Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. július / 7. szám
Zsolt és sokan mások. Legalább hetven fiatal zenész fordult meg nálunk. Olyan volt az egész, mint egy átjáróház, állandóan cserélődtek a tagjaink. Amikor a műszaki egyetemre kerültem, minden bulin mi játszottunk. Hamarosan azonban zenészeim a rock mellett törtek lándzsát, elegük lett a dixielandmuzsikából. Én viszont már beleszerettem a dixielandbe, ehhez ragaszkodtam. 1961-ben megalakítottam a csaknem végleges formációt, amellyel 1962-ben elindultunk a Ki mit tud?- on mint a műszaki egyetem zenekara. Később is játszottunk még rockot, „luxemburgi” zenét, erősítővel, két gitárral az emlékezetes Béka-klubban. Ez volt akkor a legnevesebb beatklub az országban, ott sikongatott mindenki, aki modern fiatalnak vallotta magát. Hamarosan be is zárták a klubot. Akkor már sorra alakultak a zenekarok, az Illés, a Ber- gendy, az Omega. Sokan ma is úgy emlékeznek, hogy a Benkó hatására lettek zenészek. Én más irányba mentem, mint ők, talán ezért nem vagyok haragban senkivel. Nem voltam nekik konkurencia.- Nem sajnálták, hogy a dixielandre adja a fejét?- Dehogynem! Egyszerűen bolondnak néztek. 1963-ban a sportcsarnokban volt egy nagy KISZ-buli, 6-8 zenekarral, Illéssel, Omegával. Mi dixielandet játszottunk, és a közönség fele tüntetett ellenünk. Megdobáltak tojással, paradicsommal, óriási botrány volt, a koncert után a lovas rendőrségnek kellett rendet tennie.- Mégsem adta fel.- Nem, de rájöttem, hogy a dixielanddel itthon nehezen tudunk karriert csinálni. Elindultunk külföldre, először a környező szocialista országokba. A hatvanas évek vége felé már saját ízű zenét játszottunk, kialakult saját arcunk, zenei világunk, amire ma is büszke vagyok. Ez nem tiszta dixieland, nem is tisztán szving, hanem valami, amit ma már Benkó-zenének ismer és szeret a világ, s amely egyaránt tartalmaz népszerű és közönségnevelő számokat. Mind a hetven megjelent lemezünk azt mutatja, hogy mindvégig tartottuk magunkat az eredeti hangzásvilágunkhoz.- A hatvanas évek végén készen álltak, hogy kilépjenek a nagyvilágba. És rögtön sikert arattak, 1971-ben megnyerték a montreux-i dzsesszfesztivált.- Ez volt Európa egyik legrangosabb fesztiválja, és kiderült, hogy a világ legjobbjai között is lehet nyerni. Aztán San Sebastianban megkaptuk a közönség nagydíját, és sorban, mindenhonnan kezdtük hazahordani a díjakat. Már itthon is komolyabban vettek bennünket, szervezhettünk önálló európai turnékat. A szervezést már akkor is én végeztem, és azóta is magam menedzselem az együttest. Mi már a hetvenes években megtanultunk saját lábra állva, önállóan gazdálkodni.- Aztán következett Amerika, a dixieland szülőhazája. És a világsiker.- Ez már a nyolcvanas évek története. Amerikai küldöttség járta Európát, keresték a legjobb zenekarokat. Minket választottak, így jutottunk ki 1982-ben a sacramentói dzsessz- fesztiválra, amit óriási ovációtól kísérve megnyertünk. Akkor jutottunk el először New Orleansba, s ez maga volt a mennyország. Persze tudtam, hogy az elismerés nemcsak a zenénknek szól. Kuriózum voltunk, ismeretlenek valahonnan keletről, a „vörös zónából”, akikről kiderült, hogy tudnak dixielandet játszani. Méghozzá úgy, hogy az amerikaiaknak is nagyon tetszik.- Ma már azonban a Benkót tartják az egyik legjobb dixielandegyüttesnek a világon. Az amerikai elnök köszönőlevele, amelyet a jubileumi koncerten olvastak fel, szintén ezt erősíti meg.- Az, hogy Bush elnök emlékszik rá, hogy velem beszélgetett, és arra is, hogy miről, nagy megtiszteltetés. Valóban megköszönte az amerikai nép nevében, hogy az amerikai dzsesszt a legmagasabb szinten képviseljük a világon. De ennél még büszkébb vagyok arra, hogy itthon megkaptuk a Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, én pedig a Kossuth- díjat. Amit Magyarországon amerikai zenével el lehetett érni, azt elértük.- Csodálom a vitalitását, a lelkesedését. Nem fáradt?- Annak látszom?- Csöppet sem.- Most már csak a zenének élek, és a cégeimet irányítom. Harminckét évig tanítottam a műszaki egyetemen. A mérnöki munka, a tanári pálya fontos volt nekem, sok mindent elértem abban is, és talán egykori tanítványaim sem szidnak nagyon. A mérnöki létnek, a műszaki szemléletemnek sokat köszönhetek. Legfőképpen azt, hogy tervszerűen, tudatosan éltem az életemet. Állítom, a világ is célirányosabban, eredményesebben haladna, ha a műszaki tudományokban is jártas politikusok irányítanák. A mérnök tervez, esélyeket latolgat, a politikus sok esetben csak álmokat kerget. Ez persze szigorúan magánvélemény. Egy muzsikusé, akinek a zene jelent mindent a világon: az élményt, a készülődést, a gondolkodást és a sikert. Ferencz Zsuzsa (fotó: Steiner) BDB Jubileumi koncert Ferencvárosban A Benkó Dixieland Band ferencvárosi jubileumi koncertje július 4-én lesz a Bakáts téren, a Ferencvárosi Fesztiválon. Benkó Sándor már most felhívja a figyelmünket arra, hogy december 29-én szintén a Ferencvárosban, a Művészetek Palotájában mutatjuk be először a világon a Benkó Dixieland Band saját szerzeményét, a 18 számból álló Karácsonyi misét. A zenekart klasszikus zenészekkel egészítik ki, fellép Berki Tamás énekes, valamint egy kétszáz tagú kórus. Ez a koncert kiemelkedő eseménye lesz a karácsonyi művészeti rendezvényeknek. Benkó Sándor szeretettel várja a ferencvárosiakat, és azt ígéri, hogy aki ide eljön, olyan élményben lesz része, amit el sem tud elképzelni. Jegyet már most lehet rendelni a www. benko-dixie.hu honlapon. Beszámoló a Cseppkő Egyesület 2006-os évéről A Látássérült Cseppkő Országos Egyesület évi bevétele 8977 ezer Ft volt. Ebből az összegből 7081 ezer Ft-ot a Fővárosi Munkaügyi Központtól kapott, magánszemélyektől 1563 ezer Ft-ot. Tagdíjakból 27 ezer Ft-ot, egyéb bevételből 306 ezer Ft-ot kapott. A 2006-os évben sem állami támogatást, se pályázati pénzt nem nyert el az egyesület. Az összes kiadása az évben 10 316 ezer Ft volt, amelyből 6626 ezer Ft személyi jellegű. Bérként 4912 ezer Ft, ehhez kapcsolódó járulékként 1714 ezer Ft. Dologi, illetve rezsiköltségekre 3540 ezer Ft-ot fordított az egyesület. A 2006-os évben a tőkeváltozás 1984 ezer Ft volt. Az egyesület a 2006. évben átlag 8 főt foglalkoztatott a Fővárosi Munkaügyi Központ közvetítésével. Látássérült Cseppkő Országos Egyesület 1094 Budapest, Tompa u. 10. Adószám: 18070194-243 Bírósági bejegyzés száma: 6316 Kiemelkedően közhasznú szervezet Ferencváros 13 2007. július