Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. szeptember / 9. szám
2007. szeptember / É rzéki valóság Kiállítás a Zikkuratban A Zikkurat, a Nemzeti Színház gondozásában működő nyári kiállító tér, a spirális rámpával, különös alakú termeivel nagy kihívás, és különleges lehetőséget kínál a kiállító művészek számára mondandójuk bemutatására. Ezen a nyáron Érzéki valóság címmel meghatározott, digitális fotó alapú műegyüttesek, berendezett terek kerültek bemutatásra. Az erre az alkalomra összeállt csoport tagjai saját munkásságukból kiindulva értelmezték ezt az érzékelhető valóságot. Eifert János fotográfus montázsaiban, akttanulmányaiban - vagy ahogy ő nevezi ezeket a munkákat: képnovelláiban - a testek, a fények és a formák különös együtteseit, sorozatait hozza létre a didaktikustól a geometrizáló formalizmusig. Paál Zsuzsanna munkáit egy Pilinszky- vers, Az éjszakai fürdés ihlette. E gondolat körül forog, pörög felfüggesztve, belógatva a sötét térbe a sok, tenyérnyi üveglap, amelyeken a fehér festékkel ráfestett karikák valószínűtlenül felizzanak az UV-lámpa fényétől. A belső térben a karikák tömege valószínűtlen oszlopot formáz. Lovas Ilona iparművész munkáiban béldarabokkal borított, felnagyított, hatalmas (fekete-fehér fotók) tenyerekből készített installációt. Az áttetsző marhabéi, az élő anyag tapad rá az élő anyagról, a tenyerekről készült képekre. Lévay Jenő úgynevezett „harmonogramo- kat” készített. Ezeken a színes képeken különleges technikával torzítja csoportos képein a valóságot. Csurka Eszter szobrász talán az egyetlen kivétel, aki nem fotókat állít ki. Ő tintával rajzpapírra készített lavírozott képeket. Sorozata egy vízzel telt üvegdobozról és a benne különböző helyzetekben pózoló nőalakról, vagyis egy sajátos, a gravitációnak is fittyet hányó érzéki valóságról szól. Gábor Éva Mária munkáiban „üveg által homályosan” írja át a híres idézetet, kicsit Ingmar Bergmant is megidézve, aki, mint tudjuk, tükör (ez is üveg) által homályosan gondolta végig az élet egy szakaszát. Filozofikus értekezése, amelyet sok-sok papíron kitűzve olvashat az érdeklődő (sajnos lehetetlen végigolvasni az installálás miatt), váltakozik fotó-, filmforgatókönyv-vázlataival, érdekes, tükröző, a múlandóság folytonosságára utaló képeivel. Knox Ferencváros A hónap névnapja - Gergely Gergely napját a 8. századtól kezdve egészen 1969- ig március 12-én ünnepelték, ekkor azonban - a húsvét előtti nagyböjtre hivatkozva - szeptember 3- ra helyezték át. Nálunk mindkét dátum Gergely-nap- ként szerepel a naptárban, ki-ki eldöntheti, melyik az „igazi”, mikor ünnepli. A kereszténység történetében sok Gergely szerepel, tizenhat pápa uralkodott ezen a néven, közülük négyet, I., II., III. és VII. Gergelyt szentté is avatták. Olyan híres fogalmak, események, tettek kapcsolódnak a névhez, mint a gregorián ének, a Gergely-naptár vagy a Canossa- járás. S jóllehet századokon át igen népszerű volt a pápák körében a név, 1846 óta, XVI. Gergelyt követően nem állt a római egyház élén Gergely pápa. A naptár az első, Nagy Szent Gergely pápának állít emléket, aki a 6-7. század fordulóján élt, és vezette a római keresztény egyházat. Nehéz idők voltak ezek, az itáliai népeket az éhínség és a járványok mellett az észak felől be-betörő barbárok tizedelték. A népvándorlás kora volt ez, amikor főleg a Pannónia felől támadó longobárdok pusztították az ókori Róma értékeit és a lakosságot. Gergelyt „az utolsó római és az első középkori pápának” tartják, akinek uralkodása alatt utoljára „ragyogott fel a római szellem”, de aki már bátran elébe ment a középkor új kihívásainak is. Római arisztokrata volt, a közügyekben, a hivatali életben jártas, kiváló szellem, ráadásul kedves, megnyerő egyéniség. Amikor 590. szeptember 3-án püspökké és pápává avatták, minden tehetségét Isten és a szenvedő itáliai nép szolgálatába állította. Egyedülálló reformokat hajtott végre saját birtokai igazgatásában, amelyek így bőségesen jövedelmeztek a szegények javára, mivel egész vagyonát nekik ajánlotta fel. De a nagy- politikában is merészségről és bölcs előrelátásról tett tanúbizonyságot. Nem bocsátkozott fölösleges harcokba a longobárdokkal, inkább „megszelídítette” őket, tárgyalt, kompromisszumokat kötött, s végül elérte, hogy megkeresztelkedjenek. (Valószínűleg az ő bölcs politikájának is köszönhető, hogy ma Itália leggazdagabb tartománya éppen Lombardia.) Irodalmi munkássága is kiemelkedő volt, liturgikus szövegeket írt, ezek későbbi egyszólamú, énekelt változatát nevezik gregorián éneknek. Fennmaradt több mint 800 levele a lelkipásztori szolgálatról, valamint Jób könyvéhez írt magyarázatai. Mindezek Nagy Szent Gergely pápát a középkor legolvasottabb szerzőjévé tették. Bár nem volt nagy gondolkodó, szociális és politikai érzéke, felelősségtudata a legnagyobb egyházfők közé emelik, ezért is illetik a Nagy jelzővel. A Gergely-naptár - A naptárreform XIII. Gergely nevéhez fűződik. A keresztény naptár alapja a Julius Caesar által i. e. 45. január 1-jén bevezetett Nagy Szent Gergely Julianus-naptár, amely az évet 365 napra, illetve 12 hónapra osztotta fel, és minden negyedik évben szökőnapot iktatott be, a napéjegyenlőséget pedig március 21-ben határozta meg. A naptár azonban nem volt tökéletes, mivel 11 percet „sietett” a valóságos csillagászati évhez képest. Ez az idő az évszázadok során olyan tetemes lett, hogy már érezhető eltérés mutatkozott a naptár és a valóság között. Ezért volt szükség a naptárreformra, amely a nápolyi Aloysius Lilius doktor javaslatára készült el, és XIII. Gergely pápa fogadtatta el 1582. február 24- én. A Gergely-naptár 1582. október 4-én, csütörtökön lépett életbe, amikor is a következő napon, pénteken a naptár 10 napot „ugrott”, tehát 4-e után nem 5-e, hanem 15-e következett. Ezzel korrigálták a Julianus-naptár pontatlanságát. Hasonló módosításra ezentúl 3000 évenként lesz szükség, mai számítások szerint 4782-ben, amikor egy napot kell elhagyni. A Gergely-naptárt 1582-ben vezették be a katolikus országokban, míg Németországban, Skandináviában csak 1700 körül, Angliában pedig természetesen még később, 1752-ben. A Canossa-járás - Ennek egyik szereplője VII. Gergely pápa, aki arról is elhíresült, hogy ő írta elő a papi nőtlenséget 1074-ben, alattvalói ezért nem nagyon rajongtak érte. Miként a német-római császár, a renitens IV. Henrik sem, aki meg akarta védeni hatalmát az egyre erősödő egyházi befolyástól. A pápa azonban megfosztotta trónjától, és kiátkozta. A megalázott, bűnbocsánatért könyörgő Henrik 1077 januárjában rongyos gúnyában, mezítláb három napig várt bebocsátást a pápa canossai várába. Ezzel kezdődött a pápák és császárok évszázadokig tartó hatalmi harca. A különleges történelmi esemény és szereplői az írókat is megihlették, VII. Gergelyről Németh László, IV. Henrikről pedig Füst Milán írt drámát. Ferencz Zsuzsa 16
