Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)

2006. november / 11. szám

2006. november I SMÉT A LAKÓTELEPIEK VOLTAK A LEGAKTÍVABBAK Úgy tűnik, a József Attila-lakótelepen élők válasz­tásról választásra megtartják az elsőséget a közéleti aktivitás terén. Az önkormányzati választások után közzétett hivatalos adatok szerint a Ferencváros ti­zenöt egyéni választókerülete közül a legnagyobb részvételi hajlandóság a 12. számút jellemezte (59,88 %). A képzeletbeli dobogó második fokára is lakótelepünk szavazói léphetnek: a 15. egyéni vá­lasztókerület arra jogosult lakóinak ugyanis 57,47 százaléka járult az urnákhoz. A14. választókerület mindössze 0,06 százalékkal maradt le a harmadik helyről, amelyet a 3. vk. szavazói szereztek meg. 1956-RA EMLÉKEZVE Köztudott, hogy a Ferencváros területén az ötven évvel ezelőtti október-novemberben számos felke­lőegység harcolt. Rájuk emlékezve mindenképpen illik szóba hozni a mai József Attila-lakótelep he­lyén állt egykori Mária Valéria-nyomortelepről elin­dult Kabelácsokat. Mind a kilenc Kabelács gyerek (három lány és hat fiú) ezen a telepen nőtt fel. Ap­juk szobafestő, anyjuk szakácsnő volt. A fivérek közül öten ott voltak a forradalomban. (A hatodik fiútestvér éppen vidéken töltötte sorkatonai szolgá­latát.) Kabelács Pál október 23-tól a Bárány János vezette Tompa-Ráday utcai felkelőcsoporthoz tar­tozott. Idősebb testvérei, Rudolf, Károly, Lajos és a sógora 26-án szintén csatlakoztak ehhez a csoport­hoz. Öccse, László október 30-tól vett részt az ese­ményekben. Lajost egy orvgyilkos lőtte le 1956 no­vemberében. A forradalom leverése után Rudolf emigrált, Kanadában él. Pál is megpróbált kijutni az országból, de a határnál kétszer is elfogták. Kabelács Pált első fokon halálra, Károlyt életfogy- tiglanra; másodfokon 17, illetve 15 éves börtönbün­tetésre ítélték. A mai lakótelep helyén egyébként harcok is foly­tak. A Kiserdő mögötti részen, amit Katonarétnek neveztek, egy elhagyott homokbánya volt. Ott ásták be magukat az oroszok 1956 októberében. Ez állan­dó bázis volt: géppuskafészkek, harckocsik, akna­vetők. Valószínű, hogy időnként a Corvint is onnan lőtték. Éjszakánként a kispesti felkelőcsoportok ko­moly tűzpárbajokba keveredtek velük. ÉRTÉKESEDÜNK! A Duna House ingatlanközvetítő hálózat rendszere­sen végez felméréséket, amelyekből jól nyomon követhetők a lakásvásárlói szokások, és hosszabb távon egy-egy budapesti lakóövezet hanyatlása és értékesedése. Az elérhető vételárak ugyanis mindig minősítik a környezetet is. Egyik idei vizsgálódásuk a fővárosi lakótelepi garzonlakások piaci helyzetét járta körbe. A pesti oldal lakótelepeire vonatkozóan a vizsgálat megállapította, hogy Pesten a XIII. kerü­let belsőbb paneles részein a legmagasabbak a négyzetméterárak (230-270 ezer forint). A magas átlagot persze - jegyzi meg az értékelés - csak a pa­nelsorok Belváros felé közeledő részén (a Dunára és a budai oldalra panorámás házak révén) kialakult rendkívül kiemelkedő áraival érik el. A József Attila-lakótelepet értékeli a felmérés - az árakra nézvést - a második legértékesebb terület­nek. Itt jelenleg 200-230 ezer forintra becsülik a négyzetméterenkénti értékesítési átlagot, de a négy­zetméterár a garzonok esetében - jegyzik meg - a kis lakásokhoz hasonlóan itt is magasabb. Hozzáfű­zik, hogy az ingatlanárak magasabb szintje e helyütt elsősorban a rendezett, szépen parkosított környe­zetnek köszönhető. Az újpesti lakótelepen 170-180 ezer, a káposztásmegyeri lakótelepen 190-200 ezer, a Havanna- lakótelepen - noha jelentősen javult a helyi közbiztonság -130-160 ezer, az Örs vezér te­re környékén, a Füredi úti lakótelepen 180-190 ezer, a kőbánya-kispesti lakótelepen 170-190 ezer, Cse­pelen elhelyezkedéstől és állapottól függően 150- 200 ezer, Rákoskeresztúron a XVII. kerületben pe­dig 170-180 ezer forintos négyzetméterárakon lehet válogatni a lakások között. Mindig tudtuk, hogy az a közös tevékenység, amellyel hosszú évek óta szépítjük környezetünket, közös érdekünk. Emelkedő értékű lakásaink révén azonban kimutatható: nemcsak eszmei, esztétikai és erkölcsi, hanem kinek-kinek pénzügyi érdeke is fű­ződik hozzá. MEGTÖRTÉNTEK A VIRÁGCSERÉK Vége van a nyárnak, s - bármily gondosan neveltek - az egynyári virágok élete is letelt. Arról, hogy parkjainkban a virágágyások mégse maradjanak „lakók” nélkül, kertészeink gondoskodnak. A rész­önkormányzat megbízásából kétnyári és hagymás virágokat ültettek most el. Döbbenetes számok, amire gyakran nem is gondolunk: tizenkilencezer árvácska, hétezer-négyszáz tulipán és ötszáz nárcisz gondoskodik sziromdíszeivel késő őszig, illetve majd tavasszal parkjaink színpompájáról. ŐSZI PARKFAMUNKÁK A lakótelepi részönkormányzat legutóbbi testületi ülésén tartalékkerete terhére lehetőséget biztosított egy komolyabb gondozási munkafolyamat elvégzé­sére. Egy fontossági sorrendet is felállítottak. Első­sorban a 2006. augusztus 20-ai viharkár maradvá­nyait kell felszámolni, s ki kell vágni húsz száraz fát. Ezt követően az elszáradt ágakat kell eltávolíta­ni, majd azokat az ágakat, amelyek ablakokat, erké­lyeket vagy házfalakat súrolnak. A gyalogos-, ke­rékpáros- és gépkocsi-közlekedést akadályozó, az utcai lámpákat és KRESZ-táblákat eltakaró ágak ugyanerre a sorsra jutnak. Megritkítják az ágakat a szelektív hulladékgyűjtő szigetek környékén is, mi­vel az ürítést végző korszerű szállítójárművek ma­gas gémjeit akadályozzák. Lakossági kérések alap­ján ágritkítást végeznek azokon a helyszíneken, ahol a lombkorona jelentősen besötétíti a lakásokat. Ez utóbbi esetben különösen alaposan mérlegelnek a szakemberek, hiszen a lakótelepen 6870 parkfa van, többségük egyidős a lakóteleppel. Nagy töme­gű lombjaik oxigént termelnek, kiszűrik a levegő káros elemeit, védenek a portól, a szmogtól. Ritkí­tásukkal csak ideig-óráig oldódnak meg a gondok, az adott helyen a következő években még több haj­tást hoznak, így egyre növekvő költségeket emész­tenek fel. Előzeteses becslések szerint a biztosított pótkeretből most mintegy ötszáz parkfára terjedhet ki az említett munka. Emellett tervszerűen folyik a néhány éve meg­kezdett program a sokakat irritáló „nyárfavattázás” elkerülése érdekében is. Eddig látványos sikereket hozott a bolyhodzó nyárfák visszaifjítása, ifjító met­szése, amelyet azonban időről időre ismételni kell. A lakótelep területen 937 nyárfa (oszlopos kínai, fe­hér, fekete, szürke, korai és - a nótában is megéne­kelt - rezgőnyárfa) található. A költségek miatt nagyjából évi száz-száz fára kerülhet sor. Értelem­szerűen mindig a leginkább bolyhodzók élveznek elsőbbséget. Tételes felmérést követően idén ősszel is a száz legkritikusabb helyzetű fánál metszik visz- sza a fűrészes szakemberek az ágakat, végzik el a hajtásválogató gallyazást. ANYANYELVŰNK ÉDESSÉGÉÉRT Sokat és sokszor panaszkodunk, hogy milyen seké- lyes beszédűek, mennyire szószegények a mai fia­talok. Többnyire mindezt arra vezetik vissza a kuta­tók, hogy egyre kevesebben olvasnak közülük, így a míves irodalmi fogalmazás, a magyar nyelv ize és zamata szinte ismeretlen számukra. (Csapnivaló he­lyesírásukat is innen eredeztetik.) Mások - köztük e sorok írója - szerint még az olvasáson innen kelet­kezik a szörnyű hiátus. Hol vannak ma már az esti összebújások anyuval, amikor egy mesekönyvből csodálatos történeteket olvasott elő, ékes, szép sza­vakkal? Hol van ma már az apu által falra vetített diafilmek varázsa, ahol az ő dörmögő hangján ugyanolyan szépen szóltak a szavak? A hintaszék­ben el-elbóbiskoló nagyapó alakja, aki az életta­pasztalatait formálta az őt körbeülve, áhítattal hall­gató kisgyermekek számára is átélhetővé, érthetővé - ma már szintén a múltba ködlött. A gyönyörű népdalokat tudó nagyanyóknak már szinte emlékük 10

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents