Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. július / 7. szám
Madarat tolláról... ... embert barátjáról. Ha egy kicsit kiforgatjuk a mondást, akkor beláthatjuk, milyen sokat elárul rólunk az, hogyan bánunk az egyik legősibb barátunkkal. A Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepén utcán befogott vagy éppen megunt és leadott, kérő tekintetű, magába roskadt, új gazdára vágyakozó, kapcsolatra kész „önmenedzselő” kutya egyaránt megtalálható. Mindannyian biztonságra, szeretetre, gondoskodásra áhítoznak. A rosszízű fogalom: sintértelep, lassan a múlté- tudjuk meg dr. Kozma Tamás igazgatótól, aki munkatársaival mindent elkövet, hogy helyhiány miatt egyetlen ártatlan állatot se kelljen elaltatni.- Amikor befelé jöttem, két kutyát vezettek ki éppen pórázon. Örökbe fogadták, vagy megtalálta őket a gazdájuk?- Mindkét kutyát örökbe fogadták, és ennek nagyon örülünk. Intézményünk alapvetően abból a célból jött létre, hogy a közterülten kóborló állatokról gondoskodjunk, amíg megtalálja őket a gazdájuk. Azonban a telep egyik alapfeladata az is, bármennyire is borzasztó, hogy a megunt állatokat átvegyük. Tavaly körülbelül 1300 kóbor állatot fogtunk be, de a leadottak száma ennek a közel kétszerese volt. Sokszor tapasztaljuk, hogy a tőlünk örökbe fogadott kutyát hozzák vissza. Ez szörnyű, bár még mindig jobb, mintha egyszerűen kidobnák, ami szintén nem ritka. A telep kapacitása sajnos véges, 94 kutyát tudunk elhelyezni. Mivel az alapszabályban előírt kötelességünk valamennyi idehozott állat átvétele, ha nincs több szabad kennel, az idős és beteg jószágok közül egyet el kell altatnunk. Szerencsére azutóbbi időben, az erőfeszítéseinknek köszönhetően, egyre ritkábban kell helyhiány miatt erre a drasztikus lépésre kényszerülnünk. A fővárosi önkormányzat hamarosan megvásárolja a mellettünk lévő épületet, így néhány éven belül tovább növelhetjük a férőhelyek számát. A bővítés azonban nem mehet a végtelenségig. Az emberek fejében kellene végre rendet tenni. Meg kellene velük értetni, csak akkor vállalják fel egy állat gondozását, ha azt élete végéig képesek tisztességgel ellátni. Semmilyen gondunk nem lenne, ha csak a kóbor kutyákkal kellene foglalkoznunk, hiszen tavaly mintegy kétezer-ötszáz kutyát gazdához juttattunk.- Az elmúlt időszakban nagyon sokat tettek azért, hogy ne a nagyon pejoratív „sintértelep” fogalom jusson az emberek eszébe erről a helyről. Működtetnek egy honlapot, ahol megtekinthetők a telepen elhelyezett kutyák fényképei és adatai, illetve nagyszabású örökbefogadási akciókat is szerveznek.-Amikor elvállaltam a telep vezetését, az volt a célom, hogy minden kutyát gazdához juttassunk, illetve nyitottá tegyük a telepet. Az állatvédőkkel is felvettük a kapcsolatot. Három éve működik egy gazdakereső honlap, a www.illatosut.hu, ami egyrészt arra szolgál, hogy ha valakinek elveszett a kedvence, utánakereshet ezen az interneteimen. Másrészt, aki kutyát szeretne választani, úgy nézheti meg a kínálatot, mintha csak egy csomagküldő magazin oldalait böngészné. Persze ez nem helyettesíti a személyes kontaktust, de megkönnyíti a folyamatot. Tavaly novemberben elindítottunk egy fertőző betegségek ellen védekező programot, amelyre a főváros 20 millió forintot biztosított. Ugyanakkor különféle akciókkal fokozzuk az örökbefogadási kedvet. Május 5-én volt egy örökbefogadó napunk, amikor minden kutya mellé a szokásos kombinált védőoltás mellett tápot, hámot, pórázt adtunk, illetve különböző bonokat, amelyeknek köszönhetően fél áron Kártalaníthatták vagy iskoláztathatták az elvitt kutyákat. Januártól minden tőlünk kikerülő jószágba egyéni azonosítást lehetővé tévő mikrocsipet helyezünk. Ugyanakkor hiába minden erőfeszítésünk, ha a másik oldalon továbbra is nagy számban kerülnek be hozzánk az állatok.- Mit mutatnak a trendek? Csökken vagy nő az elhagyott kutyák száma?- Amíg 4-5 évvel ezelőtt majdnem 3500 állatot adtak le nálunk, addig tavaly ennél ezerrel kevesebbet. Ezt annak tudom be, hogy minden médiában, ahol csak szót kapok, elmondom, gondolják át alaposan az emberek, mielőtt egy állatot befogadnak. Mert hiába teszünk mi meg mindent, nem ez a jó hely a kutyák számára. Ennek ellenére az emberek egy része nyugodtan idehozza, ha meg akar szabadulni megunt ebétől.- Talán sokan azt hiszik, hogy ez is egy menhely.-Igen. Ez az egyik véglet. Mások viszont még mindig csupa szörnyűséget feltételeznek rólunk. Jó lenne, ha végre reális képet alkotnának, és ez a telep tényleg kizárólag a kóbor ebek átmeneti szálláshelye lenne, akiket végül megtalálnak és hazavisznek a gazdáik.- Van egy állatvédelmi törvényünk, mégis szinte következmények nélkül dobhatják ki a kutyákat az út szélére.- Sajnos egyelőre nincs mit tenni. Ha minden egyes magyarországi kutyába kötelező lenne csipet ültetni, akkor rövid úton megtalálható lenne a gazda. Ez egyrészt azért volna jó, mert az elkóborolt jószág hamar hazakerülne, másrészt pedig a lelketlen kutyatulajdonosokat végre érdemeik szerint lehetne megbüntetni.- Talán mégis a prevenció volna a legjobb megoldás. A Fővárosi Közterület-felügyeletnél elindult egy olyan program, amelynek keretében megkeresik az iskolákat, és a felelős állatnevelésről tartanak előadásokat. Hiszen a tudatformálást gyerekkorban kell elkezdeni. Talán bekövetkezik egy generációváltás, és megváltozik a kiszolgáltatott állatokhoz való viszony. Azonban az már most látható, hogy az elkövetkező tíz évben erre a telepre mindenképpen szükség lesz, és sajnos nemcsak az elveszett ebek miatt. Természetesen alakulhatnak úgy valakinek az életkörülményei, hogy valamiért nem tud tovább gondoskodni a kutyájáról. De ez ritka és különleges eset.- Sejthető, hogy mi zajlik le az idekerült kutyák lelkében? Haragszanak? Depresszióba zuhannak?- Mindkettő előfordul, de van egy harmadik viselkedési forma, amikor a kutya az első megszeppenés után rájön arra, hogy csak úgy tud innen kikerülni, ha eladja magát. Odajön a kennel ajtajához, nyújtogatja a mancsát, ismerkedik az emberekkel. Nyilván a legtöbb idelátogatónak az tetszik meg először, aki kedveskedik. De a viselkedés fajtánként is változó. A puli például tipikusan egygazdás. Ha bekerül ide, behúzódik egy sarokba, nem kommunikál. Természetesen a fiatal, fajtatiszta kutyának könnyebb gazdát találni, mint az idős, morgó, magukba forduló, esetleg agresszív állatoknak. Orbán Ágnes (fotó: Steiner) Ferencváros 2007. július
