonst­ruálni a koreográfiát, amelyet a színpadon megjelenítenek. Éppen ezért új előadásaikat rendszeresen alkotótáborokban készítik elő. Idén is, mint min­den évben fellépnek külföldön is, a nyár folyamán egy német- országi történelmi játszótábor­ban mutatják meg tudásukat. Költségeiket a Garabonciás Alapítvány és a fellépti díjak fedezik, de segíti őket néhány díszlet- és jelmeztervező is, akik szinte fillérekért állítják elő az előadás kellékeit. Mint Váradi István elmondta, ebbe az együttesbe csak olyan fiatalok jönnek, akik kitartó munkára képesek, mert egy-egy előadás megalkotása hosszú és fáradságos folyamat, és csak akkor tud összeállni, ha min­denkire feltétel nélkül számít­hatnak. Ezt a lelkesedést egy idén, a huszadik születésnapon megalapítandó emlékplaket­tel fogják elismerni, melyet Vadady Ágnesről, a Garabon­ciás Együttes egykori alapító koreográfusáról neveztek el, és születésnapon, november 30-án adják át azoknak a fiata­loknak, akik a mozgásművészet valamely ágában kiemelkedően szerepeltek. A Ford Európai Kulturális Örökség-díjas együttes a húsz év legsikeresebb produkcióiból állította össze jubileumi műso­rát, amelyet június 7-én a Mű­vészetek Palotájában mutat be. Táncjátékaik a honfoglalás ko­rától a középkoron át a barokk és reformkor táncdivatját idézik a közönség elé. Solténszky Kornélia Az együttes nagy sikerű Napkirályfi-előadása XIV. Lajos udvarába varázsolja a nézőket

Next

/
Thumbnails
Contents