Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. május / 5. szám
Ferencvárosi séták A kisdedóvótól a gimnáziumig Ezúttal a kerület patinás iskolái között folytatjuk a sétát. Olvasóink már korábban megismerhették a nagy hírű Lónyay Gimnázium történetét, most pedig a Ferencváros másik büszkeségének, a Leövey Klára Gimnázium és Szakközépiskolának gazdag múltjából adunk rövid ízelítőt. Álljunk meg tehát a Thaly Kálmán és Vendel utca sarkán emelkedő impozáns épületnél, a fővaros egyik legrégebbi gimnáziumánál, és ismerkedjünk meg mozgalmas történetével. Ez a történet több mint 130 évvel ezelőtt, 1875-ben kezdődött, Ranolder János veszprémi püspökkel. Ez a nagy tudású férfiú jövedelme nagy részét karitatív célokra fordította. Élete során négymillió forintot áldozott közcélokra, utolsó gesztusként százezer forintot ajánlott fel a fővárosnak,egy lánynevelő intézet megalapítására. Akaratát így fogalmazta meg az alapító okiratban: „Óhajtásom és hivatásomnak szent kötelességérzeteben elhatározott szándékom Pest Ferenc külvárosában Isten adományaiból, Isten dicsőítésére, embertársaim javára, üdvére katholikus leánynöveldét építeni és alapítani, és annak vezetésével a Szeretet leányait, vagy amint őket nevezik, irgalmas nénéket megbízni.” A főváros által biztosított 300 négyszögöles telken 1875-ben épült fel a Ranolder Intézet első, egyemeletes épülete, amelyben kisdedóvó és háromosztályos elemi iskola működött. Megnyitását az alapító már nem érhette meg, néhány nappal korábban meghalt. A következő évtizedek a folyamatos fejlődés, terjeszkedés jegyében teltek. Az első bővítést újabb adomány tette lehetővé. Rock Szilárd ügyvéd, aki teljes vagyonát jótékony célokra fordította, végrendeletében ötvenezer koronát hagyott a Ranolder Intézetre. így 1890-ben megépült a második emelet, valamint egy oldalszárny, ekkor már nyolc tanteremmel és száz növendéknek helyet adó hálótermekkel fogadták a diákokat és az irgalmas nővéreket. Amikor két évvel később megnyitották a polgári leányiskolát, megépült a Balázs Béla (akkor Ranolder) utcai oldalszárny is. Miután pedig a század utolsó éveiben a tanítóképzés is megindult, újabb bővítésre volt szükség. Ekkor készült el a Vendel utcai épületrész, amelyben a tantermeken kívül újabb hálótermek kaptak helyet, az alagsorban pedig tornaterem és ebédlő. Az egymás után emelkedő épületszárnyak között kialakult az iskola hatalmas udvara, amely nyáron játszótérként, télen korcsolyapályaként működött. A Ranolder Intézet a 20. század elejére a főváros egyik legnagyobb iskolaépülete lett, amely nemcsak külső megjelenésében volt imponáló, hanem belső Kialakítását is nagy gonddal, a kor legmodernebbtechnikailehetőségeinekalkalmazásával végezték. Óriási, ötven négyzetméteres, 4,5 m belmagasságú tantermeket alakítottak ki, mennyezetig érő ablakokkal, a fekete táblákat csigák segítségével lehetett föl-le mozgatni, az iskolát gázlámpás világítással, jól felszerelt szertárakkal látták el. Az intézet a két háború között élte fénykorát. Itt működött 1937-től a Klára Nőipari és Háztartási Felső Leányiskola, amelynek célja „az új leánytípus” képzése volt, az országban elsőként. A gyakorlati oktatással egybekötött gimnáziumba a társadalom minden rétegéből - az arisztokrácia köréből is - jöttek leányok. Háztartási ismereteket, varrást, főzést-sütést tanultak (akkor már villany- és gáztűzhelyeken), a legmodernebb háztartási gépek, a varráshoz kizárólag Singer varrógépek álltak rendelkezésükre. Érettségi után az itt végzett lányok vezető állásokba kerülhettek, üzleteket, ruhaszalonokat igazgathattak. A következő nagy fordulatot az 1948-as államosítás jelentette a Ranolder Intézet történetében. Miután az egyházi iskolákat megszüntették, az alapító nevét levették az intézet faláról. Az intézmény egy része, rövid ideig, még megmaradt az irgalmas nővérek kezelésében, másik részében az Állami Tanítóképző működött. 1955-ben vette fel Leövey Klára nevét, s amikor a tanítóképzés főiskolai szintre emelkedett, az iskola leánygimnázium lett. A többi lányiskolához hasonlóan a Leöveyt is a hatvanas években nyitották meg a fiúk előtt is. Ma a főváros és az ország egyik legszínvonalasabb középiskolája, ahol 2000-től felnőttoktatás is zajlik. Ferencz Zsuzsa (fotó: Steiner) Tandori Dezső kitüntetése Tandori Dezső író és műfordító, a magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alakja április 18-án a budapesti Goethe Intézetben átvette a Goethe- érmet. A díjat kiemelkedő munkásságával érdemelte ki, amellyel jelentősen hozzájárult a német-magyar irodalmi eszmecseréhez. Az ünnepség bevezetéseként dr. Gabriele Gauler, a Goethe Intézet igazgatója adott hírt a március 22-i weimari díjátadásról, amelyen Tandori Dezső nem tudott személyesen részt venni. A német állami elismerés budapesti átvételét az ugyancsak Goethe-éremmel kitüntetett Konrád György laudációja vezette fel, majd az évek óta először nyilvánosan fellépő Tandori briliáns köszönőbeszéde követte. Tiffany és Gallé Az üvegművészet terén különös figyelmet érdemel az amerikai Luis Comfort Tiffany (1848-1933) és a francia Emile Gallé (1846-1904). akik egymástól erősen eltérő irányzatot követve, merőben más formaadó és díszítötechnikát megvalósítva, más-más tartalmi mondanivalót közvetítve váltak a szecessziós üveg legjelentősebb alkotóivá. Az Iparművészeti Múzeum Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megnyílt tárlata elsősorban az ő remekműveik köré szerveződik, de mellettük - ha csak egy villanás erejéig is - megjelenik a szecesszió üvegművészetének több jelentős európai és magyar képviselője. Ismét látható lesz a műzeum nemzetközileg is ritkaságszámba menő, több mint ötven darabos Tiffany-gyüjteménye és a hosszú ideje csak részleteiben bemutatott - nem kevésbé jelentős - Gallé-gyüjtemény is. A kiállítás november 18-ig látogatható. Steiner I Ferencváros 9 2007. május
