Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. január / 1. szám
A nemesi családból származó Szilassy Gábor Cézár (MDF) a rendszerváltás előtt osztályidegennek számított, nem csoda hát, hogy végül az MDF-ben kötött ki, hiszen - mint mondja - számára elfogadhatatlan az igazmondás hiánya éppen úgy, mint a politikai arrogancia. A korábban a politikától magát távol tartó 54 éves képviselő vállalkozóként kereste kenyerét 2006 tavaszáig, amikor az MDF felkérte, hogy független jelöltként, a Demokrata Fórum támogatásával induljon az országgyűlési választásokon. Nem került be a Parlamentbe, de most őszszel, a helyhatósági választáson a Ferencváros képviselőtestülete tagja lett, ahol kereskedelmi és idegenforgalmi tanácsnokként igyekszik tenni a kerületért. S. G.: Korábban került már kapcsolatba a politikával? Sz. G. C.: Nem. De Géza öcsém, aki szív- és érsebész, a nyíregyházi kórház egyik vezetője, már Antall József kormányzása alatt országgyűlési képviselő volt. Ő volt „a” politikus a családban. Én számos vállalkozást vittem, de egészségi állapotom miatt csökkentenem kellett a tempót. Most elnöke vagyok a kerületi pártszervezetnek és tagja lettem a budapesti és országos választmánynak is. Kerületi képviselőként a házbizottság, a tulajdonosi bizottság és a környezetvédelmi, közterületi, és közbiztonsági, ismertebb nevén a 3K bizottság tagja vagyok, és megbíztak a kereskedelmi és idegenforgalmi tanácsnoki feladatok ellátásával is. A korrupció megszüntetésének kérdését abszolút magaménak érzem, és nyugodt szívvel ígérem, hogy ahol a legkisebb ilyen visszaélést látom, fellépek ellene. Nem vagyok elkötelezve semelyik irányba, így ezt megtehetem. Kereskedelmi és idegenforgalmi tanácsnokként milyen tervei, elképzelései vannak? Idegenforgalmi szempontból a Ráday utca kiemelt jelentőségű. De próbáljon csak meg hitelkártyával fizetni. Pedig a turisták 95 százaléka hitelkártyát használ. Az étlapok nagy része csak magyar nyelvű, elvétve akad angol is, egy francia vagy olasz azonban éhen maradna. Érdemes elgondolkodni a járműforgalom kitiltásán, a kerthelységek bővítésén és az éttermek, kávéházak mellett exkluzív üzletek kialakításán is. Fejleszteni kell a tájékoztatást, figyelni arra, hogy égbe szökő árakkal ne tegyék tönkre az utca hírnevét, és el kell érni, hogy szabadidejében a magyar állampolgár is turistának érezhesse itt magát, akit megkülönböztetett figyelemmel kezelnek. Steiner Gábor Vállalkozóból lett politikus Még mindig Ha leírható volna ilyen mondat, mondanám, Mécs Imre 1956 egyik hőse, de nem leírható (csak így), mindazonáltal jelezni akarom a „helyét”, legalább azt, hogy ’56 olyasvalami, amelynek vannak, lehetnek hősei. Ez 2006-ban nem magától értődő, többnyire a hősiesség paródiáit látjuk csupán, médiahősiességeket. Fontos, hogy ki beszél, de ez a könyv nem Mécs Imréről szól, ő csak tanú, hiteles tanú. ’56 az, amit újra meg újra elveszítünk. Elveszítettük rögtön november 4-én (hogy akkor nem teljesen, azt épp ez a könyv mutatja), aztán bizonyosan 1958. június 16-án, Nagy Imre kivégzésének napján. A Kádár-korszak épp az ’56-ra vonatkozó amnézia évtizedei. Azt hihettük, ez véget ért, Úgy látszott, 1989. június 16-án végérvényesen megtaláltuk az elveszített forradalmat, úgy látszott azon a tüneményes délutánon, mintha a történelemnek volna önmagában is ereje (függetlenül az értelmezéstől), és a felejtés ügyében övé a végső szó, s nem a mienké, hűtleneké. De ez sem így volt, mára, a félévszázados ünnepségekre ismét elveszítettük ’56-ot. Csupán mint pártpolitikai zsákmány érdekel bennünket. Igen, 1956 történelmünk egyik középpontja, de megint mintha űr, lyuk volna a helyén. Így fordítódik önmaga ellentétébe, hiányába, az ’56-os lyukas zászló. Mindez ellen beszél ez a Könyv. Nem lelkesít, nem buzdít, nem magyaráz, nem akar semmiről meggyőzni - csak mondja a magáét. A formát az Országgyűlés házszabálya határozta meg, Mécs, mint képviselő, napirend utáni felszólalásként mondta el ezeket a szövegeket, ahogy az ülésvezető elnök időnként hangsúlyozza is, „ötperces időkeretben”. A keletkezés ezen körülményeit talán nem tévedés tragikomikusnak minősíteni, mutatja tárgy és idő feszültségét. A Kádár-korszak véres első évét mondja el ez a könyv a maga tárgyszerű, halk módján, a bosszúk és bátorságok, a megfélemlítések és a kitartások kilátástalanul hősies és egyre dermesztőbb idejét, a félelem és bátorság tényeit, a hűség és árulás tényeit, a megtöretés és meg nem töretés idejét. „Éltünk.” „Még mindig éltünk.” „De még mindig éltünk.” „Még éltünk, de reményeink azonban egyre-egyre halványultak.” „Még élünk, még van gerincünk, még nem hajtja le mindenki a fejét, még keressük egymás tekintetét.” Ilyen mondat-fohászokkal fejeződik be egyik-másik szövegrész. Igen, ezt mi is megismételhetjük, még mindig élünk, és így tovább. Esterházy Péter A munkáltatók, kifizetők biztosításijogviszony-bejelentési, változásbejelentési kötelezettségében 2007. január 1-jét követően hatályba lépő változásokról Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XGI. törvény (továbbiakban: Art.) 2007. január 1-jétől hatályos 16. § (4) bekezdése alapján megváltozik a munkáltatók, kifizetők bejelentési, változásbejelentési kötelezettsége az általuk foglalkoztatott munkavállalók biztosítási jogviszonyával kapcsolatos adatok tekintetében. A 2006. december 31-ig hatályban lévő jogszabályok alapján a munkáltatók, kifizetők az illetékes egészség- biztosítási pénztár felé teljesítik a biztosítottakkal kapcsolatos adatszolgáltatásukat, 2007. január 1-jét követően azonban közvetlenül az állami adóhatóságnak kell az Art. 16. § (4) bekezdésében meghatározott adatokat bejelenteni. Az adatbejelentésre, változásbejelentésre az állami adóhatóság a 07T1041. jelű nyomtatványt rendszeresítette, mely kizárólag az interneten (www.apeh.hu) lesz elérhető. A nyomtatvány kitöltéséhez az állami adóhatóság kitöltési útmutatót is készít, melyet az adatlap kitöltése előtt szíveskedjenek figyelmesen elolvasni. A nyomtatványt a munkáltatók, kifizetők papír alapon vagy elektronikus úton is benyújthatják az illetékes elsőfokú állami adóhatósághoz. A munkáltatók, kifizetők bejelentési kötelezettsége kizárólag a 2007. január 1-jén vagy ezt követően foglalkoztatottá váló munkavállalók tekintetében áll fenn. A kifizetők, munkáltatók változásbejelentési kötelezettsége azonban a 2007. január 1. előtt az illetékes egészségbiztosítási pénztár felé bejelentett biztosítotti jogviszonyokban 2007. január 1-jén vagy ezt követően bekövetkezett változásokra is kiteljed. A munkáltató, kifizető adataiban bekövetkezett változást ezen a nyomtatványon nem jelentheti be. Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal 2007. január
