Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. június / 6. szám
2007. június S zokás szerint május elején, ötödik alkalommal költözött a Bajai Halászléfőző Népünnepély kihelyezett tagozata a Ferencváros legrégebbi házába, amely már 1839-ben is fogadóként szolgálta a főváros Kecskeméti kapujának „rondellájában” a Heu, majd a Széna (mai Kálvin) tér közelében a négy országos vásárt. Majd 2002-ig, a mai igazgató, Madari Gyula uram színre- léptéig lakóházként funkcionált, hogy az új évezred kezdetén ismét a régi Fehér Páva nevet viselve várja a betérő fáradt utazót. Nos, e történelmi helyen Baja város vezetőinek és a Ferencváros képviselőinek társaságában végre igazi halászlét kóstolhattak az érdeklődők, amelyet a több „halászleves” győzelmi trófeát is birtokló Korsós Dani „halászlémester” szakértelme ihletett. Szerinte a halászlének öt összetevője van: hal, hagyma, paprika, víz és só. Ennél se többre, se kevesebbre nincs szükség. A másik titok - amely itt ugyan nem állt rendelkezésre, s a halászlé mégis isteni lett - a bajai víz, amelynek kémiai összetétele más vizekétől különbözik. A kész lébe pedig a bajaiak gyufatésztája került, amely szintén kuriózumnak számít. Ezután valódi túrós csusza következett, kaporral, megsütve, az ételt pedig jóféle borokkal öblíthette le a közönség. Az igazgató úr társaságában Baja polgármestere, dr. Révfy Zoltán nyitotta meg a rendezvényt, amelyen az evés- ivás mellett a szellemi táplálékról is gondoskodtak a szervezők egy fotó- és egy festőművész kiállításával. Az „igazi” XII. Bajai Halászléfőző Népünnepélyt pedig július második szombatján (14-én) rendezik meg a város főterén és annak környékén. Steiner Gábor Plein-Art IX. - Kortárs Művészetek Fesztiválja Az elmúlt években már hozzászokhattunk, ha tavasz van, és jó az idő, akkor a Kultucca a IX. kerületben életre kel. Fesztivál követ fesztivált, és az amúgy is párizsias hangulatú Ráday utcában, ahol a vendéglők már ilyenkor az utcára is kiköltöznek, a sétálók közé, most a galériákban is kiállítás kiállítást követ. A Plein-Art, a kortárs művészetek háromnapos fesztiválja az első az évben a Ráday Kultucca rendezvényei közül. Idén remek az idő, napsütés, kellemes meleg, a csípősebb este pedig feledtethető a remek koncertprogramokkal. A fesztivál idén szervezettebb az eddigieknél, a kiállításokról és az alko- | tokról szinte minden helyen szórólapokat osztanak, a megnyitókon is megadják a módját, értő bevezetők és valamilyen élő zene fogadja a betérő látogatót. Mégis ez a legkisebb az eddigi fesztiválok közül. Egy kisméretű színpad van, és jóformán csak a közvetlenül egymás mellett lévő három galéria, az Eriin, az Art 9, és a Galéria IX, valamint a körülötte lévő utca részlet igazán fesztiválhangulatú. Külön díszítés sincs sehol. Sem sörsátor, sem egyéb árusok, mint máskor szokott lenni, nincsenek. Természetesen van még négy-öt helyen is kiállítás vagy valamilyen rendezvény, de a Kultucca többi része nélkülöz bármiféle ünnepélyességet, teljesen hétköznapi arculatú annak ellenére, hogy a lehetőség adott, a zászlókiállítás ott lobog az utca fölött úgy középtájon. Nem a húsz iparművészen múlik, a kifüggesztett zászlók szépek, színesek, áttörtek, átlyuggatot- tak, cafatosak, látványosak. Mind a harminckettő. Idén Japán a díszvendége ennek a fesztiválnak, így számos japán művészt látunk és hallunk a kiállításokon, a koncerteken és a zenei bemutatókon a három nap során. Ikezawa Takashi remek printjei nemcsak minőségükkel de tartalmukkal is elgondolkodtatnak. Fukui Yusuke finom rajzolatú képei virágokat idéznek, virágszirom-hullató nyitó performance-a szép bevezetése volt ennek az ízig-vérig japán kiállításnak. Az Amerikában élő Barbara Yoshida fotóművész különböző technikákkal készített nagyméretű fotói igazi érzelmes utazás a dolmenek, menhirek és hegycsúcsok világában. Élmény a Sterling Galéria bemutatója. Itt Peltonen Junko, Tomomi Ogawa, Seiko Kawahara japán és Balogh Gabriella, Kereszthuri Gábor és Tóth Zoltán ékszerész-ötvösök mutatták meg eddig soha nem hallott japán technikáikkal készített ékszereiket, tárgyaikat. Természetesen számos magyar művész is kiállított. Olajos György grafikus a Goethe Intézet kávézójában állította ki új munkáit, Tolnay Imre sejtelmes fény-árnyék munkái a Student Galéria kirakatában a kirakatüveg tükröződése által újabb gondolati és látványréteget kaptak. Paizs László képzőművész tudatos kövületeit, vagy inkább nevezném ezeket a műveket plexitömbbe zárt világoknak, a Ráday utca elején a Radar Kortárs Művészeti Központ pincéjében láthattuk. Mellette a Ráday Galériában a Manuál Csoport adott ízelítőt a mai magyar iparművészetből. A Magyar Szobrász Társaság szabadtéri kiállítása a buszmegállóban, kü- " lönbözővideoperformance-bemutatók. és közben mindig szól valahol a zene. Vagy a kiállítások elején, vagy a színpadon, vagy kortárs japán zenei bemutató, zenei performance, japán komolyzenei diszkó, Egy Kis Erzsi-zene, Trió Yangabarian vagy éppen dzsessz szól valahol. A programok jól megszervezett egymásutánisága, a körülbelül félóránként kezdődő újabb műsorok, bemutatók mind a szervezőket dicsérik. Kiadós, összetett volt ez a három nap, de már várjuk a következő műsorsorozatot, a körülbelül két hét múlva kezdődő Papírvarázs fesztivált. Knox (fotó : krivi) Ferencváros Baja-Ferencváros halászléhíd
