Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. szeptember / 9. szám
Szabó Márton festménysorának kiállítása az Art-9 Galériában Ez egy elgondolkodtató kiállítás. Azt hiszem, hogy értem a szarkasztikus humort és a mögötte meghúzódó egész problémarendszert. Egy lehetséges történet állott össze ebből. A kiállított hat festmény egymáshoz kapcsolódik, és számomra szinte képregényként értelmezhető. Története, időbelisége támad a kiállításon. Az állandó szereplő úgy mosolyog bele a képbe, mint az amatőr fotókon megjelenő Utazó, és aki mögött mindig csak a háttér változik. A címadás és a képek együttese „Utazó Miklós” elmikiegeresedéséről mesél. Arról a Miklósról, aki a „messze távolban” hiába igyekszik mikiegeresedni, ez bizony felemásra sikeredik, ha sikerül egyáltalán. Ez már az első kép didaktikus együttesén látszik. A csendélet alapja egy asztalon hanyagul elhelyezett amerikai zászló. Erre szóródnak rá az emlékek, az elmúlt évek rekvizitumai, kisautó, nippszerű, kőből készült fej, valószínűleg egy régi, kedves, rongyba csavart játék baba. A következő képen már megjelenik hősünk, maga Miklós, Miki egér-fülei jelzik, hogy a változás már megkezdődött, de valahogy abba is maradt. Szép a kép geometrikus kompozícióként megoldott többi része is. Majd jön a tánc az idős hölggyel. Az életkor maszkja alatt már nehezen fedezhető fel az a szép, fiatal lány, a kőszobor-emlékkép eredetije. Inkább groteszk az egész jelenet. A következő képen az asztali csuklós lámpával részben megvilágítva „igét hirdet”, mesél a messziről jött ember régi barátainak. Élménybeszámoló ez, sok- sok önigazoló történettel. Később feltűnik ismét kőfejként a valaha ismert (talán szeretett) lány úgy, ahogy most is emlékezik rá, fiatalon, vagy húsz évvel ezelőtti arccal. Miki csak visszatükröződik az ablak üvegén. A valóságot és az emléket szivárvány íve választja el. Meg az a sok esztendő. Realista-dühös képpel zárul a kiállítás. Körülbelül az első kép tárgyaival, csak a rálátásunk nagyobb ezek után az egész történetre, a látványra. Miki egér-fülű Miki, otthoni köntösben, az asztalnál ülve dühödten tépi, marcangolja a baba lábát. Mintha egy sült csirkét próbálna felfalni. Knox A Ferencvárosi Gondozó Szolgálat 2007. szeptember 20-án, csütörtökön 14 órai kezdettel Életmód Napot tart a Bakáts téri templomnál. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Zsidó nyár Anna Margit kiállítása a Ráday Galériában Anna Margit műveinek nézésekor tudnunk kell, hogy végeláthatatlan önarcképsorából láthatunk válogatást a Ráday Galériában megrendezett kiállításon is. Még 1937-ben férjével, Ámos Imrével tett párizsi tanulmányútjuk után kezdte kialakítani jellegzetes stílusát. Ekkor jelenik meg munkáiban a bábu mint motívum a kiszolgáltatott ember jelképeként. Gyermeki tisztaságú jelenetek és fekete humorú bábjai váltakoznak, amelyek egyszerre expresszívek és szürreálisak is A negyvenes években ezt a szürreális szálat a háború és az egyéni tragédiák tovább erősítik. Képeinek nézése közben szinte akaratunk ellenére hat ránk, ránt bele saját világába, amelyben minden szerepet ő játszik, játszat el babáival, különös figuráival, akik mind az ő megszemélyesülései. Anna Margit az egyik alapítója a háború után létrejött avantgárd művész- csoportnak, az Európai Iskolának, amelynek megszüntetése után egészen a hatvanas évek elejéig a művészetpolitika kizárja a magyar művészeti életből. Férjének tragikus halála és a teljes perifériára szorulás mást talán megnyomorított volna. 0 töretlenül dolgozik tovább, nyersebbé, elementá- risabbá válik, és szinte álomszerű víziókban éli át a soron következő csapásokat. A kényszerű elhallgatás után az újrakezdést a bábok sorozatai jelentik. Madárszerű lényei mitologikus, balladisztikus alakok. Felfedezi a hétköznapok köznapi tárgyait, és ezeket az akár giccsbe is hajló tárgyakat építi be tökéletes biztonsággal munkáiba. Ez a talmi nyersanyag nála vaskos és elementáris erejű együttessé áll össze. Mindent saját személyén keresztül szublimál. Így jelennek meg bábszínházak, kikiáltóbódék figurái, régi fotográfiák gondosan keretezett, időtlenné vált, minket néző portréi egymás mellett. Életének helyszínei, történései mind képpé válnak. Akár egy napló. A sorsával küzdő, önmagát minduntalan hatalmas erővel újra és megint újra felépítő asszony művészete az övé. Groteszk és megdöbbentő áldozatnak is felfogható ez az egész életmű, az önarcképekben megjelenített variációk, lehetőségek szinte végtelen sora, a megélt képek a megélt sorsokkal. így jött létre ez az igazi európai nőművészet, amely a magyar képzőművészet nagy alakjává avatja őt. Knox Ferencváros r 21 2007. szeptember M iki hazaér
