Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. február / 2. szám
/ Uj törvény szerint Év eleje van. Elkészült a költségvetés, amelyet első fordulóban el is fogadott a képviselő-testület. Tavaly a fővárosi forrásmegosztásból a kerület lényegesen kisebb összeget kapott, mint amelyre számított, s így év közben még 500 millióval csökkent a kerület bevétele. Idén másképp történik a forrásmegosztás, mert dr. Gegesy Ferenc polgármester, országgyűlési képviselőtársával, Pál Tibor alpolgármesterrel törvénymódosító javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek, amelyet a parlamenti honatyák elfogadtak. Ezzel a módosítással - amelynek lényege, hogy az önkormányzat oktatási, művelődési és szociális intézményeinek költségvetési hiánypótlása után Figyelembe kell venni az elosztásnál a kerületek önkormányzati lakáskontingensét is - merőben megváltozik az elosztás rendszere, s talán valamivel több jut a közösből a kerületnek. Solténszky Kornélia: Hogy lehet úgy megtervezni egy kerület költségvetését, hogy nem tudható előre, mekkora összegből gazdálkodhat a kerület? Dr. Gegesy Ferenc: A költségvetés elkészítésénél idén is az előző év adatai adták az alapot. Azt prognosztizáltam, hogy az összességében csökkenő állami bevételek ellenére a forrásmegosztásban elért kedvező módosítás eredményeként a mi bevételünk már nem fog talán csökkenni. Fellélegezni nem fogunk, mert a tavalyi és a tavalyelőtti - együttesen több mint egymilliárd hiány - még biztos, hogy érezhető lesz. S. K.: Melyek lesznek ebben az évben a kiemelten fontos feladatok, illetve fejlesztések? G. E: Ezt az évet a pályázatok sora fogja jellemezni. Folytatjuk a tömbrehabilitációt, most nagy hangsúlyt kap a Gát utca és környéke, az úgynevezett József Attila terv megvalósítása. Erre szeretnénk minél több uniós pénzt szerezni. Ehhez sikeresen kell pályáznunk. Folytatódik a közterületek rehabilitációja, a játszótérprogram, és a társasházaknak is szeretnénk minél többet nyújtani. Elkészül a József Attüa-lakótelepen az új Mozgásszervi Centrum. A hagyományos kulturális programok is megmaradnak, a Kultuccától a Lakótelepi Vigasságokig. S. K.: Az önkormányzatnak jelentős vagyona van telekben, lakásban, üzlethelyiségben G. E: Néhány kerületnek a mai nap is több a vagyona, mint a miénk, például az ötödiknek és a tizenkettediknek, ám még többen vannak olyanok, amelyek eladható vagyonukat már felélték. Mi is rákényszerülünk a folyamatos értékesítésre. Ennek eredményét azonban láthatja mindenki a rehabilitált lakó- és középületekben, az egészségügyi intézményekben és ellátásban, iskolai uszodákban, parkokban, közterületekben, kulturális intézményekben és programokban. „Ferencváros - Portréfilm egy városnegyedről” A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény minden kedves érdeklődőt szeretettel vár február 23-án pénteken, délután 5 órakor a Ráday utca 18.-ban kezdődő rendezvényére (bejárat az Erkel u. 15. felől), melyen A hely szelleme című programsorozatunkat folytatva Ferencváros - Port- réfdm egy városnegyedről címmel egy 1992-ben készült 40 perces dokumentumfilmet vetítünk le, majd ezt követően kötetlen beszélgetésre kerül sor: hogyan változott a kerület képe az elmúlt másfél évtizedben? A szervezők mindenkit szeretettel várnak. Figyelem! A rendezvényre előzetes bejelentkezés szükséges telefonon vagy e-mailen. Tel.: 218-7420, e-mail: hely- torteneti@ferencvarosimuvkp.hu Egy szál krizantém Évtizedek óta élt kerületünkben, amely tavaly, hetvenéves korában díszpolgárává választotta. Betegágyából már nem kelhetett föl, hogy átvegye a kitüntetést, melyre talán büszke lehetett. Mi még büszkébbek vagyunk arra, hogy adhattuk, hogy körünkben tudhattuk, hogy utcáinkon sétálgatott, és így mi, ferencvárosiak egy kicsit még jobban a magunkénak érezhettük őt. Lázár Ervint mindenki ismerte ebben az országban, aki elmúlt négyéves. Ismerte és szerette, mert nem lehetett nem szeretni. Mackós alakját, kedves, barátságos, derűs lényét és persze meséit, amelyek elkísérnek bennünket életünk végéig. A meseírók, a nagy meseírók, mint amilyen ő is volt, halhatatlanok. Nemzedékről nemzedékre kísér, műveinek hatása nem múlik, nem kopik. Hősei részei múltunknak, gyerekkorunknak, örökké hűséges barátaink, miként azok lesznek gyerekeinknek, unokáinknak meg majd az ő gyerekeiknek is. Amíg gyerekek élnek itt, akik értik a magyar szót, addig Lázár Ervin és az ő meséi is élni fognak. Ott voltak a gyerekek is abban a januári tavaszban, a Farkasréti temetőben a sok száz felnőtt között, a végső búcsún. Számukra - mint annyi társuknak az elmúlt harminc évben - valószínűleg Lázár Ervin könyvei jelentették az első nagy találkozást az irodalommal, az olvasással. Álltak megilletődve, kicsikés nagyok, szüleik mellett, s a felnőttek komoly arcát látva talán megint megértettek valamit az életből. Mi pedig, komoly felnőttek, akik nekik olvastunk egykor Mikkamakkáról, Bruckner Szigfridről, Aromóról, Vacskamatiról, Nagy' Zoárdról, Szörnyeteg Lajosról, Ló Szerafinról, most egy kicsit a saját gyerekkorunktól is búcsúztunk. Mindenki eljött, s aki nem, gondolatban, szívében az is ott volt. Világnézettől, pártállástól, irodalmi szekértáboroktól függetlenül, azokon ez egyszer felülemelkedve az egész nemzet együtt búcsúzott. Lázár Ervin volt talán az egyetlen ember és író, aki össze tudta terelni, eggyé tudta olvasztani a különböző irányokból érkezőket, hogy egy darabig, egy rövid úton, az ő utolsó útján együtt, egymás mellett, egy sorban haladjanak. Csak az igazi szeretetnek, az ő műveiből sugárzó szeretetnek van ekkora ereje és hatalma. A szeretetnek, amiről Lázár Ervin sosem beszélt. Ő művelte a csodát, nem magyarázta. Csak ez számít, semmi más. Ferenci Zsuzsa Ferencváros 3 2007. február
