Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)

2007. augusztus / 8. szám

2007. augusztus E vangélikusok kivonulása a Ferenc térre A Ferenc teret az Úristen is erre a hangulatra teremtette. Kézművesek a pavilonokban, az emelvényen a fúvósötös éppen Bachot játszik, talán az F-dúr kisprelúdium feldolgozását. Valaki zsíros kenyeret ken, ezt kínálja a hallgatóságnak. Az arcfestő keze alól a sokadik oroszlán, pókember, med­ve szalad az anyukájához boldogan. Pádon üldögélő, lófráló, rollerező emberek: gyerekek, párok, családok. A házakban gyorsan megy a hír, jobban, mint az utcai röplapokon. Újabb és újabb arcok tűnnek fel. Néha persze komolyra is fordul a dolog. Egy történet Tomedliről, akit a hatodikosok felzavartak a fára, nem mer lejönni, ezért mobiltelefonon kér segítséget. A történet mesélője kérdezi: vajon számunkra, akik az életünk fáira gondoktól felzavarva ülünk, van-e segítség? Van kit felhívnunk? Ez a délután a Ferencvárosi Evangélikus Egyházközség rendezvénye. A kis gyülekezet néhány éve templom és parókia nélkül próbálja megélni a történelmi gyülekezetek által megszokott életformát. Nincs torony, hova tudnák hívni az embereket? Még legalább két év, amíg a Thaly Kálmán utca és a Balázs Béla utca sarkán elkészül az az új épület, amely helyet ad a modern templomnak, idősek garzonházának, lelkészlakásnak. Addig marad a sajátos vándorló lét. Vannak persze ennek is előnyei. Megismerték a kedves római katolikus gyülekezet szeretetét, amely lehetővé teszi számukra a Gát utcai templom használatát, és ad egy helyet a Haller utcai plébánián. Előny ez a Ferenc téri rendezvény is, amely talán soha nem jött volna létre enélkül a „honta­lan” sors nélkül. Mert a ferencvárosi evangélikus közösség élni szeretne mindenáron. Tagjai lelkesek, ilyen délutánt nem is lehetne másképp meg­szervezni. Ezt a lelkesedést karolta fel az önkormányzat pályázati lehető­sége is. Az evangélikusoknak meghökkentő értékeik vannak. Csodálatos hangú énekművésznőjük, Magyar Szilvia, tehetséges művész-kántoruk, Simon Barbara. Eljött Péter Agnes képzőművész, aki a kézművescsapatot irányította. A Salon Brass Quintett és a Large Room zenekar - csupa régi ismerős. Legnagyobb értékük azonban a mondanivaló. Hogy a keresztyénségnek vannak életmegoldásai itt, ebben a kerületben ma is. Az ünnepi délutánon most a vasárnaponként 11 órakor kezdődő istentiszteletükre hívogatnak a Gát utcába. Keresik a ferencvárosi evangélikusokat. Egy asszony a keresz­telés lehetősége felől érdeklődik, egy svájci üzletember lakásokat vásárol­na az idősek garzonházában. Ha az Úristen erre a hangulatra teremtette a Ferenc teret, akkor talán igaz az, hogy ezen a délutánon különösen is ott volt. Koczor Tamás evangélikus lelkész Az emberi méltóság megőrzéséért Brüsszelben 25 ország delegáltjai vettek részt az Európai Szegénységellenes Hálózat szerve­zésében május 4—5-én a Szegénységben Élők VI. Európai Találkozóján. Mint a május 7-i, fe­rencvárosi sajtótájékoztatón megtudtuk, hazán­kat a Magyar Szegénységellenes Hálózat öt tagja: Gyimesiné Franyó Borbála, Rugyainé Major Éva, Biri Imre, Schwolcz István és Beke Márton képviselte. A találkozón a magyar delegáció a gyermekek szegénységéről; a hazai egészség­ügyről és oktatásról; a szociális ellátások és szolgáltatások színvonaláról, valamint a fogya­tékkal élők helyzetéről tartottak ismertetést. A gyermekszegénységgel összefüggésben a dele­gáció beszámolt a „Legyen jobb a gyerekeknek” stratégia megalkotásának folyamatáról és várható országgyűlési elfogadásáról. Ismertették a Magyar Szegénységellenes Hálózat által jelenleg előkészítés alatt álló, a szociális ellátások anomá­liáira, a gyermekszegénységgel kapcsolatos fo­lyamatokra vonatkozó monitoringprogramot. Bemutatták az egészségügy átalakítása által okozott, egyre erősödő társadalmi feszültsége­ket, az azokat előidéző anomáliákat. Beszámoltak a Hálózat Koordinációs Testületé által megfogalmazott nyílt levelekről, nyilatko­zatokról. Az oktatással összefüggésben ismertették a fej­lesztési hozzájárulás (tandíj) bevezetéséből eredő, a szegénységben élők felsőoktatásban való rész­vételét nehezítő hatásokat. Szóltak a közoktatási rendszerben tapasztalható szegregációról is. A szociális ellátásokkal, szolgáltatásokkal kap­csolatban kiemelték a kistelepülések egyre nö­vekvő hátrányait, szóltak az ott élők egyre erő­teljesebb ellehetetlenüléséről. Rámutattak a költségvetés egyensúlyának megteremtése ér­dekében hozott intézkedések negatív hatásaira. A fogyatékkal élők helyzetével kapcsolatban hangsúlyozták, hogy az amúgy is hiányos szol­gáltatásháló az e helyzetben élő emberek szá­mára a fizikai és kommunikációs akadálymen­tesítés folyamatos halogatása miatt nem hozzá­férhető. így a hátrányok halmozódnak, s a fo­gyatékkal élők kirekesztettsége megmarad. Gyimesiné Franyó Borbála, aki maga is fogya­tékkal él, mivel hallássérült, elmondta, milyen szomorú tapasztalatokat szerzett álláskeresése során. Sajnos ha a munkáltatók megtudják, hogy az egyébként képzett, a pályázati kiírásnak min­den szempontból megfelelni látszó pályázó fo­gyatékkal élő személy, különböző indokokra hivatkozva elutasítják. Ez pedig súlyosan sérti az esélyegyenlőségi törvényben megfogalma­zott elveket. A fogyatékkal élők problémáira az Európai Unióban sincsenek még kellőképpen felkészül­ve a szakemberek. Gyakran a pénz hiányára hi­vatkoznak, pedig nemcsak az anyagiakon mú­lik, hogy egy látás-, hallás- vagy mozgássérült, illetve értelmi fogyatékos ember a társadalom teljes értékű tagjának érezhesse magát. Az uniós találkozó jó alkalmat teremtett arra, hogy a résztvevők kicseréljék egymás között a tapasztalataikat. Rugyainé Major Éva, aki há­rom gyermeket nevel egyedül, azt szorgalmazta, hogy a gyermekeikkel magukra maradó szülők emberibb módon élhessenek, mint eddig. Az alacsony jövedelmű családok nem terhelhetők tovább a gazdasági megszorítások miatt. Sok család él kiszolgáltatott helyzetben, kirekesz­tést, lenézést tapasztalva éppen az anyagi lehe­tőségei következtében. A magyar delegáció ezért többek között javasolta azon jogszabályok felülvizsgálatát is, amelyek nem felelnek meg a hazánk által elfogadott nem­zetközi egyezményeknek, s nem teszik lehetővé a szegénységben élők szociális biztonságát. Szorgalmazták a szociális szolgáltatások fejlesz­tését, s ehhez igénylik az állam támogatását is. Elengedhetetlennek tartják az érintettek bevoná­sát az élethelyzetüket jelentősen befolyásoló döntések kialakításába. A szociális szolgáltatá­sok és ellátások legfőbb céljának az emberi mél­tóság megőrzését tekintették. Garamvölgyi A Magyar Szegénységellenes Hálózatot há­rom évvel ezelőtt 17 civil szervezet hozta létre annak érdekében, hogy hallhatóvá te­gyék a szegénységben élők hangját. Szervezetüket 2004 végén felvették az Európai Szegénységellenes Hálózat tagjai közé. Az együttműködők közös munkájának eredményeként a hálózatuk keretében közel 80 helyi, területi és országos civil szervezet dolgozik együtt a közös célok érdekében. 14 \ Ferencváros

Next

/
Thumbnails
Contents