Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2008-04-04 / 13. szám
Ferencváros 2008. április 4. 5 A HÉT TÉMÁJA: Veszélyes kölykök az iskolákban Mi befolyásolja leginkább a gyerekek személyiségfejlődését? Talán attól még nem kell tartanunk, hogy felfegyverkezve érkeznek a diákok az Iskolába (folytatás az 1. oldalról)- Ez azonban csak egy lépés afelé, hogy helyes irányba terelhessük a deviáns gyerekeket. Fontos lenne azonban, hogy több olyan szakember - tanácsadó és pszichológus - dolgozzon egy intézményben, aki kívül tud helyezkedni az aktuális konfliktuson - csatlakozott a beszélgetésbe Bánfi Balázs pszichológus, aki a felső tagozatosokkal foglalkozik. A Dominó persze speciális intézmény, ezért kíváncsiak voltunk, hogy vajon máshol mennyire jellemző a magatartászavar, esetleg előfordul- tak-e kirívó esetek, s miként kezelik a diákok közti konfliktusokat. Ellátogattunk a Kosztolányi Dezső Általános Iskolába is, ahol Weningerné Bóka Zsuzsa, az osztályfőnöki munkaközösség vezetője és Stöckert Győző igazgató fogadott. Noha itt elenyésző a problémás gyerekek száma, abban mindketten egyetértettek, hogy rengeteget lazultak az erkölcsök, s durvábbak a diákcsínyek, mint néhány évvel, évtizeddel korábban.- Egy pedagógus tekintélye sok mindentől függ. Elismerem, hogy vannak rossz tanárok, de hozzá kell tennem, hogy a jogaink korlátozása is nagymértékben hozzájárult a mai helyzet kialakulásához - utalt az igazgató többek között arra a 3-4 éve hozott törvényre, amely szerint az iskola falain kívül nem szólhatnak bele a diákok cselekedeteibe. Weningerné Bóka Zsuzsa ennek kapcsán megemlítette, hogy az igazolatlan hiányzások is csökkenthetők lennének jogszabályi változtatással. Ma ugyanis ilyenkor szélsőséges esetben is csak pénzbüntetés róható ki a szülőre, míg korábban - és külföldön számos helyen ma is ez a gyakorlat - mindez akár a tanulmányi támogatás megvonásával is járhatott. A tény előtt azonban, hogy néhány diák újabban egy adott kor után kezelhetetlenné válik, ő is értetlenül áll.- Érzékelhetően hatodik osztályban kezdődnek a gondok. Egyesek - még ha korábban jól is haladtak tanulmányaikkal - teljesen megváltoznak, azt mondják, hogy elég volt az iskolából. Velük délután, kisebb csoportban, vagy egyénileg is foglalkozunk, s ilyenkor - mivel nem frusztrálja őket a nagyobb közösség-kezelhetőkké, együttműködővé válnak - mondta a munkaközösség vezetője. Ez az általános iskolákban talán még megoldható, ám a középiskolákban - mondván, hogy itt inkább csak tanítani, mint nevelni kell a gyerekeket - már kevésbé foglalkoznak a diákok személyiségfejlődésével. Ma, amikor 18 éves koráig mindenki tankötelezett, a nagyobb odafigyelés az iskolában talán a fiatalkori agresszió csökkentésében is szerepet játszhatna, ám ehhez további erőforrásokra lenne szükség. Benke Hunor A Schöpf-Me re i végórái Elfogytak a Bakáts téri remények A társadalom tükre Honnan ered a diákok agressziója? A fővárosi közgyűlés áprilisi ülésén döntenek az épület sorsáról (folytatás az 1. oldalról) Igaz, a fővárosi önkormányzat vezetői a kht. ügyvezetőjével egyetértettek abban, hogy a kórház hírnevének megőrzése érdekében átmenetileg folytami kell a korábbi tevékenységet, s ezért az orvosi kft.-vel együttműködési megállapodást kötöttek. Ám az abban megfogalmazott jogok és kötelességek, illetve az elszámolási rend kitételei a működés során komoly összemosódásokat eredményeztek. Ezt erősítette, hogy a tulajdonos kht. és a szolgáltató kft. ügyvezetője - dr. Garamvölgyi György személyében - azonos. így történhetett meg, hogy a kórház-tulajdonos kht.-je az ott dolgozók elküldése miatt személyi szempontból teljesen kiürült. A fekvő- és járóbetegellátáshoz már csak a kft. rendelkezett megfelelő személyi feltételekkel, miközben az általuk használt épület és az eszközök az önkormányzati kht.-é. A dolgozói kft.-t az önkormányzat tulajdonában álló ingatlan címére jegyeztették be, holott sem ehhez, sem a fővárosi vagyon használatához nem kaptak engedélyt. A revizorok szerint a kht. a struktúramódosulást megelőzően sem teljesítette az üzleti tervében szereplő pénzügyi előirányzatokat, s a jelentés becslései szerint jelentős adósságokat halmozott föl. Ebben feltehetően a legnagyobb tételt az adja majd, hogy a dolgozói felmentések, végkielégítések egy részének szabálytalansága miatt a kifizetések egy része nem igényelhető vissza költségvetési támogatásként ez a revízió számításai szerint 190 millió forint lesz. A revizorok a múlt áprilisi struktúraváltást megelőző és azt követő időszakra csoportosították a megállapított szabálytalanságokat. A múlt év áprilisa előtti időszakra a tervezettnél nagyobb veszteség elérése miatt tesznek szemrehányást a revizorok, ami szerintük elkerülhető lett volna, ha például nem köt a kórház egy Volvo személygépjárműre lízing- szerződést, vagy nem fizetnek ki gazdasági eredménnyel nem fedezett prémiumokat. Ebben a két évben történt, hogy az alapító okiratban foglalt értékhatár figyelembe vétele nélkül adták vállalkozásba az őrzés-védelmi feladatokat és a könyvvezetési szolgáltatásokat. A kórház elmulasztotta a tulajdonosi engedély beszerzését a konyha bérbeadásánál is. Nagyjából ezeket sorolja a főváros két bizottsága által most tárgyalt revizori jelentés. A főigazgató szerint mindez nem igaz, minden egyes lépése és döntése ugyanis az önkormányzat beleegyezésével történt. Garamvölgyi György azt sem érti, mi volt a gond a működésükkel, hisz maga a fenntartó kérte fel őket, hogy az intézmény jövőjéről határozó pályázat lezárásáig folyjon minden a korábbiak szerint.- A jelentés csak arra jó, hogy az intézmény körül forrjon a levegő, végül messiásként érkezzen az új tulajdonos: sokakat érhet meglepetés, kik költöznek majd be a kórházba, kik szerzik majd meg az ingatlant - kommentálta a jelentést a főigazgató, aki egyelőre értetlenül áll a személyét ért támadások előtt. A vezetői adok-kapok közben az intézmény dolgozói nevében írt egy család panaszlevelet. Szerintük a nagy vitában csak azokkal nem törődik senki, akik éjt nappallá téve itt dolgoznak. Harminc szakdolgozó jár a levélíró Győry Lajoséhoz hasonló cipőben: a férfi évek óta szakképzett műtősként dolgozik a kórházban, keresetéből tartja el a családját. A család szerint van, hogy a fizetés heteket késik, a munkaszerződés és a már kiadott fizetési lista folyamatosan módosul, a munkatörvénykönyvben engedélyezett 168 óra helyett pedig többen is 280-290 órát dolgoznak, ügyeleti díj vagy túlórapénz nélkül. A Győry család számításai szerint havonta éppen feleannyit kapnak, mint amennyi megilletné őket az elvégzett munkáért. A dolgozók között egyébként van, akinek albérletét kellett felmondania, de olyan is akad, aki lényegében éhezett, mert nem kapta meg időben a pénzét. Győry Lajos, aki egyébként táskányi iratkupaccal keresi az igazát, állítólag Garamvölgyi Györgynél is rendszeres látogató volt, mindhiába. A főigazgató viszont nem tud ilyen gondokról, a kórház munkaügyi vitában senkivel sem áll. Azt azonban ő is elismeri: az elmúlt hónapokban az új helyüket keresték, ezért „kicsit nagy volt a felfordulás”. Ami most tény: a kórház végső sorsáról az áprilisi közgyűlésen dönt az önkormányzat, Garamvölgyi György pedig a jövőben eredeti szakmájában, szülész-nőgyógyászként dolgozik majd egy másik intézmény szülészeti osztályán. Kun J. Viktória A ferencvárosi önkormányzati iskolákat eddig szerencsére elkerülte az iskolai agresszióhullám. Ám például a fővárosi tulajdonú, a Gyáli útról már elköltözött Irinyi János szakképző iskolának - ahol egy énektanárnőt aláztak meg (lásd tavalyi 20-as számunkat) - voltak kerületi kapcsolódásai, s a mostani botránysorozatot kirobbantó eset főszereplője is kerületi lakos. Ezért a kerület oktatásért felelős alpolgármesterét, Pál Tibort is megkérdeztük az iskolai agresszió okairól. ■O '03 CL J - Miért pont most robbant ki a £ botrány? | - Mert úgy tűnik, hogy az ■ó iskolai események most léptek u- át egy érzékenységi küszöböt. Hallatja az ügyben a hangját a média, megszólalt a házelnök, a miniszter, a parlament oktatási bizottságának elnöke, a szak- szervezetek és az önkormányzati szövetségek vezetői, valamint- mint ilyenkor szinte kötelező módon mindig - értelmiségiek egy köre is közleményt adott ki, védendő a pedagógusókat és a gyerekeket egyaránt!- Csak most költözött volna be az erőszak az iskolák falai közé?- Szó sincs róla, nem új keletű problémáról van szó. Elég, ha csak arra utalok, hogy már 2001 októberében is megtörtént, hogy egy szülő megütött két tanárt. A pedagógusok verésében részt vett tizenéves fia is, aki belerúgott földön fekvő tanárába. Azóta azonban az ilyen és ehhez hasonló esetek száma valóban megsokszorozódott. A média bőségesen be is mutatja ezeket az eseteket.- Hová vezet és befolyásolható-e ez a folyamat?- A problémát több oldalról kell megközelíteni. Egyrészt onnan, hogy mit mond minderről az „oktatási szakma”. Már a 80-as évek végén könyvtárnyi irodalma volt annak, hogy az oktatási rendszerünk nem képes kezelni a tanulók között meglévő, felkészültségbeli és magatartásbeli különbségeket. Nem csak átengedi magán, hanem fel is erősíti ezeket a különbségeket. A 80-as évek óta eltelt időszak „eredményei” több szempontból is negatív irányban befolyásolták mindezt. Oktatási rendszerünk egyszerre tömegesedett, és ezzel párhuzamosan szinte végletesen piacosodott is. A „tömegesedésre” azonban a pedagógusok nem voltak felkészülve, a piacosodásba pedig a társadalom tehetséges, de nem eléggé tehetős része nem tudott bekapcsolódni.-Milyen hatásokkal járt mindez?- Míg az oktatáspolitikában általános szinten a tudás társadalmáról, az élethosszig tartó tanulásról értekezünk, a hétköznapok konkrét szintjén tömegesen találjuk szembe magunkat motiválatlan, erőszakos, jövőkép nélküli gyerekekkel. Az oktatásfinanszírozásjelenlegi ellentmondásai, a szabad iskolaválasztás, az iskolákban dolgozók egzisztenciális gondjai, valamint az érdekeiket markánsan képviselni képes társadalmi csoportok reakciói együttesen okai és eredményei annak az „ádáz”, sok esetben kilátástalan küzdelemnek, amelyet a szegregáció intézményesülése ellen kell folytatnunk.- Hol rejlenek az iskolai agresz- szió további gyökerei?- A probléma másik oldala, hogy a gyerekek, tanulók tár- sadalmi-közösségbeli magatartását alapvetően a családi háttér, valamint a kortárscso- portoktól szerzett tapasztalatok befolyásolják. Amilyen mintát, példát lát maga előtt a gyermek, ezt jeleníti meg ő is a hétköznapokban. Ebben egyébként meghatározó a médiának és a vizuális kultúra tényezőinek - tévé, mozi, híradó és az agresszív számítógépes játékok - szerepe.- Biztos, hogy a sajtóban most nagy publicitást kapott esetek beleilleszkednek az említett folyamatokba? Nem csupán szélsőségek?- Ezt én nem szeretném eldönteni. Helyette hagy idézzem egy minapi beszélgetésemet egy szülővel, aki eljött egy nyílt napra iskoláskorú gyermekével. Két tanító néni óráját nézték meg. Ezek után azt mondta, hogy ő az általa „szigorúbbnak” ítélt tanító nénihez íratja be gyermekét. Azt gondolom, hogy amíg ez a bizalom megvan, illetve meg lesz a szülő, a pedagógus és majd kiderül, hogy gyerek között is, talán nyugodtak lehetünk. Erre az együttműködésre viszont mindannyiunknak törekednünk kell! E nélkül a botrányos esetek száma csak nőni fog. Ebben nekünk, politikusoknak, szülőknek, tanároknak és gyermekeinknek is felelőssége van. Egyetemlegesen. (-) ■ A HÉT KÉRDÉSE Ön mit tenne, ha gyermeke megütné a tanárát? Spálí Sándor futár Bár vannak gyerekeim, úgy gondolom, már a feltételezés is abszurd - vagy legalábbis annak kellene lennie hogy egy gyereknek egyáltalán ilyesmi az eszébe juthat. Az én gyerekkoromban ilyenért már a tanár agyonütött volna. És azt kell mondanom, én is a tanárnak adnék igazat. Dr. Kárász Kata gyermekorvos Magunk tehetünk arról, hogy itt tartunk. A szülő felpofozza a tanárt, ha az csak egy szóval is „megbántja” a gyereket, aki tisztában is van azzal, hogy neki mindent szabad, és ezt az érzést olykor a szülő is erősíti benne. Az a gyerek, aki üt, az otthon látja ezt, vagy olyan társától tanulja, akinél ez a megoldás a problémákra. x Pósa István üzletkötő Mindig azt mondják, a testi fenyítés nem célravezető. Én sem vagyok híve, de sajnos van, aki csak ebből ért. Felnőttben is, gyerekben is. Aki azzal kezdi, hogy üt, ha szólok, hogy szabálytalanul parkolt, nem csoda, hogy a gyerekét is így neveli. És amíg nem lesz erős rendfenntartás, ez így is marad. Kozics Edina titkárnő Sajnos az állam gyenge bármilyen törvény betartatásához, a gyerekekkel szemben pedig nincsenek is törvények. A tanár nem rendszabályozhat, a szülő nem ér rá, látástól-vakulásig dolgozik, vagy nem is érdekli a gyereke. Minden ugyanarról a tőről fakad: amíg nincsenek rendes életfeltételek, anarchia van. JUT ESZEMBE... Pedagógia Az ofő lehidalna, ha megtudná, mennyit viszek haza havonta - kérkedett csitri gimnazista ismerősöm felfutóban lévő illatszerbizniszével. Rokonom - a suli után a papa jól menő autóközvetítő üzletébe besegítő - osztálytársa meg reggelente igencsak iparkodott az iskolába, hogy a Pajerójával elfoglalhassa a matektanámő tízéves Opelje elől a helyet. Hadd mérgelődjön a tanerő. Elképzelem, milyen köny- nyen közvetíthetett itt tanár bármifajta, aprópénzre azonnal nem váltható tudást régi görögökről vagy mondjuk az euklédeszi geometriáról. A gyerekek persze nem tettek mást, mint megfogadták a régi tételt: nem az iskolának, hanem az életnek tanulnak. Ami most ugye főként érdekérvényesítésről szól. Amihez pedig erősnek, magabiztosnak, nyerőnek kell látszani, üzletben, utcán, iskolában, mindenütt. Persze lehet valaki nyerő, mondjuk, egy országos matekpályázaton is, ám az már túl elvont, s ezzel amúgy is csak egy korlátozott kör elismerése vívható ki. Ráadásul sokat kellene dolgozni érte. A legtöbb nézőt vonzó sikerlistás filmek főhőse se matektanár, Jean Claude van Damme kunsztjai viszont mindenkinek átjönnek. így aztán a kevésbé tehetségeseknek a kitűnéshez marad a nyers erő. Durvaság persze volt azelőtt is jócskán, csak éppen kevésbé tolerálta a társadalom. A graffitis nem siklatott ki villamost, hogy kielégíthesse önkifejezési vágyait, a demonstráló nem vasgolyókkal a zsebében ment tüntetni (lásd előző számunk rendőrségi híreit), s az autós sem a társát kocsijával vonszolva torolta meg vélt közlekedési sérelmét (lásd e számunk 11. oldalát). Az ilyesfajta agresszió tompításáért, a valódi értékek közvetítéséért azonban éppen a pedagógusok tehetnének a legtöbbet. Szerencsére - ha ezt a sajtóhírek most talán másképp is láttatják - elenyésző a deviáns gyerekek száma. Sajnos azonban kisebbségben vannak a velük szót értő, átlagon felüli karizmával megáldott tanáregyéniségek is. Valahogy egymásra kellene találniuk. Kocsis Kristóf főszerkesztő
